Testőr másként 3. rész

-Alex-

24 órával később

Thomas nagyon készségesnek mutatkozott, ugyanis minden teketóriázás nélkül engedélyt adott a további munkához és meghagyta, ha bármi történik, azonnal köteles vagyok lejelenteni. Továbbá tájékoztatott, hogy ma tartják Lea kishúgának születésnapját, ahol még az eddigiekhez képest is sokkal nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk. Őrzünk, figyelünk, védünk. Ennek érdekében, pedig Jimet is mellém osztotta be ideiglenesen, nem meghatározott időre.

 Ez pont kapóra jön, hiszen így a lehető legkevesebb időt kell Leával töltenem, ugyanakkor biztosítani tudom a védelmét is. Elhatároztam, hogy hivatalos leszek, bármilyen közeledését elhárítok.  Most, hogy Jim is velem lesz, ez sokkal könnyebb dolognak ígérkezik, mintha csak ketten lettünk volna Leával. Az élete így is épp elég bonyolult, nem kell neki még ez is a nyakába. Ezáltal mindketten sérülések nélkül megússzuk, illetve csak ő.

 Továbbra is élheti Freddel az életét, és emiatt, a kapcsolat miatt, senki sem fogja megszólni az utcán.

• Szóval ez a nagy terved? – nézett rám kérdőn Jim
• – feleltem határozottan
• Karót nyelt és hivatalos leszel? Azt hiszed, ezzel ki fogsz szeretni belőle? – vázolta fel a helyzetet, mellettem ülve az anyósülésen, miközben Lea lakása felé tartottunk, hogy elvigyük őket a kishúga szülinapi bulijára.
• Eltaláltad. – nyugtáztam és ránéztem, hogy gyakoroljam az érzelemmentes tekintetet
• Ilyenkor olyan a fejed, mintha székrekedésed lenne, reméljük, vele jobban megy majd. – ingatta meg a fejét Jim, kifejezve, hogy ezzel az ötletemmel sem fogok Nobel-díjat nyerni.

Nem volt időm válaszolni, mert Lea lakásának ajtaja azon nyomban kivágódott, mihelyst beálltam a felhajtóra. Pár szempillantás kellett csak hozzá és mind Lea mind pedig Krisz beszuszakolta magát a hátsó ülésre.

• Sziasztok! Alex taposs a gázra, késésben vagyunk, elnéztem az időt! – mondta Krisz és sürgetésképpen elkezdett az ülésem hátulján dobolni az ujjaival, mire szép lassan hátrafordultam.
• Sziasztok, azonnal elindulunk, mihelyst becsukod az ajtót és befejezed az ülésem rángatását Krisz. – néztem rá bosszúsan
• Jól van, jól van, valaki bal lábbal kelt. – nyögött színpadiasan és nagy csattanással zárta be a kocsiajtót.

Rásandítottam Leára, mire cinkos mosolyra húzta a száját, mondani készület valamit, de én csak egy hivatalos fejbólintással reagáltam és sürgősen előrefordultam.  

Sebességbe tettem a kocsit, azonban hátrafelé tolatva, még elkaptam a meglepődés apró szikráját az arcán. Nem szólt az úton egy árva szót sem, csak kifelé bámult az ablakon, én pedig karót nyelt stílusban száguldottam végig Seattle utcáin.

 Az egész autóban olyan feszültség uralkodott, hogy még a mindig nyugodt Jim is mocorogni kezdett ültében. Senki nem mondott semmit, csak a motor ritmusos zakatolását hallgattuk mindannyian.

Tökéletes felüdülést jelentett, amikor végre megérkeztünk Lea édesanyjának vidéki nyaralójához, ahol már javában folyt a kis szülinapos ünneplése. Krisz villámgyorsasággal pattant ki a kocsiból és már szaladt is a tömeg felé, megkeresni Jasmint, Lea húgát.

Jim és én komótos lassúsággal szálltunk ki az autóból, kinyújtóztattuk elgémberedett testrészeinket, míg Lea a csomagtartóból igyekezett kibányászni az ajándékot. Azonban hiába tornáztattam a lövést kapott vállamat a fájdalom nem szűnt, sőt sokkal inkább nőtt ennek hatására, a fejfájásomról meg ne is beszéljünk.

• Még mindig fáj a vállad? – hallottam Lea gyengéd hangját mellőlem, mire gyorsan kinyitottam a szemem, amit nem is vettem észre, hogy becsuktam, majd fejbólintással válaszoltam.
• Mégis mi a bajod? Megnémultál? – kérdezte összehúzott szemöldökkel, morcos tekintettel, de hála istenek választ már nem kellett adnom rá, mivel Jasmin is berobbant a képbe, a maga 20 éves valójában, és a szó szoros értelemben, Leára vetette magát, kacagása pedig betöltötte az egész partot.
• Ez jókor jött mi? – paskolta meg a hátamat Jim nevetve és a család után mentünk, mert időközben Jasmin már a tánctér felé ráncigálta Leát, aki lopva-lopva hátrapillantgatott rám.
• Szóval mi a terv, mert úgy néz ki Lea pár másodperc alatt rájött az elképzelésedre és kiborulni készül miatta. – kérdő tekintettel fordult felém Jim, közben pedig oldalra sandított Jasmin felé.
• Várjunk csak egy pillanatot, neked tetszik Jasmin? – tátott szájjal ledöbbenve bámultam rá.
• Dehogyis. Ezt miből gondoltad? – hárított egyszerre idegesen
• Látok, Jim, mindössze csak onnan. Na, szépek vagyunk, neked Jasmin tetszik, nekem meg Lea. – nyugtáztam reményvesztetten
• Mi van velem? – szólalt meg Lea a hátam mögött, amire kissé összerezzentem.
• – nyögtem gyorsan és a mosdók felé indultam, de nem volt szerencsém, mert utánam iramodott – Ő, izé, WC-re kell mennem. – sandítottam a ház irányába.
• Menj csak, én is megyek veled, elvégre nem szabad szem elől tévesztened nemde? – nézett rám kihívóan
• Ez a hely tele van testőrökkel Lea, itt vajmi kevés az esélye annak, hogy megtámadjanak. – morogtam és a ház felé indultam. Továbbra sem tágított mellőlem, még akkor sem, mikor a női mosdó elé értem, édesanyja palotájában. – Remélem egyszemélyes. – mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.
• Nem talált. – felelte ugyanazzal a műmosollyal.
• – morogtam szemforgatva

Már a kézmosásnál tartottam, de még mindig ott toporzékolt mellettem és szúrós tekintettel nézett rám, majd kirobbant belőle.

• Sajnálom oké. Nem azt kellett volna mondanom Thomas házában, amit mondtam. Te nem pörgetnéd vissza az időt, ha lehetőséged lenne rá? – nézett rám széttárt karokkal szomorúan
• Dehogynem, megmondanám a dinoszauruszoknak, hogy ne halljanak ki, hanem egyenek meg helyette téged és akkor most nyugodt életem lenne. – feleltem és kifelé indultam a mosdóból.
• Alex, ne gyerekeskedj már. – felelte és a kezem után kapott, majd lassan maga felé fordított.
• Sajnálom – ismételte meg még egyszer örömtelen hangon a szemembe nézve – azt kellett volna mondanom, hogy én is szeretlek. – sütötte le a tekintetét
• De nem ezt mondtad, hanem azt, hogy együtt vagy Freddel. – mondtam nyűgösen, majd ki akartam rántani a kezem a kezéből, de nem engedte el, hanem rászorított.
• Teljesen lesokkolt az egész szituáció, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok akkor. Egyszerűen csak kimondtam, amit gondoltam. – nézett rám kérlelve
• És ez teljesen rendben is van – mondtam neki – te együtt vagy Freddel, én pedig a testőröd vagyok a történet ennyi.
• Nem ennyi. – erősködött – Én nem egy testőrt akarok, hanem téged, olyannak, mint régen. Barátnak vagy valami hasonlónak.
• Nem tudok a barátod lenni Lea, mert szeretlek. Kérlek, fogd már fel!

 Ezért lesz jó, ha tartjuk a három lépés távolságot. – suttogtam halkan és dühösen, majd az ajtó irányába fordultam.

• Akkor ne legyél a barátom! – kiáltotta szaggatott hangon, majd halkan szipogni kezdett. – Legyél a csajom, barátnőm, párom vagy mit tudom én, hogy szokták mondani. – nézett rám dühösen, miközben patakzottak a könnyek a szeméből.
• Lea – leheltem megenyhülve – nem tudod, mit beszélsz. Te még soha nem voltál nővel, azt sem tudod, milyen egy lánnyal csókolózni. – feleltem és közelebb lépve letöröltem a könnycseppeket az arcáról.
• Akkor mutasd meg! – mondta maszatos arccal.
• Nem lehet. Freddel vagy együtt.
• Kérlek.
• Nem, ez nekem nem fér bele az értékrendembe, én nem csak egy gyors kaland akarok lenni Lea. – feleltem fejemet ingatva
• Soha, nem lennél egy gyors kaland.
• Legyél boldog Freddel, most pedig kérlek, engedj ki az ajtón és hagyd, hogy a munkámat végezzem.
• Nem engedlek, ez az egész tiszta gyerekes, amit csinálsz! Tartod a hülye távolságodat.
• Igen, mert ez a dolgom. – kiáltottam dühösen
• Ezt akkor kellett volna betartani, amikor belém szerettél. – vágta a fejemhez dühösen, miközben a könnycseppek megállíthatatlanul gördültek végig az arcán.
• Nem szerettem beléd, csak úgy mondtam és igazad volt, hibáztam, de többé nem teszem. – mondtam komolyan és kisétáltam a mosdóból. – hazudtam neki, csak azért, hogy elengedjen, miközben a szívem ezer darabra törött szét.

Nem jött utánam. Nagyon halkan lehetett csak hallani felcsendülő zokogását, és életem talán legnehezebb dolga volt otthagyni őt a mosdóban, miközben sír és miattam teszi azt.

2 órával később

• Miért néz ki Lea úgy, mintha átment volna rajta egy úthenger? – nézett rám kérdőn Jim
• Mert összevesztünk.
• Bővebben?
• Mit bővebben?
• Csak kíváncsi vagyok, ezúttal mivel törted össze a szívét. – felelte vállrándítva
• Hogy én? Hogy én mivel törtem össze az Ő szívét! – kiáltottam – Miért van az, hogy bármi történjék, ő kerül ki belőle nyertesen, ha? – támadtam rá mérgesen
• Nem mondta el? – nézett rám bambán Jim
• Mégis mit?!
• Hogy szakított Freddel.
• Mit csinált? – szájtátva álltam előtte, lassan kapkodva a levegőt a meglepődéstől – Uramisten. – kaptam a fejemhez – Én az előbb mondtam neki, hogy nem szeretem. – néztem Jimre kétségbeesetten.
• Ajaj, az bizony nagy baj.
• Ez? Az! Most mit csináljak?
• Nem tudom. Ez nekem már túlkomplikált. De, azt hiszem, ennek nem lesz jó vége – nyögte Jim homlokráncolva és a tánctér felé mutatott.

Hátraperdülve Fredet pillantottam meg, aki nagy lendülettel indult meg Lea felé, utat törve magának az ünneplők tömegén. Dühös volt, frusztrált és az őrület lángját pillantottam meg a szemében. Hátulról közelítette meg a mit sem sejtő Leát, aki éppen Jasminnal és három másik pasival beszélgetett elmélyülten.

Elkapta a karját és agresszív szorítással maga felé fordította. A másik karja már lendült is, hogy teljes erejéből megüsse a lányt, akit szeretek.

Utólag meggondolva, jobb lett volna Fred kezét elütni, ahelyett, hogy Leát rántom el. De, az ember általában nem ilyeneken gondolkodik, ha látja, hogy a szerelmének éppen behúzni készülnek.

Tehát végül, nem Leát találta el az az ököl, hanem az én államon csattant egy nagyot. Fred meglepődését kihasználva, felpattantam a földről, ahova az ütés erejétől kerültem és azonnal hátracsavartam a kezét, majd kifelé kezdtem el kísérni a tömegből.

• Rohadt kurva! Melyik az? Melyik disznó miatt hagytál el! – üvöltötte teljesen kikelve magából. Szájából áporodott alkohol és cigaretta szag terjedt mindenfelé.
• Kussolj el, Fred! – kiáltottam rá és gyorsabb tempóra ösztökéltem.
• Rohadjatok meg mind! – ordította, sikerült egy óvatlan pillanatban használnia a könyökét és egy jókora ütést kaptam a szememre. Istennek hála éppen ezt a pillanatot választotta Jim, hogy közbeavatkozzon és átvegye Fredet tőlem.

Kifelé lökdöste a ház udvarából, én pedig komótosan követtem őket, de az utcán a nyomukat sem találtam, így leültem az útszegélyre, szemügyre venni a kapott ütések kárát. A szemem alatt már éreztem, hogy dagadni kezd a monokli, a szám sarkából pedig apró vércsík folydogált.

• Tiszta amatőr vagy! – mondta Jim karba tett kézzel elém állva.
• Kösz! – feleltem epésen és igyekeztem egy zsebkendővel leitatni a vért a számról.
• Jól nézel ki, elestél? – nevette el magát
• Cseszd meg, Jim! – mondtam komoran
• Látom nem vagy jó kedvedben. – nyugtázta váll rándítva- Mindenesetre legalább nem Lea kapta az ütést.

Összehúzott szemöldökkel néztem rá, tüzes pillantásokat lövellve felé.

• Oké, oké, abbahagytam. Le kéne jegelni a képed, mert borzalmasan lila már most és elég dagadt.
• Na, ne mond! – jegyeztem meg szemforgatva és lefeküdtem a betonra
• Jól vagy?
• Haza kéne mennem. – feleltem eltakarva a kezemmel az arcom – De nem akarom itt hagyni Leát, ezek után.
• Mit érzel?
• Most szórakozol velem? Mi vagy te pszichológus?
• Nem a szívedre értettem, hanem a testedre. Hol fáj, mert elég fehér lettél.
• Jaaa – nevettem el magam és hangos kacagásban törtem ki, mire egy fura tekintetet kaptam válaszul
• Alex? Minden rendben? – kérdezte mellém lépdelve és fölém hajolt – Basszus, honnan jön ez a sok vér?
• Az ajkamból – feleltem és elvettem a kezem az arcom elől
• Baszki – káromkodott egyet és már futásnak is indult az udvar irányába – Maradj, nyugton hozok jeget az arcodra és azonnal össze kell varrni az ajkad. Amikor lövés érte a vállad, nagyon sok vért vesztettél és a nyakamat rá, hogy az még nem pótlódott, sőt most patakkén folyik az ajkadon. – kiáltotta és már ott sem volt.

Tény és való, hogy a fehér póló, ami rajtam volt, most már piros színben pompázott és a fejem is elkezdett fájni, amit nem vettem túl jó előjelnek. Nem akartam mozogni, bántott a napfény, így a kezemmel ismét eltakartam az arcom. Jó volt ott feküdni az utca kellős közepén, valahogy minden olyan nyugodtnak tűnt, megszűntek a zavaró hangok, csak a szívem ritmusos dobogását hallottam.

• Alex! Alex! Itt vagy? – hallottam Jim hangját
• Aha – válaszoltam nyugodtan
• Fel tudsz kelni?
• Fel – nyögtem és oldalra fordultam, hogy felnyomjam magam, de inkább Jim húzott fel semmint én álltam volna fel.
• Gyere, támaszkodj rám, a hátsó ajtón megyünk be és összevarrunk – mosolyodott el a saját poénján
• Jól vagyok, be tudok menni a saját lábamon is. – mondtam és inogva ugyan, de a bejárat irányába bandukoltam. Ugye nem szóltál Leának? – kérdeztem kinyitva az ajtót
• De szólt! – jött a válasz a túloldalról- Mit gondoltál ki fog összevarrni? Talán Jim?
• Ő… izé.. nem úgy értettem – dadogtam Lea előtt állva
• Akkor én megyek is – mondta Jim sietősen és már ki is fordult az ajtón
• Ülj fel az asztalra! – kérte és egy adag jeget nyomott a kezembe –Ezt meg tett a szemedre, bár ennél jobban megdagadni úgyse tud.

Minden további szó nélkül engedelmeskedtem.

• Hogyhogy nem tudom, hogy tudsz összevarrni? – kérdeztem halkan
• Soha, nem kérdezted. – felelte
• Miért nem szóltál? – néztem rá kérdőn
• Ne beszélj, mert így nem tudom összeölteni. – mondta és az ajkamhoz ért, majd gyengéden beleszúrta a lefertőtlenített tűt. Szisszentem egy nagyot és belemarkoltam az asztallapba és lehunytam a szemem.
• Kész vagyunk. – mondta pár perc eltelte után

Nem szóltam semmit csak tovább ültem az asztalon és igyekeztem nem eldőlni jobbra vagy balra.

• Alex? Megvagy?
• Ig… en – nyögtem ki nagyot nyelve
• Fáj?

Alex? Válaszolj, mert megijesztesz.

• Hm?
• Jól vagy?
• Ühüm.
• Ezzel most nem győztél meg, mellesleg honnan van neked ennyi véred?
• Terem, mint a gomba.
• Nem vagy vicces. Miért rántottál félre és zsebelted be, te azt az ütést?
• Ez a dolgom. Nem?
• Nem. 
• De.
• Nem. És pláne nem úgy, hogy én nem akarom.
• Nem akarod, hogy megvédjelek?
• Nem akarom, hogy megverjenek. Miattam. – tette még hozzá utólag
• Pedig nekem ezt kell tennem, mert ez a munkám, és mert…
• Mert?
• Elkezdtél egy mondatot, akkor miért nem fejezed be?
• Hogy bosszantsalak. – feleltem félmosollyal az arcomon
• Feszegeted a határaidat. – morogta morcosan
• Miért nem mondtad el, hogy szakítottál Freddel? – kérdeztem továbbra is csukott szemmel
• Mit számít az? Csak úgy mondtad, hogy szeretsz, nem gondoltad komolyan. Akkor most miért érdekel?
• Azt hittem együtt vagy Freddel és szereted.
• Szerettem.
• De most már nem szereted?
• Nem. 
• Elmondhattad volna.
• Mégis mi változott volna?
• Minden. 
• Reggel szakítottam vele, mert már valaki más tetszik, de ő zokon vette és kitalálta, hogy félrekefélek. Ennyi a nagy történet.
• Valaki mást?
• Valaki mást.
• És tényleg félre…
• Te teljesen hülye vagy?
• Teljesen? Nem. Csak egy picit. – mutattam a kezemmel egy arasznyit. És ki a szerencsés?
• Alex, kérlek szépen, ne játszd a hülyét. Egyrészt nem áll jól, másrészt csak a szívemmel játszol.
• Játszok a szíveddel?
• Igen.
• Érdekes.
• Mi?
• Én pont fordítva gondolom.
• Én játszok a tiéddel?
• Valahogy úgy.
• Miért nem nyitod ki szemed és nézel rám?
• Mert sajog a fejem és bánt fény. – mondtam résnyire nyitva az egyik szemem, mivel a másikat még mindig jegeltem.
• Mi van, ha megcsókollak?
• Hogy mit csinálsz? – kérdeztem felkapva a fejem és a szemem is egyből kipattant. Legalábbis az egyik.
• Megcsókollak?
• Ezt most kérdezed vagy mondod?
• Azt hiszem csak rajtad áll.
• Nem tudod, hogy kezdj hozzá? – húztam kicsit az idegeit.
• Ne játssz.
• Sose tenném. De nem élveznéd.
• A csókot.
• Ühüm.
• Miért?
• Mert vér ízű a szám, és mert a fele össze van öltve.
• Ez most azt jelenti, hogy nem akarod, hogy megcsókoljalak?
• Nem az akarásról van szó. – feleltem nagyot sóhajtva
• Hát? – nézett rám tanácstalanul
• Az időpontról. Azt akarom, hogy élvezd. Azt akarom, hogy utána ne azt mond, hogy ez mégsem megy neked, mert …
• Most sem fogod folytatni a mondatot?
• Mert az nekem fájna. – nyögtem ki

Közelebb akart jönni és végigsimítani az arcomon, de a hirtelen mozdulattól kissé megijedtem és hátrahőköltem.

• Te félsz tőlem?
• Csak…
• Mi van veled, eddig semmi baj nem volt a beszéddel.
• Eddig nem akartál megcsókolni.
• Szóval miattam lett a szószátyárból, dadogó, összevarrt állú, monoklis lány.
• Látod, mikre vagy képes. – mondtam szemforgatva
• Most forgattad a szemeid?
• Aha.
• Tudod, ki is nyithatnád őket. Legalábbis az egyiket. – mondta kuncogva
• Nem túlzottan jó ötlet.
• Mert?
• Van egy rossz hírem. – feleltem és újra szorítani kezdtem az asztallapot, hogy legalább addig kibírjam, míg kimondom.
• Mi lenne az? – kérdezte kíváncsian
• El fogok ájulni. – mondtam és abban a pillanatban már dőltem is el jobbra. Koppantam egyet a padlón, majd magamon éreztem Lea puha tenyerét, hallottam, ahogy a nevemet mondogatja, de valami furcsa szürke akármi megakadályozott benne, hogy válaszolni tudjak. Csak értelmetlen gügyögések hagyták el a számat, aztán minden sötétségbe borult.