Két lány, egy szerelem

– Igen. Amikor beletörted a kulcsot a zárba elhatároztam, hogy megteszem. Belemegyek a játékodba és a végén egyedül hagylak, hogy megértsd milyen érzés volt ugyanez. Arcul csapásként ért, amikor megláttam a könnyeket a szemedben. Igaziak voltak. Basszus Haylei, igaziak voltak! – kiáltja idegesen ülve fel az ágyban. Végig simít az arcán és folytatja. – Aztán… Tovább »

  Napokig csak fekszem és bámulom a fehér plafont az ágyam felett. Szabadságot vettem ki a kávézóban és határidőhalasztást kértem a grafika oktatómtól. Ennyire tellett nélküle. Nincs energiám, nincs életkedvem, semmim sincs. Nem akarok már semmit. A két utcányira lévő bevásárlóközpont gondolatára is kiráz a hideg, nem bírnék emberek közé menni vagy elsétálni odáig. A… Tovább »

Megmaradtak a hátamon a szimbólumok, örökké emlékeztetve, hogy volt egy időszak, amikor semmi sem volt átlagos. Amolyan határvonalként választja el azokat az időket, amikor még gondtalan egyetemista voltam, azoktól, amikor tetteim már rányomták a bélyegét az életemre. Ha egy kellemes ötórai tea alkalmával leültetnénk egymással szembe a régi Hayleit és az újat, megvizsgálhatnánk, mire képes… Tovább »

Sikítva térek magamhoz apám lenti birodalmában, nem tudva mi a valóság és mi az álom. Rémültem tapogatom a homlokomon a lövés helyét, amikor nyávogást hallok a folyósórendszer felől. Nem. Nem. Nem. Őrült módjára rohanok a macska után. Ugyanúgy ül, mint ahogy az előbb, az Intézet szürke lépcsőjén, bolyhos bundáját nyalogatva. A távolt fürkészem, keresem az… Tovább »

Mondhatnám, hogy könnyű átlépni a bázist körülvevő határt, hiszen egyetlen lépés, hogyan lehetne nehéz? De kinek hazudnék tulajdonképpen? Csak az állok a szitáló esőben, hátizsákomban a könyvvel, lábamban a nemakarás mázsás súlyával. Kiskoromban sokszor előfordult, hogy nem akartam iskolába menni, felkelni reggel és nézni a társaim unott arcát, akik éppen úgy utálták az egész intézményt,… Tovább »

Karának! Ülök az ágyadnál és nézem, ahogy beesett, fehér arccal fekszel, miközben egy olyan világban jársz, amiben nem vagyok benne. Utálom, hogy itt ragadtam nélküled. Nem vigyorogsz, nem idegesítesz csak vagy, mint a neked szánt szavaim, amiket nem mondhatok el. Sajnálom. Nincs jó kifogás, egyszerűen csak mennem kell, ha akarlak még látni. Kara, úgy megyek… Tovább »

Mindenki életében akadnak hullámvölgyek, amikor vígan autózik egy képzeletbeli szerpentinen, szúnyogok millióit kenve szét az ablakon. Fel a dombra, le a dombról, közben kattog az agy, mert persze gyártja a lehetséges végkimeneteleket, mikor ér véget a kaptató és melyik lesz az a pillanat, amikor olyan sebeséggel indul meg a lejtőn, hogy lehetetlen lesz megállítani. Próbálom… Tovább »

… – Haylei, mielőtt megmagyaráznám a történteket, az elnézésedet szeretném kérni, hogy idáig vártam ezzel a pillanattal. Ha előbb beavatlak az öcsémnek nem lett volna alkalma téveszméinek elhintésére. Kérlek foglalj helyet, aggódom a sápadtságod miatt. – Uram távol álljon tőlem a tiszteletlenség, de nem tud újat mondani. Biztos vagyok benne, hogy a lánya mellett áll… Tovább »

Hány halál után jön el a pillanat, amikor már nem számolunk tovább? Azt mondják az első a legnagyobb trauma. Az első mosolytalan, szürke tekintet marad meg legmeghatározóbban az emlékezetünkben. Én is emlékszem az elsőre, pedig nem láttam az arcát. Retikülje ott maradt a metálkék kocsi szélvédőjén, mintha csak egyszerűen letette volna rá, hogy pihentesse karjait…. Tovább »

Jóslat 7.rész Vannak dolgok, amiket az ember oly szívesen elfelejtene. Mert megalázónak érzi, mert már felidézéskor kirázza a hideg, mert olyat tett, amit elítél a társadalom, amit ő maga is elítél, csak úgy hozta az a röpke pillanat, hogy nem a helyes döntés mellett tette le a voksát. Megtette és ezen semmi nem változtat, nincsen… Tovább »