Két lány, egy szerelem

Jóslat 6. rész Elfogytak a szavak. Sírni lenne kedvem. A kétségbeesés szorítja a torkom, fekszem az oldalamra szorított kézzel és reménykedem, hogy megnyílik alattam az ágy, a rugók masszává válnak, a földbe kráter keletkezik és együtt folyunk bele a semmibe. Emlékszem a hangra, amikor kinyílt az első üveg és megcsapott a szörnyűség. Sistergett, mint egy… Tovább »

Jóslat 5. rész Vannak szavak, amik soha nem hagynak békén, mint az elvárások partnerei kézenfogva járkálnak agyad macskaköves útján, le egészen a szívedig és ocsmány módon nem, hogy eltűnnének, visszasétálnak az agyadba. Az emberek elvárásokat támasztanak a másikkal szemben. Elvárják, hogy köszönj, hogy kedves, mosolygós legyél, még akkor is, amikor legszívesebben mindenkinek az arcába üvöltenél,… Tovább »

Jóslat 4. rész A napok sérülten vánszorognak és nem leszünk okosabbak. Többnyire a többiek keresgélnek, én meg botorkálok, ahova kell. Csinálom, amit kitalálnak, de egyetlen dolgon jár az eszem: hogy visszavonhatatlanul elszúrtam. Kara utolsó mondatát pörgetem a fejemben, pattan egyik lebenyről a másikra. Szemközt vág, de a szívemig nem engedem. A tornácon hagyta a régi… Tovább »

Jóslat 3. rész Két hét telt el, mióta akaratom ellenére a bázisra hoztak. Életem képkockái egy kirakhatatlan tízezer darabos puzzle-vé változtak és megkérdőjeleződött minden, amiben eddig hittem. Lehet, hogy jobban megismertem Mikeot és Mollyt is, akik mindig a közelemben vannak és felhívják a figyelmem, hogy az élet nem aggódásból és komor hallgatásból áll csupán, azonban… Tovább »

Jóslat 2.rész Az Intézet egy mindennapi bentlakásos iskola képét is festhette volna, de nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem így volt. A gerendás tetőszerkezet szálkái, egyedül élték önálló életüket, mintha még külön gondolataik is lettek volna, mégis egységként tartották a mohazöld zsalukat az épület tetején. Az európai kastélyépítészet csúcspontjának nevezném azt a… Tovább »

Jóslat 1.rész   Hét óra tizenöt perc, állok a fürdőszobai virágmintás tükör előtt és tapogatom elnyűtt arcomat. A kialvatlanság csipáin keresztül a világ sosem tűnik egy ebéd utáni könnyed pihenésnek. Széthúzom a bőrt, hogy legalább egy bolhányi időre ne lássam az „én megmondtam, hogy ez lesz” feliratú fekete karikákat a szemem alatt.  Az egyetem harmadik… Tovább »

Halihó mindenkinek! Huzamosabb hallgatás után ismét készültem egy sztorival nektek. Kicsit más, kicsit hosszabb, inkább regényre hajaz semmint a megszokott sorozatrészekhez, szóval legyetek türelemmel, előbb-utóbb csak beindul a történet. 😀  Hát akkor jöjjön az első rész és várom a véleményeket, kritikákat. Jó olvasást!  Őszinte barátsággal, Sarah  ... Tovább »

Nicole   Apró, szemcsés homok tapad az arcomhoz, viszket az orrom és fázom. A hasamon fekszem és felköhögök, amikor egy hullám az arcomba csapja a habjait. Résnyire nyitom a szemem, köhögök és felfelé mászom. A bal kezem élettelenül fekszik a testem mellett, nyilalló áramütésszerű fájdalmat érzek, amikor mozdítani próbálom. Amikor a víz, már csak a… Tovább »

rész … A mólónak hal és sós víz szaga van. Mélyen beszívom, érzem, ahogy a tüdőm lassan telik meg levegővel. Seattle után olyan érzés, mint békés, nyári esőben az utca langyos betonján sétálni. Ellazítom az izmaim, az ég felé nyújtózom, majd fogom a bőröndöm és a vegyeskereskedés felé indulok, bevásárolok és mára itt maradok, bárhol… Tovább »

5.rész Egy tükrös, tágas táncteremben ülök és Leát figyelem, ahogy egy csapat tinédzsernek hip-hop órát tart. A szégyellt kerekesszékemet Lea kocsijában hagytuk. Így legalább a látszatát fenntarthatom, hogy egy egészséges, átlagos táncos vagyok. Hosszú, fekete farmerom eltakarja a forradásokat a lábamon, kár, hogy a mély barázdákat a szemem alatt már nem tudja. Kemény a pad… Tovább »