Két lány, egy szerelem

    7.RÉSZ   2 héttel később   –          Kate, mindjárt jövök, elvihetem a kocsidat? – kiáltottam be a konyhába, ahol Kate éppen a vacsorát készítette kettőnknek. –          Persze vidd csak! – szólt vissza belemélyülve a rántott csirke rejtelmeibe   Pár pillanat múlva felkaptam a sportcipőm, levettem a kocsi kulcsot a szarvasagancsos akasztóról és már… Tovább »

-Alex- 24 órával később Thomas nagyon készségesnek mutatkozott, ugyanis minden teketóriázás nélkül engedélyt adott a további munkához és meghagyta, ha bármi történik, azonnal köteles vagyok lejelenteni. Továbbá tájékoztatott, hogy ma tartják Lea kishúgának születésnapját, ahol még az eddigiekhez képest is sokkal nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk. Őrzünk, figyelünk, védünk. Ennek érdekében, pedig Jimet is mellém osztotta… Tovább »

-Alex- Hagyj békén Jim, fáj a vállam és semmi kedvem hallgatni a hülyeségeidet. – morogtam a kényelmes paplanom alatt mérgesen, miközben Jim, a legjobb barátom és albérlettársam keresztbe tett karokkal állt az ajtóban. Gyerünk, Alex! Ki fogsz jönni a formából, ha egész nap csak fekszel. Valamint szerintem neked már nem a vállad fáj, kölyök. Menj… Tovább »

6.RÉSZ Két órával később –          El sem hiszem, hogy hagytalak vezetni. – morogta Kate, miközben nagy nyögések közepette kiszállt jó öreg fekete Fordjából. –          Nem, mintha lett volna más lehetőséged.  – feleltem feddő pillantásaira egy kacsintás kíséretében. Bármennyire is hihetetlen, de minden pontosan ugyanott volt, ahova négy nappal ezelőtt kiszórtam. A kihúzható gurulós ágyam, a… Tovább »

Tisztelt Mr. Ráston! Igaza volt, igen kimondtam, illetve leírtam. Teljes mértékben igaza volt. Az ön lánya legmakacsabb lány a világon. Mikor felkért, hogy védjem meg és legyek a testőre, egy elkényeztetett, pénzéhes fruskának gondoltam, aki ideiglenesen megharagudott apucira, aztán rá kellett jönnöm, hogy ezt a következtetést nagyon hibásan vontam le. Alex Harper -Alex- Belépve az… Tovább »

Halk pittyegés, aztán csend, lassan veszek levegőt, hogy ne fájjon. Ébredezem abból a vattaszerű fekete masszából, mely egész idáig körülvett. Félve nyitom ki a szemem, hogy szokja a vakító világosságot, mely az ablak irányából megállíthatatlanul közelít. Na, végre valahára!- hallom Karl hangját és erőtlenül elmosolyodom – már éppen ideje volt, hogy abbahagyd a szunyálást. Tudod,… Tovább »

5.RÉSZ Nagyon örült, amikor felhívtam és azt mondta, hogy azonnal ott lesz értem. Nicknek az a jó tulajdonsága, hogy nem kezdi el faggatni az embert, tehát nem is kérdezte meg, hogy miért nem Ben vagy Kate jött be értem. Gyorsan összepakoltam a holmimat és mintha semmi sem történt volna, kisétáltam a kórház ajtaján. Nick öreg… Tovább »

Pár nappal később Most tényleg ezt mondta? Akkor ti most…? – kérdezte Jocelyn a matracon ülve, miközben én a bordásfalon húzódzkodtam a sportcsarnokunkban, immár a rendszer falain belül. Aha, dobott, jól látod – mondtam két húzás között összeszorított fogakkal Lefeküdtetek és utána fogtad magad és elhúztál? – tudakolta furcsán nézve rám Inkább csak felhúztuk egymást,… Tovább »

Nem sokkal később a telefonom csörgésére ébredtem. A főnököm keresett, hogy menjek be az őrsre, mert újabb fejlemények vannak a drogbandás üggyel kapcsolatban és feladata van számomra.   A drogbanda főnöke, Krisz, újra a városban tartózkodik és folyamatosan próbál különböző üzleteket nyélbe ütni.  Célcsoportjának újra a fiatalkorúakat tűzte ki és a banda kezd egyre nagyobb… Tovább »

Az éjszaka közepén riadtam fel, izzadságban úszva, lihegve markoltam meg a takaró szélét és emlékeztetnem kellett magamat, hogy csak álmodtam, nem fulladtam meg, az csak álom volt, álom volt- mantráztam. Sam hála istennek nem ébredt fel, hanem továbbra is aprókat szuszogva, mellettem aludta az igazak álmát.  Adtam egy apró, puha csókot a szájára, mire elmosolyodott… Tovább »