Két lány, egy szerelem

Nicole   Apró, szemcsés homok tapad az arcomhoz, viszket az orrom és fázom. A hasamon fekszem és felköhögök, amikor egy hullám az arcomba csapja a habjait. Résnyire nyitom a szemem, köhögök és felfelé mászom. A bal kezem élettelenül fekszik a testem mellett, nyilalló áramütésszerű fájdalmat érzek, amikor mozdítani próbálom. Amikor a víz, már csak a… Tovább »

Nicole … –  Nic, ébren vagy?  – Joana halk suttogását a fülem mellől hallom. Óvatosan mocorog mellettem, nem tudom megállni és elvigyorodom. – Mennem kell. –    Miért? – szomorkásan nézek rá. –    Nem akarok zavarni, Wave bármikor megjöhet. –    Már megjött. –   Óh és meglátott? –   A nappali közepén szundikáltál Jo, amennyiben alvás közben nem… Tovább »

Nicole — Vergődöm. Utolsó levegőmmel a fába boxolok, de az öklöm nem ütközik semminek. Nicole! Ébredj! Csak álmodtál! Ülésbe ugrom és a mellkasomhoz kapok. Szaggatottan lélegzem, mire Joana lehúzza a sátor cipzárját, hogy némi friss levegőt engedjen be. Közel csúszik és megnyugtató hangon simogatja a hátamat, mikor nem reagálok maga felé fordítja az arcom. – … Tovább »

Nicole Nic. Nicole. Hahó. A füvön fekszem az oldalamon, stabil oldalfekvésben. Furcsán ködös minden. Hunyorítok és kiszedem a kezem a fülem alól. A hátamra fordulok és megpróbálom elűzni ezeket a rohadt felhőket a szemem elől. –  Magához tért? – hallom meg Fred kérdését valahonnan mellőlem –  Nicole, itt vagy? – Joana gyengéden simít végig az… Tovább »

Joana Egy szürke csuklyás melegítőfelsőben és egy baseball sapkában ülök duzzogva Frederic kocsijában. Épp a csomagtartóba pakolja a két megtermett túrahátizsákot, én pedig karba tett kézzel az anyósülésen várom, hogy végre elinduljunk. Nagyon korán van, a nap még csak felkelőben. Minden redőny lehúzva. Az átlagemberek reggel ötkor még az igazak álmát alusszák. Ebben a pillanatban… Tovább »

  Joana Mérges voltam, felzaklattak Nicole szavai. Minél inkább próbáltam bizonyítani, hogy egyáltalán nem érdekel a lány, annál inkább érdekelt. Nagy erővel csaptam be magam mögött Nicolék bejárati ajtaját. Nem számítottam rá, hogy Wave Meclinbe ütközök. Ő mintha tökéletesen fel lett volna készülve erre. –  Szia Joana. Még nem ismerjük egymást személyesen. Wave Meclin vagyok…. Tovább »

…   Alig váltunk el pár órája, de már Elisabeth üzlete felé tartok, abban a reményben, hogy ott találom. Annyi mindent szeretnék mondani, annyi kérdést feltenni, hogy önmagamtól is megijedek. –  Jó napot Elisabeth! – köszönök, amint belépek. Az egyik tároló megfakult lakkborítását igyekszik éppen fényesre sikálni. Felragyog az arca, leteszi a szivacsot és mintha… Tovább »

Nicole – Wave, kihajózom Tommal a kikötőből! – kiáltom harsányan a nappalink kellős közepén állva. Három nap telt el a sajnálatos eset óta. A kezem szépen gyógyult és mivel nem sokat finomkodó stílusommal kijelentettem, nem vagyok hajlandó pszichológussal konzultálni, még aznap este kiengedtek saját felelősségemre. Wave azóta életem minden percében a nyakamban lóg. Mindenhova kísér… Tovább »

Joana …   – Állj meg! – jön a kifulladt kiáltás a hátam mögül Megfordulok, Nicole áll tőlem pár lépésre, a fekete pólómban. Bal kezén átvérzett a kötés, az infúzió hűlt helyéről csak egy apró vércsík árulkodik. – Mi a fenét csinálsz? – mutatok a kezére mérgesen és a mentőautó hátuljából kikapok egy gézdarabot, egy… Tovább »

Joana Összezavarodtam. Kristálytisztán élt bennem az elhatározás, hogy beszélek Nicollal. Mikor ott volt az alkalom, nem csináltam semmit. Elájult, megijedtem, hogy valami komolyabb baja van, hirtelen ki is kukázhattam volna az orvosi diplomámat. Két dolog világosan kirajzolódott előttem. Nicole Harton eszméletlenül okos lány, rengeteg mindenhez ért és akkora szíve van, hogy képes lenne az egész… Tovább »