1.0Két lány, egy szerelemhttps://sarah.cafeblog.huSarah18https://sarah.cafeblog.hu/author/sarah18/<p>Kedves Olvasóim!</p> <p>Sok reagálást, kommentet, levelet kaptam tőletek, hogy mégis hova tűntem és mi lesz így a történeteimmel. Bújhatnék a nyár, a munka vagy az egyetem háta mögé, mentegetőzhetnék, fenntarthatnám a látszatot, hogy igenis keményen dolgozom a sztorikon, meggyőzhetnélek benneteket, hogy ezután is tévedjetek erre néha. Megtehetném, de becsapva éreznétek magatokat, így nem teszem, inkább elmondom az igazat és rátok bízom, hogy maradtok vagy mentek. <br /><br />Rengeteg írtam a nyáron. Meló előtt, meló után, néha közben is elkapott egy-egy fantasztikusnak hitt gondolat. Alig vártam, hogy hazaérjek és befejezzem végre az elkezdett sztorit, aztán mikor megtörtént több ezer karakternyi anyag vándorolt a kukába. Nem voltak jók. Nem voltak kerekek és egy kihűlt lábvíznél sem adtak többet. Hiányzott belőlük valami. </p> <p>Kezdetben a körülményeim számlájára írtam a dolgot. Biztos a munka és a stressz, de a szabi alatt,  kipihenem magam és minden megy majd a régiben. Nem nehéz kitalálni mi lett a vége. </p> <p>Valaki azt mondta nekem, lehetetlen úgy írni, hogy abban ne legyél benne és ne jöjjön át az éppen aktuális hangulatod. Ha neked megy, akkor nem a lelkedből jönnek a szavak. Nem, nem megy. Keresem az utam, keresem a helyem a világban. Nem találom a válaszokat, így ezt a karaktereimen is érezni. Az elején még tudom, hova akarom kifuttatni a történetet, aztán mikor odaérek már nincs meg a lendület, pont ahogy néhányan ezt le is írtátok nekem. </p> <p>Próbálkozom. Csinálom. És egyszer tudom, hogy megtalálom az elvesztett fonalat. Nem akarom abbahagyni és nem is fogom. </p> <p>Tartoztam nektek ennyivel. </p> <p>Köszönöm, hogy olvasol!</p> <p>Őszinte barátsággal </p> <p>Sarah</p>richhttps://sarah.cafeblog.hu/files/2018/09/e894246de14fae64df4e2be1e25318cb-150x150.jpg150150