Testőr másként 2.rész

1.0Két lány, egy szerelemhttps://sarah.cafeblog.huSarah18https://sarah.cafeblog.hu/author/sarah18/Testőr másként 2.rész-Alex- <ul> <li>Hagyj békén Jim, fáj a vállam és semmi kedvem hallgatni a hülyeségeidet. – morogtam a kényelmes paplanom alatt mérgesen, miközben Jim, a legjobb barátom és albérlettársam keresztbe tett karokkal állt az ajtóban.</li> <li>Gyerünk, Alex! Ki fogsz jönni a formából, ha egész nap csak fekszel. Valamint szerintem neked már nem a vállad fáj, kölyök.</li> <li>Menj a francba! – jelentettem ki érzelemmentes hangon</li> <li>Ráadásul a szókincsed is visszaesett egy oktávval. – közölte epésen - Gyere, mert én nem nézem tovább, ahogy kínzod magad. Minél előbb visszajössz dolgozni, annál előbb leszel túl Leán.</li> <li>Nem értem miről beszélsz. – mondtam ironikusan és kidugtam a fejem a paplan alól</li> <li>Na, most volt elég Alex Harper! – közölte dühösen és lerántotta rólam a takarót</li> <li>HÉ, mi lett volna, ha nincs rajtam semmi! – méltatlankodtam, de sok időm nem volt rá, mert azzal a lendülettel felkapott az ágyból és kifelé indult velem a lakásból.</li> <li>Jim, tegyél le, de azonnal! – kiabáltam, ritmusosan püfölve a vállát és hátát</li> <li>Nem! – vágta rá egyből</li> <li>Nincs rajtam melltartó se, csak egy fekete sort, meg egy kinyúlt fekete póló, és ha mindez nem lenne elég, kicseszettül fáj a vállam.</li> </ul> Nem válaszolt rá semmit, csak fogta a kulcsait és a kijárat felé vette az irányt. <ul> <li>Jim Feller! Azonnal tegyél le, vagy nem állok jót magamért! – kiáltottam dühösen össze-vissza kalimpálva</li> <li>Akkor eljössz velem edzeni? – kérdezte, de továbbra sem állt meg</li> <li>Dehogy megyek!</li> <li>Jelentkezel Thomasnál munkára?</li> <li>Nem!</li> <li>Abbahagyod saját magad sajnálatát és végre talpra állsz?</li> <li>A francokat! Nekem ez így tökéletes. – feleltem makacsul, ami elég nagy hiba volt</li> <li>Akkor nem teszlek le. – közölte és kisétált a lakásunkból</li> <li>Bárki megláthat te marha! – ordítottam és tovább kezdtem püfölni a hátát</li> </ul> Leérve a földszintre postásunk meredt ránk kiguvadt tekintettel, miközben én továbbra is Jim hátát püföltem pizsamában, Jim pedig egy mosolygós „Jó reggelt”-et köszönt a lemerevedett emberünknek. Tátogott pár másodpercig, majd értetlen tekintettel nézett utánunk, ahogy Jim kilépett a társasház vasajtaján. <ul> <li>Komolyan mondom, most már elég! Az utcán vagyunk!</li> <li>Na, ne mond!</li> <li>De, mondom!</li> <li>Meggondoltad magad? – kérdezte</li> <li>Nem! – vágtam rá konokul</li> <li>Akkor jó.</li> </ul> Nem tett le, hanem tovább menetelt megállíthatatlanul az egyre növekvő reggeli tömegben. Jobbról-balról érkező értetlen, kíváncsi tekintetek gyűrűjében sem zavartatta magát. Arra a helyre igyekezett, ahol egészen eddig, minden áldott nap tartottuk a reggeli edzésünket. Mindketten szerettük a Lond Every várkertet, a benne kialakított futópályát és azt az átszelő Every folyót. A reggel varázsa valahogy mindig elfeledtette velünk a mindennapok szürkeségét. A zöld lombok, a tökéletesre nyírt fű, a folyó már-már kínzóan lassú folydogálása, a híd sárgás színe mind-mind együtt járultak hozzá ehhez. Egyszóval tökéletes hely volt ez reggeli edzéseinknek. Azonban Jim nem a futópálya felé haladt, hanem pont annak végéhez, ahol a kis sárga híd állt, alatta pedig a már ismert folyócska tehetetlenségénél fogva szaladt lefelé. <ul> <li>Miben mesterkedsz? – kérdeztem továbbra is dobálva magamat a vállán</li> <li>Mire készültök srácok? – hallottam egy ismerős hangot a fenekem felől</li> <li>Szia Krisz! – köszönt Jim és kezet ráztak</li> <li>Sziasztok! Akarom tudni, mi folyik itt? – kérdezte, de nem láttam belőle semmit, mert Jim nem volt hajlandó elengedni</li> <li>Engedj már el! – kiáltottam</li> <li>Hu, Alex, elég dühös - jegyezte meg Krisz és rácsapott a fenekemre</li> <li>Öreg, az életeddel játszol! – feleltem</li> <li>A helyzet az Krisz, hogy Alex, nem hajlandó felkelni a földről és elkezdeni újból edzeni, majd munkába állni, mert Lea összetörte a szívét. – kezdett bele Jim, de nálam ennél a pontnál szakadt el valami, teljes erőmből próbáltam kiszabadulni, közben ordítottam és ütöttem Jim hátát</li> <li>Esküszöm, megöllek! – üvöltöttem kikelve magamból</li> <li>Hajlandó vagy végre munkába állni? – ismételte meg a kérdését</li> <li>Hagyjál békén! Engedj el!</li> <li>Nem hallottam a választ! – felelte nyugodtan</li> <li>Igen, jó győztél, a francba is – feleltem dühömben</li> <li>Na, ezt akartam hallani. – sóhajtott fel elégedetten, majd átemelt a híd oldalán és elengedett.</li> </ul> Hatalmasat sikítottam, majd hangos loccsanással érkeztem meg a langyos vízbe. A halak, békák és egyéb élőlények fejvesztve menekültek, míg én igyekeztem kitornázni magamat a mocsár és nád közül. Nem sok sikerrel. Vizesen, csöpögve, egy adag mocsárral a testemen sétáltam ki a vízből, míg Krisz és Jim a hídnak dőlve szemlélte próbálkozásaimat. Megfontoltan, lassú léptekkel sétáltam a híd irányába, magamban a bosszú gondolataival. <ul> <li>Kösz Jim, ez most tök jól esett, úgy érzem kitisztultam és megszabadultam mindentől, nem is volt annyira rossz – mondtam vidáman mosolyogva, mikor mellé értem</li> <li>Tényleg? – kérdezett vissza csodálkozva</li> <li>Persze – feleltem és átkaroltam, de ő sem számított rá, hogy mindezt azért teszem, hogy hátralökjem. Átesett a híd oldalán és hozzám hasonlóan, ő is zajosan érkezett meg a vízbe.</li> </ul> Krisz hangos nevetésbe kezdett mellettem, mire én sem tudtam visszafojtani, így most már ketten nevettünk a jó öreg sárga hídon. <ul> <li>Amúgy van egy békanyál a hajadban. – nézett rám mosolyogva</li> <li>Ha tovább bőszítesz neked is lesz egy. – feleltem rákacsintva</li> <li>Hogy van Lea? – kérdeztem mintegy mellékesen, tovább bámulva Jimet, aki a sásba ragadt cipőjét igyekezett kicuppantani.</li> <li>Mint te.</li> <li>Szóval élvezi az életet és boldog?</li> <li>Nem, otthon ül, alszik, mindenkivel bunkó és gőze nincs hogyan tovább.</li> <li>Kösz, ez jólesett. – feleltem szemforgatva</li> <li>Igazán nincs mit. Szóval mikor jöttök rá, hogy titeket egymásnak teremtett a sors?</li> <li>Ne dramatizáld túl. Különben meg barátja van.</li> <li>Az egy idióta. – nyugtázta Krisz</li> <li>Egyetértünk.</li> <li>És nem szereti, mert téged szeret.</li> <li>Aha, én meg láttam a pápát a Tescóban.</li> </ul> Nem válaszolt csak felhúzott szemöldökkel nézett rám. <ul> <li>És az a két féleszű? – kérdeztem érdeklődve</li> <li>Noelnek bűntudata van, hogy rád lőtt, Lea pedig tüntetőleg nem szól hozzá egy kukkot sem. Konor pedig hozza a formáját, hisz ismered.</li> <li>Aha, nem normális egyik sem. – jegyeztem meg karba tett kézzel</li> <li>Na, legalább igyekeznek megóvni Lea testi épségét.</li> <li>Azzal, hogy lelövik a testőrét? Brávó. Ehhez csak gratulálni tudok.</li> <li>Azt mondta nem látott tisztán. Ne legyél mérges rá.</li> <li>Akkor vegyen fel szemüveget a hülyéje. Értelmi fogyatékos mindkettő. – morogtam a fogaim között, miközben Jimnek sikerült a fél cipőjét kibányásznia a sárból, bár ha használni akarja valaha azt a cipőt, akkor szüksége lesz annak talpára is.</li> <li>Tény, hogy nem okosak, de legalább igyekeznek megvédeni Leát.</li> <li>Kár, hogy nem sok sikerrel. – nyugtáztam felhorkanva – Amúgy kit rendelt ki mellé Tomas?</li> <li>Téged.</li> <li>Hogy érted, hogy engem? Én nem is dolgozom jelenleg.</li> <li>Pontosan ez a lényeg. Amíg te fekszel, addig Lea a saját testőreivel van és nincs mellette senki.</li> <li>Várj, várj miért nem osztott be valaki mást Thomas? Teljesen meghibbant?</li> <li>Már alig vártam, hogy megkérdezd. – dörzsölte Krisz elégedetten a tenyerét. Azért, mert a mi kis Leánk kijelentette, hogy senki mást nem hajlandó elviselni csak téged. De mivel te még lábadozol és kerülöd Leát, mint a veszedelem, ezért jelenleg senki nem vigyáz rá, a magán testőrein kívül.</li> <li>És ezt velem mégis mikor akartátok közölni? – kérdeztem felháborodottan kalimpálva a kezeimmel</li> <li>Erre akartam felhívni a figyelmedet, mikor kijelentetted, hogy neked tökéletes az ágyban fekvés és sajnáltatás – közölte bosszúsan Jim, mellénk érve.</li> <li>És mégis mi az istenért nem ezt mondtad ki egyszerre? – kérdeztem felháborodva</li> <li>Ő… nem ezt mondtam? – kérdezte elgondolkodva</li> <li>Hát nem! – vágtam rá</li> <li>Na, mindegy is, most már tudod, szóval kapd össze magad és jelentkezz Thomasnál. – húzta ki magát a mondat közben</li> <li>Szerintem ideje lenne, ha mindketten lefürödnétek, mert iszonyú büdösek vagytok, mellesleg Alex, sebét is ki kéne tisztítani szerintem. – mondta Krisz befogva az orrát, hátha úgy nem érzi a szagunkat.</li> <li>Egyetértünk – jegyeztem meg és Jimre sandítottam – Vagy szeretnél még egyszer beledobni a vízbe?</li> <li>Ha ragaszkodsz hozzá. – nyilvánította ki Jim mosolyogva a frappáns válaszát.</li> <li>Szia Krisz, már itt sem vagyunk – feleltem, majd az albérletünk felé kezdtem el kocogni</li> <li>Sziasztok! Sok sikert Leánál Alex! – kiáltotta még utánam, mire én csak egy íves középső ujj felmutatással reagáltam.</li> </ul> -Lea- <ul> <li>Nem fogod elhinni kivel találkoztam ma sétálás közben! – újságolta Krisz belépve a felettébb drága lakásomba</li> <li>Nem érdekel Krisz, inkább most menj el. – feleltem a takaró alól</li> <li>Aha, azt teszem már két hete. De most az egyszer nem hallgatok rád, ugyanis Alexszel és Jimmel találkoztam. – jelentette be Krisz büszkén és lehuppant az ajtó mellett található barna fotelba</li> <li>Alexszel? – kérdeztem vissza felülve az ágyon</li> <li>Wáó! Hogy mire képes egy aprócska név! Ilyen gyorsan sohase ültél fel már azon az ágyon.</li> <li>Ha.Ha hogy van? Mit csináltak? Mikor jön vissza? – bombáztam a kérdéseimmel</li> <li>Nyugalom, csak lassan a testtel. – nevette el magát és lassan terült el a fotelban</li> <li>Krisz! Ne húzd az agyamat! Mond már légy szíves. – kérleltem bevetve kiskutyanézésemet</li> <li>Ezt a nézést ne nekem tartogasd Princesszin. Hát visszatérve Alexre, elég dühös volt, aztán pedig elég vizes.</li> <li>Ezt hogy érted? – kérdeztem értetlenkedve</li> <li>Úgy, hogy Jim beledobta az Every patakba a Lond Every várkertben. – felelte a bajsza alatt mosolyogva</li> <li>Úristen és jól van? Nem esett baja? – kérdeztem aggódó rémült hangon</li> <li>Kutya baja, viszonzásképp pedig Jim is fürdött egyet.</li> <li>Ezek szerint összevesztek valamin? – faggattam tovább</li> <li>De érdeklődik valaki. Vajon miért is? Ó, már megvan, mert totál bele vagy esve! – csapta össze a tenyerét Krisz, mintha egy új földrészt fedezett volna fel</li> <li>Nem igaz! Már megint sok szappanoperát néztél! – feleltem sértődötten</li> <li>Na, ez a nem igaz. Nem hiszem el, hogy nem jössz rá min veszekedtek. – emelte a plafonra a tekintetét.</li> <li>Rólam? – kérdeztem félénken tapogatózva</li> <li>Hát, többek között.</li> <li>És kiderült miért kerül ennyire? – sóhajtottam egy hatalmasat</li> <li>Ez nem nyilvánvaló? – kérdezte Krisz furcsa grimasszal az arcán. - Ő elmondta, hogy szerelmes beléd, te meg álltál ott kukán, legalábbis az elmondásod szerint. Nemde?</li> <li>– feleltem szomorúan- Mégis mit mondhattam volna? Együtt vagyok Freddel. – temettem bele kétségbeesetten az arcomat a párnámba</li> <li>Várj, nem értem a kérdést, mit mondtál volna Alexnek vagy mit mondtál volna Frednek?</li> <li>Kérlek szépen, most az egyszer menj el, Krisz!</li> <li>Persze, megyek, mint mindig. – nyugtázta Krisz sértődötten. – De ugye nem felejtetted el a húgod holnapi szülinapját?</li> <li>Bakker! – kiáltottam és felpattantam az ágyból</li> <li>Mindjárt gondoltam. – felelte pökhendien- Ajándék?</li> <li>Szerinted, így néznék rád, ha vettem volna? – replikáztam</li> <li>Akkor?</li> <li>Mi akkor? – értetlenkedtem</li> <li>Veszünk neki valamit? – kérdezte</li> <li>Ünk? Mi az, hogy -ünk? – húztam fel a szemöldököm</li> <li>Nem mehetsz egyedül. Nincs normális testőröd, apádra meg vadásznak. – kötötte az ebet a karóhoz</li> <li>Ugye, ezzel nem azt akarod mondani, hogy magammal kell vinnem azt a két drágaságot is odakint? – azzal az ajtó irányába mutattam a kezemmel</li> <li>Néha nagyon szőkén tudsz viselkedni Lea, de pontosan azt akarom mondani. Eltaláltad. – felelte Krisz mosolyogva</li> <li>Na, az kizárt. – szögeztem le</li> <li>Pedig, nincs más lehetőség. Hacsak…</li> <li>Hacsak? –kérdeztem vissza, sürgetve ezzel a mondata befejezését</li> <li>Hacsak fel nem hívod Alexet, hogy segítsen be egy kicsit. – fonta össze Krisz elégedetten maga előtt a kezeit</li> <li>Hívom. Fel. – tagoltam neki dühösen és a fejemre húztam a takarót</li> <li>Inkább kockáztatod, hogy lepuffantanak? – nézett kérdőn rám Krisz</li> <li>Igen. – feleltem teljes meggyőződéssel a takaró alól</li> <li>Ha ezt megtudja Alex, nagyon, de nagyon mérges lesz. – dünnyögte Krisz és kisétált az ajtómon</li> </ul>rich