Testőr másként 1.rész

1.0Két lány, egy szerelemhttps://sarah.cafeblog.huSarah18https://sarah.cafeblog.hu/author/sarah18/Testőr másként 1.részTisztelt Mr. Ráston! <blockquote> Igaza volt, igen kimondtam, illetve leírtam. Teljes mértékben igaza volt. Az ön lánya legmakacsabb lány a világon. Mikor felkért, hogy védjem meg és legyek a testőre, egy elkényeztetett, pénzéhes fruskának gondoltam, aki ideiglenesen megharagudott apucira, aztán rá kellett jönnöm, hogy ezt a következtetést nagyon hibásan vontam le. </blockquote> Alex Harper -Alex- Belépve az ajtón, azonnal tudtam, hogy rájött. Szinte rá sem kellett néznem, ahhoz, hogy egyből kitaláljam, pontosan tudja, hogy a ki vagyok valójában. <ul> <li>Nézd Lea, meg tudom magyarázni. – kezdtem és felé indultam a nappalijában, de felemelte a kezeit és nagyon dühösen adta tudtomra, hogyha még egy lépést teszek, nem áll jót magáért és hozzám vág egy nehéz tárgyat</li> <li>El akartad egyáltalán valaha mondani, hogy apám fogadott fel testőrnek? – köpte a szavakat és karba tett kézzel, utálattal nézett rám.</li> <li>Soha nem engedtél volna be az életedbe, ha elmondtam volna. Apád csak jót akart, megvédeni téged.</li> <li>Nem érdekel, mit akar az apám, azzal már régen elkésett. – közölte fojtott hangon, majd idegesen járkálni kezdett. – Vannak testőreim, nincs szükségem apám segítségére, semmiben! – hangsúlyozta ingerülten</li> <li>Arra a rakás szerencsétlenre gondolsz, aki körülötted sürög-forog néha! Ugyan Lea, ezt te sem gondolod komolyan. – mondtam frusztráltan</li> <li>Dehogyisnem! – vágta rá egyből. Nem hiszem el, hogy ezt csináltad velem. Azt hittem te más vagy!</li> <li>Más is vagyok. Kérlek Lea, ez nem annyira nagy dolog. – próbáltam kétségbeesetten menteni a helyzetet.</li> <li>Nem nagy dolog? Nem?! Hazudtál nekem, az egész találkozásunk hazugság volt, mondtál egyáltalán valami igazat magadról?</li> <li>Minden igaz volt, csak apádnak dolgoztam közben.</li> <li>Menj innen, látni sem akarlak. – felelte közömbösen, felém sem pillantva</li> <li>Nem mehetek, mert ha megtenném, megölnének apád pénze miatt, azt pedig nem élném túl. – feleltem komolyan</li> <li>Nem érdekel Alex, hazudtál nekem mindenben.</li> <li>Lea, kérlek!</li> <li>Tűnj innen! – jelentette ki érzelemmentes hangon és az ajtó irányába mutatott</li> <li>Jó, rendben, kimegyek, de akkor sem hagylak itt, szóval nem kell félned. – mondtam az ajtó felé hátrálva, mert nagyon elszakítottam nála a cérnát.</li> <li>Kifelé!- szűrte ki a fogai között a szavakat.</li> </ul> 2 nappal később -Lea- <ul> <li>Ugye tudod, hogy még mindig itt van valahol a ház körül és nem is fog elmenni. Ő mikor szokott aludni amúgy?</li> <li>Nem érdekel Krisz! – vágtam rá egyből</li> <li>De, nagyon is érdekel, tudom én. Mi is van köztetek most? Mert, hogy nem sima barátság, az is biztos. Van szemem, látok ám. – mondta mosolyogva</li> <li>Egyben volt igaza Alexnek, tényleg retardáltak vagytok, egytől egyig. – feleltem, majd belehuppantam a fotelba és igyekeztem minél kisebbre összehúzni magam, csak hogy ne legyen ennyire kibírhatatlan az űr, amit maga után hagyott.</li> <li>Lehet, de mi legalább nem rejtjük el az érzéseinket és nem gyötrődünk a fotelban. – jegyezte meg epésen</li> </ul> Épp valami frappáns visszavágáson gondolkodtam, amikor Noel, szinte ajtót kitépve rontott be és vettette térdre magát előttem. <ul> <li>Véletlen volt, azt hittem apád pénzes támadói, véletlen volt. – kiabálta már- már sokkos állapotban és a földet kezdte el verni előttem</li> <li>Nyugodj meg már Noel, mi volt véletlen? – kérdeztem azonnal és utána kaptam, nehogy lefejelje az asztal sarkát.</li> <li>Meglőttem, úristen mi van, ha megöltem? – kiabált teljesen kikelve magából.</li> </ul> Krisz is, én is, csak pislogtunk és bambán néztünk egymásra. <ul> <li>Kit lőttél meg Noel? Miről hadoválsz? Részeg vagy? – kérdeztem türelmemet elveszítve</li> <li>Alexet, a tetőn mászkált és azt hittem, hogy őő…</li> <li>Hogy kit? Teljesen megőrültél? Hol van most? Hol találtad el? Mond már, hol hagytad! – ordítottam rá a legnagyobb pánik közepette</li> <li>Alexet meglőttem, mert azt hittem a támadóid. Nem tudom hova ment, káromkodott, majd elhajtott a kocsijával. – felelte Noel kezeit tördelve</li> <li>Ti tényleg teljesen idióták vagytok! – kiáltottam, majd a slusszkulcsot felkapva rohantam a kocsim irányába. Az apám fogadta fel, biztos vagyok benne, hogy hozzá ment. Kórházba nem mehetett, mert jelenteni kell minden lövést a rendőrségen. Csak ő képes kiszedni belőle azt a golyót, már ha nem vérzik el, amíg odaér…</li> </ul> - Hol van Alex? – kérdeztem apám előtt állva az ajtóban - Lea, kislányom, de régen láttalak, hogy vagy? – kérdezte ő, meglepődve. - Hol van Alex? – tagoltam lassan és érthetően, hogy végre felfogja, nem miatta vagyok itt. - Semmi baja, a vállát érte a lövés. Tudtam, hogy valakit küldenem kell melléd, mert az a két idióta még a végén megöl. – felelte megadóan - És csak lazán közlöd, hogy semmi baja? Már hogy ne lenne! – feleltem vádlón - Gyere be, lent van, alszik még, mert sok vért vesztett, míg ideautózott. Vívódtam pár percig, majd beléptem gyerekkorom helyszínére, ahova igazság szerint megfogadtam, hogy soha többé be nem teszem a lábam. 4 órával később -Alex- Vajon hány óra telhetett el, mióta elvesztettem Tomas alaksorában az eszméletem? Gondolkoztam kábán még a nyugtató hatása alatt. Aztán rájöttem, hogy mi volt olyan furcsa, amitől felébredtem. Valaki a hajammal babrál és simogatja az arcomat. Elmosolyodtam, mert akár egy mérföldről is megérezném az illatát. <ul> <li>Mondtam, hogy retardált egy banda. – suttogtam érdes hangon</li> <li>Pfff – horkantotta és hátradőlt a székén</li> <li>Mit keresel itt? – kérdeztem és fel akartam ülni, de rossz döntésnek bizonyult</li> <li>Ne mozogj már, meghibbantál? Most vettek ki egy golyót a válladból. – mondta aggódó hangon</li> <li>Tényleg? Azt hittem csak álmodom ezt is, de lehet jobb lett volna, ha tényleg tovább alszom, mert akkor álmomban addig húztalak volna a hülyeségeimmel, míg meg nem csókolsz. De kár, hogy nem álmodom. – leheltem kábán</li> <li>Azt hiszem, az apám kissé túladagolta a morfiumot. – mondta nevetve</li> <li>Akkor, ha ténylegesen felébredek, nagyon zavarban leszek. – mondtam, miközben buta mosoly ült ki az arcomra, majd újra álomba merültem.</li> </ul> 1 nappal később -Szia Alex! - Jó napot Mr. Ráston – köszöntem mosolyogva, felkötött kézzel. - Örülök, hogy már jobban vagy. Itt járt a lányom, de el kellett mennie, így a lelkemre kötötte, hogy mondjam meg neked, hogy maradj nyugton és majd jön. - Itt volt? És ezt üzente? – kérdeztem csodálkozva - Alex, tudod Lea már legalább 6 éve be sem tette ide a lábát és most futva jött ide. - Mr. Ráston nem direkt lövettem le magamat, és nem tudtam, hogy ide fog jönni Lea. – válaszoltam - Tisztában vagyok vele, ugyanakkor még nem döntöttem, hogy foglak megbüntetni, mert nem egészen azt kértem, hogy bolondítsd magadba a lányom. – felelte félmosollyal a szája sarkában. - Ő, én nem, mi nem vagyunk… - mondtam paprikavörössé változva - Hát persze, ez már a 21. század elfogadtam, igaz, nem számítottam rá, hogy egy lányba fog beleszeretni, de ha ez kell ahhoz, hogy újra a lányom legyen, akkor én bármit elfogadok. Alex ne legyél vak, fontos vagy számára, mert betette a lábát, oda, arra a helyre, ahova soha nem akart visszajönni. Nem tudom, mit mondtál neki, amikor magadhoz tértél, de nevetett és vigyorogva jött ki, igen ebben a házban újra hallhattam a nevetését és ez mindennél többet jelentett számomra. Köszönöm! – mondta Tomas, majd kiment a szobából. Megijedve ültem fel az ágyon. <ul> <li>Úristeeen! Azt nem álmodtam.</li> </ul> Két órával később -Alex- Tomas még pár évvel ezelőtt kialakított alaksori szobájában néztem a tv-t, mikor Lea benyitott az ajtón és lehuppant mellém a kanapéra. <ul> <li>Szia – nézek rá mosolyogva</li> <li>Tudod, olyan vagy, mint ez a tévé. Nagyképű és színjátszó. – mondta karba tett kézzel</li> <li>Ezzel most belegyalogoltál a szívembe drágám – feleltem gúnyosan</li> <li>Arrogáns és buta voltál, de ez most az ellenkezőjére fordult. Most buta és arrogáns vagy.</li> <li>Mi a fene van veled? Humorbugyor. – néztem rá felhúzott szemöldökkel</li> <li>Nem ismered azt a szót, hogy lehetetlen, mi? Bár a többi szót se nagyon. – mondta a szemembe nézve</li> <li>Jó, oké, gyorsan legyen vége a fejmosásnak, mert kezdem unni. – feleltem sértődötten</li> <li>És még nem mondtam semmi újat. - sóhajtotta és hátradőlt. Hogy van a karod?</li> <li>Felkötve.</li> <li>El sem hiszem, hogy te sértődtél meg. – replikázott felháborodottan</li> <li>Meglőtt az a félnótás testőröd, egyedül kellettelek hagyni, tehát nagyon is van okom rá.</li> <li>Azt mondta véletlen volt.</li> <li>Aha, majd én meg véletlenül kupán vágom egy vaslapáttal, miheslyt fel tudok emelni egyet.</li> <li>Sajnálom – mondta bűnbánóan</li> <li>Mindig könnyebb utána bocsánatot kérni, mint előtte lenyelni a dühöt.</li> <li>Jó, hagyjuk. – felelte és felpattant a kanapéról, majd dühösen az ajtó irányába robogott</li> <li>Ne haragudj, nem úgy értettem – mondtam és az ajtó elé rohantam, hogy ne tudjon kimenni. Elég szánalmas látványt nyújthattam, felkötött karral, nyúzott arccal, melegítőben az ajtó előtt. – Sajnálom.</li> <li>Mit sajnálsz? – kérdezte karba tett kézzel</li> <li>Hogy nem mondtam el korábban, hogy igazából a testőröd vagyok. – mondtam majd, hozzátettem a mondat befejezését, - és hogy útközben beléd szerettem.</li> </ul> Nem szólt semmit, csak tátott szájjal nézett rám. <ul> <li>Ezt, hogy érted?</li> <li>Ezt nem lehet máshogy érteni.</li> <li>Most mi lesz? – nézett rám tanácstalanul</li> <li>Semmi – feleltem szomorúan. Te kapsz egy új testőrt, akiről most már tudod, hogy testőr és boldogan élsz tovább Freddel. – jelentettem ki, majd kifelé indultam a szobából</li> <li>Meg sem várod, hogy mit mondok rá? – kérdezte</li> <li>Mire, mit mondasz? – sóhajtottam fel</li> <li>Erre az egészre.</li> </ul> Nem szólt semmit, csak szomorúan nézett rám. <ul> <li>Ja, én is így gondoltam – mondtam és kisétáltam az ajtón.</li> </ul>rich