Megmaradtak a h\u00e1tamon a szimb\u00f3lumok, \u00f6r\u00f6kk\u00e9 eml\u00e9keztetve, hogy volt egy id\u0151szak, amikor semmi sem volt \u00e1tlagos. Amolyan hat\u00e1rvonalk\u00e9nt v\u00e1lasztja el azokat az id\u0151ket, amikor m\u00e9g gondtalan egyetemista voltam, azokt\u00f3l, amikor tetteim m\u00e1r r\u00e1nyomt\u00e1k a b\u00e9lyeg\u00e9t az \u00e9letemre. Ha egy kellemes \u00f6t\u00f3rai tea alkalm\u00e1val le\u00fcltetn\u00e9nk egym\u00e1ssal szembe a r\u00e9gi Hayleit \u00e9s az \u00fajat, megvizsg\u00e1lhatn\u00e1nk, mire k\u00e9pes a v\u00e1ltoz\u00e1s.<\/p>\r\n
M\u00e1r nem az az ember vagyok, aki aznap kis\u00e9t\u00e1lt az egyetem ajtaj\u00e1n, abban a hiszem, hogy hazamegy, dum\u00e1l Somir\u00e1val, azt\u00e1n be\u00fcl egy akkor m\u00e9g fontosnak tartott sorozat el\u00e9 \u00e9s m\u00e1snap kipihentem hagyja ki az egyetemet, hogy idej\u00e9t a gal\u00e9ri\u00e1ban t\u00f6ltse, vend\u00e9gek k\u00f6z\u00f6tt szlalomozva. Annak az embernek nem nyomt\u00e1k a lelk\u00e9t a ki nem mondott dolgok, az el nem hangz\u00f3 sajn\u00e1lomok \u00e9s az ember\u00f6l\u00e9s k\u00ednz\u00f3s\u00e1ga sem tekergett, k\u00edgy\u00f3 m\u00f3dj\u00e1ra a nyak\u00e1ra. Nem \u00e9rzett t\u00e1tong\u00f3 hi\u00e1ny\u00e9rzetet sz\u0151ke l\u00e1nyok l\u00e1tt\u00e1n, abban a hiszemben, hogy \u0151 \u00e1ll a zebr\u00e1n\u00e1l, \u0151 v\u00e1rja az egyetem vasr\u00e1csos ajtaja el\u0151tt vagy \u0151 pakol a k\u00f6z\u00e9rt s\u00e1rga bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3kosar\u00e1ba.<\/p>\r\n
Elk\u00f6lt\u00f6ztem anyuk\u00e1mt\u00f3l \u00e9s egy apr\u00f3, \u00e1m otthonos alb\u00e9rletet vettem ki, nem messze a r\u00e9gi munkahelyemt\u0151l, egy velencei sz\u0171k\u00f6ss\u00e9g\u0171 kis utc\u00e1csk\u00e1ban. Anya megnyugv\u00e1ssal fogadta, hogy amerikai kalandom ut\u00e1n, v\u00e9gre saj\u00e1t l\u00e1bra szeretn\u00e9k \u00e1llni. Ha tudta volna, hogy se Amerik\u00e1ban nem j\u00e1rtam, se nem vagyok hat\u00e1rozott \u00e9s elt\u00f6k\u00e9lt, biztos vagyok benne, hogy a r\u00e9gi szob\u00e1mba z\u00e1r \u00e9s pszichi\u00e1tert fogad. \u00d6sszecsapta \u00f6r\u00f6m\u00e9ben a tenyer\u00e9t, amikor kijelentettem megsz\u0171ntek a r\u00e9m\u00e1lom \u00e9s \u00fagy n\u00e9z ki, soha t\u00f6bb\u00e9 nem jelennek meg rajtam jelek. \u00dagy engedett utamra, mint egy b\u00f6lcs bagoly a kisfi\u00f3k\u00e1j\u00e1t, azzal a n\u00e9z\u00e9ssel, hogy h\u00fazz\u00e1l m\u00e1r innen, mert elegem van bel\u0151le, hogy minduntalan visszaj\u00f6ssz \u00e9s eml\u00e9keztetsz r\u00e1, milyen ap\u00e1d n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lni.<\/p>\r\n
Visszamentem az egyetemre, kital\u00e1ltam egy d\u00edszhuzatba csomagolt kis t\u00f6rt\u00e9netet az amerikai cseredi\u00e1kprogramr\u00f3l \u00e9s \u00fagy tettem, mintha ez teljesen norm\u00e1lis lenne. Viszont rettent\u0151 fura volt, hogy Somira \u00fagy megy el mellettem nap, mint nap, hogy r\u00e1m se n\u00e9z. Elhat\u00e1roztam, \u00fajra a bar\u00e1tja pr\u00f3b\u00e1lok lenni. Ha nagyon a bar\u00e1tja akarsz lenni valakinek, az \u00e1ltal\u00e1ban hatalmas pof\u00e1ra es\u00e9sk\u00e9nt v\u00e9gz\u0151dik. Hi\u00e1ba h\u00faztunk le egym\u00e1s mellett k\u00e9t \u00e9vet, \u0151 semmire sem eml\u00e9kezett, \u00e9n meg \u00e1lltam \u00e9s sejtelmesen mosolyogtam, amikor a csal\u00e1dj\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lt. \u0150 meg \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1m, hogy \u201eh\u00e9 csajszi, honnan tudhatn\u00e1d, hogy any\u00e1m lel\u00e9celt, ha m\u00e9g soha az \u00e9letben nem mondtam?\u201d Pislogtam, mint a mag\u00e1ra hagyott k\u00f6ly\u00f6kkutya \u00e9s azt k\u00edv\u00e1ntam b\u00e1r bele sem fogtam volna. Somira elk\u00f6nyvelt fogyat\u00e9kosk\u00e9nt, de az\u00e9rt j\u00f3l esett, hogy reggelente n\u00e9ha lev\u00e1gott el\u00e9m egy poh\u00e1r k\u00e1v\u00e9t \u00e9s megk\u00e9rdezte, mi \u00fajs\u00e1g diliny\u00f3falv\u00e1n.<\/p>\r\n
\u00c9n m\u00e9gis mindig r\u00e1juk gondoltam. Hi\u00e1ba besz\u00e9lt az oktat\u00f3 az \u00f6sszes inspir\u00e1l\u00f3 energi\u00e1j\u00e1val a hangj\u00e1ban, hi\u00e1ba im\u00e1dtam a grafikai munk\u00e1k elk\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9t, minduntalan be\u00fasztak a k\u00e9pbe. Mi lehet Mollyval? Vajon egy\u00fctt van m\u00e9g Mikevel? Hogyan folytatt\u00e1k az \u00e9let\u00fcket? Mi van Kar\u00e1val \u00e9s mi\u00e9rt nem keresett meg, hogy a szemembe v\u00e1gja, hogy egy utols\u00f3 s\u00f6pred\u00e9k vagyok, aki meg\u00f6lte az apj\u00e1t \u00e9s a j\u00f3 dolgokat az \u00e9let\u00e9ben.<\/p>\r\n
A gyakorlati oktat\u00f3m kijelentette, hogy gy\u00f6keres v\u00e1ltoz\u00e1s mutatkozott meg az elk\u00e9sz\u00fclt festm\u00e9nyeimben. M\u00e1r nem dolgozom furcsa \u00e1rnyalatokkal, \u00e9s \u00fagy ker\u00fcl\u00f6m a vid\u00e1m sz\u00edneket, mint macska a vizes k\u00e1dat. A fekete \u00e9s feh\u00e9r egym\u00e1sba olvad\u00f3 kever\u00e9ke jelent meg a festm\u00e9nyeimen, bebor\u00edtva sz\u00fcrkes\u00e9ggel a v\u00e1szont, eltorz\u00edtva az arcokat \u00e9s a vid\u00e1ms\u00e1g \u00fagy t\u0171nt tova a k\u00e9pekr\u0151l, mint egy ny\u00e1ri z\u00e1por, gyorsan, de ann\u00e1l sz\u00edvt\u00e9p\u0151bben. Ezek ut\u00e1n igyekezz megmagyar\u00e1zni ez emberk\u00e9nek ott el\u0151tted, hogy nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi, Amerika csod\u00e1s hely \u00e9s rengeteget tanult\u00e1l. Ja, arr\u00f3l, hogy hogyan \u00f6ld meg, annak az embernek az apj\u00e1t, akibe beleszerett\u00e9l.<\/p>\r\n
V\u00e1llaltam egy \u00faj munk\u00e1t a v\u00e1rosban, m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl sem a k\u00fclv\u00e1rosban, ahol k\u00f6zel lenn\u00e9k any\u00e1mhoz, mert a v\u00e9g\u00e9n, m\u00e9g ne adj isten, meg akarna l\u00e1togatni. Sz\u00f3val a belv\u00e1ros z\u0171r\u00f6s forgatag\u00e1ban r\u00e1akadtam egy apr\u00f3, \u00e9ppen nyit\u00e1sra k\u00e9sz\u00fcl\u0151 k\u00f6nyvesboltra, ami senki m\u00e9rc\u00e9j\u00e9vel m\u00e9rve nem volt \u00e1tlagosnak mondhat\u00f3. A polcok k\u00eds\u00e9rtetiesen hasonl\u00edtottak Kara szob\u00e1j\u00e1ban fel\u00e1ll\u00edtott szekr\u00e9ny polcaira. A k\u00f6nyvesbolt sz\u00ednek szerint rendezett k\u00f6nyvei vid\u00e1man integettek fel\u00e9m, mintha \u00e9l\u0151l\u00e9nyek lenn\u00e9nek. Egy percre elhittem, hogy t\u00e9nyleg azok. A hely b\u00e1josan val\u00f3s\u00edtotta meg a csendben k\u00e1v\u00e9zva olvas\u00e1s var\u00e1zslatos vil\u00e1g\u00e1t. Tetov\u00e1lt barista sr\u00e1c mosolygott r\u00e1m els\u0151 nap a pult m\u00f6g\u00fcl \u00e9s megk\u00e9rdezte miben seg\u00edthet. \u00c9n sem hittem el, hogy felvesznek mell\u00e9 \u00e9s egy k\u00f6nyvesbolti k\u00e1v\u00e9z\u00f3 tervez\u0151grafikusa leszek. Szerintem nem voltak tiszt\u00e1ban a tervez\u0151grafikus fogalommal, mert egy online weboldal designj\u00e9t k\u00e9rt\u00e9k, illetve \u00e1lland\u00f3 rendrak\u00e1st \u00e9s a vend\u00e9gek kiszolg\u00e1l\u00e1s\u00e1t is. \u00c9n lettem a mindenes, ebben az apr\u00f3, szokatlan kis boltban, ahol a sz\u00ednes k\u00f6nyvek mell\u00e9 k\u00e1v\u00e9 j\u00e1rt \u00e9s a vend\u00e9gek vid\u00e1m barna asztalokhoz \u00fclhettek a v\u00e1lasztott k\u00f6nyv\u00fckkel.<\/p>\r\n
A hely \u00fczemeltet\u0151je egy pocakos, mosolyg\u00f3s \u00f6regember. Frey, a tetov\u00e1lt barista sr\u00e1c szerint valahol a hatvan \u00e9s a hal\u00e1l k\u00f6z\u00f6tt lehet. Sz\u00f3val kortalan f\u0151n\u00f6k\u00f6m nem volt tiszt\u00e1ban az \u00fczlet l\u00e9nyeg\u00e9vel, hiszen a k\u00f6nyveket nem volt musz\u00e1j megv\u00e1s\u00e1rolnod, ott hagyhattad, miut\u00e1n kiolvastad. Nem \u00e9rtettem a l\u00e9nyeg\u00e9t, hiszen ebb\u0151l nem sz\u00e1rmazik haszon. Ennyi er\u0151vel lehetne egy sima k\u00e1v\u00e9z\u00f3 is, ahol k\u00f6nyveket olvashatsz, erre m\u00e1r van p\u00e9lda b\u0151ven. Viszont minek is hirdetj\u00fck magunkat k\u00f6nyvesboltk\u00e9nt, ha nem kell k\u00f6nyvet vennie a vend\u00e9gnek, csak megissza a k\u00e1v\u00e9j\u00e1t, olvas egy j\u00f3t, azt\u00e1n kis\u00e9t\u00e1l a csilingel\u0151 ajt\u00f3n. Egy h\u00f3nap ut\u00e1n vettem a b\u00e1tors\u00e1got \u00e9s megk\u00e9rdeztem Martint, a f\u0151n\u00f6k\u00f6met, a pocakos \u00fcrg\u00e9t, hogy mi\u00e9rt csin\u00e1lja, hiszen j\u00f3form\u00e1n a k\u00e1v\u00e9 \u00e1r\u00e1n k\u00edv\u00fcl semmi \u00f6sszeg nem folyik be \u00e9s az \u00fczlet a legnagyobb j\u00f3indulatommal sem nevezhet\u0151 j\u00f3l j\u00f6vedelmez\u0151 helynek. Azt v\u00e1laszolta r\u00e1, hogy az emberek arc\u00e1t figyeljem, amikor v\u00e9geznek egy k\u00f6nyvvel, megissz\u00e1k a k\u00e1v\u00e9juk utols\u00f3 korty\u00e1t \u00e9s kimennek az ajt\u00f3n.<\/p>\r\n
Nem volt semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s az emberek reakci\u00f3j\u00e1ban, n\u00e9h\u00e1nyan mosolyogva, n\u00e9h\u00e1nyan nevetve, n\u00e9h\u00e1nyan a bar\u00e1tjukkal t\u00e1rsalogva s\u00e9t\u00e1ltak ki. \u00d6ssze voltam zavarodva. V\u00e9g\u00fcl p\u00e1r h\u00f3napnyi hosszas k\u00e9rlel\u00e9s ut\u00e1n megkaptam a v\u00e1laszom. Az emberek mosolyogva t\u00e1voznak az \u00fczletemb\u0151l. Tudsz olyan \u00fczletet, ahonn\u00e9t marad\u00e9ktalanul, minden egyes vev\u0151 mosollyal az arc\u00e1n s\u00e9t\u00e1l ki?<\/em> A v\u00e1lasz ut\u00e1n csak meredten b\u00e1multam a pocakos \u0151sz Martint, ahogy le\u00fcl az egyik asztalhoz, kez\u00e9be vesz egy s\u00e1rga bor\u00edt\u00f3j\u00fa k\u00f6nyvet \u00e9s r\u00e1m kacsint.<\/p>\r\n <\/p>\r\n \u2026<\/p>\r\n Kiejtem a kezemb\u0151l az elmosatlan k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sz\u00e9ket, amikor egy ne haragudj, z\u00e1rok<\/em> mondat ut\u00e1n megfordulok a k\u00f6nyvesboltban \u00e9s megl\u00e1tom \u0151t. Caleb a r\u00e9gi f\u00e9loldalas mosoly\u00e1val n\u00e9z r\u00e1m, egy pufi barna kab\u00e1t al\u00f3l. Gyorsan kioldja a cipz\u00e1rt, megv\u00e1rja m\u00edg a j\u00f3les\u0151 meleg v\u00e9gig fut a karj\u00e1n, majd enyh\u00e9n felvont szem\u00f6ld\u00f6ke al\u00f3l n\u00e9z az \u00f6sszet\u00f6r\u00f6tt ed\u00e9nyhalomra a l\u00e1bam el\u0151tt. Mozdulatlanul b\u00e1mulom, agyam k\u00e9ptelen feldolgozni, hogy t\u00e9nyleg az \u00fczlet k\u00f6zep\u00e9n \u00e1csorog \u00e9s nem ugrik nekem egy konyhak\u00e9ssel vagy nem szegez a homlokomnak egy pusk\u00e1t. Martin f\u00fcrk\u00e9sz\u0151 n\u00e9z\u00e9ssel bandukol az ajt\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1ba, Caleb mellett elmenve, enyh\u00e9n felpillant szik\u00e1r alakj\u00e1ra. R\u00e1m pillantva enyhe dorg\u00e1l\u00e1st v\u00e9lek kiolvasni a tekintet\u00e9b\u0151l. Caleb fesz\u00e9lyezetten megk\u00f6sz\u00f6r\u00fcli a tork\u00e1t, megvakarja bojtos sapk\u00e1ba b\u00fajtatott fej\u00e9t \u00e9s k\u00e9rd\u0151n az egyik sz\u00e9k fel\u00e9 n\u00e9z.<\/p>\r\n \u2013 Szerintem mindkett\u0151nknek lenn\u00e9nek k\u00e9rd\u00e9sei, de ha nem l\u00e1tsz sz\u00edvesen, el is mehetek.<\/p>\r\n \u2013 Ne! Maradj! \u00dclj csak le, k\u00e9rsz egy k\u00e1v\u00e9t? \u2013 k\u00e9rdezem piszkos kezemet gyorsan fekete szokny\u00e1mba t\u00f6r\u00f6lve. Caleb mosolyogva helyet foglal, m\u00edg az ajt\u00f3hoz s\u00e9t\u00e1lok \u00e9s elford\u00edtom a kulcsot. Megrezzen a f\u00e9mes kattan\u00e1s\u00e1ra. \u2013 Ne haragudj, zavar, ha bez\u00e1rok? Nem szeretn\u00e9m, ha a vend\u00e9gek, azt hinn\u00e9k, m\u00e9g nyitva vagyunk.<\/p>\r\n \u2013 Nem, dehogyis, gondolom, nem akarsz meg\u00f6lni.<\/p>\r\n Megmerevedve n\u00e9zek r\u00e1, ajkam elfeh\u00e9redik, kezemben remegni kezd a k\u00f6nyvesbolt s\u00e1rga kulcsa.<\/p>\r\n \u2013 Ne haragudj, nem \u00fagy \u00e9rtettem. \u00c9n\u2026 sajn\u00e1lom. Rossz vicc volt.<\/p>\r\n Biccentek \u00e9s a pult v\u00e9delme m\u00f6g\u00e9 sietek. Caleb t\u00fcrelmesen v\u00e1r. Mikor t\u00fal hossz\u00fara ny\u00falik a csend megsz\u00f3lal:<\/p>\r\n \u2013 Tudom, hogy nem akart\u00e1l l\u00e1tni \u00e9s hogy az utols\u00f3 dolog vagyok, amit k\u00edv\u00e1nsz, de szeretn\u00e9k illetve nem csak \u00e9n, v\u00e1laszokat kapni.<\/p>\r\n Lass\u00fa l\u00e9ptekkel s\u00e9t\u00e1lok a pult el\u00e9, enyh\u00e9n nekid\u0151l\u00f6k \u00e9s onnan figyelem Caleb zavart k\u00e9zt\u00f6rdel\u00e9s\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 Elmes\u00e9ln\u00e9d, mi\u00e9rt \u00f6lted meg Mordrichot? \u2013 suttogja nem n\u00e9zve a szemembe.<\/p>\r\n M\u00e9ly, er\u0151t gy\u0171jt\u0151 s\u00f3hajt\u00e1s ut\u00e1n kezdek bele a t\u00f6rt\u00e9netbe, onnan indulva, amikor \u00e1tl\u00e9ptem a b\u00e1zis hat\u00e1r\u00e1t a nagy v\u00e1ltoz\u00e1st hozva a vil\u00e1gra. Csendben hallgatja halk hang\u00fa mondataimat, nem v\u00e1g k\u00f6zbe, nem biccent, nem h\u00fcmm\u00f6g, nem \u00e1rulkodik egyetlen \u00e9rzelem sem jelenlegi \u00e1llapot\u00e1r\u00f3l. Nem tudom, hogy el\u00edt\u00e9l-e vagy t\u00e9nyleg csak v\u00e1laszokat akar \u00e9s semmit t\u00f6bbet. Hagyom, hogy meg\u00e9rtse. Elmes\u00e9lem neki a t\u00f6rt\u00e9nteket, Mordrich hal\u00e1l\u00e1val bez\u00e1r\u00f3lag. Azt\u00e1n csendben figyelem, ahogy megem\u00e9szti \u00e9s b\u00f3lint kett\u0151t. Nem k\u00e9rdez vissza, nem \u00e9rdeklik a r\u00e9szletek \u00e9s a mi\u00e9rtek. Nem j\u00f6v\u00f6k r\u00e1, hogy nem akarja felt\u00e9pni a sebeim, vagy nem \u00e9rek m\u00e1r annyit, hogy ilyesmivel foglalkozzon.<\/p>\r\n \u2013 Te szeretn\u00e9l valamit? \u2013 k\u00e9rdezi az ajt\u00f3 fel\u00e9 sand\u00edtva.<\/p>\r\n \u2013 Mes\u00e9ln\u00e9l arr\u00f3l, mi t\u00f6rt\u00e9nt veletek? Mit tudsz Mollyr\u00f3l, Miker\u0151l vagy Katrinr\u00f3l?<\/p>\r\n \u2013 Egy h\u00e1zt\u00f6mbben \u00e9l\u00fcnk, nem messze a r\u00e9gi kisv\u00e1rost\u00f3l. Egyik\u0151nk sem akart visszamenni a sz\u00fcleihez v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen, sz\u00f3val \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk kettes\u00e9vel \u00f6sszek\u00f6lt\u00f6z\u00fcnk, de egy h\u00e1zt\u00f6mb\u00f6n bel\u00fcl. Molly m\u00e9g mindig egy\u00fctt van Mikevel, meg fogsz lep\u0151dni, de lefogyott \u00e9s edz\u0151k\u00e9nt dolgozik a helyi fitnesz st\u00fadi\u00f3ban, Mike \u00e9ppen egy szoftverfejleszt\u0151 tanfolyamot v\u00e9gez \u00e9s oda van a zombis j\u00e1t\u00e9kok\u00e9rt. A The Walking Dead-ot n\u00e9zi, v\u00e9gtelen\u00edtett verzi\u00f3ban \u00e9s gyakran veszekszik Mollyval, hogy l\u00e1tott p\u00e1r szellemet a k\u00f6z\u00e9rtben. Valaki nehezen engedi el a m\u00faltat. \u00c9n Katrinnal \u00e9lek, aki beiratkozott az egyetemre \u00e9s ahogy apuk\u00e1ja szerette volna, jog\u00e1sz lesz. Viszonylag sokat j\u00e1r haza, neki j\u00f3l j\u00f6tt, hogy szabad lehetett. Engem meg betoboroztak \u00e9s most az akad\u00e9mi\u00e1n tanulok. L\u00e1tod, van j\u00f3 oldala is, ha az ember ennyire egyenetlen testr\u00e9szekkel rendelkezik. Katon\u00e1nak pont j\u00f3 vagyok, az er\u0151nl\u00e9tem meg \u00fagyis meg van.<\/p>\r\n \u2013 \u00d6r\u00fcl\u00f6k nektek.<\/p>\r\n \u2013 Nem kell udvariaskodnod, nyugodtan megmondhatod, hogy nem \u00e9rdekl\u00fcnk, \u00e9n meg sz\u00e9pen elh\u00fazok.<\/p>\r\n \u2013 Nincsen sz\u00f3 ilyesmir\u0151l, de \u00e9rdekelne mi\u00e9rt kerest\u00e9l meg. Csak\u2026 hallani akartad, mi\u00e9rt \u00f6ltem meg Mordrichot?<\/p>\r\n \u2013 R\u00e9szben, a m\u00e1sik r\u00e9sze komplik\u00e1ltabb. Illetve nem bonyolult\u2026 Mindegy. Hi\u00e1nyzol nek\u00fcnk, Haylei.<\/p>\r\n Felkapom a fejem \u00e9s \u00fagy n\u00e9zek r\u00e1, mintha azt \u00e1ll\u00edtotta volna, hogy \u0151 egy uf\u00f3 \u00e9s egy m\u00e1sik vil\u00e1gr\u00f3l \u00e9rkezett.<\/p>\r\n \u2013 Nektek az a Haylei hi\u00e1nyzik, akit megismertetek.<\/p>\r\n \u2013 Az a Haylei nem k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik, att\u00f3l az embert\u0151l, aki most el\u0151ttem \u00e1ll.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9n m\u00e1r nem az a l\u00e1ny vagyok, akit ti szeretn\u00e9tek, hogy legyek.<\/p>\r\n \u2013 Mi t\u00e9ged akarunk visszakapni. Azt a l\u00e1nyt, aki vagy.<\/p>\r\n \u2013 Nem tudok a bar\u00e1totok lenni, k\u00e9ptelen vagyok r\u00e1, hogy a szemetekbe n\u00e9zzek, Caleb. Olyan dolgokat tettem, amiket nem k\u00e9ne elfogadnotok. Gy\u0171l\u00f6ln\u00f6t\u00f6k kellene.<\/p>\r\n \u2013 Tal\u00e1n jobban tenn\u00e9d, ha nem mondan\u00e1d meg nek\u00fcnk, hogyan kellene \u00e9rezn\u00fcnk. Tal\u00e1n r\u00e1 k\u00e9ne j\u00f6nn\u00f6d, hogy nem vagy rossz ember. \u2013 Egy cetlit ny\u00fajt fel\u00e9m. \u2013 Ezt arra az esetre, ha meggondoln\u00e1d magad \u00e9s m\u00e9gis \u00fagy d\u00f6nten\u00e9l, sz\u00fcks\u00e9ged van a bar\u00e1taidra. Rajta van a c\u00edm\u00fcnk \u00e9s Haylei, mi t\u00e9nyleg vissza v\u00e1runk. \u2013 Elford\u00edtja a z\u00e1rban a kulcsot \u00e9s b\u00e1natos mosollyal az arc\u00e1n k\u00e9sz\u00fcl kil\u00e9pni az ajt\u00f3n.<\/p>\r\n \u2013 Caleb? \u2013 sz\u00f3lok ut\u00e1na halk hangon.<\/p>\r\n \u2013 Nem ut\u00e1l annyira, mint te ut\u00e1lod \u00f6nmagadat \u2013 mondja visszafordulva. \u2013 \u0150 nem is a t\u00f6rt\u00e9ntek miatt haragszik r\u00e1d, hanem az\u00e9rt, mert elment\u00e9l \u00e9s nem kerested t\u00f6bb\u00e9. Legal\u00e1bbis szerintem.<\/p>\r\n <\/p>\r\n \u2026<\/p>\r\n Az emberekben egyetlen dolog biztosan megegyezik. Boldogok akarnak lenni. Azt\u00e1n a boldogs\u00e1ghoz vezet\u0151 \u00fat, m\u00e1r egy\u00e9nenk\u00e9nt m\u00e1s kanyarokat tartogat, van, aki a p\u00e9nzt v\u00e9li a legmegfelel\u0151bb eszk\u00f6znek, van, aki az al\u00e1vetetts\u00e9g \u00e9rz\u00e9s\u00e9t\u0151l v\u00e1rja, hogy tal\u00e1n felfigyelnek r\u00e1 \u00e9s akkor majd \u00e9rzi a lelk\u00e9ben megjelen\u0151 melegs\u00e9get. Ebben m\u00e1r elt\u00e9rnek az emberek, de \u00edgy vagy \u00fagy egy c\u00e9l fel\u00e9 robognak. Boldogok akarnak lenni \u00e9s mindegy, hogy milyen \u00e1ron, mert b\u00e1rmit megadn\u00e1nak \u00e9rte. Martin m\u00e1r meg\u00e9rtette, mi\u00e9rt b\u00edr ekkora jelent\u0151s\u00e9ggel az a mosoly. Martin r\u00e1j\u00f6tt, mi\u00e9rt \u00e9rdemes \u00e9lni \u00e9s hogy \u0151, hogyan \u00e9rheti el, hogy boldog legyen. A boldogs\u00e1g mindenki sz\u00e1m\u00e1ra m\u00e1st jelent. De mi van akkor, ha a boldogs\u00e1god csak valaki m\u00e1ssal lehet teljes?<\/p>\r\n Egy h\u00e9tnyi id\u0151 kellett, m\u00edg a pap\u00edrfecni morzsolgat\u00e1s\u00e1t\u00f3l eljutottam a v\u00e9gs\u0151 elhat\u00e1roz\u00e1sig: megl\u00e1togatom \u0151ket. Elv\u00e9gre mi rossz s\u00fclhet ki bel\u0151le, agyonvernek egy t\u00e9sztany\u00fajt\u00f3 deszk\u00e1val vagy ak\u00e1r m\u00e9g j\u00f3l is \u00e9rezhetem magam. Ezt \u00e9n sem hittem el, de lelkem egy r\u00e9sze v\u00e1gyott \u00fajra l\u00e1tni \u0151ket. A m\u00e9ly gondolkod\u00e1sok k\u00f6zepette egyre sz\u00e9tsz\u00f3rtabb\u00e1 v\u00e1ltam, els\u00e9t\u00e1ltam a vend\u00e9gek mellett, nekimentem a pult sz\u00e9l\u00e9nek \u00e9s legal\u00e1bb tucatnyi k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sze v\u00e9gezte romokban a f\u00f6ld\u00f6n. Frey csipkel\u0151d\u00e9se kezdett az \u0151r\u00fcletbe kergetni, A megk\u00f6zel\u00edthetetlen sz\u0151ke l\u00e1ny, beleszeretett valakibe? <\/em>\u2013 cukkolt minduntalan, mik\u00f6zben \u00f6nmagam boxj\u00e1tszm\u00e1j\u00e1t v\u00edvtam, p\u00e1r t\u00f6r\u00f6tt k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sze felett. \u00a0<\/p>\r\n H\u00e1romszor \u00f6lt\u00f6ztem \u00e1t, miel\u0151tt \u00fatnak indultam. Mintha sz\u00e1m\u00edtana miben is \u00e1llok el\u00e9j\u00fck ennyi h\u00f3nap ut\u00e1n, mintha b\u00e1rmit is v\u00e1ltoztatna a fekete szokny\u00e1m vagy a farmerem a t\u00f6rt\u00e9ntek s\u00f6t\u00e9t pecs\u00e9tj\u00e9n. A metr\u00f3n \u00fclve, f\u00e1z\u00f3san vontam magam k\u00f6r\u00e9 a kezem, lejjebb h\u00faztam a szokny\u00e1m \u00e9s t\u00f6bb tucatszor mormogtam el, hogy nem vagyok eszemn\u00e9l.<\/p>\r\n De legal\u00e1bb mentem. Noha l\u00e1baim sz\u00edvesebben \u00fccs\u00f6r\u00f6gtek volna az otthoni meleg takar\u00f3 alatt vagy maradtak volna m\u00e9g p\u00e1r \u00f3r\u00e1csk\u00e1t a metr\u00f3 embert\u00f6meg\u00e9ben, ahol senkinek sem sz\u00farok szemet. Lehetek sz\u00fcrke eg\u00e9r \u00e9s nem kell a bar\u00e1taim el\u00e9 \u00e1llni, olyan tettek ut\u00e1n, amik megbocs\u00e1jthatatlanok.<\/p>\r\n Most itt \u00e1llok a hatalmas v\u00f6r\u00f6s t\u00e9gl\u00e1s h\u00e1zt\u00f6mb el\u0151tt \u00e9s toporgok, mint az idi\u00f3t\u00e1k, mert f\u00e9lek megnyomni azt a nyamvadt kis gombocsk\u00e1t Caleb neve mellett. Egy \u0151sz haj\u00fa, b\u0151r retik\u00fclt szorongat\u00f3 n\u00e9ni, sz\u00e9les mosollyal az arc\u00e1n t\u00e1rja ki az \u00fcveg l\u00e9pcs\u0151h\u00e1z ajtaj\u00e1t. Fej\u00e9vel int, hogy nyugodtan szaladjak be. Olyan sz\u00edvesen mondan\u00e1m neki, hogy ha m\u00e1r beengedett, mutassa m\u00e1r meg az arany f\u00fclbeval\u00f3gy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9t, a f\u00e9lrerakott, \u00e1gyhuzatba varrt p\u00e9nz\u00e9t \u00e9s ha m\u00e1r ilyen udvarias volt a szomsz\u00e9dokhoz is \u00e1tk\u00eds\u00e9rhetne, h\u00e1tha van egy alig haszn\u00e1lt plazmat\u00e9v\u00e9j\u00fck.<\/p>\r\n Ink\u00e1bb csendben megk\u00f6sz\u00f6n\u00f6m \u00e9s lass\u00fa l\u00e9ptekkel megyek fel a r\u00e9gi l\u00e9pcs\u0151 betonj\u00e1n, hogy \u00fajabb toporg\u00f3 m\u00e1sodperceket t\u00f6ltsek el a h\u00e1rmas sz\u00e1m\u00fa ajt\u00f3 el\u0151tt, v\u00edv\u00f3dva, hogy gyorsan h\u00fazzak innen vagy nyomjam\u00a0 meg a s\u00e1rga kis gombot az ajt\u00f3 mellett.<\/p>\r\n Caleb nyit ajt\u00f3t, akkora vigyorral az arc\u00e1n, ami ink\u00e1bb t\u0171nik elmetegnek, mint bar\u00e1ti \u00fcdv\u00f6zl\u00e9snek. \u00dagy h\u00edv be, mintha teljesen norm\u00e1lis lenne, hogy be\u00e1ll\u00edtok hozz\u00e1.<\/p>\r\n \u2013 Szia Haylei, j\u00f3l id\u0151z\u00edtett\u00e9l, mindenki itt van. Ma tartjuk Molly sz\u00fclinapj\u00e1t.<\/p>\r\n T\u00e9nyleg itt vannak. Csendben figyelnek, egyetlen hang n\u00e9lk\u00fcl, m\u00edg a s\u00e1ros bakancsomban toporgok az el\u0151t\u00e9r feh\u00e9r padl\u00f3j\u00e1n. Molly, Mike \u00f6l\u00e9ben \u00fclve n\u00e9z t\u00e1gra ny\u00edlt szemekkel. El\u0151tte a sz\u00fclinapi tort\u00e1j\u00e1ra \u00e9pp viasz csepeg a meggy\u00fajtott gyerty\u00e1kb\u00f3l. Caleb el\u0151z\u00e9keny udvariass\u00e1ggal mutat a kab\u00e1tomra.<\/p>\r\n \u2013 Nem hiszem, hogy leveszi Caleb. \u00dagy fest, mint aki mindj\u00e1rt futva rohan a buszmeg\u00e1ll\u00f3ig \u00e9s meg sem \u00e1ll Jeruzs\u00e1lemig \u2013 sz\u00f3lal meg Katrin a konyhai ajt\u00f3f\u00e9lf\u00e1nak d\u0151lve. Karba tett k\u00e9zzel n\u00e9zi gyorsan emelked\u0151 mellkasomat.<\/p>\r\n \u2013 Boldog sz\u00fclinapot Molly!<\/p>\r\n \u2013 Sz\u00e9p kezd\u00e9s! \u2013 tapsol Katrin, mire Caleb r\u00e1mordul, \u00e9n meg beharapom a sz\u00e1m sz\u00e9l\u00e9t \u00e9s \u00f6sszeh\u00fazott szemmel n\u00e9zek Katrinra.<\/p>\r\n \u2013 Rakd takar\u00e9kra magad Katrin \u2013 mondja Mike \u00e9s Molly v\u00e9kony alakj\u00e1t od\u00e9bb rakva \u00f6lel\u00e9sre t\u00e1rt karokkal j\u00f6n k\u00f6zelebb. Zavartan veregetem meg a h\u00e1t\u00e1t. H\u00e1tr\u00e9bb l\u00e9p, mire Molly kedves mosoly k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben ugyanezt a mozdulatsort j\u00e1tsza el velem. Karom mereven a h\u00e1t\u00e1ra simul. \u00a0<\/p>\r\n \u00c1llunk egym\u00e1ssal szemben s\u00edri csendben.<\/p>\r\n \u2013 Szerintem enn\u00e9l k\u00ednosabb m\u00e1r nem lesz \u00e9s eleget szenvedett, sz\u00f3val le is \u00fclhetn\u00e9nk s\u00fctit enni \u2013 sz\u00f3lal meg Katrin \u00e9s egy v\u00e1llr\u00e1nd\u00edt\u00e1ssal az asztalhoz \u00fcl.<\/p>\r\n A mosolyuk, a csipkel\u0151d\u00e9s\u00fck \u00e9s a s\u00fctem\u00e9ny h\u00e1romsz\u00f6g\u00e9ben egyre jobban felold\u00f3dtam. Karba tett k\u00e9zzel, a sz\u00e9ken h\u00e1tra d\u0151lve figyelem, hogyan cukkolj\u00e1k egym\u00e1st, azzal a bar\u00e1ti, \u00e1m enyh\u00e9n cs\u00edp\u0151s \u00e9llel, amit m\u00e1r oly r\u00e9gen elfelejtettem. A kis alb\u00e9rlet nappali asztal\u00e1n\u00e1l \u00fclve, r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, mennyire hi\u00e1nyoznak az \u00e9letemb\u0151l. K\u00e9pesek voltak elfeledtetni mindazt, amit tettem.<\/p>\r\n Mosolyogva fogadom, amikor Mike megjegyzi, meddig fogom m\u00e9g ilyen buta vigyorral b\u00e1mulni \u0151ket. Legsz\u00edvesebben azt v\u00e1laszoln\u00e1m, hogy \u00f6r\u00f6kk\u00e9. De meglepet\u00e9s\u00fckre csak ki\u00f6lt\u00f6m a nyelvem.<\/p>\r\n \u2013 L\u00e1m-l\u00e1m, akad m\u00e9g a l\u00e1nyban n\u00e9mi \u00e9let \u2013 jegyzi meg Katrin sz\u00ednpadiasan simogatva \u00e1ll\u00e1t. \u2013 Azt hittem maximum a melleid m\u00e9rete maradt a r\u00e9gi.<\/p>\r\n \u2013 Nem, p\u00e9ld\u00e1ul a kezem m\u00e9g mindig sz\u00edvesen sz\u00e1jon v\u00e1gna \u2013 v\u00e1gom r\u00e1 egyb\u0151l.<\/p>\r\n A t\u00f6bbiek ny\u00fczsg\u00e9se egy m\u00e1sodperc alatt hallgat el. B\u00e1muljuk egym\u00e1st elsz\u00e1nt n\u00e9z\u00e9ssel, azt\u00e1n Katrin arc\u00e1n egy apr\u00f3 mosolyf\u00e9le jelenik meg, ami lassan bor\u00edtja be az eg\u00e9sz arc\u00e1t, \u00e1tragadva r\u00e1m. Kirobban bel\u0151le a nevet\u00e9s, \u00e9n pedig hossz\u00fa h\u00f3napok ut\u00e1n teljes mosolyra h\u00fazom a sz\u00e1mat. L\u00e1tom a t\u00f6bbiek fejcs\u00f3v\u00e1l\u00e1st a perif\u00e9ri\u00e1m sz\u00e9l\u00e9n, de legink\u00e1bb Katrin szem\u00e9ben felcsillan\u00f3 r\u00e9gi f\u00e9ny k\u00f6ti le a figyelmem.<\/p>\r\n \u2013 Az\u00e9rt, \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy megt\u00f6rt a j\u00e9g, f\u00e9l\u0151 volt, hogy senki nem \u00e9li t\u00fal az \u00f6sszej\u00f6vetelt \u2013 jegyzi meg Caleb, j\u00f3llakott mack\u00f3 m\u00f3dj\u00e1ra d\u0151lve h\u00e1tra a sz\u00e9ken.<\/p>\r\n Persze nem ment ez ilyen k\u00f6nnyen, hogyan is mehetett volna, elv\u00e9gre nem egy mes\u00e9ben \u00e9l\u00fcnk, ahol egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra t\u0171nik tova a neheztel\u00e9s \u00e9s a s\u00f6t\u00e9t r\u00e9mek \u00e1rny\u00e9ka. \u00dajra kezdt\u00fck, a legelej\u00e9r\u0151l, mert a bizalmat neh\u00e9z megszerezni, \u00e9s ha egyszer volt\u00e1l olyan b\u00e9na, hogy elvesz\u00edtsd, bizony ezek ut\u00e1n csak k\u00ednkeserves munka \u00e1r\u00e1n k\u00e9pes felvenni r\u00e9gi k\u00f6nt\u00f6s\u00e9t. Ha egy\u00e1ltal\u00e1n valaha k\u00e9pes lesz r\u00e1. Mert hi\u00e1ba k\u00e9rsz bocs\u00e1natot, hi\u00e1ba b\u00e1nod \u00e9s ford\u00edtan\u00e1d vissza az id\u0151 kerek\u00e9t, ez nem \u00edgy m\u0171k\u00f6dik. Az \u00f6sszet\u00f6r\u00f6tt ker\u00e1miav\u00e1z\u00e1t, ha megragasztod, se lesz a r\u00e9gi, \u00edgy van ez a bizalommal is. Cellux, technokol vagy pillanatragaszt\u00f3 ide vagy oda, amit elrontott\u00e1l, azt elrontottad.<\/p>\r\n Egy biztosan \u00e1ll\u00edthat\u00f3, ez mindannyiunknak ugyanolyan neh\u00e9z, de legal\u00e1bb pr\u00f3b\u00e1lkozunk. \u00a0<\/p>\r\n H\u00e1rom h\u00e9t, ennyi kellett hozz\u00e1, hogy gyakorlatilag bek\u00f6lt\u00f6zzek Katrin\u00e9k barna kanap\u00e9j\u00e1ra. T\u00f6bbet voltam m\u00e1r a kis alb\u00e9rlet, vid\u00e1m falai k\u00f6z\u00f6tt, mint \u00fcres otthonomban. Hozz\u00e1juk j\u00f6ttem \u00e1t, amint v\u00e9ge lett a m\u0171szakomnak, vagy egy-egy el\u0151ad\u00e1somnak az egyetemen. Gyakran aludtam a barna kanap\u00e9j\u00fck \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben, tudva, hogy amikor fel\u00e9bredek, nyomnak egy k\u00e1v\u00e9t a kezembe \u00e9s Katrin tesz egy cs\u00fanya megjegyz\u00e9st k\u00f3cos hajamra. Fura lett volna, ha nem cukkol. Hamar r\u00e1j\u00f6ttem, hogy Caleb igencsak egyed\u00fcl \u00e9rzi mag\u00e1t, azokban az id\u0151kben, amikor Katrin hazal\u00e1togat. Mint k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt, nem puszt\u00e1n sz\u00fclei h\u00edv\u00f3 szava volt a h\u00e1tt\u00e9rben. Meglep\u0151en sok k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151 a bar\u00e1ts\u00e1gos szomsz\u00e9d l\u00e1nynak, aki pont a sz\u00fclei kertes h\u00e1za mellett vett meg egy telket \u00e9s megkapta hozz\u00e1 Katrin els\u00f6pr\u0151 rajong\u00e1s\u00e1t.<\/p>\r\n Caleb, olykor-olykor elment ugyan randikra, de minduntalan lebiggyedt ajakkal v\u00e9gezte, mellettem \u00fclve a kanap\u00e9jukon.<\/p>\r\n Pont, mint ma is.<\/p>\r\n \u00c9l\u00e9re vasalt k\u00e9k ingj\u00e9t enyh\u00e9n meglaz\u00edtja, ler\u00fagja fekete sportcip\u0151j\u00e9t \u00e9s frusztr\u00e1lt morg\u00e1ssal nyugt\u00e1zza, hogy ez\u00fattal sem volt szerencs\u00e9je.<\/p>\r\n \u2013 Ha engem k\u00e9rdezel, t\u00fals\u00e1gosan igyekszel keresni valakit. Mi\u00e9rt nem hagyod, hogy r\u00e1d tal\u00e1ljon?<\/p>\r\n \u2013 M\u00e1r meg ne haragudj, Haylei, de nem te vagy a megfelel\u0151 ember, akinek p\u00e1rkapcsolati tan\u00e1csokat k\u00e9ne adnia!<\/p>\r\n Grimaszolva \u00f6lelem \u00e1t a t\u00e9rdemet.<\/p>\r\n \u2013 Ne haragudj, nem akartalak megb\u00e1ntani.<\/p>\r\n \u2013 Az igazs\u00e1g\u00e9rt soha ne k\u00e9rj bocs\u00e1natot \u2013 mondom sz\u0151nyeg\u00fck bolyhos sz\u00e9l\u00e9t b\u00e1mulva.<\/p>\r\n \u2013 Mi\u00e9rt nem k\u00e9rdezel r\u00f3la?<\/p>\r\n \u2013 Mert hi\u00e1nyzik \u2013 suttogom alig hallhat\u00f3an p\u00e1r perc csendes mormog\u00e1s ut\u00e1n. \u2013 Pokolian hi\u00e1nyzik \u00e9s ha megk\u00e9rdezem, mi van vele, boldog-e, megismerkedett-e valakivel \u00e9s te azt tal\u00e1lod mondani, hogy igen, elvett egy t\u00f6k\u00e9letes l\u00e1nyt, \u00e9n\u2026<\/p>\r\n \u2013 Nem vett el.<\/p>\r\n Szorosan behunyom a szemem a n\u00e9ma csendben, azt\u00e1n homlokomat a t\u00e9rdemre hajtom \u00e9s onnan n\u00e9zek f\u00e9loldalasan Caleb szem\u00e9be.<\/p>\r\n \u2013 Mes\u00e9lj r\u00f3la!<\/p>\r\n Caleb megcs\u00f3v\u00e1lja a fej\u00e9t, fel\u00e1ll a kanap\u00e9r\u00f3l, el\u0151vesz egy cetlit \u00e9s a kezembe nyomja.<\/p>\r\n \u2013 Nem mes\u00e9lek, k\u00e9rdezd meg magad! Ez egy egyetem c\u00edme, keddenk\u00e9nt f\u00e9l kett\u0151kor szokott \u00f3r\u00e1t tartani, a B6-os nagyel\u0151ad\u00f3ban. Felk\u00e9rte a b\u00f6lcs\u00e9sz tansz\u00e9k, hogy tartson el\u0151ad\u00e1sokat \u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban a misztikum vil\u00e1g\u00e1r\u00f3l. A kis h\u00fcly\u00e9k semmit nem sejtenek \u2013 vigyorog Caleb \u00e9s \u00fajra lehuppan mell\u00e9m. \u2013 Sokan j\u00e1rnak az \u00f3r\u00e1j\u00e1ra, ha akarsz, megfigyelsz, ha akarsz, besz\u00e9lsz vele, vagy \u00fczenetet hagysz. Azt hallottam abban j\u00f3 vagy.<\/p>\r\n \u2013 Mire sz\u00e1m\u00edtsak?<\/p>\r\n \u2013 Honnan tudhatn\u00e1m?<\/p>\r\n \u2013 Te l\u00e1ttad ut\u00e1na\u2026 nos, az ut\u00e1n, hogy \u00e9n\u2026 meg\u00f6ltem az apj\u00e1t \u2013 ny\u00f6g\u00f6m ki nagy nehezen.<\/p>\r\n \u2013 N\u00e9zd, az ut\u00e1n is el\u00e9g rosszul n\u00e9zett ki, hogy egy levelet hagyt\u00e1l neki, m\u00edg \u0151 l\u00e1badozott, az es\u00e9se miatt. M\u00e9g rosszabbul, miut\u00e1n r\u00e1j\u00f6tt, hogy Friedrich ut\u00e1n bel\u00e9d ker\u00fcltek a k\u00e9pess\u00e9gek h\u00e1tul\u00fct\u0151i, mert tudtuk milyen \u00e9rz\u00e9s lehet. \u00dagy keresett t\u00e9ged, mint m\u00e9g soha senkit, azt\u00e1n arra j\u00f6tt haza, hogy az Int\u00e9zet porig \u00e9gett \u00e9s az apj\u00e1t meg\u00f6lted. Azt sem tudom, ha velem t\u00f6rt\u00e9nt volna, \u00e9n hogyan reag\u00e1ln\u00e9k. De nem ut\u00e1l annyira, mint te magadat.<\/p>\r\n \u2013 Honnan veszed, hogy ut\u00e1lom magam?<\/p>\r\n \u2013 Onnan, hogy m\u00e9g Katrin is \u00e9szrevette.<\/p>\r\n <\/p>\r\n \u00cdgy ker\u00fcltem ebbe a helyzetbe. Az utols\u00f3 sorban \u00fcl\u00f6k, a t\u00f6bbi egyetemista k\u00f6z\u00f6tt \u00e9s rendszertelen\u00fcl dobog\u00f3 sz\u00edvvel b\u00e1mulom v\u00e9kony alakj\u00e1t.<\/p>\r\n Lev\u00e1gatta a haj\u00e1t, ami most alig \u00e9r, \u00e1lla vonal\u00e1ig. Visszafojtom a leveg\u0151t, amikor az el\u0151ad\u00e1s hev\u00e9ben leveszi fekete bl\u00e9zer\u00e9t \u00e9s felt\u0171rt ingujja al\u00f3l el\u0151bukkannak a r\u00fan\u00e1i. Furcsa, hogy r\u00f3la sem t\u0171ntek el. Laza st\u00edlus\u00e1val \u00e9s k\u00f6nnyed po\u00e9njaival m\u00e1r az els\u0151 pillanatban megfogja az \u00f6sszes egyetemista figyelm\u00e9t. L\u00e1tom a fi\u00fak izzadt teny\u00e9rt\u00f6rl\u00e9s\u00e9t, meg n\u00e9h\u00e1ny l\u00e1ny lapos pillant\u00e1s\u00e1t. Legsz\u00edvesebben a k\u00e9p\u00fckbe \u00fcv\u00f6lten\u00e9m, hogy gyorsan szedj\u00e9k rendbe a mocskos gondolataikat. Azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy nincs jogom hozz\u00e1. Vele kapcsolatban m\u00e1r semmihez sincsen jogom. Nem kellene itt \u00fcln\u00f6m \u00e9s figyelnem, hallanom a hangj\u00e1t.<\/p>\r\n De most, hogy itt vagyok, m\u00e1r nem \u00e1llhatok fel \u00e9s s\u00e9t\u00e1lhatok ki, mert biztosan r\u00e1m n\u00e9zne. Maradok a helyemen \u00e9s elk\u00e9pzelem, milyen lenne, ha nem t\u00f6rt\u00e9nt volna meg, ami megt\u00f6rt\u00e9nt. Itt tal\u00e1lkoztunk volna az egyetemen, botr\u00e1nyba fulladt volna kapcsolatunk, ennek ellen\u00e9re boldogan s\u00e9t\u00e1ltunk volna ki az ajt\u00f3n, hogy azt\u00e1n egy k\u00e9k f\u00fcl\u0171 macsk\u00e1val egy\u00fctt, h\u00e1rmasban \u00e9lj\u00fck le az \u00e9let\u00fcnket. De nem \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s fogalmam sincsen, hogyan lehetne rendbe hozni. Azt akarom, hogy r\u00e1m is ilyen mosolyg\u00f3 pillant\u00e1ssal n\u00e9zzen, mint arra a l\u00e1nyra, aki akkora h\u00fclyes\u00e9get k\u00e9rdezett, hogy m\u00e1r majdnem felnevettem. M\u00e9g idej\u00e9ben visszafogtam magam, tekintve, hogy senki sem h\u00fazta mosolyra az arc\u00e1t. Nekik ez egy egyszer\u0171 k\u00e9rd\u00e9s volt csup\u00e1n, de mivel \u00e9n benne \u00e9ltem abban a vil\u00e1gban, orbit\u00e1lis nagy baroms\u00e1gnak hatott.<\/p>\r\n Ajkamat r\u00e1gva d\u0151l\u00f6k h\u00e1tra, magamban gy\u00e1rtva a lehets\u00e9ges kimentelek tucatj\u00e1t. Fel\u00e1llok, a p\u00f3diumhoz s\u00e9t\u00e1lok \u00e9s mindenki szeme l\u00e1tt\u00e1ra cs\u00f3kolom meg. Nem ez nem lesz j\u00f3, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg hatalmas pofonban r\u00e9szes\u00edtene. Fel\u00e1llok, kis\u00e9t\u00e1lok \u00e9s soha t\u00f6bbet nem j\u00f6v\u00f6k vissza. Nem, ez sem j\u00f3, egyr\u00e9szr\u0151l m\u00e9g jobban megb\u00e1ntom, m\u00e1sr\u00e9szr\u0151l\u2026 hagyjuk. Felteszek neki egy k\u00e9rd\u00e9st \u00e9s v\u00e1rom a reakci\u00f3j\u00e1t, ennyi ember el\u0151tt csak nem esik a nyakamnak \u00e9s kezd fujtogatni. Nem ezzel se \u00e9rek c\u00e9lt, mert Kar\u00e1t ismerve, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg sz\u00edntelen, semleges hangon v\u00e1laszolna \u00e9s folytatn\u00e1 az el\u0151ad\u00e1s\u00e1t, m\u00edg \u00e9n csendben megd\u00f6gl\u00f6m az id\u0151 s\u00faly\u00e1t\u00f3l. Azt\u00e1n \u0151 kis\u00e9t\u00e1lna, egyed\u00fcl hagyva engem, m\u00e1sf\u00e9l \u00f3ra v\u00e1rakoz\u00e1s ut\u00e1n. Erg\u00f3, ez sem j\u00f3.<\/p>\r\n K\u00e9t eg\u00e9sz t\u0171rhet\u0151, \u00e1mb\u00e1r elt\u00e9r\u0151 c\u00e9lt szolg\u00e1l\u00f3 \u00f6tlet maradt utolj\u00e1ra. Az els\u0151, hogy a t\u00e1voz\u00f3 di\u00e1kok had\u00e1val egy\u00fctt megyek ki a teremb\u0151l, csendben, felt\u0171n\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. A m\u00e1sik, hogy megv\u00e1rom, m\u00edg elhagyj\u00e1k a termet \u00e9s ketten maradunk, azt\u00e1n szembe n\u00e9zek a tetteim k\u00f6vetkezm\u00e9ny\u00e9vel. A vari\u00e1ci\u00f3k kidolgoz\u00e1sa k\u00f6zben egy harmadik \u00f6tlet is az eszembe jutott, egy szem\u00e9lytelen, de kevesebb f\u00e1jdalmat jelent\u0151 \u00f6tlet. Levelet \u00edrok neki \u00e9s itt hagyom az asztalon. Kar\u00e1t ismerve, biztos vagyok benne, hogy sz\u00e9tn\u00e9z, miel\u0151tt elhagyn\u00e1 a termet.<\/p>\r\n Ezt v\u00e1lasztom, b\u00e1r nem eg\u00e9szen ilyen fel\u00e1ll\u00e1sban.<\/p>\r\n A lev\u00e9llel a kezemben s\u00e9t\u00e1lok az egyetemist\u00e1k t\u00f6meg\u00e9ben, lefel\u00e9 a fa l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n a p\u00f3dium ir\u00e1ny\u00e1ba. Remegek, hideg verejt\u00e9k folyik a gerincemen, a nyelvem kisz\u00e1radva tapad a sz\u00e1jpadl\u00e1somra. Kara p\u00e1r di\u00e1kj\u00e1val besz\u00e9lget az el\u0151ad\u00f3v\u00e1szon el\u0151tt \u00e1lldog\u00e1lva. Visszafogottan mosolyog \u00e9s b\u00f3logat arra a n\u00e9gy di\u00e1kra, akik szem\u00fckben f\u00f6ld\u00f6nt\u00fali csillog\u00e1ssal n\u00e9znek Kar\u00e1ra. Meg\u00e9rtem a n\u00e9z\u00e9s\u00fck ok\u00e1t, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u00e9n is \u00edgy n\u00e9zhettem ki.<\/p>\r\n M\u00e9l\u00e1z\u00f3 l\u00e9ptekkel s\u00e9t\u00e1lok a fekete, hosszan elny\u00fal\u00f3 egyetemi tan\u00e1riasztal fel\u00e9. Magam el\u00e9 b\u00e1mulva haladok el el\u0151tt\u00fck \u00e9s lassan az asztalra cs\u00fasztatom a levelet. Tudom melyik az a pillanat, amikor \u00e9szrevesz, szinte \u00e9gnek \u00e1llnak tark\u00f3m apr\u00f3 pih\u00e9i. A besz\u00e9lget\u00e9s Kara r\u00e9sz\u00e9r\u0151l megszakad, de a di\u00e1koknak fel sem t\u0171nik a hangulat\u00e1ban be\u00e1llt v\u00e1ltoz\u00e1s. Nem merek r\u00e1n\u00e9zni, mik\u00f6zben apr\u00f3 egym\u00e1sut\u00e1nban rakosgatom a l\u00e1bam az ajt\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1ba. Jobb, bal, ne n\u00e9zz oda, menj el.<\/em> Suttogom magamnak, de megtorpanok az ajt\u00f3ban.<\/p>\r\n \u2013 Sr\u00e1cok, nekem most mennem kell, de a k\u00f6vetkez\u0151 \u00f3ra el\u0151tt ezt megbesz\u00e9lj\u00fck \u2013 mondja kim\u00e9rt hangon \u00e9s m\u00e1r hallom is, ahogy a talpak b\u00e1mulva mennek el mellettem. Ott maradok h\u00e1ttal neki, beesett v\u00e1llakkal az ajt\u00f3, fa farag\u00e1s\u00e1t b\u00e1mulva.<\/p>\r\n Sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl s\u00e9t\u00e1l el mellettem, azt\u00e1n ugyan\u00fagy r\u00e1m csukja az ajt\u00f3t, mint a di\u00e1kjai. D\u00f6bbenten pislogok a helyre, ahol az el\u0151bb m\u00e9g az alakja \u00e1llt.<\/p>\r\n Legal\u00e1bb az asztalr\u00f3l elt\u0171nt a lev\u00e9l.<\/p>\r\n <\/p>\r\n Egy h\u00f3napja, minden alkalommal pontban f\u00e9l kett\u0151 el\u0151tt \u00f6t perccel l\u00e9pek be a nagyel\u0151ad\u00f3 terembe \u00e9s ugyanoda \u00fcl\u00f6k le. Van, hogy m\u00e1r bent k\u00e9sz\u00edti el\u0151 az \u00f3r\u00e1t, van, hogy ut\u00e1nam \u00e9rkezik. Sosem n\u00e9z r\u00e1m, mintha azzal, hogy megtenn\u00e9 a vil\u00e1gra z\u00fad\u00edtan\u00e1 az \u00f6sszes felgy\u00fclemlett gy\u0171l\u00f6let\u00e9t ir\u00e1ntam. K\u00e9ptelen vagyok nem elj\u00f6nni, musz\u00e1j l\u00e1tnom \u00e9s hallanom a hangj\u00e1t. \u00c9n is egy lettem azok k\u00f6z\u00fcl a di\u00e1kok k\u00f6z\u00fcl, akik epekedve v\u00e1rj\u00e1k a k\u00f6vetkez\u0151 po\u00e9nj\u00e1t \u00e9s megdobban a sz\u00edv\u00fck lusta f\u00e9lmosoly\u00e1t\u00f3l.<\/p>\r\n Mindig \u00fclve maradok, amikor v\u00e9ge lesz az \u00f3r\u00e1nak. Megv\u00e1rom, m\u00edg kimennek \u00e9s rem\u00e9nykedem, hogy tal\u00e1n ez lesz az az alkalom, amikor r\u00e1m n\u00e9z \u00e9s megsz\u00f3lal v\u00e9gre.<\/p>\r\n \u00c1ltal\u00e1ban k\u00ednosat kattan a l\u00e1mpa, amikor lekapcsolja a terem vil\u00e1g\u00edt\u00e1s\u00e1t \u00e9s becsukja az ajt\u00f3t.<\/p>\r\n \u2013 Mi a szarnak m\u00e9sz, m\u00e1r megint? \u2013 k\u00e9rdezi Katrin, mik\u00f6zben siet\u0151s, kapkod\u00f3 mozdulatokkal h\u00fazom magamra a bakancsom. \u2013 Szerintem el\u00e9g nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy nem \u00f3hajt l\u00e1tni.<\/p>\r\n Magamra kapom a kab\u00e1tom, azt\u00e1n komoly arccal fordulok Katrin fel\u00e9. \u2013 Mert az, hogy nem sz\u00f3l hozz\u00e1m, t\u00fcntet\u0151leg nem vesz figyelembe, egyetlen dologr\u00f3l \u00e1rulkodik. Arr\u00f3l, hogy m\u00e9g \u00e9rez ir\u00e1ntam valamit.<\/p>\r\n \u2013 Ja, vagy arr\u00f3l, hogy a h\u00e1ta k\u00f6zep\u00e9be se k\u00edv\u00e1n.<\/p>\r\n \u2013 Ha \u00edgy lenne, odas\u00e9t\u00e1lt volna a legels\u0151 alkalommal \u00e9s a szemembe mondta volna. Mert Kara ilyen.<\/p>\r\n \u2013 Lehet, vagy lehet, hogy \u00e1ltatod magad \u00e9s valaki olyan ut\u00e1n futsz, aki m\u00e1r nem szeret.<\/p>\r\n \u2013 A lehetben, benne van a tal\u00e1n igen is \u2013 v\u00e1laszolok \u00e9s bev\u00e1gom a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t. \u00a0<\/p>\r\n <\/p>\r\n Egyenesen r\u00e1m n\u00e9z, amikor lihegve berobbanok a term\u00e9be. Tekintet\u00fcnk egyetlen m\u00e1sodperc elej\u00e9ig egybekapcsol\u00f3dik, majd fejemet lehajtva, bocs\u00e1natot k\u00e9rve, a helyemre kullogok. Kar\u00e1nak kell p\u00e1r perc, m\u00edg visszar\u00e1z\u00f3dik a tananyagba, azt\u00e1n mintha nem t\u00f6rt\u00e9nt volna semmi, folytatja. Az \u00f3ra v\u00e9gezt\u00e9vel ugyan\u00fagy r\u00e1m kapcsolja a villanyt, mint oly sokszor ezel\u0151tt. Komisz mosolyra h\u00fazom a sz\u00e1mat, amikor r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, mit kell tennem, hogy legal\u00e1bb egyszer r\u00e1m n\u00e9zzen.<\/p>\r\n Egy h\u00e9t m\u00falva ugyanezen forgat\u00f3k\u00f6nyv szerint zajlanak az esem\u00e9nyek, \u00e9s ugyan\u00edgy t\u00f6rt\u00e9nik az azt k\u00f6vet\u0151 h\u00e9ten is. Az ember alapvet\u0151 reflexe, hogy tan\u00e1rk\u00e9nt az ajt\u00f3ra n\u00e9z, amikor az j\u00f3val az \u00f3rakezdet ut\u00e1n t\u00e1rul ki. Elsz\u00e1nt arccal nyitom ki ism\u00e9t, tal\u00e1lkozik tekintet\u00fcnk \u00e9s megt\u00f6rt\u00e9nik az els\u0151 reakci\u00f3. Az a bossz\u00fas, csendes fejcs\u00f3v\u00e1l\u00e1s az, ami m\u00e9g ink\u00e1bb meger\u0151s\u00edti Katrinnak mondott szavaim. Szinte rep\u00fclve teszem meg az utat az ajt\u00f3t\u00f3l a helyem fel\u00e9 \u00e9s eg\u00e9sz \u00f3r\u00e1n \u00e1t le se lehet vakarni a tekintetem r\u00f3la. Mikor elhagyj\u00e1k a termet \u00e9s ketten maradunk, felgyorsul a sz\u00edvver\u00e9sem. \u00c9rzem, hogy ez az a pillanat. Az ajt\u00f3hoz s\u00e9t\u00e1l, megtorpan, azt\u00e1n r\u00e1m n\u00e9z. Sajn\u00e1lom, \u00fczenem a tekintetemmel, mire megcs\u00f3v\u00e1lja a fej\u00e9t \u00e9s leoltja a villanyt. A kezdeti elsz\u00e1nts\u00e1gom semmiv\u00e9 foszlik. \u00a0<\/p>\r\n \u00daj terv kell! Amire m\u00e1r v\u00e1laszolnia kell, ami kibillenti ebb\u0151l a tart\u00f3zkod\u00f3 semlegess\u00e9gb\u0151l. \u00a0Amire felkapja a fej\u00e9t \u00e9s r\u00e1j\u00f6n, nem fogok elmenni. T\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem.<\/p>\r\n Elmosolyodom, amikor be\u00faszik a gondolat. Megkocogtatom a skiccf\u00fczetem sz\u00e9l\u00e9t, azt\u00e1n l\u00e1zas munk\u00e1ba fogok.<\/p>\r\n A k\u00f6vetkez\u0151 kedden, egy \u00f3r\u00e1val el\u0151bb \u00e9rkezem. Csal\u00f3dottan tapasztalom, hogy a terem ajtaja z\u00e1rva van, \u00edgy \u00f6les l\u00e9ptekkel a port\u00e1ra megyek. B\u00e1jos mosoly k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben k\u00e9rem el a nagyel\u0151ad\u00f3 kulcs\u00e1t, \u00e1m akad\u00e1lyba \u00fctk\u00f6z\u00f6m. Hol az oktat\u00f3i azonos\u00edt\u00f3m? A mim?<\/em> K\u00e9rdezn\u00e9m, de m\u00e9g idej\u00e9ben visszanyelem \u00e9s hat\u00e1rozott hangon k\u00f6zl\u00f6m, hogy Kara seg\u00e9dje vagyok, \u00e9s a tan\u00e1rn\u0151 elfelejtett azonos\u00edt\u00f3t adni. Kara nev\u00e9re a port\u00e1s szapor\u00e1n b\u00f3logatni kezd \u00e9s a kezembe nyomja a h\u0151n \u00e1h\u00edtott kulcsot.<\/p>\r\n Azt\u00e1n azt teszem, amihez \u00e9rtek. Rajzolni kezdek.<\/p>\r\n Munk\u00e1m v\u00e9gezt\u00e9vel, kih\u00fazom magam \u00e9s \u00f6nel\u00e9g\u00fcl mosollyal n\u00e9zem az alkot\u00e1som. Mr. Troy Eston tan\u00e1r \u00farnak, biztosan tetszene az \u00fajfajta technika, \u00e9s a sz\u00fcrke sz\u00edn mentes t\u00e1bla k\u00e9pe. J\u00f3l n\u00e9z ki, \u00e9s pont olyan, mint amilyennek lennie kell. Pont olyan, mint \u00e9l\u0151ben.<\/p>\r\n Behajtom a t\u00e1bla sz\u00e9leit, elt\u0171ntetve a rajzom \u00e9s le\u00fcl\u00f6k a helyemre. Nincs m\u00e1s dolgom, mint v\u00e1rni \u00e9s figyelni.<\/p>\r\n Kara k\u00e9sik p\u00e1r percet, eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9r, gyorsan kipakolja a vet\u00edt\u0151 tartoz\u00e9kait \u00e9s a kulcs ut\u00e1n kutatva kinyitja a tan\u00e1ri asztal legfels\u0151 fi\u00f3kj\u00e1t. A kulcs nyomni kezdi a combomat a zsebemen kereszt\u00fcl. Kara bossz\u00fasan s\u00f3hajt, amikor r\u00e1j\u00f6n, a mai \u00f3r\u00e1n hanyagolnia kell a kivet\u00edt\u0151t.<\/p>\r\n \u2013 H\u00e1t sr\u00e1cok, akkor folyamodjunk a r\u00e9gi bev\u00e1lt m\u00f3dszerhez \u2013 mondja \u00e9s sz\u00e9lesre t\u00e1rja a t\u00e1bla k\u00e9t z\u00f6ld sz\u00e1rny\u00e1t. A teremben kisebb zsong\u00e1s lesz \u00e9s Kara belefagy a mozdulatba. Enyh\u00e9n elny\u00edlt ajakkal figyeli a t\u00e1bl\u00e1ra rajzolt h\u00e1tam vonal\u00e1t, a hajam hull\u00e1mait \u00e9s a szimb\u00f3lumok sor\u00e1t. L\u00e1tom, ahogy tekintete lassan halad a legfels\u0151 r\u00fan\u00e1t\u00f3l a legutols\u00f3ig, ott meg\u00e1llapodik, p\u00e1r percet, majd m\u00e9ly l\u00e9legzetv\u00e9tellel ragadja meg a t\u00e1blat\u00f6rl\u0151t.<\/p>\r\n Ne, k\u00e9rlek ne!<\/em> T\u00e1togom s\u00edri csendben.<\/p>\r\n Surrog\u00f3 hangot ad a t\u00e1bl\u00e1n v\u00e9gigh\u00fazott t\u00f6rl\u0151.<\/p>\r\n Ez\u00fattal \u00e9n vagyok az els\u0151, aki az \u00f3ra v\u00e9gezt\u00e9vel elhagyja a termet.<\/p>\r\n <\/p>\r\n \u2013 El\u00e1rulod m\u00e9gis mit v\u00e1rt\u00e1l? \u2013 k\u00e9rdezi Katrin s\u00edr\u00e1st\u00f3l szottyadt arcomra n\u00e9zve, mik\u00f6zben mell\u00e9m \u00fcl a nappalijuk kanap\u00e9j\u00e1n.<\/p>\r\n \u2013 Hogy nem t\u00f6rli le \u2013 szipogom zsebkend\u0151t szorongatva.<\/p>\r\n \u2013 N\u00e1lad volt a kulcs, a t\u00e1bl\u00e1n a rajzod, hova kellett volna \u00edrnia? A falra?<\/p>\r\n \u2013 Mindketten tudjuk, hogy nem praktikum miatt t\u00f6r\u00f6lte le.<\/p>\r\n \u2013 Annyira megvern\u00e9lek mindkett\u0151t\u00f6ket. Kar\u00e1t, mert ribanck\u00e9nt viselkedett \u00e9s nem mondta a szemedbe, t\u00e9ged, mert h\u00fclye vagy, \u00e9s elhitted.<\/p>\r\n \u2013 Katrin?<\/p>\r\n \u2013 Hm?<\/p>\r\n \u2013 Szeretem \u2013 suttogom k\u00ednl\u00f3dva n\u00e9zve szem\u00e9be.<\/p>\r\n \u2013 Erre m\u00e1r val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u0151 is r\u00e1j\u00f6tt.<\/p>\r\n \u2013 Tal\u00e1n arra v\u00e1r, hogy vedd a b\u00e1tors\u00e1got \u00e9s el\u00e9 \u00e1llj \u2013 mondja Caleb az ajt\u00f3f\u00e9lf\u00e1nak d\u0151lve.<\/p>\r\n \u2013 Vagy arra, hogy v\u00e9gre felhagyjon a zaklat\u00e1s\u00e1val \u2013 toldja meg Katrin szemforgatva.<\/p>\r\n \u2013 Rajtad \u00e1ll melyik\u00fcnk tan\u00e1cs\u00e1t v\u00e1lasztod, Haylei, de v\u00e1lassz \u00e9s l\u00e9pjetek tov\u00e1bb, mert mindketten a m\u00faltban \u00e9ltek.<\/p>\r\n \u2013 Ja, mert te olyan k\u00f6nnyen el tudn\u00e1d felejteni, ha a csajod eltette volna l\u00e1b al\u00f3l az ap\u00e1dat? \u2013 szegezi neki Katrin.<\/p>\r\n \u2013 Ut\u00e1lom, hogy fikarcnyi emp\u00e1tia sem szorult bel\u00e9d \u2013 morogja Caleb, d\u00fch\u00f6sen legyintve Katrin fel\u00e9. \u00a0<\/p>\r\n \u2026<\/p>\r\n <\/p>\r\n Egy h\u00e9t m\u00falva mindketten meglep\u0151d\u00fcnk. \u00c9n az\u00e9rt, mert a tanterembe l\u00e9pve Kara egyb\u0151l a helyem fel\u00e9 pillant, \u0151 meg az\u00e9rt mert ott \u00fcl\u00f6k. Egy \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gnak hat, m\u00edg v\u00e9gre v\u00e9ge lesz az \u00f3r\u00e1nak. A hallgat\u00f3k \u00f6nfeledt nevetg\u00e9l\u00e9ssel hagyj\u00e1k el a termet, \u00e9rzik a tavasz bek\u00f6sz\u00f6nt\u00e9t \u00e9s a ny\u00e1r simogat\u00f3 \u00e9rint\u00e9s\u00e9t, \u00e9n meg r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy kezdek \u00f6reg lenni ehhez. T\u00fal sok a fiatal. Megv\u00e1rom m\u00edg az \u00f6sszes t\u00e1vozik, azt\u00e1n zsebre dugott k\u00e9zzel s\u00e9t\u00e1lok az ajt\u00f3hoz, becsukom, azt\u00e1n elford\u00edtom a kulcsot. Nincs lehajtott fej, pakol\u00e1sz\u00e1s, vagy elkapott pillant\u00e1s. Egyenesen fel\u00e9m n\u00e9z, amikor megfordulok.<\/p>\r\n \u2013 Nincs ments\u00e9gem, nincsenek j\u00f3 szavak \u00e9s a sajn\u00e1lom sem \u00e9r semmit. B\u00e1rmilyen sz\u00f3, m\u00e1r kev\u00e9s lenne. Elmondhatn\u00e1m az eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9netet az \u00e9n szemsz\u00f6gemb\u0151l, de nem \u00e9rne semmit, mert a m\u00falt felh\u00e1nytorgat\u00e1s\u00e1val nem tessz\u00fck meg nem t\u00f6rt\u00e9nt\u00e9. Elmondhatn\u00e1m, hogy mennyire sajn\u00e1lom, elmondhatn\u00e1m, hogy k\u00e9ptelen voltam a szemedbe n\u00e9zni, mert f\u00e9ltem mindatt\u00f3l, amit mondani fogsz. De legink\u00e1bb att\u00f3l f\u00e9ltem, amit nem mondasz ki. H\u00f3napokon kereszt\u00fcl pr\u00f3b\u00e1ltam meggy\u0151zni magam, hogy tudok a megbocs\u00e1jt\u00e1sod n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lni, hogy \u00f6ssze tudok t\u00e1kolni egy ingatag l\u00e1bakon \u00e1ll\u00f3 kis \u00e9letet. Azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, hogy nem a megbocs\u00e1jt\u00e1sod n\u00e9lk\u00fcl nem tudok \u00e9lni. N\u00e9lk\u00fcled nem megy. Legels\u0151 alkalommal, amikor le\u00fcltem abba a padba ott h\u00e1tul, azt hittem els\u00fcllyedek sz\u00e9gyenemben. V\u00e1gytam r\u00e1, hogy \u00e9szrevegy\u00e9l, hogy harag villanjon a szemedben. \u00c9rezni akartam, hogy ut\u00e1lsz, megvetsz \u00e9s l\u00e1tni sem akarsz. Kicsit jobban \u00e9reztem volna magam, ha k\u00e9zzelfoghat\u00f3an \u00e9rzem az elutas\u00edt\u00e1sod, de te hallgatt\u00e1l. Amikor let\u00f6r\u00f6lted a r\u00fan\u00e1imat a t\u00e1bl\u00e1r\u00f3l, r\u00e1j\u00f6ttem, hogy azt kaptam, ami j\u00e1rt. Viszont k\u00e9ptelen lettem volna, \u00fagy elmenni, hogy nem mondom a szemedbe, hogy sajn\u00e1lom, amit tettem. Sajn\u00e1lom, hogy ekkora f\u00e1jdalmat okoztam. Egyetlen dologra k\u00e9rlek meg. Nincsen jogom ilyesmire, de szeretn\u00e9m a sz\u00e1db\u00f3l hallani. Hallani akarom, hogy t\u00e9nyleg ut\u00e1lsz, haragszol \u00e9s azt akarod, hogy elmenjek. Sokan sokf\u00e9l\u00e9t gondoltak ezzel kapcsolatban, hogy f\u00e9lre\u00e9rtelmezem a hallgat\u00e1sod \u00e9s arra v\u00e1gysz, hogy v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen kis\u00e9t\u00e1ljak az \u00e9letedb\u0151l. K\u00e9rlek, add meg nekem azt az utols\u00f3 mondatot, Kara. \u2013 Mint az elv\u00e1gott fon\u00e1l \u00e9r v\u00e9get a monol\u00f3gom.<\/p>\r\n Kara semleges arccal s\u00e9t\u00e1l a katedra fel\u00e9, megt\u00e1maszkodik rajta \u00e9s csendben cs\u00f3v\u00e1lja a fej\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 T\u00e9nyleg kar\u00e1s.<\/p>\r\n \u00c9rtetlenkedve kapom fel a fejem.<\/p>\r\n \u2013 A szimb\u00f3lum. Igazad volt. T\u00e9nyleg kar\u00e1s.<\/p>\r\n \u2013 Kara, \u00e9n t\u00e9nyleg\u2026 \u2013 felemeli a kez\u00e9t, mikor k\u00f6zelebb l\u00e9pek. \u00a0<\/p>\r\n \u2013 Pont el\u00e9g neh\u00e9z, egy l\u00e9gt\u00e9rben tart\u00f3zkodni veled. Ne ugr\u00e1lj a v\u00e9kony j\u00e9gen!<\/p>\r\n \u2013 Hozz\u00e1d akarok \u00e9rni.<\/p>\r\n \u2013 K\u00e9rlek, menj el, Haylei. \u2013 H\u00e1tat ford\u00edtva s\u00e9t\u00e1l az ablak ir\u00e1ny\u00e1ba.<\/p>\r\n \u2013 Mit kezdjek vele? \u2013 k\u00e9rdezem cs\u00fcggedten.<\/p>\r\n \u2013 Mivel, mit kezdj?<\/p>\r\n \u2013 A hi\u00e1ny\u00e9rzettel.<\/p>\r\n Lassan s\u00e9t\u00e1lok k\u00f6zelebb hozz\u00e1.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9s \u00e9n mit kezdjek vele! Hallod Haylei, \u00e9n mit kezdjek vele! \u2013 Indulatosan \u00fcti a mellkas\u00e1t, k\u00f6nnyekt\u0151l p\u00e1r\u00e1s szemmel \u00e1llva el\u0151ttem. \u2013 Nem maradt senkim, any\u00e1m nem eml\u00e9kszik r\u00e1m. Egyed\u00fcl maradtam, m\u00e9gsem tudom azt mondani, hogy t\u0171nj el az \u00e9letemb\u0151l.<\/p>\r\n \u2013 Lehet, ha megtenn\u00e9d, k\u00f6nnyebb lenne.<\/p>\r\n \u2013 Amikor nem volt\u00e1l benne, sem volt az.<\/p>\r\n \u2013 Nem tudom, mit mondhatn\u00e9k \u2013 mondom a cip\u0151m orr\u00e1t b\u00e1mulva.<\/p>\r\n \u2013 Elfogytak a szavak?<\/p>\r\n \u2013 Mint oly sokszor veled kapcsolatban.<\/p>\r\n Megcs\u00f3v\u00e1lja a fej\u00e9t, a levelem id\u00e9zett k\u00e9t sor\u00e1ra \u00e9s az ajt\u00f3 fel\u00e9 pillant.<\/p>\r\n \u2013 Menjek?<\/p>\r\n B\u00f3lint\u00e1ssal v\u00e1laszol.<\/p>\r\n \u2013 Kara, \u00e9n nem j\u00f6v\u00f6k ide t\u00f6bbet.<\/p>\r\n \u2013 Sejtettem.<\/p>\r\n P\u00e1r percig csendben figyelj\u00fck egym\u00e1st, majd az ajt\u00f3 fel\u00e9 indulok.<\/p>\r\n \u2013 Nem hagyod itt a c\u00edmed?<\/p>\r\n \u2013 Most \u00fagy tesz\u00fcnk, mintha nem tudn\u00e1d, hol tal\u00e1lsz meg? - Nem sz\u00f3l egy sz\u00f3t sem, csak csendben n\u00e9z. \u00a0\u2013 Akkor gondolom, majd keresel.<\/p>\r\n \u2013 V\u00e1rjak annyit, mint te?<\/p>\r\n \u2013 Jogod van d\u00fch\u00f6snek lenni \u00e9s az sem \u00e9rdekel, ha \u00f6r\u00f6kk\u00e9 a fejemhez v\u00e1god. S\u0151t \u00f6r\u00fcln\u00e9k neki, mert az jelenten\u00e9, hogy mellettem vagy.<\/p>\r\n \u2013 Nem tudom ott folytatni, ahol abbahagytuk.<\/p>\r\n \u2013 Az j\u00f3, mert \u00e9n sem. \u2013 Lassan ford\u00edtom el a kulcsot a z\u00e1rban, hangosat kattan, t\u00fal hangosat. \u2013 Kara, a port\u00e1s le szokta ellen\u0151rizni a termeket z\u00e1r\u00e1s el\u0151tt?<\/p>\r\n \u2013 Nem, mi\u00e9rt k\u00e9rdezed?<\/p>\r\n \u2013 Esk\u00fcsz\u00f6m nem direkt csin\u00e1ltam \u2013 mutatom fel a t\u00f6r\u00f6tt kulcs rozsd\u00e1s v\u00e9g\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 Ugye, nem? \u2013 Fejemet a fa ajt\u00f3nak t\u00e1masztva n\u00e9zem, ahogy Kara idegesen r\u00e1ngatja az ajt\u00f3 kilincs\u00e9t, majd felfogja, hogy t\u00e9nyleg belet\u00f6rtem.<\/p>\r\n \u2013 \u00d6t \u00f3ra van, ha d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l\u00fcnk\u2026<\/p>\r\n \u2013 Holnap tan\u00edt\u00e1si sz\u00fcnet van, Haylei \u00e9s m\u00e1r r\u00e9gen v\u00e9gzett mindenki, ma \u00e9n z\u00e1rtam volna a nagytermet is \u00e9s lent van a tan\u00e1riban a telefonom, sz\u00f3val mondd, hogy a ti\u00e9d n\u00e1lad van.<\/p>\r\n Lass\u00fa fejcs\u00f3v\u00e1l\u00e1ssal \u00fcl\u00f6k le a padsorok els\u0151 l\u00e9pcs\u0151j\u00e9re.<\/p>\r\n \u2013 Siettem. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg Katrin\u00e9k kanap\u00e9j\u00e1n maradt.<\/p>\r\n F\u00e1radtan rogy le a tan\u00e1ri sz\u00e9kbe, l\u00e1bait nagy terpeszbe teszi, leveszi fekete bl\u00e9zer\u00e9t, felt\u0171ri k\u00e9k ingje ujj\u00e1t \u00e9s karba tett k\u00e9zzel n\u00e9z r\u00e1m. Az ablak ir\u00e1ny\u00e1ba sand\u00edtok, hogy kiker\u00fcljem tekintet\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 A negyedikr\u0151l nem javaslom.<\/p>\r\n \u2013 Ha arra gondolsz, hogy kiugran\u00e9k, rosszul gondolkodsz. \u00a0<\/p>\r\n \u2013 N\u00e1lad sosem tudni.<\/p>\r\n Frusztr\u00e1ltan pattanok fel a l\u00e9pcs\u0151r\u0151l \u00e9s kezdek zsebre dugott kez\u0171 j\u00e1rk\u00e1l\u00e1sba.<\/p>\r\n \u2013 Ezzel nem seg\u00edtesz \u2013 massz\u00edrozza lehunyt szemmel az orrnyerg\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 Most mit fogunk csin\u00e1lni?<\/p>\r\n \u2013 Semmit. V\u00e1runk.<\/p>\r\n Sosem tudtam \u00f6lbe tett k\u00e9zzel \u00fclni \u00e9s v\u00e1rni, hogy az \u00f6lembe hulljon a csoda. M\u00e1r kiskoromban is ink\u00e1bb a megf\u00e9kezhetetlen kateg\u00f3ri\u00e1ba tartoztam \u00e9s ez az \u00e9vek m\u00falt\u00e1val sem v\u00e1ltozott. Olykor csod\u00e1lattal, olykor len\u00e9zve tekintettem azokra az emberekre, akik elfogadt\u00e1k, hogy \u00fagy t\u00f6rt\u00e9ntek a dolgaik, ahogy. Csod\u00e1lattal, mert nekem sosem ment volna, len\u00e9zve, mert nem tettek semmit a v\u00e1ltoz\u00e1s \u00e9rdek\u00e9ben.<\/p>\r\n Most is k\u00e9ptelen vagyok egy helyben \u00fclni \u00e9s n\u00e9zni, ahogy a nagymutat\u00f3 kergeti a kicsit \u00e9s az \u00f3r\u00e1k peregnek. Ha kinagy\u00edtjuk a t\u00f6rt\u00e9nteket, pontosan azt tettem, amit kiskoromban oly len\u00e9z\u0151 v\u00e1llvon\u00e1ssal fogadtam m\u00e1sok r\u00e9sz\u00e9r\u0151l. Belet\u00f6r\u0151dtem \u00e9s semmit sem v\u00e1ltoztattam.<\/p>\r\n A r\u00e9gi Haylei ink\u00e1bb csendesen le\u00fclne a sarokba \u00e9s v\u00e1rn\u00e1, hogy r\u00e1tal\u00e1ljanak. Az \u00faj fogja mag\u00e1t, Kara asztal\u00e1ra \u00fcl, l\u00e1b\u00e1t laz\u00e1n lel\u00f3gatja \u00e9s bel\u00fcl \u00e9gi mosollyal \u00e9lvezi, hogy Kara ott maradt mellette \u00e9s m\u00e9g a sz\u00e9ket sem h\u00fazta od\u00e9bb.<\/p>\r\n \u2013 Mindig ezt csin\u00e1lod \u2013 f\u00e9lbehagyja a mondatot, a fej\u00e9t r\u00e1zza. \u2013 Belegyalogolsz a hat\u00e1raimba, azt\u00e1n amikor megszokom, hogy ott vagy, elt\u0171nsz. Azt\u00e1n n\u00e9zek, mint Jen\u0151 b\u00e1 kar\u00e1csonykor az \u00fcres halaspult el\u0151tt, sop\u00e1nkodva, hogy id\u00e9n nem lesz hal\u00e1szl\u00e9.<\/p>\r\n \u2013 Eltanultad a hasonlataimat.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9s ez egy \u00fajabb dolog, ami tark\u00f3n v\u00e1g, ha megint elm\u00e9sz.<\/p>\r\n \u2013 Nem megyek sehova \u2013 mondom m\u00e9lyen a szem\u00e9be n\u00e9zve. Nem k\u00e9pes tartani a tekintetem s\u00faly\u00e1t, ink\u00e1bb f\u00e9lren\u00e9zve motyog az orra alatt. \u2013 Nem megyek sehova \u2013 ism\u00e9tlem el hangosabban.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9s mi erre a biztos\u00edt\u00e9k?<\/p>\r\n \u2013 A szavam.<\/p>\r\n \u2013 A szavad? \u2013 nevet fel lekezel\u0151en. \u2013 Higgyek a szavaknak, mi?<\/p>\r\n \u2013 Igen.<\/p>\r\n \u2013 M\u00e1sok szavai azt mondj\u00e1k, hogy messze ker\u00fcljelek el, jobb, ha soha t\u00f6bb\u00e9 nem tart\u00f3zkodunk egy l\u00e9gt\u00e9rben.<\/p>\r\n \u2013 Nem \u00e9rdekelnek a szavaik, a te szavaid \u00e9rdekelnek \u2013 d\u00f6nt\u00f6m fel\u00e9 a tests\u00falyom, de \u0151 r\u00e1m sem n\u00e9zve ford\u00edtja oldalra a fej\u00e9t. \u2013 Kara, mit mondanak a te szavaid?<\/p>\r\n Csendben b\u00e1mulja a terem p\u00f3kh\u00e1l\u00f3s plafonsark\u00e1t. Vontatottan ford\u00edtja fel\u00e9m a tekintet\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 Nem akarom, hogy itt legy\u00e9l, neh\u00e9z r\u00e1d n\u00e9znem an\u00e9lk\u00fcl, hogy ne arra gondoln\u00e9k, amit tett\u00e9l. De nem akarom, hogy megint elmenj, mert lehet, hogy itt van ez az \u00e9rz\u00e9s, de ott van a m\u00e1sik is.<\/p>\r\n \u2013 Milyen m\u00e1sik? \u2013 lassan hajolok k\u00f6zelebb hozz\u00e1. Meg sem mozdul. A cip\u0151j\u00e9t b\u00e1mulja, m\u00edg \u00e9n az arca al\u00e1 hajolok \u00e9s teszek egy k\u00eds\u00e9rletet az ajk\u00e1hoz hajolni. Csikorog a sz\u00e9k, amikor h\u00e1tr\u00e9bb tolja a l\u00e1b\u00e1val, csal\u00f3dottan ejtem tenyerem az \u00f6lembe. \u2013 Ha kidobunk egy sz\u00e9ket az ablakon biztos felfigyel valaki \u2013 sz\u00f3lalok meg tizen\u00f6t percnyi hallgat\u00e1s ut\u00e1n.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9n itt dolgozom.<\/p>\r\n \u2013 H\u00e1t ut\u00e1na, m\u00e1r lehet nem kell. \u2013 M\u00e9g a sz\u00e1ja sarka sem r\u00e1ndul a po\u00e9nomra. \u2013 Ne agg\u00f3dj, a holnapot m\u00e1r nem kell velem t\u00f6ltened, Caleb\u00e9k idej\u00f6nnek, amint nem \u00e9rek hozz\u00e1juk \u00e9jf\u00e9lre. \u00a0<\/p>\r\n \u2013 N\u00e1luk laksz most?<\/p>\r\n \u2013 N\u00e9ha ott alszom.<\/p>\r\n \u2013 Mi a baj az alb\u00e9rleteddel?<\/p>\r\n \u2013 \u00dcres. Nehezen viselem mostan\u00e1ban az egyed\u00fcll\u00e9tet.<\/p>\r\n \u2013 Nehezen viselheted, ha helyette ink\u00e1bb Katrin piszk\u00e1l\u00f3d\u00e1s\u00e1t v\u00e1lasztottad.<\/p>\r\n \u2013 Meg lehet szokni, legal\u00e1bb vezekelek.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9s seg\u00edt az \u00f6nostoroz\u00e1s? Csak k\u00e9rdeztem, ne n\u00e9zz \u00edgy!<\/p>\r\n \u2013 Neked seg\u00edt? \u2013 L\u00e1tom, ahogy beharapja a sz\u00e1ja sz\u00e9l\u00e9t, azt\u00e1n m\u0171mosolyra villantja fogait. \u2013 Mit hitt\u00e9l, hogy nem ismerlek, ennyire?<\/p>\r\n \u2013 Nem musz\u00e1j besz\u00e9lgetn\u00fcnk, mert szemmel l\u00e1that\u00f3an nem fog menni \u2013 feleli karba tett k\u00e9zzel.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9s? Ha els\u0151re nem megy, akkor hagyjuk abba? Csak k\u00e9rdeztem ne n\u00e9zz \u00edgy \u2013 id\u00e9zem a szavait, mire m\u00e9rgesen megk\u00f6sz\u00f6r\u00fcli a tork\u00e1t \u00e9s karba tett k\u00e9zzel, t\u0171ntet\u0151en az ajt\u00f3ra szegezi tekintet\u00e9t. \u2013 Katrinnak \u00faj bar\u00e1tn\u0151je van \u2013 jegyzem meg egy huzamosabb csend ut\u00e1n.<\/p>\r\n \u2013 Tal\u00e1lkoztam vele.<\/p>\r\n \u2013 Az \u00faj \u00e9s a r\u00e9gi \u2013 vihogok fel egy pillanatra.<\/p>\r\n \u2013 Mire akarsz kilyukadni?<\/p>\r\n \u2013 Semmire, csak vicces lehetett, \u201eszia, hadd mutassam be az exemet. Mi \u0151 az exed?\u201d<\/p>\r\n \u2013 J\u00f3ban maradtunk Katrinnal, \u00e9s Karak\u00e9nt gondol r\u00e1m, nem az exek\u00e9nt.<\/p>\r\n P\u00e1r perc k\u00ednos csend \u00e1ll k\u00f6z\u00e9nk, m\u00edg v\u00e9gre megsz\u00f3lal:<\/p>\r\n \u2013 \u00a0Megv\u00e1ltozt\u00e1l.<\/p>\r\n \u2013 Megv\u00e1ltoztam? - Leugrom az asztalr\u00f3l \u00e9s az ablakon k\u00e9mlelek ki. Az egyetem udvar\u00e1n csak p\u00e1r meleg f\u00e9nnyel vil\u00e1g\u00edt\u00f3 l\u00e1mpa \u00e9g. \u2013 Mib\u0151l gondolod?<\/p>\r\n \u2013 Olyan, mintha nem itt lenn\u00e9l, hanem t\u00f6bb milli\u00f3 f\u00e9ny\u00e9vnyire t\u0151lem \u00e9s egy teljesen m\u00e1s emberrel besz\u00e9lgetn\u00e9k.<\/p>\r\n A k\u00f6nnycseppek cs\u00fanya l\u00e9nyek, mindig akkor j\u00f6nnek el\u0151, amikor semmi keresnival\u00f3juk nem lenne az ember arc\u00e1n.<\/p>\r\n \u2013 Mert val\u00f3sz\u00edn\u0171leg t\u00e9nyleg \u00edgy van. \u2013 Hallom, ahogy felemelkedik a sz\u00e9kb\u0151l, m\u00e9gis meglep\u0151d\u00f6m, amikor mell\u00e9m \u00e9r \u00e9s az ablakp\u00e1rk\u00e1nyra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6l. N\u00e9zi az udvart, azt\u00e1n fel\u00e9m fordul.<\/p>\r\n \u2013 Most mi\u00e9rt s\u00edrsz?<\/p>\r\n \u2013 Nem s\u00edrok.<\/p>\r\n \u2013 Folynak a k\u00f6nnyeid.<\/p>\r\n \u2013 Belement valami a szemembe.<\/p>\r\n \u2013 Most meglep\u0151dtem \u2013 suttogja, hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1t az \u00fcvegnek t\u00e1masztva. Onnan n\u00e9zi az arcomon foly\u00f3 cseppeket, m\u00edg k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl le nem t\u00f6rl\u00f6m a kezemmel.<\/p>\r\n \u2013 Ja, m\u00e9g vannak \u00e9rz\u00e9seim.<\/p>\r\n \u2013 Haylei.<\/p>\r\n \u2013 Mi van? \u2013 d\u00fch\u00f6sen fordulok fel\u00e9, azt\u00e1n ajkamra fagy, amit mondani akartam. T\u00fal k\u00f6zel van, az illata arcul csap \u00e9s megb\u00e9n\u00edt. Hosszan n\u00e9zz\u00fck egym\u00e1st, m\u00edg f\u00e9lszegen k\u00f6zelebb nem hajol. Habozik, ny\u00falna fel\u00e9m, azt\u00e1n visszaejti kez\u00e9t a p\u00e1rk\u00e1nyra. Ism\u00e9t vacill\u00e1l, m\u00edg \u00e9n leveg\u0151t is alig merek venni. V\u00e9g\u00fcl hirtelen cs\u00f3kol meg. Tal\u00e1n egy percig tart, tal\u00e1n \u00f3r\u00e1kig. Fogalmam sincs. Csak \u0151 l\u00e9tezik \u00e9s senki m\u00e1s.<\/p>\r\n \u2013 Az\u00e9rt van, ami nem v\u00e1ltozik \u2013 suttogja, m\u00edg \u00e9n d\u00f6bbenten figyelek fel egy man\u00f3k\u00e9zben szorongatott golf\u00fct\u0151re az agyam egy eldugott szeglet\u00e9ben.<\/p>\r\n \u00a0\u2013 Mi..mire \u00e9rted?<\/p>\r\n \u2013 \u00dagy cs\u00f3kolsz, mint r\u00e9gen.<\/p>\r\n \u2013 Nem tudom eld\u00f6nteni, hogy ez j\u00f3 vagy rossz dolog.<\/p>\r\n V\u00e9kony mosolyra h\u00fazza a sz\u00e1j\u00e1t, ami gyorsan el is t\u0171nik, egy komolynak sz\u00e1nt fejcs\u00f3v\u00e1l\u00e1s k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben, miut\u00e1n cs\u00f6r\u00f6gni kezd a t\u00e1sk\u00e1mba rejtett telefon.<\/p>\r\n \u2013 Meg tudom magyar\u00e1zni \u2013 ragadom meg a kez\u00e9t, amikor eltorzult arccal indulna a hangforr\u00e1s ir\u00e1ny\u00e1ba.<\/p>\r\n \u2013 Mondd, hogy nem hazudt\u00e1l \u00e9s nem a te telefonod cseng! \u00a0\u2013 Olyan arcot v\u00e1g, amire nem tudok mit mondani. Kiszabad\u00edtja a kez\u00e9t \u00e9s kikotorja a t\u00e1sk\u00e1mb\u00f3l a mobilom, azt\u00e1n v\u00e1lt p\u00e1r sz\u00f3t Calebbel, majd kinyomja.<\/p>\r\n Karba font k\u00e9zzel a tan\u00e1ri asztal sz\u00e9l\u00e9re \u00fcl, onnan mered maga el\u00e9.<\/p>\r\n \u2013 Soha nem cs\u00f3kolt\u00e1l volna meg, ha azt mondom n\u00e1lam van. Felh\u00edvtuk volna Caleb\u00e9ket, kiszabad\u00edtanak \u00e9s t\u00f6bbet nem l\u00e1tlak.<\/p>\r\n \u2013 Ink\u00e1bb hazudt\u00e1l.<\/p>\r\n \u2013 Csak elhallgattam az igazs\u00e1got. Az nem sz\u00e1m\u00edt hazugs\u00e1gnak.<\/p>\r\n \u2013 Csak a saj\u00e1t helyzetedet rontod \u2013 jegyzi meg sz\u00e1razon r\u00e1m sem n\u00e9zve.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9s te m\u00e9gis mihez kezdt\u00e9l volna? Nem tetted volna ugyanezt a helyemben? \u2013 ki\u00e1ltom d\u00fch\u00f6sen gesztikul\u00e1lva. \u2013 Egy rakat dologban hazudtatok nekem! \u00c9n is lenyeltem pedig megtehettem volna, hogy ut\u00e1ljalak.<\/p>\r\n \u2013 Haylei! Meg\u00f6lted az ap\u00e1mat \u2013 semleges hangj\u00e1t\u00f3l kir\u00e1z a hideg. \u2013 \u00c9s ut\u00e1lt\u00e1l is, nagyon hossz\u00fa ideig.<\/p>\r\n \u2013 Az ap\u00e1d meg meg\u00f6lte a nagymam\u00e1mat, a fiv\u00e9re pedig az ap\u00e1mat! Most komolyan egym\u00e1s fej\u00e9hez v\u00e1gjuk ezeket?<\/p>\r\n \u2013 Mi? \u2013 \u00e9rtetlen tekintettel kapja fel a fej\u00e9t. \u2013 Hogy \u00e9rtetted azt, hogy az ap\u00e1m meg\u00f6lte a nagyany\u00e1dat?<\/p>\r\n Szorosan lehunyom a szemem, miel\u0151tt v\u00e1laszoln\u00e9k.<\/p>\r\n \u2013 A nagyany\u00e1m nem Friedrich el\u0151l b\u00fajk\u00e1lt, hanem az ap\u00e1d el\u0151l, mert az ap\u00e1d el akarta t\u00fcntetni a nyomait egy r\u00e9gi \u00fcggyel kapcsolatban, amit csak \u0151k h\u00e1rman tudtak. Friedrich telefonj\u00e1t lehallgatt\u00e1k \u00e9s amikor felh\u00edvtad\u2026 Mordrich el\u0151bb \u00e9rt oda.<\/p>\r\n Kara m\u00e9lyeket l\u00e9legezve kezd fel al\u00e1 s\u00e9t\u00e1lni a teremben. Nem tud megnyugodni, \u00e9n meg nem tudom mihez kezdjek. G\u00f6rcs\u00f6sen szorongatja a tan\u00e1ri asztal sz\u00e9k\u00e9t, amikor odamegyek \u00e9s meg\u00e9rintem a kez\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 Te itt dolgozol. A rong\u00e1l\u00e1s nem a legjobb m\u00f3d az \u00e1ll\u00e1sod megtart\u00e1s\u00e1ra.<\/p>\r\n \u2013 Ne \u00e9rj hozz\u00e1m!<\/p>\r\n Elengedem a kez\u00e9t \u00e9s k\u00e9t l\u00e9p\u00e9st h\u00e1tr\u00e1lok.<\/p>\r\n \u2013 A francba is meg\u00f6lted az ap\u00e1mat! \u2013 mondja k\u00f6nnycseppekkel a szem\u00e9ben. \u2013 M\u00e9gis mit v\u00e1rsz t\u0151lem, Haylei? Nem tudok m\u00e1r an\u00e9lk\u00fcl r\u00e1d n\u00e9zni, hogy ne ez legyen a szemem el\u0151tt. Hazugs\u00e1gok, gyilkoss\u00e1g, elhallgat\u00e1sok. Csak ezek maradtak!<\/p>\r\n L\u00f3gnak a leveg\u0151ben a szavai, mint a peng\u00e9k a mennyezetre er\u0151s\u00edtve \u00e9s ahogy kimondja a peng\u00e9ket tart\u00f3 v\u00e9kony fonal elszakad.<\/p>\r\n \u00c9n az egyik padra \u00fcl\u00f6k, \u0151 a tan\u00e1ri sz\u00e9kre roskad. Nem n\u00e9z\u00fcnk egym\u00e1sra. M\u00e9g akkor sem, amikor Caleb \u00e9s a gondnok felfesz\u00edti az ajt\u00f3t.<\/p>\r\n Caleb d\u00f6bbenten kapja ide-oda tekintet\u00e9t, amikor megl\u00e1t benn\u00fcnket.<\/p>\r\n \u2013 Minden rendben? \u2013 k\u00e9rdezi, m\u00edg fel\u00e1llok \u00e9s a t\u00e1sk\u00e1mhoz l\u00e9pek. Calebhez \u00e9rve megtorpanok \u00e9s m\u00e9g utolj\u00e1ra Kar\u00e1ra n\u00e9zek. B\u00e1rcsak l\u00e1tn\u00e1m a szem\u00e9ben azt a pluszt, amit r\u00e9gen is l\u00e1ttam. Hogy akarja \u00e9s sajn\u00e1lja, hogy \u00edgy alakult. Hogy m\u00e9g mindig szeret. De csak meredten b\u00e1mulja az asztal sark\u00e1t.<\/p>\r\n \u2013 Menj\u00fcnk \u2013 mondom Calebnek, biccentek a gondnoknak \u00e9s kil\u00e9pek a teremb\u0151l, Caleb pedig a szok\u00e1sos m\u00e9teres l\u00e9ptekkel halad m\u00f6g\u00f6ttem. Nem k\u00e9rdez, csak a kocsija fel\u00e9 int, amikor kil\u00e9p\u00fcnk az \u00e9p\u00fcletb\u0151l. \u00a0<\/p>\r\n \u2013 Megtenn\u00e9d, hogy haza viszel? \u2013 k\u00e9rdezem be\u00fclve az any\u00f3s\u00fcl\u00e9sre.<\/p>\r\n \u2013 J\u00f3 \u00f6tlet ez?<\/p>\r\n \u2013 Egyed\u00fcl szeretn\u00e9k lenni. \u2013 Caleb komor arccal biccent, azt\u00e1n lassan felengedi a kuplungot \u00e9s az alb\u00e9rletem ir\u00e1ny\u00e1ba hajt.\u00a0<\/p>\r\n <\/p>\r\n <\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/sarah.cafeblog.hu\/files\/2019\/06\/802add21684c2514483edc8e4fb22b00-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}