Sik\u00edtva t\u00e9rek magamhoz ap\u00e1m lenti birodalm\u00e1ban, nem tudva mi a val\u00f3s\u00e1g \u00e9s mi az \u00e1lom. R\u00e9m\u00fcltem tapogatom a homlokomon a l\u00f6v\u00e9s hely\u00e9t, amikor ny\u00e1vog\u00e1st hallok a foly\u00f3s\u00f3rendszer fel\u0151l.<\/p>\r\n
Nem. Nem. Nem.<\/em><\/p>\r\n \u0150r\u00fclt m\u00f3dj\u00e1ra rohanok a macska ut\u00e1n. Ugyan\u00fagy \u00fcl, mint ahogy az el\u0151bb, az Int\u00e9zet sz\u00fcrke l\u00e9pcs\u0151j\u00e9n, bolyhos bund\u00e1j\u00e1t nyalogatva. A t\u00e1volt f\u00fcrk\u00e9szem, keresem az alakj\u00e1t \u00e9s a kez\u00e9ben szorongatott fekete pisztolyt.<\/p>\r\n Senki sincs itt, csak egy \u00fcres nejlonzacsk\u00f3t f\u00faj a sz\u00e9l a fah\u00e1zak ir\u00e1ny\u00e1ba.<\/p>\r\n Vissza kell ford\u00edtanom vagy legal\u00e1bb enyhet\u0151 megold\u00e1st tal\u00e1lni. Hogyan hagyhattam, hogy elem\u00e9sszen \u00e9s mag\u00e1val r\u00e1ntson? <\/em><\/p>\r\n Hat\u00e1rozott l\u00e9ptekkel indulok meg Kara otthona fel\u00e9. Az emeleten hosszas turk\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n el\u0151r\u00e1ntom nagyany\u00e1m \u00e1ltal r\u00e1m hagyott k\u00f6nyvet a h\u00e1tizs\u00e1komb\u00f3l \u00e9s rem\u00e9nnyel telve \u00fcl\u00f6k le Kara feh\u00e9r asztal\u00e1hoz. F\u00e1radtan nyikorog alattam a forg\u00f3sz\u00e9k, mik\u00f6zben kapkod\u00f3 kezem \u00e9s l\u00e1zasan f\u00fcrk\u00e9sz\u0151 szemem keresi a megold\u00e1st. A megold\u00e1st, aminek l\u00e9teznie kell! Biztos vagyok benne, hogy legal\u00e1bb egy f\u00e9lmondat sz\u00f3l a var\u00e1zslat ut\u00e1ni \u00e9letr\u0151l. \u201eHogyan \u00e9ld t\u00fal, ha a m\u00e1gusvil\u00e1g \u00f6sszes borzad\u00e1lya bel\u00e9d csap\u00f3dott \u00e9s most k\u00ednl\u00f3dsz, mik\u00f6zben csak csendben megd\u00f6glen\u00e9l.\u201d<\/p>\r\n \u00a0Nem. Nyilv\u00e1n nincs ilyen fejezet.<\/p>\r\n Kara, b\u00e1rcsak itt lenn\u00e9l<\/em>. Suttogom f\u00e9lhangosan, mire ravasz kattan\u00e1s\u00e1t hallom.<\/p>\r\n Nem n\u00e9zek fel\u00e9, az agyam j\u00e1tszik \u00e9s ez is ugyan\u00fagy v\u00e9gz\u0151dik. Minek is k\u00ednozn\u00e1m magam, azzal, hogy r\u00e1n\u00e9zek. M\u00e9g a v\u00e9g\u00e9n elhinn\u00e9m, hogy ez a val\u00f3s\u00e1g \u00e9s t\u00e9nyleg meg kell gy\u0151zn\u00f6m, hogy nem t\u0171ntetett el marad\u00e9ktalanul a m\u00e1gia.<\/p>\r\n \u00a0\u00d6nel\u00e9g\u00fclt vigyorral kapom fel a fejem, amikor megfogan a gondolat. Lust\u00e1n d\u0151l\u00f6k h\u00e1tra a sz\u00e9k\u00e9ben \u00e9s lass\u00fa pillant\u00e1sokkal m\u00e9regetem. Ugyanaz a s\u00e1ros bakancs \u00e9s s\u00e1rga kab\u00e1t, mint el\u0151z\u0151leg. K\u00e9t k\u00e9zzel fogja marokra a pisztolyt, \u00e9rtetlen\u00fcl n\u00e9zve.<\/p>\r\n \u2013 Ez \u00fagysem a val\u00f3s\u00e1g, b\u00e1rmit megtehetek \u2013 suttogom ajkamba harapva. Lassan simogatom a tekintetemmel, nem t\u00f6r\u0151dve d\u00f6bbent pillant\u00e1s\u00e1val.<\/p>\r\n \u2013 Ez nem lehetsz te \u2013 mondja teljes bizonyoss\u00e1ggal a hangj\u00e1ban.<\/p>\r\n \u2013 Ezt m\u00faltkor is mondtad, miel\u0151tt goly\u00f3t rep\u00edtett\u00e9l a kopony\u00e1mba.<\/p>\r\n \u2013 Mir\u0151l besz\u00e9lsz?<\/p>\r\n \u2013 Miel\u0151tt elkezden\u00e9l tesztelni, hogy \u00e9n, t\u00e9nyleg \u00e9n vagyok-e, elmondom, igen \u00e9s az utols\u00f3 sor t\u00e9nyleg az volt, hogy szeretlek. De m\u00e1r mindegy, hiszen nem vagy val\u00f3di, \u00e9n meg id\u0151k\u00f6zben meg\u0151r\u00fcltem, \u00e9s ha a kecses kis kacs\u00f3d megh\u00fazza a ravaszt, talpig izzadts\u00e1gban \u00faszva \u00e9bredek fel valahol. Azt\u00e1n csendben v\u00e1rom, hogy valamelyik s\u00f6t\u00e9t l\u00e9ny mag\u00e1val h\u00fazzon, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl, \u00fajra el\u00e9m toppansz \u00e9s v\u00e9gig zongor\u00e1zzuk, ahogy lel\u0151sz. M\u00f3k\u00e1s, mi? Nem is gondoltam, hogy ilyen \u00e9rz\u00e9s, amikor valaki meg\u0151r\u00fcl. Re\u00e1lisnak t\u0171nik, k\u00e9zzelfoghat\u00f3 az asztal, a te alakod is, a hangod hallat\u00e1n m\u00e9g mindig man\u00f3k golfoznak az agyamban, teh\u00e1t ha b\u00e1rki azt k\u00e9rdezn\u00e9, norm\u00e1lisnak \u00e9rzem-e magam, azt v\u00e1laszoln\u00e1m: hogy a fen\u00e9be ne! Gondolom innen van, hogy az \u0151r\u00fcltek nem l\u00e1tj\u00e1k be, hogy \u0151r\u00fcltek. Mert a vil\u00e1gb\u00f3l, m\u00e1r egy teljesen m\u00e1s szeletet fognak fel. A saj\u00e1t igazs\u00e1gukat.<\/p>\r\n \u2013 Tegy\u00fck fel, hogy maradt benned Hayleib\u0151l\u2026<\/p>\r\n \u2013 Nem tesz\u00fcnk fel semmit sehova, egyr\u00e9szr\u0151l, mert nem teaf\u0151z\u0151 vagyok, m\u00e1sr\u00e9szr\u0151l meg nincsen \u00e9rtelme. Nem veszekszem a saj\u00e1t agyam \u00e1ltal kre\u00e1lt Kar\u00e1val, ak\u00e1r egy pisztolyt lenget el\u0151ttem ak\u00e1r nem. Tudod, mit fogok csin\u00e1lni? \u2013 mondom fel\u00e1llva a sz\u00e9kr\u0151l. \u2013 Megcs\u00f3kollak \u00e9s nem \u00e9rdekel, ha k\u00f6zben megh\u00fazod a ravaszt, mert \u00fajra \u00e9s \u00fajra meg fogom tenni, ah\u00e1nyszor az agyam levet\u00edti. Ak\u00e1r megtal\u00e1lom a k\u00f6nyvben a megold\u00e1st, ak\u00e1r nem. Nem \u00e9rdekel ebben a pillanatban. Mert fogalmam sincsen, mikor \u00e9reztem utolj\u00e1ra ezt.<\/p>\r\n Mosolyogva hajolok a sz\u00e1j\u00e1hoz, \u00e9rzem, ahogy a kez\u00e9ben szorongatott pisztoly cs\u00f6ve a bord\u00e1mnak nyom\u00f3dik. Nem cs\u00f3kol vissza, ez\u00e9rt er\u0151szakosan sz\u00e9tfesz\u00edtem az ajkait \u00e9s l\u00e1gyan a nyelv\u00e9hez \u00e9rek. Mintha tapint\u00e1si k\u00e9szs\u00e9g\u00e9t elvesztett kezem, \u00fajra visszakapta volna a k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t \u00e9s most a moh\u00f3s\u00e1g erej\u00e9vel akarn\u00e1 bep\u00f3tolni az elvesztegetett id\u0151t.<\/p>\r\n \u2013 Hogy ez mennyire hi\u00e1nyzott\u2026 \u2013 suttogom a sz\u00e1j\u00e1ba, mik\u00f6zben az \u00e1gya fel\u00e9 korm\u00e1nyzom. Nem \u00e1ll ellen, hagyja, hogy az \u00e1gyra d\u00f6ntsem \u00e9s f\u00f6l\u00e9 magasodjak. Karja nem \u00f6lel \u00e1t, nem h\u00faz mag\u00e1hoz, ajkai nem cs\u00f3kolnak vissza.<\/p>\r\n A nyaka hajlat\u00e1ba temetem az arcom.<\/p>\r\n \u2013 H\u00fazd meg azt a ravaszt Kara! Legy\u00fcnk t\u00fal rajta, mert b\u00e1rmennyire is k\u00edv\u00e1nom, nyom\u00e1ba sem \u00e9r annak, ami k\u00f6zt\u00fcnk volt. Az agyam nem tudja kell\u0151 pontos\u00e1ggal elk\u00e9pzelni, milyen lenne, ha szeretn\u00e9l.<\/p>\r\n \u2013 Haylei, fogalmam sincs min ment\u00e9l kereszt\u00fcl, abban sem vagyok biztos, hogy ez nem egy \u00f3cska tr\u00fckk \u2013 suttogja szorosan k\u00f6r\u00e9m fonva a kezeit. - De mindegy, mert beles\u00e9t\u00e1ltam.<\/p>\r\n \u2013 Hogy nekem mennyire fog f\u00e1jni, ha ezek ut\u00e1n megh\u00fazod a ravaszt.<\/p>\r\n \u2013 Azt hittem menni fog, de\u2026 B\u00edzom benned, pedig\u2026 Mindegy. Haylei, vissza lehet ford\u00edtani. Haylei? Haylei? Itt vagy?<\/p>\r\n \u2013 \u00dch\u00fcm \u2013 suttogom az \u00e1lom v\u00e9kony hat\u00e1r\u00e1n egyens\u00falyozva. Olyan j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s, ahogy \u00e1t\u00f6lel, hogy \u00fajra \u00e9rzem az illat\u00e1t, hallom sz\u00edv\u00e9nek dobog\u00e1s\u00e1t, hangj\u00e1nak l\u00e1gy dallam\u00e1t. M\u00e1r az sem \u00e9rdekel, ha felkelve \u00fajra egyed\u00fcl leszek. Csak az sz\u00e1m\u00edt, hogy most itt van.<\/p>\r\n <\/p>\r\n Nem akarom kinyitni a szemem, m\u00e9g p\u00e1r pillanatig szeretn\u00e9m abban a hitben ringatni magam, hogy itt van \u00e9s engem n\u00e9z. K\u00e9ts\u00e9gbeesetten k\u00edv\u00e1nom, hogy \u00f6leljen \u00e1t \u00e9s suttogja, hogy semmi sem az \u00e9n hib\u00e1m, hogy j\u00f3 ember vagyok, nem tehetek semmir\u0151l, nem \u00f6ltem meg senkit \u00e9s nem tettem semmi rosszat.<\/p>\r\n Nem fekszik mellettem. Egyed\u00fcl vagyok a szob\u00e1j\u00e1ban, mik\u00f6zben arr\u00f3l \u00e1lmodozom, hogy itt van. \u00c1ltatom magam. Olyan j\u00f3 lenne fel\u00e9bredni \u00e9s kacagni az eg\u00e9szen. Mert csak egy rossz \u00e1lom volt, Friedrich, a k\u00e9pess\u00e9gem, a borzalmak, a m\u00e1gia. Csak Kara ne. \u0150 legyen az az ember, aki magabiztosan bes\u00e9t\u00e1l a grafika\u00f3r\u00e1mra \u00e9s felr\u00fagja az \u00f6sszes kordont, amit magam k\u00f6r\u00e9 pakoltam. Elmosolyodom a gondolatra, azt\u00e1n tapintatos k\u00f6hint\u00e9st hallok magam mell\u0151l.<\/p>\r\n Kipattan a szemem \u00e9s hiszt\u00e9rikus sik\u00edt\u00e1s k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben v\u00e1g\u00f3dok le az \u00e1gyr\u00f3l. Vill\u00e1m sebes\u00e9ggel ugrom fel a f\u00f6ldr\u0151l \u00e9s h\u00e1tr\u00e1lok a falhoz. \u00dagy b\u00e1mulom, mintha k\u00eds\u00e9rtetet l\u00e1tn\u00e9k, pedig csak Kara fekszik az \u00e1gy\u00e1n, ugyanolyan r\u00e9m\u00fclten, mint ahogy \u00e9n n\u00e9zhetek ki.<\/p>\r\n \u2013 Nem. Nem. Nem. Ez nem lehet a val\u00f3s\u00e1g! Mondd, hogy nem t\u00f6rt\u00e9nt meg! \u2013 k\u00e9rlelem remeg\u0151 kezemet szor\u00edtva.<\/p>\r\n \u2013 Amennyiben arra gondolsz, hogy fegyvert szegeztem r\u00e1d \u00e9s te megcs\u00f3kolt\u00e1l. De. Az megt\u00f6rt\u00e9nt.<\/p>\r\n Idegesen j\u00e1rk\u00e1lni kezdek, belet\u00farok a hajamba, a falnak t\u00e1masztom a homlokom \u00e9s Kara zavart szem\u00e9be n\u00e9zek. \u2013 El kell menned, b\u00e1rmikor el\u0151j\u00f6hetnek \u00e9s olyankor nem tudok magamr\u00f3l. Azt hittem, hogy nem vagy val\u00f3s\u00e1gos, mert agyonl\u0151tt\u00e9l egy hasonl\u00f3 helyzet alkalm\u00e1val \u00e9s az agyam\u2026 de te tot\u00e1lisan val\u00f3s\u00e1gosan itt \u00fclsz \u00e9s akkora vesz\u00e9lyben vagy, hogy az felfoghatatlan. Menned kell, Kara!<\/p>\r\n \u2013 Nem megyek sehova. Haylei, m\u00e1sf\u00e9l h\u00f3napon \u00e1t kerestelek. K\u00f6vettem a nyomokat, mert tudtam, hogy borzalmas dolog t\u00f6rt\u00e9nt, hiszen bel\u0151lem elt\u0171ntek a nyomaszt\u00f3 eml\u00e9kek, a t\u00f6bbiekb\u0151l is a k\u00e9pess\u00e9gek negat\u00edvumai. \u00a0Az \u00f6sszes h\u00e1tr\u00e1ny elt\u0171nt, csak a j\u00f3 dolgok maradtak. Friedrich holttest\u00e9t megtal\u00e1ltuk az erd\u0151ben, de te nem volt\u00e1l sehol. Egy nyamvadt levelet hagyt\u00e1l nekem, \u00e9n meg, mint az \u0151r\u00fcltek, indultam a keres\u00e9sedre. Azt\u00e1n j\u00f6ttek a h\u00edrek\u2026 Hogy valaki\u2026 Mindegy. Nem te volt\u00e1l. Nem konkr\u00e9tan te volt\u00e1l.<\/p>\r\n \u2013 Mit tettem?<\/p>\r\n \u2013 Nem sz\u00e1m\u00edt, az sz\u00e1m\u00edt, hogy \u00e9lsz \u00e9s vissza tudjuk ford\u00edtani! Van r\u00e1 megold\u00e1s, mi megtanultunk b\u00e1nni vele, de t\u00e9ged elem\u00e9sztenek.<\/p>\r\n \u2013 Nem lehet. M\u00e9g ha siker\u00fclne, akkor is itt van Mord\u2026<\/p>\r\n \u2013 Egy\u00fctt megoldjuk. Itt leszek \u00e9s seg\u00edtek, kiismerj\u00fck \u00e9s elnyomjuk. M\u00e1r az is csoda, hogy odabent maradt\u00e1l.<\/p>\r\n \u2013 Csak k\u00f6zben meghibbantam.<\/p>\r\n \u2013 Nem \u0151r\u00fclt\u00e9l meg.<\/p>\r\n \u2013 Honnan tudod?<\/p>\r\n \u2013 Ugyanaz vagy \u00e9s k\u00e9sz.<\/p>\r\n Tikkelni kezd a szemem, a kezem kontroll\u00e1lhatatlan remeg\u00e9sbe kezd. Ijedten pillantok Kar\u00e1ra \u00e9s az ajt\u00f3ra szegezem a tekintetem.<\/p>\r\n \u2013 Menned\u2026kell itt\u2026van.<\/p>\r\n Kara nyugodtan az ajt\u00f3hoz s\u00e9t\u00e1l, kit\u00e1rja \u00e9s m\u00e9g utolj\u00e1ra visszafordul.<\/p>\r\n \u2013 Sz\u00f3lj, ha \u00fajra itt vagy \u00e9s kinyitom.<\/p>\r\n ...<\/p>\r\n Ez marh\u00e1ra nem \u00e9r! <\/em>\u2013 \u00dcv\u00f6lt\u00f6m torkom szakadt\u00e1b\u00f3l ap\u00e1m s\u00f6t\u00e9t birodalm\u00e1ban, mik\u00f6zben elcsig\u00e1zott d\u00fch\u00f6ss\u00e9ggel seprem le a kirakott k\u00f6nyvek halm\u00e1t az asztalr\u00f3l. A sz\u00e9k barna t\u00e1ml\u00e1j\u00e1ra t\u00e1maszkodom \u00e9s igyekszem megnyugodni.<\/p>\r\n Mindig ez t\u00f6rt\u00e9nik, elhiszed, hogy v\u00e9gre egyenesbe j\u00f6nnek a dolgaid, hogy nem vagy egyed\u00fcl a vil\u00e1g \u00f6sszes terh\u00e9vel a nyakadban, azt\u00e1n \u00fajra \u00e9s \u00fajra r\u00e1 kell d\u00f6bbenned, hogy az agyad \u00fagy j\u00e1tszik veled, mint h\u00fclyegyerek a karik\u00e1s ostorral. Ugyan\u00fagy csap arcon a val\u00f3s\u00e1g, mint a gyereket az ostor v\u00e9ge.<\/p>\r\n Kara nincs itt \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg, soha nem fogom igaz\u00e1b\u00f3l l\u00e1tni.<\/p>\r\n Perif\u00e9ri\u00e1m sz\u00e9l\u00e9n felt\u0171nik karba tett kez\u0171 alakja. Ap\u00e1m r\u00e9gi szekr\u00e9ny\u00e9nek t\u00e1maszkodva figyel, \u00e9n meg elgondolkodva vakarom meg a szem\u00f6ld\u00f6k\u00f6m. Biztos nem v\u00e9letlen, hogy az agyam \u00e1lland\u00f3an iderakja.<\/p>\r\n \u2013 Kara? Te hozz\u00e1f\u00e9rsz a k\u00f6nyvt\u00e1r tiltott r\u00e9szleg\u00e9hez?<\/p>\r\n <\/p>\r\n A megold\u00e1s k\u00e9pzeletbeli kulcs\u00e1val a kezemben \u00fcld\u00f6g\u00e9lek, h\u00e1tamat egy legal\u00e1bb k\u00e9tsz\u00e1z \u00e9ves, kopott szekr\u00e9nynek t\u00e1masztva.<\/p>\r\n Sz\u00e1momra nem b\u00edr nagy jelent\u0151s\u00e9ggel a m\u00e1giahaszn\u00e1lat, mert nem ebben n\u0151ttem fel. De mi van azzal, aki \u00e9lete perceit a m\u00e1gi\u00e1val egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tte, aki nap, mint nap szembe n\u00e9zett vele, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl megszokta. Ha elveszem t\u0151l\u00fck, nem rontom el visszaford\u00edthatatlanul azt a t\u00f6r\u00e9keny vil\u00e1got, amit fel\u00e9p\u00edtettek maguknak? Azzal, hogy egyszer\u0171 emberek lesznek, apr\u00f3-csepr\u0151 probl\u00e9m\u00e1kkal, nem \u00f6l\u00f6m meg \u0151ket v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen? Ezut\u00e1n k\u00e9pess\u00e9gek n\u00e9lk\u00fcl kellene folytatni, mindazt, amit elkezdtek. De nem tudj\u00e1k folytatni, hiszen valaki eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9t arra \u00e1ldozta, hogy megtanulja haszn\u00e1lni a k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t. N\u00e9zz\u00fck Katrin p\u00e9ld\u00e1j\u00e1t, vagy b\u00e1rki m\u00e1s\u00e9t is n\u00e9zhetn\u00e9nk, aki az Int\u00e9zet falai k\u00f6z\u00f6tt l\u00e9tezett. Id\u0151t \u00e9s energi\u00e1t fektettek olyasmibe, ami m\u00e1snak felfoghatatlan \u00e9s j\u00f6v\u00f6k \u00e9n, a vid\u00e9ki sz\u0151ke l\u00e1ny, aki mindenkit hib\u00e1ztat a t\u00f6rt\u00e9ntek\u00e9rt csak mag\u00e1t nem \u00e9s elveszem t\u0151l\u00fck, mert k\u00e9ptelen vagyok ennyi sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ggel a testemben l\u00e9tezni.<\/p>\r\n Mint amikor valaki elveszti a szeme vil\u00e1g\u00e1t \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1tja felkelni a napot, a jelz\u0151l\u00e1mpa z\u00f6ld villog\u00e1s\u00e1t, a h\u0171t\u0151 vil\u00e1g\u00edt\u00e1s\u00e1t, a kar\u00e1csonyi \u00e9g\u0151sor f\u00e9nyeit. Mint aki egy baleset ut\u00e1n, t\u00f6bb\u00e9 nem k\u00e9pes l\u00e1bra \u00e1llni \u00e9s \u00f6r\u00f6kk\u00e9 ott d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l az ajtaj\u00e1n az a megfoghatatlan hi\u00e1ny\u00e9rzet. Mert \u201ea leszaladok a l\u00e9pcs\u0151n\u201d, egy olyan \u00e1lom lesz, ami soha nem val\u00f3sulhat meg.<\/p>\r\n Elveszek valamit, ami \u00e9vek \u00f3ta a l\u00e9ny\u00fck r\u00e9sze. \u00a0\u00a0<\/p>\r\n <\/p>\r\n Amikor elhat\u00e1rozom, hogy megteszem, minden m\u00e1s megvil\u00e1g\u00edt\u00e1sba ker\u00fcl. Igyekszem magam t\u00fcrt\u0151ztetni, de minduntalan beugrik a gondolat, mi van, ha t\u00e9nyleg siker\u00fcl \u00e9s ezut\u00e1n, ott folytathatom, ahol abbahagytam. Magam m\u00f6g\u00f6tt hagyhatom\u2026 cser\u00e9be viszont\u2026 Mindegy. A k\u00e9rd\u00e9s m\u00e1r csak az, hogyan h\u00edvjam fel magamra Mordrich figyelm\u00e9t, mert bizony, mint minden tervemben, ebben is akad egy b\u00f6kken\u0151: Mordrich kell hozz\u00e1.<\/p>\r\n A devi\u00e1ns viselked\u00e9s\u0171 l\u00e1ny odabent, lelkem m\u00e9ly\u00e9n, cs\u00e1bos, k\u00f6vetel\u0151z\u0151 mosollyal libeg el\u0151, vak\u00edt\u00f3an v\u00f6r\u00f6s t\u0171sark\u00faj\u00e1ban. Megkocogtatja agyam egyik lebeny\u00e9t, majd az Int\u00e9zet falaira mutat \u00e9s gyufaserceg\u00e9shez hasonl\u00edt\u00f3 hangot ad ki mag\u00e1b\u00f3l. Na, nem!<\/em> Morgom magamban, m\u00edg a l\u00e1ny komoran b\u00f3logat \u00e9s sz\u00edvem jobb pitvara k\u00f6r\u00e9 fonja v\u00e9kony ujjait. Nem. Nem. Nem.<\/em> Er\u0151s\u00f6dik a szor\u00edt\u00e1s, mire a v\u00e9rnyom\u00e1som megugrik, sz\u00edvver\u00e9sem felgyorsul. Ezt soha nem bocs\u00e1jtj\u00e1k meg nekem.<\/em> Suttogom lehorgasztott fejjel bandukolva ki a k\u00f6nyvt\u00e1rb\u00f3l. Utolj\u00e1ra v\u00e9gig j\u00e1rom az \u00f6sszes termet, ap\u00e1m birodalm\u00e1t, hosszan elid\u0151z\u00f6m Mordrich hatalmas irod\u00e1j\u00e1ban, azt\u00e1n Kara kis kuck\u00f3ja fel\u00e9 veszem az ir\u00e1nyt. Bel\u00e9pve egyb\u0151l a r\u00e9gi \u00edr\u00f3asztalhoz s\u00e9t\u00e1lok \u00e9s eml\u00e9kekt\u0151l meggy\u00f6t\u00f6rve t\u00e9pem fel a fels\u0151 lez\u00e1rt fi\u00f3kot. Ott lapul az \u00e9desanyja levele mellett az eny\u00e9m is. Rem\u00e9nykedtem benne, hogy tal\u00e1n kidobja \u00e9s elfelejt \u00f6r\u00f6kre, de szemmel l\u00e1that\u00f3an nem \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt. Majd ezut\u00e1n.<\/p>\r\n \u2013 Mit csin\u00e1lsz? \u2013 k\u00e9rdezi Kara terpeszben, cs\u00edp\u0151re tett k\u00e9zzel \u00e1llva az ajt\u00f3ban. \u2013 Ehhez semmi jogod, Haylei \u00e9s kezdem unni, hogy a mag\u00e1n\u00e9letemet \u00fajs\u00e1gk\u00e9nt kezeled!<\/p>\r\n Az agyam k\u00eds\u00e9rteties pontoss\u00e1ggal ut\u00e1nozza le Kara t\u00fcsk\u00e9s st\u00edlus\u00e1t, megnyer\u0151 mosoly\u00e1t \u00e9s azt a pimasz szemr\u00e1ncol\u00e1st, amivel k\u00e9pes volt elt\u0171ntetni a rosszkedvem. Ha nem lenne ennyire f\u00e1jdalmas, azt mondan\u00e1m zseni\u00e1lis kreativit\u00e1ssal \u00e1ldott meg az \u00e9g. K\u00e1r, hogy ebben a helyeztben, ez m\u00e1r nem \u00e1ld\u00e1s.<\/p>\r\n <\/p>\r\n \u2026<\/p>\r\n <\/p>\r\n Amit \u00e9veken kereszt\u00fcl, kem\u00e9ny munka \u00e1r\u00e1n vetettek pap\u00edrra, adattak ki k\u00f6nyvben most halk ropog\u00e1ssal eny\u00e9szik el. Az Int\u00e9zet v\u00edzszintes tart\u00f3gerend\u00e1ja v\u00f6r\u00f6s l\u00e1ngnyelvek \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben \u00e9r f\u00f6ldet, egy adag f\u00fcsttel bor\u00edtva be a k\u00f6rny\u00e9ket. Hallom a k\u00f6nyvek sik\u00edt\u00e1s\u00e1t, a r\u00e9gen haszn\u00e1lt t\u00e1bl\u00e1k koppan\u00e1s\u00e1t, a var\u00e1zslatos mozaik\u00fcvegben \u00e9l\u0151 halak utols\u00f3 sz\u00edvdobban\u00e1s\u00e1t. A l\u00e1ngok magasan az \u00e9g fel\u00e9 ny\u00fajt\u00f3zkodnak teljes f\u00e9nyess\u00e9gbe vonva a s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1t. Azt hittem nem jelent semmit. T\u00e9vedtem, pont annyira rossz \u00e9rz\u00e9s n\u00e9zni lass\u00fa pusztul\u00e1s\u00e1t, mint r\u00e1venni \u00f6nmagam, hogy sz\u00e1ntsz\u00e1nd\u00e9kkal, \u00f6nn\u00f6n akaratomb\u00f3l h\u00edvjam el\u0151 Caleb erej\u00e9t \u00e9s bor\u00edtsam l\u00e1ngba az \u00e9p\u00fcletet. Nincsen r\u00e1 ments\u00e9gem \u00e9s nem is keresek. Nem kenem a bennem imm\u00e1ron nyugodtan \u00fcld\u00f6g\u00e9l\u0151 l\u00e1nyra vagy Friedrich \u00e9s Mordrich ocsm\u00e1ny massz\u00e1j\u00e1ra, a m\u00e1gi\u00e1ra vagy b\u00e1rmire. Nem. \u00c9n csin\u00e1ltam.<\/p>\r\n \u00c9s nem telik bele k\u00e9t perc, Mordrich m\u00e1r mellettem \u00e1ll egy r\u00e9gi t\u00edpus\u00fa, hossz\u00fa cs\u00f6v\u0171 revolvert szorongatva. Nem n\u00e9z r\u00e1m, egyik kez\u00e9ben tartja a pusk\u00e1t, m\u00e1sik hossz\u00fa barna zak\u00f3ja mellett pihen, tekintete a l\u00e1ngol\u00f3 \u00e9p\u00fclet deszk\u00e1it f\u00fcrk\u00e9szi.<\/p>\r\n \u2013 V\u00e1rna m\u00e9g p\u00e1r percet?<\/p>\r\n \u2013 T\u00fal sok\u00e1ig v\u00e1rtam m\u00e1r. A l\u00e1nyom meggy\u0151z\u00f6tt, hogy megtal\u00e1l \u00e9s visszaford\u00edtj\u00e1tok, ami veled t\u00f6rt\u00e9nt. \u00c1ld\u00e1somat adtam, hiszen nekem is boldog napok voltak az \u00e9letemben. Friedrich meghalt, bel\u0151lem elt\u0171ntek a k\u00ednz\u00f3 gondolatok. De Kara nem tal\u00e1lt r\u00e1d \u00e9s te \u00f6lt\u00e9l \u00e9s puszt\u00edtott\u00e1l. Betelt a poh\u00e1r. M\u00e1r semmi j\u00f3 nem maradt benned, egy test vagy, amiben tany\u00e1t vertek a r\u00e9mek \u00e9s elnyeltek.<\/p>\r\n \u2013 Mordrich, k\u00e9rem, adjon egy utols\u00f3 es\u00e9lyt. Seg\u00edtenie kell nekem! Itt vagyok, csak olykor elragadnak \u00e9s k\u00e9ptelen vagyok uralkodni rajtuk. De vannak tiszta pillanataim, mint a mostani \u00e9s\u2026 - ajkamon a hazugs\u00e1gok, majdnem igaznak \u00e9rz\u0151dnek.<\/p>\r\n \u2013 Felgy\u00fajtottad az iskol\u00e1mat, hogy ide csalj. Ezt nevezed tiszta pillanatnak? Haylei, ink\u00e1bb viselem el, hogy Kara soha t\u00f6bb\u00e9 nem besz\u00e9l velem, mint \u00e9letben hagyjalak \u00e9s n\u00e9zzem, ahogy tov\u00e1bb folytatod a puszt\u00edt\u00e1st.<\/p>\r\n \u2013 Van egy var\u00e1zslat, amihez kellenek a r\u00fan\u00e1im, de el\u00e9rhetj\u00fck, hogy az \u00f6sszes m\u00e1gia megsz\u0171nj\u00f6n \u00e9s bel\u0151lem is elt\u0171nik, \u00e9s v\u00e9gre folytathatom az \u00e9letemet \u00e9s\u2026<\/p>\r\n \u2013 Megtal\u00e1ltad a var\u00e1zslatok var\u00e1zslat\u00e1t. Sejtettem, hogy egyszer r\u00e1tal\u00e1lsz.<\/p>\r\n \u2013 A legid\u0151sebb m\u00e1gus v\u00e9re kell hozz\u00e1, az \u00e9n kimondott szavaimmal \u00e9s v\u00e9ge lesz a szenved\u00e9snek \u00e9s\u2026 \u00a0<\/p>\r\n \u2013 \u00c9s mindenki elveszti a k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t. Senki sem lesz t\u00f6bb\u00e9 k\u00fcl\u00f6nleges, nem tudunk \u00faj \u00e9l\u0151l\u00e9nyeket l\u00e9trehozni, var\u00e1szsz\u00f3ra t\u00fczet gy\u00fajtani, eml\u00e9keket rakt\u00e1rozni, l\u00e1thatatlann\u00e1 v\u00e1lni \u00e9s id\u0151utazni sem. \u00c9s mivel k\u00e9ptelen leszek az id\u0151utaz\u00e1sra, ebben a vil\u00e1gban kell \u00e9lnem, sejtjeim nem \u00fajulnak meg t\u00f6bb\u00e9 \u00e9s ugyan\u00fagy eleny\u00e9szek, mint a t\u00f6bbi haland\u00f3 ember. Szinte h\u00f3napok leforg\u00e1sa alatt ereszkedik meg a b\u0151r\u00f6m, lesz gyenge a karom \u00e9s sorvadok el, mint egy tavaszi vir\u00e1g, a t\u00e9li fagyban. Meghalok, mint az \u00f6cs\u00e9m. \u2013 Lassan ford\u00edtja fel\u00e9m a tekintet\u00e9t, kez\u00e9ben egy centit sem mozdul a pisztoly. \u2013 Haylei, te t\u00e9nyleg elhiszed, hogy megsemmis\u00edtem a k\u00e9pess\u00e9geket most, hogy senkit nem s\u00falytanak azok h\u00e1tr\u00e1nyai? Oly r\u00e9g\u00f3ta v\u00e1gytam, hogy, mint a m\u00e1gusvil\u00e1g legid\u0151sebb tagja, szinte alap\u00edt\u00f3ja, el\u00e9rjem, hogy n\u00e9pem ne k\u00ednl\u00f3djon tov\u00e1bb. Most, hogy megt\u00f6rt\u00e9nt val\u00f3ban azt gondolod, fel\u00e1ldozom mindezt, \u00e9rted? K\u00e9rlek, ne \u00e9rts f\u00e9lre, kedves Haylei, kedvellek. Kik\u00f6p\u00f6tt m\u00e1sa vagy \u00e9desap\u00e1dnak, annak az embernek, aki m\u00e9g Friedrich el\u0151tt a bar\u00e1tom volt. Ugyanaz a nyers sz\u00f3kimond\u00e1s \u00e9s fekete humor. Kar\u00e1nak es\u00e9lye sem volt ellened, b\u00e1jos vagy \u00e9s b\u00e1rkit k\u00e9pes vagy magadba bolond\u00edtani. Mert ennek a k\u00e9pess\u00e9gednek nem vagy tudat\u00e1ban, fogalmad sincsen, mennyire szeretnek az emberek \u00e9s ez j\u00f3 tulajdons\u00e1g, mert t\u00e1vol \u00e1ll t\u0151led az \u00e1rm\u00e1nykod\u00e1s \u00e9s befoly\u00e1sol\u00e1s. De egyetlen ember \u00e9lete \u00e9s t\u00f6bb sz\u00e1zezer k\u00e9pess\u00e9g k\u00f6z\u00f6tt kell v\u00e1lasztanom. Rem\u00e9lem meg\u00e9rted a d\u00f6nt\u00e9sem ok\u00e1t.<\/p>\r\n Az ember alapvet\u0151en a t\u00fal\u00e9l\u00e9sre van programozva. Mi\u00e9rt lenne m\u00e1sk\u00e9pp az \u00e9n esetemben? Hi\u00e1ba van bennem annyi borzalom, akkor is ott vagyok benn \u00e9s \u00e9lni akarok. Eddig nem ismert f\u00e9lelem k\u00f6lt\u00f6zik a b\u0151r\u00f6m al\u00e1, amikor r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, Mordrich t\u00e9nyleg meg fogja h\u00fazni a ravaszt. Az agyam emelkedni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 rep\u00fcl\u0151g\u00e9p gyorsas\u00e1g\u00e1val gy\u00e1rtja a rosszabbn\u00e1l rosszabb kimenetel\u0171 \u00f6tleteket. M\u00edg v\u00e9g\u00fcl, a rohanj elt\u0151l, eljutunk az \u00f6ld megig.<\/p>\r\n \u2013 Mindent tudok mag\u00e1r\u00f3l.<\/p>\r\n \u2013 Nem, kedves Haylei, minden rosszat tudsz r\u00f3lam \u2013 hangs\u00falyozza ki m\u00e9lyen a szemembe n\u00e9zve. \u2013 Tudom milyen azokkal a gondolattokkal \u00e9lni, amik benned vannak. Mert az eny\u00e9mek voltak. Sokat gy\u00f6tr\u0151dtem miattuk.<\/p>\r\n \u2013 Annyi embert meg\u00f6lt, Mordrich. Annyi \u00e1rtatlan embert.<\/p>\r\n \u2013 Rosszkor voltak rossz helyen. Az \u00e9let nem arra val\u00f3, hogy m\u00e1sokra pazarold. Csak a saj\u00e1t \u00e9leted sz\u00e1m\u00edt \u00e9s ha m\u00e1sokon vezet a r\u00f6g\u00f6s \u00fat, mit lehet tenni? \u2013 r\u00e1ntja meg a v\u00e1ll\u00e1t sz\u00e9tt\u00e1rt karokkal.<\/p>\r\n \u2013 Meg\u00f6lte a nagymam\u00e1mat.<\/p>\r\n \u2013 T\u00fal sokat tudott. R\u00e9gen elk\u00f6vettem a hib\u00e1t, hogy megb\u00edztam az emberekben. K\u00e9s\u0151bb kellett korrig\u00e1lnom.<\/p>\r\n \u2013 Elhitette, hogy Friedrich volt az, Kar\u00e1nak is hazudott!<\/p>\r\n \u2013 Az \u00f6cs\u00e9m nagym\u00e9rt\u00e9kben megnehez\u00edtette az \u00e9letem, \u00edgy ad\u00f3ztam a tette el\u0151tt. Kar\u00e1t, nos Kar\u00e1nak meg sem szabadott volna sz\u00fcletnie, de gyenge voltam \u00e9s a szerelem t\u00fal emberi \u00e9rz\u00e9se mag\u00e1val ragadott. Meg\u00f6lni m\u00e1r nem volt er\u0151m, hiszen kik\u00f6p\u00f6tt \u00e9desanyja. L\u00e1tod \u00e9n is tan\u00fas\u00edtok emberi gyenges\u00e9get. De nem fogok neked v\u00e1laszt adni, tetteimre. - Nem v\u00edv\u00f3dik, arca nyugodt, keze nem reszket, hangot sem ad sajn\u00e1lat\u00e1nak. Egyetlen \u00e9rzelem sincs az arc\u00e1n, ami arr\u00f3l \u00e1rulkodna, hogy sajn\u00e1lja \u00e9s nem akarja megtenni.<\/p>\r\n Mert \u00fagy j\u00f6tt ide, hogy mindenk\u00e9ppen megteszi.<\/p>\r\n Mert Mordrich vil\u00e1g \u00e9let\u00e9ben gyilkol\u00e1ssal oldotta meg a probl\u00e9m\u00e1it. Miut\u00e1n Friedrich feladta a v\u00e9delm\u00e9t \u00e9s fi\u00e1nak szentelte az \u00e9let\u00e9t, Mordrichnak egyed\u00fcl kellett boldogulnia. M\u00edg v\u00e9g\u00fcl mindketten egy c\u00e9l\u00e9rt kezdtek harcolni. \u00c9letet akartak, csak Friedrich ink\u00e1bb a fi\u00e1nak, Mordrich pedig \u00f6nmag\u00e1nak.<\/p>\r\n Ki\u00fct\u00f6m a kez\u00e9b\u0151l a pisztolyt \u00e9s a cs\u0151 ut\u00e1n vetem magam. A lend\u00fclet erej\u00e9t\u0151l k\u00f6zelebb sodr\u00f3dom a l\u00e1ngol\u00f3 \u00e9p\u00fclethez. Mordrich teste kem\u00e9nyen nyom a s\u00e1rba, amikor rajtam \u00e9r f\u00f6ldet. Mindketten a pisztoly ut\u00e1n kapunk. Kics\u00faszik a kezemb\u0151l \u00e9s p\u00e1r m\u00e9terre \u00e1ll meg a pattog\u00f3 deszk\u00e1kt\u00f3l. Meg\u00fct\u00f6m Mordrich arc\u00e1t, majd felfel\u00e9 l\u00f6k\u00f6m a testem. Megragadja a l\u00e1bamat \u00e9s maga fel\u00e9 r\u00e1nt, halkan mormog, mire \u00e9les f\u00e1jdalom has\u00edt a fejembe. Fejbe r\u00fagom \u00e9s megkaparintom a pisztolyt. Halkan mondom el a var\u00e1zslatot, \u00e9s megv\u00e1rom, hogy Mordrich \u00f6kle az \u00e1llamon landoljon. Az erej\u00e9t\u0151l a perzsel\u0151 deszk\u00e1k k\u00f6z\u00e9 esem. Belemar a bal felkaromba a f\u00e1jdalom, felord\u00edtok \u00e9s od\u00e9bb gurulok, azt\u00e1n lihegve figyelem, ahogy Mordrich felettem \u00e1ll kez\u00e9ben a pisztollyal.<\/p>\r\n \u2013 \u00dczensz valamit Kar\u00e1nak? \u2013 k\u00e9rdezi komoly hangon, kibiztos\u00edtva a pisztolyt.<\/p>\r\n \u2013 Azt, hogy sajn\u00e1lom \u2013 suttogom a szememet lehunyva. \u00d6sszerezzenek az eld\u00f6rd\u00fcl\u0151 pisztoly hangj\u00e1t\u00f3l, a puskapor szaga r\u00e1telepedik az orrom belsej\u00e9re. Tompa puffan\u00e1ssal \u00e9r f\u00f6ldet a teste \u00e9s kiss\u00e9 \u00e9lesebb, karcos hangon hullik ki kez\u00e9b\u0151l a fegyver.<\/p>\r\n Egyetlen var\u00e1zslattal \u00f6ltem meg Kara apj\u00e1t, hogy \u00e9letben maradjak.<\/p>\r\n Mordrich lassan haldokl\u00f3 test\u00e9hez l\u00e9pek, szem\u00e9ben f\u00e1jdalom csillog\u00e1s\u00e1t l\u00e1tom, egyenetlen leveg\u0151v\u00e9tele k\u00ednl\u00f3d\u00e1sr\u00f3l \u00e1rulkodik. A barna kab\u00e1t alatt csendesen sziv\u00e1rg\u00f3 v\u00e9rcs\u00edkra t\u00e9ved a tekintetem. Lehajolok, beletenyerelek, megfogom Mordrich gyenge kez\u00e9t \u00e9s elsuttogom a var\u00e1zslatot, ami megsemmis\u00edti mindazt, ami\u00e9rt \u00e9vsz\u00e1zadokon kereszt\u00fcl k\u00fczd\u00f6tt.<\/p>\r\n \u00cdgy hullanak semmiv\u00e9 az \u00e1lmok, \u00edgy \u00e9r v\u00e9get egy \u00e9let, \u00edgy huny ki a szemb\u0151l a csillog\u00e1s, \u00edgy v\u00e1ndorol valaki lelke lassan a t\u00falvil\u00e1g kapuj\u00e1ba.<\/p>\r\n \u00cdgy \u00e9r v\u00e9get egy korszak.<\/p>\r\n \u00c9s ezut\u00e1n m\u00e1r k\u00e9ptelen lesz t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zni a l\u00e1ny, akiben m\u00e1r nem ismerek magamra.<\/p>\r\n <\/p>\r\n <\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/sarah.cafeblog.hu\/files\/2019\/06\/802add21684c2514483edc8e4fb22b00-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}