Mondhatn\u00e1m, hogy k\u00f6nny\u0171 \u00e1tl\u00e9pni a b\u00e1zist k\u00f6r\u00fclvev\u0151 hat\u00e1rt, hiszen egyetlen l\u00e9p\u00e9s, hogyan lehetne neh\u00e9z? De kinek hazudn\u00e9k tulajdonk\u00e9ppen? Csak az \u00e1llok a szit\u00e1l\u00f3 es\u0151ben, h\u00e1tizs\u00e1komban a k\u00f6nyvvel, l\u00e1bamban a nemakar\u00e1s m\u00e1zs\u00e1s s\u00faly\u00e1val. Kiskoromban sokszor el\u0151fordult, hogy nem akartam iskol\u00e1ba menni, felkelni reggel \u00e9s n\u00e9zni a t\u00e1rsaim unott arc\u00e1t, akik \u00e9ppen \u00fagy ut\u00e1lt\u00e1k az eg\u00e9sz int\u00e9zm\u00e9nyt, mint j\u00f3magam. Nem akartam tanulni \u00e9s naphosszat \u00fclni a padban, kib\u00e1mulni az ablakon \u00e9s v\u00e1rni, hogy a percek peregjenek. T\u00e1ncolni akartam a torn\u00e1d\u00f3 el\u0151tti sz\u00e9lben, amikor mindenki m\u00e1s menek\u00fcl; az arcomba csap\u00f3 szelet akartam, az es\u0151 hideg cseppjeit a karomon; futni valami\u00e9rt, ami meg\u00e9r ennyit. \u00dcv\u00f6lteni egy mag\u00e1nyos hegy cs\u00facs\u00e1n, mik\u00f6zben a nap \u00e9ppen ler\u00fagja mag\u00e1r\u00f3l az esti takar\u00f3t. Egy kietlen f\u00f6ld\u00faton a g\u00e1zped\u00e1lra taposni, m\u00edg tudatosul, hogy jogos\u00edtv\u00e1nyom sincsen. \u00d6sszekeverni a rendel\u00e9seket egy tengerparti eb\u00e9dl\u0151ben, szabadkozni, hogy csak az els\u0151 napom, azt\u00e1n nevetni a saj\u00e1t zavaromon. K\u00e9pet festeni R\u00f3la, mert hullom\u00e1sra aludta az arc\u00e1t az \u00e9jszaka \u00e9s most morogva h\u00fazza mag\u00e1ra a bolyhos takar\u00f3t a reggeli cs\u00f3kja, majd k\u00e1v\u00e9ja ut\u00e1n k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve. \u00d6sszekeverni a csekkbefizet\u00e9si d\u00e1tumokat \u00e9s sz\u00e9jjel t\u00e9pni a b\u00fcntet\u0151szelv\u00e9nyt. Keresni a szem\u00fcvegem a rendetlens\u00e9gben, f\u00e1j\u00f3 h\u00e1ttal, nem tudva hova t\u00e1masztottam a botomat, mik\u00f6zben \u0150 a fotelb\u0151l egyenesen a fejem tetej\u00e9n tr\u00f3nol\u00f3 szem\u00fcveg lencs\u00e9j\u00e9be n\u00e9z.<\/p>\r\n
\u00c9lni akartam.<\/p>\r\n
\u00c9lni akarok.\u00a0<\/p>\r\n
De ez nem k\u00edv\u00e1ns\u00e1gm\u0171sor.<\/p>\r\n
A nagyokosok azt mondj\u00e1k a v\u00e1ltoz\u00e1s j\u00f3 dolog, hogy a rosszra j\u00f3 dolog j\u00f6n. Bekaphatj\u00e1k. Fogadok, hogy egyik\u00fck se s\u00e9t\u00e1lt m\u00e9g a biztos hal\u00e1l fel\u00e9 ezekkel a szavakkal. \u00c9n megyek, a v\u00e1ltoz\u00e1s j\u00f6n \u00e9s senki nem lesz m\u00e1r ugyanaz az ember ebben a bubor\u00e9kban. \u00c9n meg vagy meghalok vagy meghalok. Most mondd, hogy a v\u00e1ltoz\u00e1s a szem\u00e9lyis\u00e9ged \u00e9p\u00fcl\u00e9s\u00e9t hordozza, hogy t\u00f6bb leszel t\u0151le! \u00c9n nem t\u00f6bb leszek, hanem egy mar\u00e9k csont meg bog\u00e1r, p\u00e1r m\u00e9terrel a cip\u0151m talpa alatt. \u00c9ljen a v\u00e1ltoz\u00e1s!<\/p>\r\n
Nagy igazs\u00e1g, hogy akkor j\u00f6v\u00fcnk r\u00e1, mennyi j\u00f3 volt az \u00e9let\u00fcnkben, ha m\u00e1r elm\u00falt. Most, hogy magam m\u00f6g\u00f6tt k\u00e9ne hagynom, r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy nem akarom. Nem akarok elmenni, nem akarok senkit meg\u00f6lni, vissza akarom kapni azokat a napokat, amikor boldog voltam. Vissza akarom kapni a lehet\u0151s\u00e9get, hogy \u00fajra hib\u00e1zhassak, rem\u00e9lve, hogy ez\u00fattal nem ugyanitt k\u00f6t\u00f6k ki. \u00c1llva, az es\u0151ben, a nagy v\u00e1ltoz\u00e1s el\u0151tt.<\/p>\r\n
K\u00e9rlek, ha l\u00e9tezel te odaf\u00f6nt, ne engedd, hogy ez t\u00f6rt\u00e9njen. Forgassuk vissza \u00e9s \u00e9n leszek a mintaember. J\u00f3 ember leszek! Hallod!? \u2013 ki\u00e1ltom felfel\u00e9 ford\u00edtott arccal, de v\u00e1lasz nem \u00e9rkezik. Nem \u00e9rtem mit gondoltam, nem is hiszek istenben.\u00a0<\/p>\r\n
Az er\u0151s emberekre nagy terhet r\u00f3nak. Suttogja a kis man\u00f3 a fejemben. Csendben b\u00f3logatok \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lom elhinni, hogy t\u00e9nyleg \u00edgy van. \u00c9letem huszonk\u00e9t \u00e9v\u00e9ben, rem\u00e9lem nem voltam elviselhetetlen\u00fcl borzalmas. Nem b\u00e1ntottam senkit. T\u00f6bbnyire. Becs\u00fcletes voltam, pr\u00f3b\u00e1ltam j\u00f3l cselekedni \u00e9s embert sem \u00f6ltem.<\/p>\r\n
M\u00e9g.<\/p>\r\n
Ez j\u00f3nak sz\u00e1m\u00edt? Felhozhatok b\u00e1rmit ments\u00e9gk\u00e9nt, ami enyh\u00edt\u0151k\u00e9nt szolg\u00e1l, ha meg\u00edt\u00e9lnek? Meg\u00edt\u00e9lnek egy\u00e1ltal\u00e1n?<\/p>\r\n
Dolgoztam egyszer egy kedves, alb\u00e1n sr\u00e1ccal a gal\u00e9ri\u00e1ban, aki t\u00f6bb \u00e9vet leh\u00fazott egy hospice int\u00e9zm\u00e9nyben. Azt mondta, a hal\u00e1la el\u0151tt mindenki megt\u00e9r istenhez. K\u00e9t k\u00e9rd\u00e9sem lenne: Melyik istenhez \u00e9s mi a baj velem, hogy m\u00e9g most sem vagyok vall\u00e1sos. Pedig lenne okom r\u00e1, hogy t\u00e9rden \u00e1llva rim\u00e1nkodjak a jobb \u00edt\u00e9let rem\u00e9ny\u00e9ben.<\/p>\r\n
Visszan\u00e9zek a b\u00e1zisra, k\u00f6dbe veszik az Int\u00e9zet feh\u00e9rre meszelt fala \u00e9s a fah\u00e1zak es\u0151sz\u00edtta deszk\u00e1ja. M\u00e9g az erd\u0151 sem mutatja semmi jel\u00e9t a nyugodt, b\u00e9k\u00e9s reggelnek. N\u00e9ma hallgat\u00e1sba z\u00e1rt kit\u00f6rni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 hurrik\u00e1n.<\/p>\r\n
A vihar el\u0151tti csend el\u0151szelek\u00e9nt teszek egy t\u00e9tova l\u00e9p\u00e9st el\u0151re. \u00c1llok az itt \u00e9s ott k\u00f6z\u00f6tt \u00e9s v\u00e1rom, hogy a teste nekem csap\u00f3djon, \u00fajra \u00e9rezzem a szor\u00edt\u00e1s\u00e1t a karomon \u00e9s megmentsen a sorsomt\u00f3l. De Kara nem j\u00f6n, \u00e9n meg maximum a mellkasomban \u00e9rzek szor\u00edt\u00e1st. Hogyan is j\u00f6hetne, hiszen egy feh\u00e9r k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyon fekszik olyan mattfeh\u00e9r arccal, hogy ezt a sz\u00edn\u00e1rnyalatot a vil\u00e1gh\u00edr\u0171 Van Gogh is megirigyeln\u00e9. Abban sem vagyok biztos, ha nem fek\u00fcdne ott, j\u00f6nne.<\/p>\r\n
Nem vagyok egyszer\u0171 eset, m\u00e1r a m\u00e1gi\u00e1s felfordul\u00e1s el\u0151tt sem voltam az. Foghatjuk apa elt\u0171n\u00e9s\u00e9re vagy anya bez\u00e1rk\u00f3z\u00e1s\u00e1ra \u00e9s elhideg\u00fcl\u00e9s\u00e9re, de a gyanakv\u00e1s a b\u0151r\u00f6m al\u00e1 iv\u00f3dott \u00e9s ezekut\u00e1n gyakorlatilag lehetetlenn\u00e9 v\u00e1lt b\u00e1rkiben megb\u00edznom. Takar\u00f3zhatok a szeretethi\u00e1ny pokr\u00f3c\u00e1val, a megfelelni akar\u00e1s pizsam\u00e1j\u00e1ban b\u00fajva, de a l\u00e9nyegen nem v\u00e1ltoztat. Neh\u00e9z eset lettem, akit ha megk\u00f6zel\u00edtesz veszett kutyak\u00e9nt harap a kezedbe, de ha kib\u00edrod \u00f6r\u00f6kre melletted marad \u00e9s t\u0171zbe is ugrik \u00e9rted. Persze el\u0151bb t\u00fal kell \u00e9lned vele p\u00e1r h\u00f3napot, ami alatt t\u00f6bbsz\u00f6r b\u00e1nt meg, mint ah\u00e1ny \u00f3ra van egy napban \u00e9s ezut\u00e1n sem lesz szent\u00edr\u00e1s, hogy nem k\u00fcld el \u00fagy melegebb \u00e9ghajlatra, hogy soha t\u00f6bbet nem tal\u00e1lsz vissza.<\/p>\r\n
Nem akartam megb\u00e1ntani Kar\u00e1t. Hirtelen harag\u00fa vagyok, gyanakv\u00f3 \u00e9s v\u00e9szhelyzet eset\u00e9n \u00fagy v\u00e9dem magam, mint a tigrismama a k\u00f6lykeit. De ez\u00fattal nem m\u00e9rtem fel, hogy aki el\u0151ttem \u00e1ll nem az ellens\u00e9gem, hanem az az ember, akit mindenkin\u00e9l jobban megszerettem. Beleszerettem \u00e9s hozta mag\u00e1val, hogy n\u00e9h\u00e1ny s\u00e1ncot le kellett bontanom magam k\u00f6r\u00fcl, \u0151 bel\u00e9phetett, m\u00edg \u00e9n v\u00e9dtelenn\u00e9 v\u00e1ltam \u00e9s ez ijeszt\u0151 volt. Nem kimagyar\u00e1zni akarom magam, de els\u0151 gondolatk\u00e9nt a legjobb v\u00e9dekez\u00e9s a t\u00e1mad\u00e1s elv\u00e9hez folyamodtam \u00e9s nem sz\u00e1m\u00edtottam r\u00e1, hogy Kara bombak\u00e9nt robban \u00e9s miut\u00e1n v\u00e9rig s\u00e9rtett\u00fck egym\u00e1st, ott harapva a m\u00e1sikba, ahol a legjobban f\u00e1j, kirohan ap\u00e1m f\u00f6ldalatti birodalm\u00e1b\u00f3l, r\u00e1l\u00e9pve a m\u00e1sodik l\u00e9pcs\u0151fokra.<\/p>\r\n
Soha nem voltam m\u00e9g senkire ennyire d\u00fch\u00f6s, mint akkor magamra. Hallottam a f\u00f6ldet \u00e9r\u00e9s tompa puffan\u00e1s\u00e1t olyan hangokkal egy\u00fctt, amiket eszem \u00e1g\u00e1ban sem volt soha hallani. A csontt\u00f6r\u00e9s pont ilyen. Az \u00fcreg a hangokat a h\u00e1romszoros\u00e1ra n\u00f6velte, \u00edgy Kara kapkod\u00f3 l\u00e9legzet\u00e9t\u00e9t \u00e9s f\u00e1jdalmas szisszen\u00e9s\u00e9t is hallottam. Annyira gyorsan t\u00f6rt\u00e9nt, az egyik pillanatban m\u00e9g morogva rohant, a m\u00e1sikban m\u00e1r fek\u00fcdt lent. Az egyik pillanatban kiab\u00e1ltam, a m\u00e1sikban torkomra fagyott az ijedts\u00e9g.<\/p>\r\n
A helyzet akkor sem lehetne k\u00e9ts\u00e9gbeejt\u0151bb, ha egy sz\u00e1zh\u00fasz emeletes t\u00f6mbh\u00e1z oldal\u00e1n egyens\u00falyozn\u00e9k egy tort\u00e1val a kezemben, bok\u00e1ra tekeredett cip\u0151f\u0171z\u0151vel, t\u00fcsszent\u00e9sre k\u00e9sz\u00fclve.<\/p>\r\n
Hogy hol rontottam el legel\u0151sz\u00f6r? Amikor beadtam a derekam \u00e9s levittem ap\u00e1m birodalm\u00e1ba? Amikor a fejemhez v\u00e1gott v\u00e1dak ut\u00e1n felvettem a harcot \u00e9s visszav\u00e1gtam? Amikor engedtem, hogy d\u00fch\u00f6sen t\u00e1vozzon? Vagy amikor otthagytam egy k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyon, egyetlen b\u00facs\u00falev\u00e9llel az asztalon, tudva, hogy soha t\u00f6bbet nem l\u00e1tom?<\/p>\r\n
Egyik sem.<\/p>\r\n
K\u00e9t nappal ezel\u0151tt t\u00f6rt\u00e9nt.<\/p>\r\n
Fremli\u00e9k nincs mit vesz\u00edteni alapon, (szerintem nagyon is van) \u00fajabb k\u00f6rutaz\u00e1sra indultak \u00e9rinte valami dzsungelszer\u0171 susny\u00e1st az egyenl\u00edt\u0151 k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n - legal\u00e1bbis az elk\u00fcld\u00f6tt k\u00e9pb\u0151l k\u00f6vetkeztetve -, ami Frida szerint a vil\u00e1g legcsod\u00e1latosabb helye, de van egy olyan sejt\u00e9sem, hogy ezzel Fremli nem \u00e9rt egyet. Az elk\u00fcld\u00f6tt k\u00e9pen legal\u00e1bb nyolcvan sz\u00fanyogcs\u00edp\u00e9s piroslik az arc\u00e1n \u00e9s a mosolya, minden csak nem \u0151szinte. Szem\u00e9ben legink\u00e1bb a belet\u00f6r\u0151d\u00f6tt k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s csillog, m\u00edg Frida egy ban\u00e1nfa el\u0151tt p\u00f3zol, akkora vigyorral, ami m\u00e1r ijeszt\u0151. Biztons\u00e1g kedv\u00e9\u00e9rt megk\u00e9rtem Kar\u00e1t k\u00fcldje \u00e1t nekem is \u00e9s, ha \u00fagy \u00e9rezn\u00e9m, ut\u00e1lom az \u00e9letem, csak el\u0151veszem, r\u00e1n\u00e9zek Fremli arc\u00e1ra \u00e9s egyb\u0151l r\u00e1j\u00f6v\u00f6k: Lehetne enn\u00e9l sokkal rosszabb. P\u00e9ld\u00e1ul lehetn\u00e9k \u00e9n az a pasi, akit a feles\u00e9ge elcipel mag\u00e1val a dzsungelba, hivatkozva a p\u00e1r\u00e1s leveg\u0151 hasznoss\u00e1g\u00e1ra, mik\u00f6zben sz\u00fanyogok \u00e9s egy\u00e9b ismeretlen eredet\u0171 bogarak m\u00e1szk\u00e1lnak a testr\u00e9szeimen, legal\u00e1bb k\u00e9tsz\u00e1z fok van, nem \u00e9rzem a l\u00e1bamat a gyalogl\u00e1st\u00f3l \u00e9s ki tudn\u00e9k inni egy kutat egy \u00fclt\u0151 helyemben. Azt\u00e1n hamar r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a saj\u00e1t \u00e9letem enn\u00e9l sokkal k\u00e9ts\u00e9gbeejt\u0151bb, de az\u00e9rt lementettem a k\u00e9pet. Ki tudja, lehet m\u00e9g j\u00f3l j\u00f6n.<\/p>\r\n
Frida megk\u00e9rte Kar\u00e1t, hogy t\u00e1voll\u00e9t\u00fckben \u00f6nt\u00f6zze meg a vir\u00e1gait, mert a szaharai \u00e9letm\u00f3dra nem k\u00e9sz\u00edtette fel \u0151ket \u00e9s f\u00e9l\u0151, mire haza\u00e9rnek csak p\u00e1r szottyos gomb\u00f3c marad a p\u00e1rk\u00e1nyon. Ott voltam a k\u00e9r\u00e9sn\u00e9l \u00e9s a szottyos gomb\u00f3c sz\u00f3kapcsolatn\u00e1l f\u00e9lrenyeltem a narancslevet, azt\u00e1n megpr\u00f3b\u00e1ltam \u00fagy tenni, mintha nem fulladozn\u00e9k \u00e9s az \u00f6sszes sz\u00e9nsav nem az orromban bugyogna tov\u00e1bb, mik\u00f6zben Kara pr\u00f3b\u00e1lt nem nevetni \u00e9s biztos\u00edtotta Frid\u00e1t: a n\u00f6v\u00e9nyei biztons\u00e1gban lesznek. Szerintem egyik\u00fcnk sem hitte el, hogy Kara nem d\u00f6gleszti ki \u0151ket az els\u0151 adand\u00f3 alkalommal, ami v\u00e9g\u00fcl meg is t\u00f6rt\u00e9nt, elv\u00e9gre Frida n\u00f6v\u00e9nyei pont annyira nem b\u00edrj\u00e1k a sz\u00e1razs\u00e1got, mint a negyven napos es\u0151z\u00e9st, Kara j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l.<\/p>\r\n
\u00dcltem Frid\u00e1\u00e9k konyhasz\u00e9k\u00e9ben \u00e9s figyeltem, ahogy Kara h\u00f3bortos professzork\u00e9nt simogatta k\u00e9pzeletbeli szak\u00e1ll\u00e1t a n\u00f6v\u00e9nyek elrohadt leveleit mustr\u00e1lgatva, fejben elk\u00e9peszt\u0151 matematikai m\u0171veleteket v\u00e9gezve, hogy r\u00e1j\u00f6jj\u00f6n a hib\u00e1ra, hol rontotta el. Nem sz\u00edvesen mondtam volna meg, hogy az bizony a t\u00fal\u00f6nt\u00f6z\u00e9st\u0151l d\u00f6gledezik \u00e9s a f\u00f6ld tetej\u00e9n az a sz\u0151r\u00f6s ak\u00e1rmi, az pen\u00e9sz, de lemond\u00f3 s\u00f3haj\u00e1b\u00f3l \u00edt\u00e9lve, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u0151 is r\u00e1j\u00f6tt.<\/p>\r\n
\u2013 Nem el\u00e9g, hogy Frid\u00e1\u00e9k, \u00fagy utazgatnak, mintha nem lenne vesz\u00e9lyben az \u00e9let\u00fck, de m\u00e9g a n\u00f6v\u00e9nyeik sem viselkednek norm\u00e1lisan \u2013 morogta, m\u00edg csendesen a h\u00e1ta m\u00f6g\u00e9 osontam \u00e9s \u00e1t\u00f6leltem a derek\u00e1t, hogy a f\u00fcl\u00e9be s\u00faghassam:<\/p>\r\n
\u2013 B\u0171b\u00e1j van rajtuk, biztons\u00e1gban vannak \u00e9s azt hiszem a n\u00f6v\u00e9nyek\u2026 hogyan is fogalmazzak\u2026<\/p>\r\n
\u2013 Ne k\u00edm\u00e9lj.<\/p>\r\n
\u2013 Lehet, hogy \u00fajat k\u00e9ne szerezn\u00fcnk.<\/p>\r\n
\u2013 \u00c9s honnan?<\/p>\r\n
\u2013 L\u00e1ttam k\u00f6zel a b\u00e1zishoz egy kert\u00e9szetet, a May\u00e1s incidens ut\u00e1n.<\/p>\r\n
\u2013 Ugye tudod, hogy t\u00e9l van? \u2013 k\u00e9rdezte fel\u00e9m fordulva.<\/p>\r\n
\u2013 \u00c9s t\u00e9len nem n\u0151nek n\u00f6v\u00e9nyek?<\/p>\r\n
\u2013 Komoly zoologiai tanulm\u00e1nyokra szorulsz \u2013 k\u00f6z\u00f6lte olyan komoly arccal, hogy k\u00e9ptelen voltam nem szemk\u00f6zt r\u00f6h\u00f6gni.<\/p>\r\n
\u2013 A botanika a sz\u00f3, amit keresel, a zoologia pedig az \u00e1llattannak felel meg. Ciki \u2013 nyomom meg hosszan a bet\u0171ket.<\/p>\r\n
Karba tett k\u00e9zzel b\u00e1mult r\u00e1m.<\/p>\r\n
\u2013 Elt\u00e9vesztettem, de ha m\u00e1r a tanulm\u00e1nyokn\u00e1l tartunk, ideje lenne t\u00e1g\u00edtani az anat\u00f3miai ismereteidet.<\/p>\r\n
\u2013 Ez a legperverzebb mondat, amit valaha hallottam t\u0151led \u00e9s mi a baj az ismereteimmel, m\u00e9g nem panaszkodt\u00e1l r\u00e1juk.<\/p>\r\n
\u2013 Att\u00f3l f\u00fcggetlen\u00fcl, hogy nem mondom, lehet vannak\u00a0 \u2013 k\u00f6zel\u00edtett sunyi vigyorral.<\/p>\r\n
Megs\u00e9rt\u0151dve tettem karba a kezem, azt\u00e1n az ajt\u00f3 fel\u00e9 indultam.<\/p>\r\n
\u2013 Nincsenek, nincsenek csak h\u00fazom az agyadat. Ne m\u00e1r Haylei! K\u00e9rlek. Haylei?<\/p>\r\n
V\u00e1laszra sem m\u00e9ltatva nyitottam ki Fremli\u00e9k ajtaj\u00e1t.<\/p>\r\n
\u2013 Ne csin\u00e1ld m\u00e1r, szeretlek.<\/p>\r\n
Ez volt a pillanat, amikor a sz\u00edvver\u00e9sem elszabadult kutya m\u00f3dj\u00e1ra l\u00f3dult neki, \u00e9n meg ott maradtam az ajt\u00f3ban a p\u00f3r\u00e1zzal. Lassan fordultam meg, m\u00edg agyam \u00f6sszepakolt \u00e9s a vil\u00e1g m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9be haj\u00f3k\u00e1zott, egy hawaii-i nyaral\u00e1sra. Ut\u00f3lag visszagondolva es\u00e9lyem sem volt b\u00e1rmit mondani. Hogyan mondhattam volna, amikor semmi sincs a h\u00e1tamon bizony\u00edt\u00e9kk\u00e9nt? Csak akkor j\u00f6n el\u0151 az utols\u00f3 r\u00fana, ha szerelembe esem. Akkora arcon csap\u00e1sk\u00e9nt \u00e9rt ez a nyolc bet\u0171 \u00e9s a t\u00e9ny, hogy a h\u00e1tam \u00fcres, hogy csak \u00e1lltam t\u0151le p\u00e1r l\u00e9p\u00e9sre olyan tekintettel, amit\u0151l grimaszba torzult az arca. Mit kellett volna mondanom? B\u00e1rmi, ami elhangzik, hazugs\u00e1g. Ha kimondom se hitte volna. Honnan tudhattam volna, hogy m\u00e1snap \u00f6sszevesz\u00fcnk, lezuhan, ez a szar meg a h\u00e1tamra j\u00f6n? Honnan?!<\/p>\r\n
Tudtam, hogy szeretem, de azt nem, hogy szerelemmel szeretem-e. Ut\u00f3lag meg\u00e1llap\u00edtom, hogy \u00e9n vagyok a vil\u00e1gon legnagyobb marh\u00e1ja. Nem maradtam volna vele, ha nem lettem volna szerelmes. De nem lehet visszacsin\u00e1lni. Nem mondtam ki \u00e9s pont. \u0150 pedig \u00fagy zuhant le, hogy azt hitte k\u00f6zt\u00fcnk ennyi volt mindennek.<\/p>\r\n
Hangos s\u00f3hajt\u00e1ssal fogadom el, hogy elcsesztem.<\/p>\r\n
De att\u00f3l, hogy egy dolgot elrontunk nem musz\u00e1j az eg\u00e9szet, \u00edgy a s\u00e1rban csoszogva l\u00e9legzetnyi csusszan\u00e1ssal l\u00e9pek ki a m\u00e1gia k\u00f6r\u00e9b\u0151l \u00e9s v\u00e1rom, hogy Friedrich megtal\u00e1ljon, r\u00e1m kapcsol\u00f3djon \u00e9s lez\u00e1rjuk v\u00e9gre a t\u00f6bb \u00e9ve tart\u00f3 huzavon\u00e1t. Vagy \u00edgy, vagy \u00fagy. A bar\u00e1taim szabads\u00e1got \u00e9rdemelnek, nem egy \u00e9leten \u00e1t tart\u00f3 b\u00f6rt\u00f6nfalat maguk k\u00f6r\u00e9. Nekik legal\u00e1bb ott lesz az \u00fajrakezd\u00e9s lehet\u0151s\u00e9ge a zseb\u00fckben. \u0150k m\u00e9g kihozhatnak ebb\u0151l az \u00e9letb\u0151l valamit, hogy az utols\u00f3 pillanatban ne csak az maradjon, hogy elcsesztem. Van es\u00e9ly\u00fck egy jobb \u00e9letre \u00e9s nem \u00e9n leszek az, aki megfosztja \u0151ket ett\u0151l.<\/p>\r\n
Ez\u00fattal j\u00f3l cselekszem.<\/p>\r\n
\u00c9rzem, hogy pillanatok leforg\u00e1sa alatt \u00f6sszekapcsol\u00f3dunk \u00e9s m\u00e1r nem is ott \u00e1llok, hanem a j\u00f3l ismert sz\u00fcrke v\u00edzpartos erd\u0151, sikaml\u00f3s talaj\u00e1n, egy mar\u00e9knyi csontv\u00e1zszer\u0171, gennyes k\u00f6nt\u00f6s\u0171 szellem el\u0151tt. Friedrich diadalittas mosollyal lebeg el\u0151 k\u00f6z\u00fcl\u00fck. Nem olyan, mint els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1sunkkor. Arca beesett, aszott, j\u00e1romcsontja szinte \u00e1tsz\u00farja orra vonal\u00e1t. Fekete k\u00f6nt\u00f6se alatt a bordacsontok dudor\u00e1n k\u00edv\u00fcl nem l\u00e1tszik semmi. Lass\u00fa, \u00f6reges mozdulatokkal lebeg k\u00f6zelebb, mintha \u00e9lete utols\u00f3 energiafoszl\u00e1ny\u00e1t haszn\u00e1ln\u00e1 el, azt\u00e1n nem maradna semmi t\u00f6bb. Mellkasa hosszas hallgat\u00e1s ut\u00e1n, h\u00f6r\u00f6gve emelkedik egyet-egyet.<\/p>\r\n
Nem f\u00e9lek. Most \u00e9rtem meg igaz\u00e1n, mit \u00e9rez, aki elhat\u00e1rozza, hogy meg\u00f6li mag\u00e1t. \u00c1t\u00e9rzem azt a nyomorult feszeng\u00e9st az \u00e9let \u00e9s hal\u00e1l k\u00f6z\u00f6tt, v\u00edv\u00f3dom \u00f6nmagammal, azt\u00e1n a v\u00e9gs\u0151 elhat\u00e1roz\u00e1s k\u00f6nt\u00f6s\u00e9ben fesz\u00edtve megnyugszom. Elfogadtam, hogy ez lesz, ez van meg\u00edrva, ez a Sorsom. Hi\u00e1ba veti be Friedrich a szok\u00e1sos megf\u00e9leml\u00edt\u00e9si eszk\u00f6zeit, hi\u00e1ba l\u00e1tom ap\u00e1m csontv\u00e1zz\u00e1 aszott alakj\u00e1t, hi\u00e1ba n\u00e9z r\u00e1m a mama, szemek n\u00e9lk\u00fcli sz\u00fcrke tekintettel, m\u00e1r nincsenek itt. Friedrich viszont meggondolatlanul azt hiszi, hogy ugyanaz a gyenge, mit sem \u00e9rt\u0151 vir\u00e1gsz\u00e1l \u00e1ll el\u0151tte, mint kezdetben.<\/p>\r\n
Egyik\u00fcnk sem szabadul ki innen \u00e9lve. Ez pont olyan lesz, mint az \u00e9let.<\/p>\r\n
Magabiztosan dugom zsebre a kezem. L\u00e1tom magam el\u0151tt, ahogy elmormolom a k\u00f6nyv utols\u00f3 fejezet\u00e9t \u00e9s felborul a m\u00e1gusvil\u00e1g rendje. Mert senki nem sejti, amit \u00e9n m\u00e1r tudok.<\/p>\r\n
\u00a0\u2013 \u00d6nk\u00e9nt s\u00e9t\u00e1lt\u00e1l ki a k\u00f6rb\u0151l. \u00c1ruld el mi hozott hozz\u00e1m, l\u00e1nyom? \u2013 Reszel\u0151s, h\u00f6rg\u0151 hangon sz\u00f3lal meg. Lass\u00fa m\u00e9reget\u0151 pillant\u00e1ssal s\u00e9t\u00e1l k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, mint a tigris a vacsor\u00e1ja k\u00f6r\u00fcl.<\/p>\r\n
\u2013 Nem vagyok a l\u00e1nya \u00e9s alkut aj\u00e1nlok. \u2013 Megtorpan \u00e9s mesterk\u00e9lt karlend\u00edt\u00e9ssel jelzi, hogy hallgat. Azt\u00e1n ink\u00e1bb csendre int \u00e9s fej\u00e9t h\u00e1tra vetve kacagni kezd.<\/p>\r\n
\u2013 Idej\u00f6tt\u00e9l a vil\u00e1gomba, az \u00e9n szellemeim k\u00f6z\u00e9 \u00e9s te bocs\u00e1tkozol alkuba? \u00d3h, kicsi Haylei, mondd, honnan ez a nagy b\u00e1tors\u00e1g? Honnan a mer\u00e9szs\u00e9g, hogy egy b\u00f6lcs m\u00e1gus el\u00e9 \u00e1llj \u00e9s alkut aj\u00e1nlj a vil\u00e1g ur\u00e1nak? A kezemben van a te \u00e9leted is. M\u00e9gis Nekem akarsz alkut aj\u00e1nlani? \u2013 h\u00f6rg\u0151 nevet\u00e9s\u00e9be a szellemek is becsatlakoznak. Hangjuk ak\u00e1r a vasba mar\u00f3 reszel\u0151 hangja, f\u00e9mesen karcol.<\/p>\r\n
\u2013 Nem tud meg\u00f6lni, am\u00edg nem seg\u00edtek, mert velem egy\u00fctt maga is elt\u0171nik. Az alakja lassan a hom\u00e1lyba veszik, egyre kevesebb szellem van az uralma alatt \u00e9s f\u00e1jdalmat okoz az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1suk. H\u00f6rg\u0151 hangja nem ig\u00e9z meg annyi f\u00fclet, teste m\u00e1r nem vonzza a l\u00e1nyok tekintet\u00e9t. Undorodnak mag\u00e1t\u00f3l az emberek. \u00c9s mi lenne, ha nem kapn\u00e1 meg, amit akar? J\u00f3l gondolja, meghalna \u2013 vigyorgom p\u00f6khendien, mire \u00e9les k\u00f6rm\u00f6k marnak a torkomba.<\/p>\r\n
Messzire mentem, de csak ezzel \u00e9rhetem el a c\u00e9lom. \u00a0<\/p>\r\n
L\u00e9gz\u00e9se ak\u00e1r a halottak utols\u00f3 szippant\u00e1s\u00e1nak bugyog\u00e1sa. Arc\u00e1t k\u00e9kesz\u00f6ld \u00e1rnyalat\u00fara sz\u00ednezik az elhalni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 erek, amik m\u00e1r csak n\u00e9h\u00e1ny liter v\u00e9rt pump\u00e1lnak ide-oda. Ugyanazt a v\u00e9rt \u00e9vek \u00f3ta. Meg\u00fajul\u00e1sra k\u00e9ptelen sejtjei fiatals\u00e1g\u00e9rt ki\u00e1ltva haldokolnak az arcomt\u00f3l p\u00e1r centire.<\/p>\r\n
\u2013 Lehet, hogy nem \u00f6lhetlek meg, de megk\u00ednozhatlak, mint ap\u00e1dat. \u00a0<\/p>\r\n
\u2013 A legjobb bar\u00e1tj\u00e1ra gondol?<\/p>\r\n
Hirtelen sz\u0171nik meg a szor\u00edt\u00e1sa, leveg\u0151\u00e9rt kapkodva rogyok a f\u00f6ldre, onnan figyelem alakj\u00e1nak m\u00e9l\u00e1z\u00f3 l\u00e9pteit.<\/p>\r\n
\u2013 Az a f\u00e9reg nem volt a bar\u00e1tom! Elvette volna, ami\u00e9rt eg\u00e9sz \u00e9letemben k\u00fczd\u00f6ttem, puszt\u00e1n mert megtetszett neki az \u00f6r\u00f6k \u00e9let gondolata. Az ap\u00e1d sz\u00e1m\u00edt\u00f3, erk\u00f6lcstelen senkih\u00e1zi volt, Haylei.<\/p>\r\n
\u2013 Ak\u00e1rcsak maga, Friedrich.<\/p>\r\n
Vicsorogva kapja fel\u00e9m a fej\u00e9t, de nem j\u00f6n k\u00f6zelebb. Vill\u00e1m sebess\u00e9ggel sz\u00e1guld ap\u00e1m szelleme fel\u00e9, ami egyetlen legyint\u00e9ssel v\u00e1lik feh\u00e9r foszl\u00f3 k\u00f6dd\u00e9. Hal\u00e1lsikoly\u00e1t k\u00e9tszeres\u00e9re n\u00f6veli az erd\u0151 lappang\u00f3 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9ge. Friedrich g\u00f6rnyedt testtart\u00e1sa \u00e1rulkod\u00f3. Ez az apr\u00f3cska sz\u00ednj\u00e1t\u00e9k sokkal t\u00f6bbet vett el bel\u0151le, mint bel\u0151lem.<\/p>\r\n
A t\u00e9rdemre t\u00e1maszkodva \u00e1llok fel, nyugodtan ler\u00e1zogatom a r\u00e1m tapadt sarat, majd a zsebembe rejtett t\u0151rt hirtelen el\u0151r\u00e1ntom. Friedrich felord\u00edt, fel\u00e9m iramodik, de meg\u00e1ll\u00e1sra k\u00e9szteti, a sz\u00edvemhez szor\u00edtott penge k\u00f6zels\u00e9ge. Oszlopmerev, sz\u00fcrke tekintettel b\u00e1mulja hat\u00e1rozott kezem vonal\u00e1t.<\/p>\r\n
\u2013 Nem tenn\u00e9d meg!\u00a0<\/p>\r\n
\u2013 Val\u00f3ban? Elvette a bar\u00e1taimat, el kellett hagynom a helyet, ahol szerettem \u00e9lni, ap\u00e1m eml\u00e9k\u00e9t beszennyezte. Nincsenek c\u00e9ljaim, v\u00e1gyam csak egy akad. Val\u00f3ban \u00fagy v\u00e9li, hogy nem tenn\u00e9m meg? Kifogyott az id\u0151b\u0151l Friedrich, veszt\u00e9sre \u00e1ll.<\/p>\r\n
\u2013 Mondd az alkudat! \u2013 ord\u00edt r\u00e1m mennyd\u00f6rg\u0151 hangon. Orr\u00e1b\u00f3l v\u00e9rcs\u00edk sziv\u00e1rog, \u00e9n pedig remegni kezdek.<\/p>\r\n
\u2013 Engedje szabadon \u0151ket! \u2013 intek a fejemmel a szellemek alakja fel\u00e9 Friedrich peidg vigyorogva teszi \u0151ket a leveg\u0151vel egyenl\u0151v\u00e9. Fekete por form\u00e1j\u00e1ban hullanak a s\u00e1ros talajra. T\u00fal sok sz\u00ednj\u00e1t\u00e9k Friedrich, fogy az ereje. Mondan\u00e1m, de csak csendben b\u00f3lintok.\u00a0 \u2013 R\u00e1j\u00f6ttem hogyan h\u00edvhat\u00f3 felsz\u00ednre a szerelem r\u00fan\u00e1ja n\u00e9lk\u00fcl a k\u00e9pess\u00e9gem. Seg\u00edtek, de a v\u00e9r\u00e9vel kell megesk\u00fcdnie, hogy t\u00f6bb embert nem \u00f6l meg.<\/p>\r\n
\u2013 \u00dagy v\u00e9led a v\u00e9remhez k\u00f6t\u00f6tt m\u00e1gia, megakad\u00e1lyoz, hogy gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u00f6ljelek meg? \u00a0Amikor a kezemben van az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s, nem kock\u00e1ztatom meg, hogy elvedd t\u0151lem, Haylei. Te semmik\u00e9ppen nem maradsz \u00e9letben.<\/p>\r\n
\u2013 Nem r\u00f3lam van sz\u00f3, hanem mindenki m\u00e1sr\u00f3l. T\u00f6bb\u00e9 nem \u00f6lhet meg senkit \u00e9s\u2026<\/p>\r\n
\u2013 T\u00e9ged mi c\u00e9l vez\u00e9rel, kisl\u00e1ny? Te mindenhogyan meghalsz. Mit sz\u00e1m\u00edt a j\u00f6v\u0151?<\/p>\r\n
\u2013 Nem akarok meghalni Friedrich. Megkapja amit akar, de ut\u00e1na m\u00e9g meg kell \u00f6lnie \u00e9s egy sz\u00f3val sem mondtam, hogy szabad kezet adok. Harcolni fogok \u00e9letem utols\u00f3 l\u00e9legzetv\u00e9tel\u00e9ig.<\/p>\r\n
\u2013 Milyen m\u00e1gi\u00e1t tal\u00e1lt\u00e1l \u00e9s hol? \u2013 K\u00e9tked\u0151 pillant\u00e1ssal m\u00e9reget, felvont szem\u00f6ld\u00f6ke al\u00f3l tekintete lassan v\u00e1ndorol a t\u0151r \u00e9s a kezem k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\r\n
\u2013 Ap\u00e1m r\u00e1m hagyott egy k\u00f6nyvet, ami k\u00e9szs\u00e9gesen a szolg\u00e1latomba szeg\u0151d\u00f6tt. \u00c1ltala k\u00e9pes vagyok \u00e9letet adni, de nagy \u00e1ra van.<\/p>\r\n
\u2013 Hatalmas szavak egy ilyen kis l\u00e1nyt\u00f3l, mint te. Milyen \u00e1ra, Haylei?<\/p>\r\n
\u2013 Ut\u00e1na megtudjuk, Friedrich. A k\u00e9rd\u00e9s, hogy t\u00e9nyleg akarja vagy megh\u00e1tr\u00e1l egyetlen ismeretlent\u0151l.<\/p>\r\n
Friedrich csontos, sz\u00fcrke kez\u00e9ben penge villan. Sercen\u0151 hangot ad az elsz\u00e1radt h\u00fasba m\u00e9lyedt \u00e9l, egyre m\u00e9lyebbre v\u00e1g, l\u00e1tni a f\u00e1jdalom r\u00e1ncainak \u00f6sszeh\u00faz\u00f3d\u00e1s\u00e1t homloka oldals\u00f3 szeglet\u00e9ben. Fel\u00e9m ny\u00fajtja v\u00e9rt\u0151l v\u00f6r\u00f6sl\u0151 kez\u00e9t, ami hideg tapint\u00e1ssal simul a tenyerembe.<\/p>\r\n
A k\u00f6t\u0151b\u0171b\u00e1jhoz t\u00e9nyleg kell a v\u00e9re, de eszem \u00e1g\u00e1ban sincsen megk\u00f6tni Friedrich v\u00e9r\u00e9t.<\/p>\r\n
Lehunyom a szemem, amikor marni kezdik a k\u00f6nnyek.<\/p>\r\n
V\u00e9ge kell, hogy legyen.<\/p>\r\n
Ajkamat idegen hanghordoz\u00e1ssal hagyj\u00e1k el az ismeretlen szavak, ahogy a nagymam\u00e1m \u00e1ltal r\u00e1m hagyott k\u00f6nyv visszaford\u00edthatatlan var\u00e1zslat\u00e1t mormogj\u00e1k. Perzsel\u0151 forr\u00f3s\u00e1ggal izzik fel a h\u00e1tamon a r\u00fan\u00e1k sora, \u00e9melyg\u00e9s szor\u00edtja a torkom, kezemben megremeg Friedrich keze. T\u00f6bb ezernyi feh\u00e9r vattaszer\u0171 fon\u00e1llal kapcsol\u00f3dik hozz\u00e1m. De nem csak \u0151.<\/p>\r\n
Az eg\u00e9sz azzal a fi\u00faval kezd\u0151d\u00f6tt, akit Jereminek h\u00edvtak \u00e9s a forgat\u00f3k\u00f6nyv szerint az \u00e9letad\u00e1s k\u00e9pess\u00e9g\u00e9vel j\u00f6tt vil\u00e1gra. \u00a0K\u00e9pes volt \u00e9letet lehelni a legaszottabb holttestb\u0151l, de meg\u00f6lte mag\u00e1t.<\/p>\r\n
A j\u00f3slat \u00fajra\u00edr\u00f3dott, a Sors megunta, hogy minduntalan ugyanazon forgat\u00f3k\u00f6nyv szerint zajlanak az esem\u00e9nyek \u00e9s dobott egy \u00faj kock\u00e1t a j\u00e1t\u00e9kba.<\/p>\r\n
Nem tudok \u00e9letet adni, se a szellemeknek, se Friedrichnek, se senkinek a vil\u00e1gon.<\/p>\r\n
Sokkal rosszabbat tudok.<\/p>\r\n
K\u00e9pes vagyok elsz\u00edvni az eg\u00e9sz m\u00e1gusvil\u00e1g s\u00f6t\u00e9t erej\u00e9t, a k\u00e9ts\u00e9gbeejt\u0151, \u0151rletbe hajszol\u00f3 m\u00e1gia bennem tal\u00e1l biztos mened\u00e9kre. De nem tanultam meg uralkodni rajta, arra k\u00e1rhoztattam, hogy a borzalmak egyszerre csap\u00f3djanak bel\u00e9m, ir\u00e1ny\u00edthatatlanul.<\/p>\r\n
Ajk\u00e1ra fagy az \u00fcv\u00f6lt\u00e9s, amikor r\u00e1j\u00f6n, hogy a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g, ami az \u00f6v\u00e9 volt, most m\u00e1r bennem \u00e9l tov\u00e1bb. Ezernyi sz\u00e1lon kereszt\u00fcl v\u00e1g\u00f3dnak bel\u00e9m a k\u00e9pess\u00e9gek h\u00e1tr\u00e1nyai, a f\u00e1jdalom, az elfojt\u00e1s, az eml\u00e9kek z\u0171rzavara. Mindenki ott van egy dobozban, ami csak n\u0151 \u00e9s n\u0151.<\/p>\r\n
K\u00e9zszor\u00edt\u00e1sa gyeng\u00fcl, azt\u00e1n lassan a f\u00f6ldre rogy. Mellkasa nem emelkedik t\u00f6bb\u00e9, l\u00e9legzete elsuhan, szeme sz\u00fcrk\u00e9n r\u00e9ved a semmibe. A s\u0171r\u0171 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g tartotta \u00e9letben \u00e9s m\u00e1sok energi\u00e1ja, ami bennem \u00e9l tov\u00e1bb. Sikolyaik a f\u00fclemben csengnek, hal\u00e1lh\u00f6rg\u00e9s\u00fcket visszaveri sz\u00edvem megvadult \u00fcteme.<\/p>\r\n
De a felismer\u00e9s tasz\u00edt m\u00e9g m\u00e9lyebbre.<\/p>\r\n
Friedrich nem volt a velej\u00e9ig romlott ember. Egyetlen hib\u00e1ja volt kezdett\u0151l fogva: Ember volt, aki szeretett.<\/p>\r\n
A vil\u00e1ga megsz\u0171nik k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, sehol a f\u00e1tyolos k\u00f6dbe vont, n\u00e9ma erd\u0151, a s\u00e1rt\u00f3l duzzad\u00f3, ny\u00e1lk\u00e1s v\u00edzpart. A h\u00e1tamon fekszem a falevelek k\u00f6z\u00f6tt, nem messze a b\u00e1zis ter\u00fclet\u00e9t\u0151l. Arcomba hullik a szemerk\u00e9l\u0151 es\u0151.<\/p>\r\n
Elragadnak a k\u00e9pess\u00e9gek, k\u00e9ptelen vagyok kiz\u00e1rni \u0151ket az elm\u00e9mb\u0151l. Dobozr\u00f3l, dobozra haladok. L\u00e1tom Molly v\u00edv\u00f3d\u00e1s\u00e1t, meg\u00e9rtem m\u00e9rt\u00e9k n\u00e9lk\u00fcli ev\u00e9s\u00e9nek ok\u00e1t, \u00e9rzem Caleb elfojt\u00e1s\u00e1nak m\u00e1zs\u00e1s s\u00faly\u00e1t, em\u00e9sztenek a l\u00e1ngjai, perzselik a b\u0151r\u00f6m, izz\u00f3 forr\u00f3s\u00e1ggal \u00f6ntve el az eg\u00e9sz l\u00e9nyemet. Ott vannak Katrin elfelejtett r\u00e9szeinek apr\u00f3 darabk\u00e1i, lelk\u00e9nek szil\u00e1nkjai az eny\u00e9mbe f\u00far\u00f3dnak. Ajkam sikolt\u00e1sra ny\u00edlna, de k\u00e9ptelen vagyok hangot adni. Van bennem egy l\u00e1ny, aki \u0151r\u00fclt m\u00f3dj\u00e1ra sarkall \u00f6l\u00e9sre. A f\u00e1jdalom l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t\u00f3l \u00e9rzen\u00e9 csak jobban mag\u00e1t. Mike szellemei tan\u00e1cstalanul \u00e1lldog\u00e1lnak a doboz k\u00f6r\u00fcl \u00e9s n\u00e9znek r\u00e1m, v\u00e1rj\u00e1k, hogy mikor szabadulhatnak ki. Egy kicsit hadd seg\u00edts\u00fcnk<\/em>! K\u00e9rik n\u00e9ma ajakkal, tekintet\u00fckben az \u00f6r\u00f6k rabszolgas\u00e1g b\u00e9kly\u00f3j\u00e1val.<\/p>\r\n Kara eml\u00e9kzuhatag\u00e1t\u00f3l kiszorul bel\u0151lem a leveg\u0151. Az a tucatnyi feldolgozhatatlan eml\u00e9k, feh\u00e9r hom\u00e1lyk\u00e9nt, f\u00fcstszer\u0171en fonja k\u00f6r\u00fcl az elm\u00e9met. L\u00e1tom Kara g\u00f6rnyedt alakj\u00e1t, ahogy \u00e9desanyj\u00e1nak eml\u00e9kei a fej\u00e9be sz\u00e1llnak, l\u00e1tom a k\u00ednl\u00f3d\u00e1s\u00e1t, az ut\u00e1lat\u00e1t, a le\u00edrhatatlan f\u00e1jdalomba torzult arckifejez\u00e9s\u00e9t.<\/p>\r\n De a legv\u00e1ratlanabb \u00e9s megd\u00f6bbent\u0151bb t\u00e9nyek Friedrich l\u00e1d\u00e1j\u00e1ba v\u00e1rnak r\u00e1m. \u00a0<\/p>\r\n Meddig lehet elmenni, ha a csal\u00e1dodr\u00f3l van sz\u00f3? B\u0171n\u00f6s-e az az apa, aki a csal\u00e1dja v\u00e9delm\u00e9ben r\u00e1t\u00e1mad a bet\u00f6r\u0151re \u00e9s dulakod\u00e1s k\u00f6zben az az \u00e9let\u00e9t veszti?<\/p>\r\n Egy \u00e9letnyi munk\u00e1d van abban a h\u00e1zban, dolgozol minden nap, n\u00e9ha t\u00fal\u00f3r\u00e1zol is csak, hogy a kis csal\u00e1d ne szenvedjen hi\u00e1nyt. Jobban szereted \u0151ket mindenn\u00e9l, de a kisfiad m\u00e9gis ott kuporog az asztal alatt, mik\u00f6zben a bet\u00f6r\u0151 csavarkulccsal a kez\u00e9ben k\u00f6zel\u00edt. Megragadod az asztalon felejtett k\u00e9st? Megv\u00e9ded a feles\u00e9gedet \u00e9s a fiadat?<\/p>\r\n Az \u00f6nv\u00e9delemb\u0151l elk\u00f6vetett ember\u00f6l\u00e9s neh\u00e9z k\u00e9rd\u00e9s.<\/p>\r\n De mi van azzal a csal\u00e1dap\u00e1val, akinek sz\u00edvbeteg gyermeke sz\u00fcletett? Csak ketten vannak egym\u00e1snak. Mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9 egy\u00fctt a vil\u00e1ggal szemben \u2013 mondogatj\u00e1k minduntalan, mik\u00f6zben az apa szorongatja a gyerek kez\u00e9t a k\u00f3rh\u00e1z k\u00f3rterm\u00e9ben, ahova m\u00e1r \u00f6tsz\u00f6r szaladtak be a h\u00e9ten. A gyerek egyre sov\u00e1nyabb, egyre nehezebben veszi a leveg\u0151t, naponta k\u00e9k\u00fcl el a sz\u00e1ja \u00e9s kapkod leveg\u0151 ut\u00e1n, szem\u00e9ben a f\u00e9lelemmel, hogy tal\u00e1n ez az a pillanat. De m\u00e9g nem. A gyerek lassan fejl\u0151dik, kort\u00e1sait\u00f3l elt\u00e9r\u0151 \u00fctemben, \u00edgy elmaradott mindenben, de akkor is az apja szeme f\u00e9nye. Ak\u00e1r csontsov\u00e1nyan fekszik a kanap\u00e9n, mik\u00f6zben n\u00e9zik a kedvenc filmj\u00fcket, ak\u00e1r neh\u00e9zl\u00e9gz\u00e9ssel \u00e9bred az \u00e9jszaka k\u00f6zep\u00e9n, ami k\u00f6h\u00f6g\u0151rohamba fullad, ak\u00e1r \u00fcv\u00f6lt a f\u00e1jdalomt\u00f3l \u00e9s a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9st\u0151l, hogy \u00e9letet akar. Betegs\u00e9g n\u00e9lk\u00fcli \u00e9letet, szabad \u00e9letet, rohanni akar, szikl\u00e1r\u00f3l tengerbe fejest ugrani, an\u00e9lk\u00fcl, hogy k\u00f6zben le\u00e1llna az az alig dobog\u00f3 valami ott a bordacsontok alatt. Az apja kezdetben csak nyugtatgatja, de tudja, hogy el fog j\u00f6nni a pillanat, amikor\u2026 \u00c9s m\u00e1r el\u0151re retteg, mert mi van, ha ez az utols\u00f3 mosoly, amit l\u00e1t, az utols\u00f3 duzzog\u00e1s, az utols\u00f3 hajborzol\u00e1s. Mi van, ha ez az a fert\u0151z\u00e9s, ami elveszi t\u0151le? Ha ez a h\u00fclye n\u00e1tha mondja ki az utols\u00f3 sz\u00f3t? Mi lesz, ha ism\u00e9t felmegy a l\u00e1za? Mit fog tenni, ha elfogynak az \u00f6tletek, hogyan hozza vissza az \u00e9letbe a fi\u00e1t? Mindketten megijednek, amikor a klinik\u00e1r\u00f3l h\u00edv\u00e1s \u00e9rkezik, hogy baleset t\u00f6rt\u00e9nt \u00e9s akad egy donor. Rettegnek, hogy val\u00f3ban megkapj\u00e1k-e. Izgatottak, mert ha igen, a fi\u00fa \u00faj es\u00e9lyt kap az \u00e9letre. Mehet, ahova akar agg\u00f3d\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl. Az apa nem \u00fcv\u00f6lt t\u00f6bb\u00e9 a p\u00e1rn\u00e1ba k\u00ednj\u00e1ban, nem rogy a k\u00fcsz\u00f6bre s\u00edrva, amikor a fi\u00fa iskol\u00e1ban van. Nem \u00e9rzi t\u00f6bb\u00e9 azt a m\u00e1sok sz\u00e1m\u00e1ra felfoghatatlan szor\u00edt\u00e1st, amikor a fia a f\u00f6ld\u00f6n fekszik \u00e9s nem vesz leveg\u0151t. T\u00f6bb\u00e9 nem kell minden erej\u00e9t \u00f6sszeszedve f\u00f6l\u00e9 hajolnia \u00e9s \u00fajra\u00e9lesztenie, \u00fcv\u00f6lteni a ment\u0151ssel, hogy siessenek m\u00e1r. Elm\u00falna a tehetetlens\u00e9g \u00e9rz\u00e9se \u00e9s v\u00e9gre \u00e9lvezhetn\u00e9 a fia szem\u00e9ben l\u00e1ngol\u00f3 \u00f6r\u00f6m\u00f6t \u00e9s f\u00e1jdalom n\u00e9lk\u00fcl jutna esz\u00e9be a feles\u00e9ge, akit m\u00e1r oly r\u00e9g elvesz\u00edtett.<\/p>\r\n \u00a0Mindketten \u00f6sszet\u00f6rnek, amikor a sz\u00edvet v\u00e9g\u00fcl nem a fi\u00fa kapja.<\/p>\r\n Azt\u00e1n az apa is beteg lesz \u00e9s r\u00e1j\u00f6n \u00f6nn\u00f6n m\u00faland\u00f3s\u00e1g\u00e1ra, ami hozza mag\u00e1val a sz\u00edvfacsar\u00f3 k\u00e9rd\u00e9st, mi lesz a fi\u00e1val, ha meghal? Melyik apa nem tenne meg mindent, hogy \u00e9letben maradjon \u00e9s \u00e9letben tartsa a fi\u00e1t is?<\/p>\r\n V\u00e1dolhatom Friedrichet ezut\u00e1n b\u00e1rmivel is? Nem maga miatt akart \u00e9letben maradni, nem \u00f6n\u00f6s indok vez\u00e9relte. Igen. Embereket \u00f6lt, hogy \u00e9lhessen. De legink\u00e1bb az\u00e9rt, hogy a sz\u00edvbeteg fi\u00e1val lehessen.<\/p>\r\n \u00c9n pedig meg\u00f6ltem. A lelkiismeretem f\u00e9mesen f\u00e1jja vasharap\u00e1s\u00e1t a sz\u00edvembe, de nincs id\u0151m \u00e9rzelmekre. Mordrich l\u00e1d\u00e1ja hirtelen szippant mag\u00e1ba, megismertetve egy ember lelk\u00e9ben lakoz\u00f3 legs\u00f6t\u00e9tebb s\u00f6t\u00e9ts\u00e9ggel.<\/p>\r\n <\/p>\r\n \u2026<\/p>\r\n <\/p>\r\n Csepeg a csap a koszos motelszoba f\u00fcrd\u0151j\u00e9ben. T\u00f6bb napja hallgatom, ahogy tompa puffan\u00e1ssal a lefoly\u00f3 r\u00e1cs\u00e1ra \u00e9rkezik. Pr\u00f3b\u00e1ltam elz\u00e1rni, de a t\u00f6m\u00edt\u00e9s m\u00e1r akkor felmondta a szolg\u00e1latot, amikor \u00e9n m\u00e9g a vil\u00e1gon sem voltam. A mosd\u00f3kagyl\u00f3, mintha v\u00e9res lenne, de csak a rozsda miatt n\u00e9z ki \u00fagy, mintha valakit itt gyilkoltak volna meg. Ezzel nyugtatom magam, m\u00edg a mozaikos t\u00fck\u00f6rk\u00e9pemet n\u00e9zem a mosd\u00f3 feletti \u00f6sszet\u00f6r\u00f6tt t\u00fck\u00f6r maradv\u00e1nyaiban. Csak nehezen fogom fel, hogy aki visszan\u00e9z, az \u00e9n vagyok. A k\u00e1d lepattogott fest\u00e9k\u0171 perem\u00e9re \u00fcl\u00f6k \u00e9s b\u00e1mulom az egy szob\u00e1s apr\u00f3 lak\u00e1s pecs\u00e9tes, sz\u00fcrke sz\u0151nyeg\u00e9t, aminek eredeti sz\u00edne m\u00e1r r\u00e9g meghat\u00e1rozhatatlan. Egyre kev\u00e9sb\u00e9 \u00f6r\u00fcl\u00f6k ezeknek a tiszta perceknek.<\/p>\r\n Sok id\u0151 telt el. K\u00ednz\u00f3an v\u00e1nszorg\u00f3 percek, \u00f3r\u00e1k, napok \u00e9s h\u00f3napok. Legal\u00e1bbis nekem m\u00e1r t\u00f6bb \u00e9vnyi id\u0151nek t\u0171nik, mi\u00f3ta \u00e1tl\u00e9ptem a hat\u00e1rt.<\/p>\r\n Igaz\u00e1b\u00f3l fogalmam sincsen mi\u00f3ta \u00e9lek ebben az omladoz\u00f3 motelszob\u00e1ban.<\/p>\r\n A sarki \u00e9jjelnappali neonvil\u00e1g\u00edt\u00e1sa minden este sz\u00f6rnyeket rajzol a f\u00e9lig leszakadt vir\u00e1gmint\u00e1s tap\u00e9t\u00e1ra. V\u00e1ltozatos sz\u00f6rnyeket, est\u00e9r\u0151l est\u00e9re. Csak innen tudom, hogy nem tegnap volt, amikor elj\u00f6ttem otthonr\u00f3l. M\u00e1r az \u00f6sszes sz\u00f6rnyet l\u00e1ttam.<\/p>\r\n De a legf\u00e9lelmetesebb bennem \u00e9l.<\/p>\r\n A dobozok meghat\u00e1rozhatatlan m\u00e9lys\u00e9ge mag\u00e1ba szippantott. Mindig valaki m\u00e1s s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g\u00e9ben tal\u00e1lom magam. Mint az \u00f6r\u00f6k fuldokol\u00e1sra \u00edt\u00e9lt \u00fasz\u00f3, csapkodok a karjaimmal, de a felsz\u00edn el\u00e9rhetetlen t\u00e1vols\u00e1gra van. Sosem tudom, melyik lesz az utols\u00f3 l\u00e9legzetv\u00e9tel, amib\u0151l nincs ki\u00fat. A feloldoz\u00e1s csak n\u00e9ha j\u00f6n, p\u00e1r \u00f3r\u00e1ig tart\u00f3 csapzottan fetreng\u00e9sben, de ekkor legal\u00e1bb \u00e9n t\u00e9nyleg \u00e9n vagyok. Ilyenkor csak \u00fcl\u00f6k \u00e9s b\u00e1mulom a romhalmazt k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem \u00e9s elgondolkodom azon a peng\u00e9n, amit valaki az egyik fi\u00f3kban felejtett.<\/p>\r\n De nem tudom megtenni, k\u00e9ptelen vagyok r\u00e1, ink\u00e1bb v\u00e1lasztom ism\u00e9t a fuldokl\u00e1st, de hogy elfogadjam, soha t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1tom Kar\u00e1t, azt nem, nem megy. Ink\u00e1bb a gy\u00f6tr\u0151d\u00e9s, a k\u00ednz\u00f3 percek, de \u0151t nem adom. Hi\u00e1ba v\u00e1r a sarkon egy \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb beteges gondolat, eml\u00e9k, v\u00e1gy, akkor sem vagyok hajland\u00f3 kinyitni a fi\u00f3kot \u00e9s kivenni bel\u0151le a peng\u00e9t.<\/p>\r\n Gyakran \u00fagy t\u00e9rek magamhoz, hogy nem tudom ki vagyok. Halv\u00e1nyan m\u00e9g ott derengenek a saj\u00e1t eml\u00e9keim hom\u00e1lyos, \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 halmazai, de t\u00fcn\u00e9keny illan\u00e1ssal k\u00e9pesek semmiv\u00e9 foszlani. Elfelejtettem mit\u0151l vagyok \u00e9n, \u00e9n. Neh\u00e9z meghat\u00e1rozni melyek az \u00e9n eml\u00e9keim \u00e9s melyek valaki m\u00e1s \u00e9let\u00e9nek sniccei. A tiszta percek a bogar\u00e1szgat\u00e1ssal telnek. Ez vajon saj\u00e1t eml\u00e9k? Ki az a Kara?<\/p>\r\n N\u00e9ha m\u00e1r annyira hi\u00e1nyzik, hogy az ajt\u00f3 kilincs\u00e9re teszem a kezem. A rozsd\u00e1s f\u00e9m folyton besz\u00ednez \u00e9s mehetek kezet mosni, hogy azt\u00e1n a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zve \u00fajra r\u00e1j\u00f6jjek s\u00falyosabb dolgok t\u00f6rt\u00e9n\u00e9nek, ha kil\u00e9pn\u00e9k innen. Mert mi van, ha \u00fatk\u00f6zben r\u00e1nt be egy eml\u00e9k? K\u00fcl\u00f6nben meg mit mondan\u00e9k neki abban a p\u00e1r percben, m\u00edg tiszta vagyok? M\u00e1r nem sz\u00e1m\u00edtana.<\/p>\r\n Lecs\u00faszok a f\u00fcrd\u0151k\u00e1d sz\u00e9l\u00e9n a szebb napokat is l\u00e1tott f\u00fcrd\u0151kil\u00e9p\u0151re, amikor \u00e9rzem, hogy kezd\u0151dni fog. \u00c1t\u00f6lelem a t\u00e9rdem \u00e9s hagyom, hogy ber\u00e1ntson.<\/p>\r\n <\/p>\r\n Lehunyom a szemem, amikor ap\u00e1m v\u00e9reres szemmel felpattan az asztalt\u00f3l, lev\u00e1gja r\u00e1 az aranytalp\u00fa poh\u00e1r alj\u00e1t \u00e9s egyenes tart\u00e1ssal el\u00e9m \u00e1ll. <\/em><\/p>\r\n \u2013 Hol van a b\u00e1ty\u00e1d? <\/em><\/p>\r\n A sz\u0151nyeg bolyhos sz\u00e9l\u00e9t vizsg\u00e1lgatom a l\u00e1ba alatt. A fah\u00e9j \u00e9s feny\u0151illatot elnyomja ap\u00e1m sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l \u00e1rad\u00f3 alkohol fojtogat\u00f3 b\u0171ze. Megragadja a v\u00e1llamat \u00e9s k\u00e9nyszer\u00edt, hogy a szem\u00e9be n\u00e9zzek. <\/em><\/p>\r\n \u2013 Megn\u00e9mult\u00e1l? Azt k\u00e9rdeztem, hol van a b\u00e1ty\u00e1d! \u2013 Az er\u0151lk\u00f6d\u00e9st\u0151l kidagadnak az erek a nyak\u00e1n, kerek arca v\u00f6r\u00f6slik. Feh\u00e9r ingje gy\u0171r\u00f6tten tapad \u00e1tizzadt sz\u00e1lk\u00e1s test\u00e9re. Any\u00e1m sz\u00e1j\u00e1ra szor\u00edtott k\u00e9zzel igyekszik visszafojtani kit\u00f6rni k\u00e9sz\u00fcl\u0151, hiszt\u00e9rikus s\u00edr\u00e1s\u00e1t. Alakja a sajn\u00e1lat \u00e9s a k\u00f6zbel\u00e9p\u00e9s erej\u00e9t\u0151l t\u0171nik m\u00e9g ink\u00e1bb apr\u00f3nak. Egyszer sem volt elegend\u0151 b\u00e1tors\u00e1ga hozz\u00e1, hogy megtegye. <\/em><\/p>\r\n \u2013 Nem tudom, ap\u00e1m \u2013 mondom kim\u00e9rten, sz\u00e1lfaegyen tart\u00e1ssal \u00e1llva ap\u00e1m fav\u00e1g\u00f3 kezei k\u00f6z\u00e9 szorulva. <\/em><\/p>\r\n \u2013 Soha semmit nem tudsz, te semmirekell\u0151! Mindketten korcsok vagytok! N\u00e9zz magadra Friedrich, hogy n\u00e9zel ki?! \u00a0\u2013 Mintha egy legyet hessegetne el, olyan egyszer\u0171s\u00e9ggel csattanok a vir\u00e1gos tap\u00e9t\u00e1val bevont t\u00e9glafalnak. \u2013 Mindketten beteges, \u00e9letre \u00e9rdemtelen sz\u00f6rnyetegek vagytok!<\/em><\/p>\r\n Ap\u00e1m any\u00e1m fel\u00e9 indul, m\u00edg \u00e9n lehunyom a szemem. T\u00fal sokszor n\u00e9ztem m\u00e1r v\u00e9gig, ahogy megt\u00f6rt\u00e9nik. El\u0151re-h\u00e1tra d\u00fcl\u00f6ng\u00e9lve suttogom Mordrich nev\u00e9t. <\/em><\/p>\r\n De Mordrich most sem j\u00f6n, hogy megmentsen minket. <\/em><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/p>\r\n \u2026<\/em><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/p>\r\n \u00c9desany\u00e1m \u00e9s \u00e9n csendesek vagyunk. Ebben r\u00e1 \u00fct\u00f6ttem. \u0150 csendesen s\u00edrdog\u00e1l a nappalink m\u00e9retes fotelj\u00e9be s\u00fcllyedve, \u00e9n csendben rettegek, mikor ny\u00edlik az ajt\u00f3 \u00e9s l\u00e9p be az ap\u00e1m. \u00c9vek alatt mindketten kifejlesztett\u00fck a saj\u00e1t magunk megold\u00e1si strat\u00e9gi\u00e1j\u00e1t. <\/em><\/p>\r\n \u0150 s\u00edr, \u00e9n rettegek. <\/em><\/p>\r\n 1887-et \u00edrunk, a kapit\u00e1nys\u00e1g elfogat\u00f3parancsot adott ki a b\u00e1ty\u00e1mra sz\u00e1nd\u00e9kosan elk\u00f6vetett ember\u00f6l\u00e9s gyan\u00faja miatt. <\/em><\/p>\r\n Any\u00e1m zsebkend\u0151t vesz el\u0151 \u00e9s \u00e1that\u00f3 tekintettel figyel. Tudja, hogy egyed\u00fcl \u00e9n l\u00e1ttam, mi t\u00f6rt\u00e9nt azzal a szerencs\u00e9tlen l\u00e1nnyal, aki megb\u00edzott Mordrichban. Rem\u00e9nykedik, hogy nem kell r\u00e1cs m\u00f6g\u00f6tt l\u00e1tnia a kedvenc fi\u00e1t. Ugyanakkor naivan \u00fagy v\u00e9li, Mordrich ink\u00e1bb meghajlik a t\u00f6rv\u00e9ny szava el\u0151tt, mintsem pecs\u00e9tet tegyen a csal\u00e1d h\u00edrnev\u00e9re. De nem ismeri a fi\u00e1t. Mordrich soha nem j\u00f6n m\u00e1r le a szob\u00e1j\u00e1b\u00f3l vezet\u0151 fal\u00e9pcs\u0151n. <\/em><\/p>\r\n Soha nem volt egyenes jellem. Ez ember azt hihetn\u00e9 a Skarlettel t\u00f6rt\u00e9ntek ut\u00e1n erre \u00e9desany\u00e1m is r\u00e1\u00e9bred \u00e9s bel\u00e1tja, hogy egyetlen ember van, aki Mordrichot eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben pr\u00f3b\u00e1lta megmenteni saj\u00e1t mag\u00e1t\u00f3l. Besz\u00e9lt az emberekkel, haszn\u00e1lva k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t \u00e9s elint\u00e9zte, hogy a b\u00e1tyja \u00e9letben maradhasson. De ezzel csak m\u00e9g m\u00e9lyebbre tasz\u00edtotta, mert Mordrich nem l\u00e1tta be tettei k\u00f6vetkezm\u00e9ny\u00e9t. <\/em><\/p>\r\n \u00c9n voltam, aki megmentette \u00e9s a lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t is eltasz\u00edtotta, hogy valaha j\u00f3 emberr\u00e9 v\u00e1ljon.<\/em><\/p>\r\n \u00c9rdemelhetn\u00e9k legal\u00e1bb egy meg\u00e9rt\u0151 pillant\u00e1st, de csak k\u00f6ny\u00f6rg\u0151 tekintetet kapok. \u00c9n rontottam el, tegyek a megold\u00e1s \u00e9rdek\u00e9ben is. Mindenki a saj\u00e1t d\u00f6nt\u00e9s\u00e9\u00e9rt felel\u0151s \u2013 mondan\u00e1m any\u00e1mnak, de ett\u0151l a szenved\u00e9st\u0151l megk\u00edm\u00e9lem. Kap \u00e9ppen elegend\u0151t. <\/em><\/p>\r\n Lehajtott fejjel \u00fcl, amikor ny\u00edlik az ajt\u00f3 \u00e9s bel\u00e9p a f\u0151kapit\u00e1nys\u00e1g vezet\u0151je az ap\u00e1m t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban. Vonogatj\u00e1k v\u00e1llukat, simogatj\u00e1k bajszukat, h\u00fcmm\u00f6gnek, azt\u00e1n ap\u00e1m r\u00e1m emeli k\u00e9k tekintet\u00e9t. <\/em><\/p>\r\n K\u00e9t testv\u00e9r \u00e9l, de csak az egyik van jelen. <\/em><\/p>\r\n A csal\u00e1d becs\u00fclete a t\u00e9t. <\/em><\/p>\r\n Halkan kattan a bilincs a kezemen. Any\u00e1m nem n\u00e9z a szemembe, amikor elvezetnek. <\/em><\/p>\r\n \u00c9s Mordrich most sem j\u00f6n megmenteni. <\/em><\/p>\r\n <\/p>\r\n \u2026<\/em><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/p>\r\n A telefonom pittyeg\u00e9se r\u00e1nt vissza a val\u00f3s\u00e1gba. F\u00e1j\u00f3 fejjel, k\u00f3tyagosan a hirtelen v\u00e1lt\u00e1st\u00f3l pr\u00f3b\u00e1lok talpra \u00e1llni. Megt\u00e1masztom magam a sz\u00e1lk\u00e1s ajt\u00f3f\u00e9lfa keret\u00e9ben \u00e9s a kom\u00f3d ir\u00e1ny\u00e1ba sand\u00edtok, innen m\u00e1r l\u00e1tni a kijelz\u0151n villog\u00f3 nevet \u00e9s a k\u00e9pet. Eml\u00e9kszem az elk\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9nek \u00f6sszes miliszekundum\u00e1ra. Kimer\u00fcltem fek\u00fcdtem mellette a hasamon, \u0151 pedig szext\u0151l csillog\u00f3 tekintettel piszk\u00e1lta a hajamat, amikor hirtelen felugrott, ler\u00e1ntotta r\u00f3lam a takar\u00f3t \u00e9s mindkett\u0151nk telefonj\u00e1val a kez\u00e9ben t\u00e9rt vissza. M\u00edg a p\u00e1rn\u00e1ba morogtam m\u00e9lys\u00e9ges d\u00f6bbenettel el\u0151adta, hogy nem tudja a sz\u00e1momat \u00e9s azonnal el akarja menteni. Csak annyit v\u00e1laszoltam, hogy f\u00e1zom \u00e9s felejtse el. Azt hittem ennyivel elint\u00e9zt\u00fck, mert betakart \u00e9s addig mocorgott, m\u00edg bef\u00e9szkelte mag\u00e1t a mellkasomhoz, de a vaku kattan\u00e1s\u00e1n\u00e1l m\u00e1r sejtettem, hogy hatalmasat hib\u00e1ztam. T\u00f6bb \u00f3ra zsarol\u00e1s \u00e9s fenyeget\u0151z\u00e9s ut\u00e1n v\u00e9g\u00fcl lev\u00e1gta a k\u00e9pr\u0151l a melleimet, de a vigyorg\u00f3 arc\u00e1t \u00e1ll\u00edtotta be h\u00edv\u00f3k\u00e9pk\u00e9nt. Meg tudtam volna folytani egy kan\u00e1l v\u00edzben. Napokig sz\u00f3rakozott a h\u00edvogat\u00e1sommal, \u00e9lvezte n\u00e9zni, ahogy elv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6m \u00e9s ijedten felkapom a telefont. Azt\u00e1n hebegek-habogok, amikor r\u00e1k\u00e9rdeznek mi az a furcs\u00e1n hom\u00e1lyos dolog a h\u00e1tt\u00e9rben \u00e9s mi\u00e9rt vigyorog ennyire Kara.<\/p>\r\n Hi\u00e1nyzik az a mosoly, az az enyh\u00e9n felvont szem\u00f6ld\u00f6k ah\u00e1nyszor h\u00fclyes\u00e9get mondok, a karba tett kez\u0171 s\u00e9rt\u0151d\u0151s hallgat\u00e1sa, a sz\u00e1ja szeglet\u00e9nek remeg\u00e9se a visszafojtott nevet\u00e9st\u0151l. Az illata, az \u00e9rint\u00e9s\u00e9nek bizserget\u00e9se, a cs\u00f3kja puhas\u00e1ga, a f\u00fclembe suttog\u00e1sa. Hallani akarom a hangj\u00e1t, b\u00e1rmennyivel megel\u00e9gszem, csak p\u00e1r m\u00e1sodpercre hagy k\u00e9pzeljem el, hogy otthon vagyok, \u0151 pedig a munk\u00e1b\u00f3l h\u00edv, hogy tart hazafele. Egy \u00e1tlagos p\u00e1r vagyunk, akik egy\u00fctt \u00e9lnek egy kertv\u00e1rosi apr\u00f3 h\u00e1zban, egy kuty\u00e1val, aki a verand\u00e1n horkol.<\/p>\r\n Akarom tudni, hogy j\u00f3l van-e, meggy\u00f3gyult-e, hogy f\u00e1j-e a sebe. Szeretn\u00e9m, ha elmondan\u00e1, mit \u00e9rez most. Agg\u00f3dom \u00e9rte, mert k\u00f6zelebb van a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9ghez, semmint azt gondoln\u00e1. De am\u00edg nem tudja az igazs\u00e1got az apj\u00e1r\u00f3l, biztons\u00e1gban van.<\/p>\r\n \u00c9s ez \u00fagy tarthat\u00f3 fenn, ha t\u00e1vol maradok t\u0151le \u00e9s mindenki m\u00e1st\u00f3l is.<\/p>\r\n De annyira akarom a hangj\u00e1t, hogy az ujjam mag\u00e1t\u00f3l mozdul a z\u00f6ld telefon ikonja fel\u00e9. Csak hallgatni fogom \u00e9s nem sz\u00f3lok semmit. Csak a hangja kell. Magammal k\u00fczdve nyomom meg az ikont \u00e9s emelem a f\u00fclemhez a telefont.<\/p>\r\n \u2013 <\/em>Haylei? \u2013 \u00fagy mondja ki a nevemet, mintha maga sem hinn\u00e9l el, hogy tucatnyi alkalom ut\u00e1n v\u00e9gre felvettem. Lerogyok a f\u00f6ldre, fejemet az \u00e1gy sz\u00fcrke huzatj\u00e1nak d\u00f6ntve \u00fagy markolom a telefont, mintha az \u00e9letem m\u00falna rajta. \u2013 K\u00e9rlek, ne rakd le csak hallgass v\u00e9gig! \u2013A sz\u00e1mra kell szor\u00edtanom a tenyerem. \u2013 Nem tudom mi t\u00f6rt\u00e9nt, de rendbe tudjuk hozni. Haylei hagyd, hogy seg\u2026<\/p>\r\n M\u00e1r felvennem is hiba volt, \u00e9rzem amint kinyomon a telefont \u00e9s teljes er\u0151mb\u0151l a falhoz v\u00e1gom. Az egyik felem f\u00e9nysebes\u00e9ggel rohanna\u00a0 hozz\u00e1, de a j\u00f3zan eszem meg\u00e1ll\u00edtja. Felh\u00fazom a t\u00e9rdeim \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lok nem s\u00edrni. Megpr\u00f3b\u00e1lom elfelejteni, hogy az el\u0151bb t\u00e9ptem fel a sebeim, de nem sz\u00e9pen lassan, hanem egyetlen mozdulattal r\u00e1ntottam le a ragtapaszt. Megpr\u00f3b\u00e1lom elfelejteni a hangj\u00e1t, az esdekl\u00e9s\u00e9t \u00e9s\u2026 Kit \u00e1ltatok? Amilyen szerencs\u00e9m van m\u00e9g s\u00falyos alzheimeresen is eml\u00e9kezn\u00e9k r\u00e1. Mert r\u00e1 nem lehet, nem eml\u00e9kezni. Hogyan tud ennyire f\u00e1jni k\u00e9t perc?<\/p>\r\n Uralja az \u00f6sszes gondolatomat a h\u00fclye kis hangja. Pedig semmi k\u00fcl\u00f6nleges nincs benne, nem is k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben sz\u00e9p. Egy szerencs\u00e9tlen l\u00fazer, aki k\u00e9t \u00e9vig kajtatott ut\u00e1nam \u00e9s meg sem tudott megtartani. Akit m\u00e9g a saj\u00e1t apja is mag\u00e1ra hagyott, mert kinek k\u00e9ne egy romhalmaz? Teljesen megkattant az eml\u00e9kek miatt, besz\u00e1m\u00edthatatlan, z\u00e1rt oszt\u00e1lyon lenne a helye nem egy iskol\u00e1ban a t\u00f6bbi elcseszett k\u00f6ly\u00f6k k\u00f6z\u00f6tt. Ki engedte ezekut\u00e1n m\u00e9g emberek k\u00f6z\u00e9, az is kisebb csoda, ha saj\u00e1t mag\u00e1t nem ny\u00edrta ki, a Kattant.<\/p>\r\n Mi? A fejemre szor\u00edtott k\u00e9zzel pr\u00f3b\u00e1lok szabadulni a gondolatait\u00f3l. A torkomat kaparja, m\u00edg nyelem a friss oxig\u00e9nt \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lom visszanyomni a dobozba. A telefonom romjaira n\u00e9zek. Mit tettem?<\/p>\r\n Az \u00f6r\u00f6kk\u00e9 el\u00e9gedetlen l\u00e1ny megnyugodva \u00fcld\u00f6g\u00e9l bennem \u00e9s arc\u00e1n kaj\u00e1n vigyorral \u00fczeni: most \u0151 ir\u00e1ny\u00edt.<\/p>\r\n <\/p>\r\n \u00d6nz\u0151 vagyok. Tudom, amint \u00e1tl\u00e9pem a motelszoba s\u00e1rgaf\u00e9m k\u00fcsz\u00f6b\u00e9t \u00e9s becsukom magam m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t. Lass\u00fa l\u00e9ptekkel megfontoltan haladok, biccentek a port\u00e1n \u00fcld\u00f6g\u00e9l\u0151 legal\u00e1bb sz\u00e1z \u00e9ves h\u00f6lgynek \u2013 sokat volt emberek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9s fel\u00e9j\u00fck ir\u00e1nyul\u00f3 ut\u00e1lata le\u00edrhatatlan m\u00e9reteket \u00f6lt\u00f6tt ezen id\u0151 alatt \u2013 aki annyit t\u00f6r\u0151dik velem, mint a l\u00e9gypiszokkal a porta \u00fcvegablak\u00e1n. A f\u00fcgg\u0151k gyakran sim\u00edtanak v\u00e9gig frissen vasalt ingj\u00fck\u00f6n a gondolattal, hogy a mai napt\u00f3l tiszta vagyok \u00e9s drog, alkohol a k\u00f6zelembe sem f\u00e9rk\u0151zhet. \u00c9n is v\u00e9gigsim\u00edtok az ingem anyag\u00e1n, de a tisztas\u00e1g fogalm\u00e1t \u00f6nmagamra er\u0151s j\u00f3indulattal sem haszn\u00e1ln\u00e1m. A s\u00f6t\u00e9t kis krapekok ugyan szuny\u00f3k\u00e1lni t\u00e9rtek, de megj\u00f3solhatatlan a pillanat, mikor nyitj\u00e1k ki a szem\u00fcket. M\u00e9gis \u00fatnak indultam. \u00d6nz\u0151 m\u00f3don ink\u00e1bb \u2013 v\u00e1llalva a felel\u0151ss\u00e9get, vagy ink\u00e1bb annak abszol\u00fat hi\u00e1ny\u00e1t - elhat\u00e1roztam egy sz\u0151nyegen h\u00e1nykol\u00f3d\u00f3 \u00e9jszaka ut\u00e1n, hogy v\u00e9ge: visszamegyek a b\u00e1zisra. Ha szerencs\u00e9m van \u00e9s gyors vagyok, m\u00e9g azel\u0151tt l\u00e9pem \u00e1t Kara ajtaj\u00e1t, miel\u0151tt felt\u00f6rhetne b\u00e1rmi bel\u0151lem, ha m\u00e9g nagyobb szerencs\u00e9m van - aminek es\u00e9lye egy a k\u00e9tsz\u00e1zhoz - m\u00e9g arra is lesz id\u0151m, hogy Mordrich el\u0151tt j\u00f3magam avassam be Kar\u00e1t a t\u00f6rt\u00e9ntekbe, r\u00e1vil\u00e1g\u00edtva, hogy az apja nem az, akinek mutatja mag\u00e1t \u00e9s nem mellesleg a volt bar\u00e1tn\u0151je, azaz \u00e9n, sem vagyok egy makul\u00e1tlan jellem. Meg\u00f6ltem egy haldokl\u00f3 fi\u00fa apj\u00e1t \u00e9s b\u00e1rmire k\u00e9pes vagyok, ha ezek a kis aranyos sz\u00f6rny\u0171s\u00e9gek bennem, fel\u00e9brednek. De Kar\u00e1nak joga van tudni az igazs\u00e1got.<\/p>\r\n Volt egy hangulati v\u00e1lt\u00e1som: a buszra felsz\u00e1llva m\u00e9g nyugodt voltam, a helyzethez viszony\u00edtva nem is \u00e9reztem magam egy rossz \u00e9jszaka eredm\u00e9ny\u00e9nek \u00e9s \u00fagy \u00e1ltal\u00e1noss\u00e1gban egyfajta el\u00e9gedetts\u00e9g vett er\u0151t rajtam, amit az ember \u00e1ltal\u00e1ban akkor \u00e9rez, ha j\u00f3l cselekszik. Lesz\u00e1lltam a buszr\u00f3l \u00e9s mindez \u00fagy illant tova, mint egy homokv\u00e1r a hurrik\u00e1n el\u0151szel\u00e9ben. Sutty. Volt nincs. Mint a kistes\u00f3nak lekent saller, el\u0151sz\u00f6r csak a gondolat volt a fejben, azt\u00e1n mozdult a k\u00e9z \u00e9s m\u00e1r csak a d\u00f6bbent tekintet maradt. Meg p\u00e1r ujj lenyomata az arcon.<\/p>\r\n \u00dagy remegtem, mint a h\u0171t\u0151b\u0151l frissen kivett zselatin, amibe egy id\u0151z\u00edtett bomb\u00e1t rejtettek, leh\u0171t\u00f6tt\u00e9k \u00e9s v\u00e1rt\u00e1k a csod\u00e1t, h\u00e1tha nem robban fel. Olyan szint\u0171 a rem\u00e9ny, mint amikor r\u00e1l\u00e9psz egy tapos\u00f3akn\u00e1ra azt\u00e1n megemeled a l\u00e1bad, mert b\u00edzol benne, hogy nem szak\u00edt apr\u00f3 darabokra. Alapszab\u00e1ly tapos\u00f3akn\u00e1kban nem b\u00edzol \u00e9s rohadtul nem sz\u00e1llsz fel a buszra, indulsz el a b\u00e1zis ir\u00e1ny\u00e1ba a volt bar\u00e1tn\u0151dh\u00f6z, ha a m\u00e1gusvil\u00e1g \u00f6sszes lid\u00e9rce benned s\u00e1torozott le.<\/p>\r\n A percek telnek, a s\u00e9t\u00e1m gyorsul, az arousal szintem emelkedik, a p\u00e1nikszintem valahol a felh\u0151k k\u00f6zel\u00e9ben, a sz\u00edvem ralizik, az agyam \u00e9s a j\u00f3zan eszem, pedig a motelban pihen \u00e9s k\u00f6sz\u00f6nik, ebb\u0151l az \u0151r\u00fclts\u00e9gb\u0151l \u0151k ink\u00e1bb kimaradnak.<\/p>\r\n Ekkor szakad el a c\u00e9rna.<\/p>\r\n Rohanni kezdek az ismer\u0151s erd\u0151n \u00e1t, sz\u00e1guldok a bokrok k\u00f6z\u00f6tt, l\u00e1bam alatt ropog a megfagyott h\u00f3, a f\u00e1k \u00e1gain j\u00e9gp\u00e1nc\u00e9l t\u00fckr\u00f6zi vissza k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9semet. Valami kaparja a torkomat, de m\u00e9g rem\u00e9nykedek, hogy nem az, amire gondolok \u00e9s a friss oxig\u00e9nt nyelve igyekszem lejjebb nyomni, ami fel\u00e9bredt odabent.<\/p>\r\n De szerencs\u00e9m ez\u00fattal sincs.<\/p>\r\n Egyre agressz\u00edvebben t\u00e1mad, ki akar jutni, be akar r\u00e1ntani egy \u00fajabb m\u00faltb\u00e9li t\u00f6rt\u00e9netbe.<\/p>\r\n Nincs semmilyen megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s, amikor \u00e1tl\u00e9pem a r\u00e9gi hat\u00e1rt, csend van. T\u00fals\u00e1gosan nagy csend. Sehol egy \u00e1rva l\u00e9lek, sehol egy mozg\u00f3 alak, a fah\u00e1zak n\u00e9m\u00e1n n\u00e9zik az oldalamra szor\u00edtott kezem g\u00e9mbered\u00e9s\u00e9t. F\u00e1z\u00f3san \u00f6lelem \u00e1t magam, mik\u00f6zben valaki befel\u00e9 k\u00e9nyszer\u00edtene a saj\u00e1t vil\u00e1g\u00e1ba. Sietnem kellene, de er\u0151m megoszlik a fut\u00f3l\u00e9p\u00e9s produk\u00e1l\u00e1sa \u00e9s a l\u00e9legzetv\u00e9teli neh\u00e9zs\u00e9gek koordin\u00e1l\u00e1sa k\u00f6z\u00f6tt, \u00edgy csek\u00e9ly energia jut a doboz tartalm\u00e1nak visszak\u00fcld\u00e9s\u00e9re.<\/p>\r\n R\u00e9g fordult el\u0151, hogy ennyire c\u00e9lba akartam volna \u00e9rni, soha nem csattogott m\u00e9g ilyen gyorsan a bakancsom gumis talpa. Kacskaring\u00f3zva sz\u00e1guldok a fah\u00e1zakon t\u00falra, az \u0151 h\u00e1z\u00e1hoz. Er\u0151teljesen d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l\u00f6k az ajtaj\u00e1n, mik\u00f6zben a cs\u00e1p ler\u00e1zhatatlanul ragadja meg a torkom hengeres cs\u00f6v\u00e9t.<\/p>\r\n Senki nem nyit ajt\u00f3t.<\/p>\r\n \u00a0M\u00e1r nyomom le a kilincset, amikor az a valami mag\u00e1val r\u00e1nt.<\/p>\r\n Indi\u00e1ban sz\u00fclettem Mumbait\u00f3l \u00e9szakkeletre. A klis\u00e9s t\u00f6rt\u00e9net minket is el\u00e9rt, anya beleszeretett egy turist\u00e1ba, lettem \u00e9n \u00e9s k\u00e9zenfekv\u0151 volt, hogy Eur\u00f3p\u00e1ba k\u00f6lt\u00f6z\u00fcnk. Jogi egyetemre mentem \u00e9s egyik h\u00f3napban m\u00e9g norm\u00e1lis voltam, a m\u00e1sikban pedig olykor-olykor m\u00e1r l\u00e1thatatlan. Ezzel alapvet\u0151en m\u00e9g meg lehetne bar\u00e1tkozni, ha nem az egyetemi k\u00e9miaszakk\u00f6r megmagyar\u00e1zhatatlanul szexi, szem\u00fcveges vezet\u0151j\u00e9\u00e9rt dobogna a sz\u00edvem, akinek jelenl\u00e9t\u00e9ben a m\u00e1gia fellobban \u00e9s l\u00e1thatatlann\u00e1 v\u00e1lok. Er\u0151s \u00e9rzelmi inger hat\u00e1s\u00e1ra aktiv\u00e1l\u00f3dik, \u00edgy \u00e1llhatok a vil\u00e1g leg\u00e9desebb fl\u00f3t\u00e1sa el\u0151tt, l\u00e1thatatlanul.<\/p>\r\n Megvan a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n kertben s\u00fct\u00f6get\u0151 csal\u00e1d k\u00e9pe? Amikor a f\u00e9rj, aki\u00e9rt m\u00e9g mindig megdobban a sz\u00edv \u00e9s szamb\u00e1t lejt a torn\u00e1con, a grill mellett \u00e1llva, \u0151si szak\u00e9rtelemmel f\u00fcrk\u00e9szi a sz\u00e9nn\u00e9 \u00e9g\u0151 h\u00fast, mik\u00f6zben a k\u00e9t k\u00f6ly\u00f6k a kertben agyoncsapni k\u00e9sz\u00fcl egym\u00e1st egy a szomsz\u00e9dt\u00f3l ellopott vasr\u00faddal. Vis\u00edtva \u00fcv\u00f6ltenek megijesztve a kuty\u00e1t, az egyetlen teremtm\u00e9nyt, akiben m\u00e9g soha nem csal\u00f3dt\u00e1l, mire az a l\u00e1badra pisil, jelezve, hogy \u00fajra k\u00e9ne gondolni a \u201ekiben nem csal\u00f3dtam m\u00e9g\u201d fogalm\u00e1t. Ennek ellen\u00e9re m\u00e9gis boldogan n\u00e9zed \u0151ket, mik\u00f6zben moszk\u00edt\u00f3k hada telepedik meg a l\u00e1badon \u00e9s arra gondolsz, erre v\u00e1gyt\u00e1l vil\u00e1g \u00e9letedben. Mert t\u00e9nyleg erre v\u00e1gyt\u00e1l.<\/p>\r\n Ilyen \u00e9lm\u00e9nyem nekem soha nem lesz.<\/p>\r\n Megvan az els\u0151 randi el\u0151tti gyomorg\u00f6rcs \u00e9rz\u00e9se, amikor a t\u00fck\u00f6rben n\u00e9zegeted magad \u00e9s meg\u00e1llap\u00edtod, hogy te vagy a legrond\u00e1bb teremt\u00e9s a vil\u00e1gon \u00e9s a partnered biztosan csak viccelt, amikor randira h\u00edvott, mert nem l\u00e9tezik, hogy t\u00e9ged akarjon? Meggy\u0151z\u00f6d magad k\u00e9t \u00f3ra hiszt\u00e9ria ut\u00e1n, hogy akkor is elm\u00e9sz \u00e9s a legjobb form\u00e1dat hozod, nem \u00f6nt\u00f6d le magad az itallal, nem m\u00e9sz neki semminek, nem eszed le magad \u00e9s nem lesz kellemetlen a helyzet. Azt\u00e1n persze leeszed, leiszod magad, majdnem r\u00e1d\u00f6nt\u00f6d az asztalt a fl\u00f3t\u00e1sra \u00e9s tucatnyi alkalommal hozod magad kellemetlen helyzetbe, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl hazafel\u00e9 tartva megnyugszol, mert a katasztrof\u00e1lis t\u00f6rt\u00e9ntek ellen\u00e9re a kezedbe cs\u00fasztatja a kez\u00e9t \u00e9s az ajt\u00f3tokig k\u00eds\u00e9r, majd b\u00e1tortalanul az ajkadhoz hajol, lefejelitek egym\u00e1st, nevettek azt\u00e1n v\u00e9gre megcs\u00f3kol \u00e9s hazamegy. De lefekv\u00e9s el\u0151tt m\u00e9g kapsz t\u0151le egy \u00fczenetet, hogy nagyon j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t.<\/p>\r\n Ilyen \u00e9lm\u00e9nyem sem lesz.<\/p>\r\n Soha nem lesz p\u00e1rkapcsolatom, f\u00e9rjem, gyerekeim. Soha nem lesz csal\u00e1dom. Soha nem fogok szexelni, cs\u00f3kol\u00f3zni \u00e9s a p\u00e1rom nyak\u00e1ba kapaszkodva t\u00e1ncolni. Nem fog \u00e9rtem j\u00f6nni, amikor felh\u00edvom egy bulib\u00f3l m\u00e1r enyh\u00e9n illumin\u00e1lt \u00e1llapotban, hogy legyen sz\u00edves megmondani hol lakunk vagy j\u00f6jj\u00f6n m\u00e1r \u00e9rtem. Mert nem l\u00e9tezik. Nincs kit felh\u00edvni.<\/p>\r\n Olyan az \u00e9letem, mint egy b\u00f6rt\u00f6ncella, aminek befalazt\u00e1k a kij\u00e1rat\u00e1t \u00e9s az egyetlen, k\u00e1v\u00e9spoh\u00e1r nagys\u00e1g\u00fa ablak el\u00e9rhetetlen magass\u00e1gban van. Nem jut be f\u00e9ny, leveg\u0151 pedig csak annyi, hogy \u00e9letben maradjak.<\/p>\r\n \u00c1t\u00e9rzem, \u00fajra \u00e9lem a lappang\u00f3 gy\u00f6trelmet, a boldogtalan j\u00f6v\u0151 k\u00e9p\u00e9t, a meg nem \u00e9rtetts\u00e9g b\u00e9kly\u00f3j\u00e1t. Hagyom, hogy megfak\u00edtsa a boldog eml\u00e9kek sz\u00edn\u00e9t, a nyaral\u00e1sok eml\u00e9k\u00e9t, a viccekt\u0151l k\u00f6nnyes szemek k\u00e9p\u00e9t, a bar\u00e1tok vigyor\u00e1t, a siker felemel\u0151 \u00e9rz\u00e9s\u00e9t. Engedem, hogy elvegye a j\u00f3 dolgokat, az \u00e9let \u00e9rtelm\u00e9t, a mosoly ok\u00e1t, a siker koron\u00e1j\u00e1t, a boldogs\u00e1g szil\u00e1nkj\u00e1t.<\/p>\r\n Mindent.<\/p>\r\n Azt\u00e1n magamhoz t\u00e9rek.<\/p>\r\n Kara padl\u00f3ja hidegen \u00e9rinti az arcomat, fekszem \u00e9s b\u00e1mulom a plafonon az egykori be\u00e1z\u00e1s s\u00e1rg\u00e1s k\u00f6rvonal\u00e1t. Senki sincs a v\u00e1rosban.\u00a0 Elhagyatott fah\u00e1zak, n\u00e9ma b\u00e1mul\u00e1s. Ennyi maradt ebb\u0151l a vil\u00e1gb\u00f3l. Egy korszak lez\u00e1rult, nem mag\u00e1t\u00f3l, nem \u00f6nk\u00e9nt, \u00e1m v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen \u00e9s visszaford\u00edthatatlanul. Az \u00f6sszes k\u0151ben pulz\u00e1lt, vibr\u00e1lt az erekben, \u00e9reztem m\u00e9gis nehezen fogadtam a l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t, mert realit\u00e1svesztett gondolat azt hinni, hogy a modern vil\u00e1gban a m\u00e1gia l\u00e9tezik. Ki hinn\u00e9 el? K\u00fcl\u00f6nleges k\u00e9pess\u00e9gek, eml\u00e9kek rabl\u00e1sa? Els\u0151 gondolat a tagad\u00e1s: nem, ilyen nincs. \u00c9s m\u00e9gis van.<\/p>\r\n Illetve volt.<\/p>\r\n Elkeseredetten s\u00e9t\u00e1lok fel a szob\u00e1j\u00e1ba. Kar\u00e1s rendben sorakoznak az \u00faj k\u00f6nyvespolcon a megt\u00e9pett bor\u00edt\u00f3j\u00fa k\u00f6nyvek. Bakancsom dobog\u00e1s\u00e1n k\u00edv\u00fcl semmi nesz nem hallatszik, a fa \u00e1gai szomor\u00faan ny\u00falnak \u00e1t Kara \u00e1gya felett. A h\u00f3napok \u00f3ta \u00e9rintetlen takar\u00f3j\u00e1n apr\u00f3 porszemek j\u00e1tszanak fog\u00f3csk\u00e1t. \u00d3vatosan d\u0151l\u00f6k bele az \u00e1gy\u00e1ba, ler\u00fagom a cip\u0151met, beb\u00fajok a takar\u00f3 al\u00e1 \u00e9s m\u00e9lyen a p\u00e1rn\u00e1ba temetem az arcomat. Nem \u00e9rzem az illat\u00e1t vagy nem eml\u00e9kszem, hogy ez az \u0151 illata-e. Halv\u00e1nyan dereng, hogy volt valahogy, meg voltunk ketten \u00e9s \u00f6r\u00f6mm\u00e1morban \u00fasztam, \u0151 meg a h\u00e1tamat simogatva mormogott. De t\u00fal sok a k\u00e9rd\u0151jel.<\/p>\r\n Varjak k\u00e1rog\u00e1s\u00e1ra t\u00e9rek magamhoz, ijedten pillogva, percekig tudatlanul. Hol vagyok?<\/p>\r\n Miel\u0151tt \u00fajra mag\u00e1ba szippantana a m\u00e1gia, pap\u00edrt \u00e9s ceruz\u00e1t ragadok Kara asztal\u00e1r\u00f3l.<\/p>\r\n <\/p>\r\n Seg\u00edts. Legyen v\u00e9gre v\u00e9ge.<\/p>\r\n <\/p>\r\n Egyszer vissza fog j\u00f6nni, megl\u00e1tja a cetlit \u00e9s Kar\u00e1ban van annyi bel\u00e1t\u00e1s, hogy helyesen cselekszik. Megkeres \u00e9s\u2026<\/p>\r\n Csak tartan\u00e1nk m\u00e1r ott.<\/p>\r\n Az Int\u00e9zet \u00fcres folyos\u00f3in s\u00e9t\u00e1lok, b\u00e1mulom a h\u00edres emberek kiaggatott portr\u00e9j\u00e1t a falon, mert az iskol\u00e1k alapvet\u0151 szok\u00e1sa, hogy tele teszik a folyos\u00f3t sz\u00e1mos fontos ember k\u00e9p\u00e9vel, jelezve: a tanul\u00e1snak eredm\u00e9nye van. Nem sz\u00e1m\u00edt, hogy fogalmad sincsen, kit n\u00e9zel vagy mit alkotott, a l\u00e9nyeg, hogy ott l\u00f3gjon. Fontos. Iskola h\u00edres filoz\u00f3fusok, k\u00e9mikusok stb. k\u00e9pei n\u00e9lk\u00fcl nem l\u00e9tezik. Olyan lenne, mint a p\u00f6tty\u00f6s labda p\u00f6tty n\u00e9lk\u00fcl, a k\u00f3rh\u00e1z beteg n\u00e9lk\u00fcl, az ajt\u00f3 kilincs n\u00e9lk\u00fcl. Ut\u00f3bbiak eset\u00e9ben felvonn\u00e1nk a szem\u00f6ld\u00f6k\u00fcnk, de felt\u0171nne az iskola eset\u00e9ben ugyanez?<\/p>\r\n \u00a0V\u00e9gig h\u00fazom az ujjam a porlepte ablakp\u00e1rk\u00e1nyokon, od\u00e9bb tolok n\u00e9h\u00e1ny sz\u00e9ket, csak hogy csin\u00e1ljak valamit, azt\u00e1n a k\u00f6nyvt\u00e1r fel\u00e9 kanyarodok. A l\u00e1bam el\u0151bb tudja az utat, mintsem a fejemben megfoganhatna a gondolat, hogy lemegyek a titkos folyos\u00f3n \u00e1t, ap\u00e1m r\u00e9gi birodalm\u00e1ba. Fel fog kavarni \u00e9s tal\u00e1n elveszi t\u0151lem a marad\u00e9k saj\u00e1t gondolatomat is, de m\u00e1r \u00fagyis mindegy.<\/p>\r\n Ugyan\u00fagy n\u00e9z ki, ahogy h\u00f3napokkal ezel\u0151tt Kar\u00e1val hagytuk. A k\u00e9t palackz\u00f6ld \u00fcveg k\u00f6r\u00fcl h\u00e1rty\u00e1s fekete r\u00e9teget k\u00e9pezett az alvadt v\u00e9r. Eml\u00e9kszem Kara feld\u00falt mozdulat\u00e1ra, ahogy beler\u00fag a gondos, idegt\u00e9p\u0151 ideig tart\u00f3 munk\u00e1m gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9be, hallom az \u00fcvegszil\u00e1nkok sik\u00edt\u00e1s\u00e1t a betonon. Az \u0151 sik\u00edt\u00e1sa is a f\u00fclemben cseng.<\/p>\r\n Lefekszem a poros, koszt\u00f3l feket\u00e9ll\u0151 betonra, ami megnyugtat\u00f3 hideg \u00e9rint\u00e9ssel simul a h\u00e1tamhoz. Kapar\u00e1sz\u00f3 hangot hallok ap\u00e1m szekr\u00e9nye fel\u0151l, mire hirtelen \u00fcl\u00e9sbe r\u00fagom magam. Azt\u00e1n felpattanok \u00e9s riadtan b\u00e1mulom a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9get, f\u00e9lelemmel telve hallgatva a sz\u00edvdobog\u00e1som.<\/p>\r\n Fels\u00f3hajtok, amikor a l\u00e1bamhoz \u00e9r puha bund\u00e1ja. Kerreg\u0151 ny\u00e1vog\u00e1s\u00e1t visszaverik a terem k\u0151szobrai.<\/p>\r\n \u2013 A fr\u00e1szt hoztad r\u00e1m \u2013 simogatom meg Katrin k\u00e9k f\u00fcl\u0171 teremtm\u00e9ny\u00e9t. \u2013 H\u00e1t itt maradt\u00e1l? Mi\u00e9rt hagyott magadra, Kara? \u2013 k\u00e9rdezem letelepedve mell\u00e9, de v\u00e1laszt nem kapok. \u00d6sszekuporodom, \u0151 pedig a hasamn\u00e1l g\u00f6mb\u00f6ly\u00f6dik apr\u00f3 gomb\u00f3cc\u00e1. \u2013 Ha el\u0151j\u00f6n a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gem, el kell menek\u00fcln\u00f6d \u2013 suttogom puha bund\u00e1j\u00e1ba temetve a tenyerem.<\/p>\r\n Izzadts\u00e1gban \u00faszva t\u00e9rek magamhoz. A beton hideg \u00e9rint\u00e9s\u00e9t\u0151l borzong\u00e1s fut v\u00e9gig a gerincemen. Panaszos ny\u00e1vog\u00e1st hallok a k\u00f6nyvt\u00e1r fel\u00f6li eldugott folyos\u00f3rendszer fel\u0151l. F\u00e1radtan, remeg\u0151 l\u00e1bakkal botork\u00e1lok a hang ir\u00e1ny\u00e1ba. Nem tudom melyik a rosszabb, Friedrich b\u0151r\u00e9ben lenni vagy meg\u00e9rteni, hogyan alakult \u00e1t egy helyes sz\u0151ke k\u00f6ly\u00f6k, \u00e9rzelmek n\u00e9lk\u00fcli, undort kelt\u0151 alakk\u00e1, egy ap\u00e1v\u00e1, aki elvesztette szem el\u0151l a rem\u00e9nyt. \u00c9rzem a lelk\u00e9ig hatol\u00f3 szavak harap\u00e1s\u00e1t, amik bel\u0151lem is ugyan\u00fagy kimarnak egy darabot.<\/p>\r\n \u201eSajn\u00e1ljuk, a donor sz\u00edve nem megfelel\u0151 a fi\u00e1nak.\u201d<\/p>\r\n Ismerj\u00fck a t\u00f6rt\u00e9net v\u00e9g\u00e9t. Belehaltam a fiam megment\u00e9s\u00e9be.<\/p>\r\n \u00a0Mi? Nem. Haylei vagyok, Haylei vagyok. Nem haltam meg.<\/em> Suttogom Katrin macsk\u00e1j\u00e1nak ny\u00e1vog\u00e1s\u00e1t k\u00f6vetve. Gyorsan halad el\u0151ttem, l\u00e1tom elt\u0171nni bolyhos fark\u00e1nak v\u00e9g\u00e9t a k\u00f6nyvt\u00e1r ajtaj\u00e1ban.<\/p>\r\n Az Int\u00e9zet eg\u00e9rsz\u00fcrke betonl\u00e9pcs\u0151j\u00e9n \u00fcld\u00f6g\u00e9lve tal\u00e1lok r\u00e1. Gyeng\u00e9den t\u00farok bele a sz\u0151r\u00e9be, mik\u00f6zben a korl\u00e1t lepattogott fekete fest\u00e9k\u0171 r\u00e1cs\u00e1nak d\u0151l\u00f6k. F\u00e1z\u00f3san \u00f6lelem \u00e1t a l\u00e1bamat, m\u00edg a k\u00e9k macska apr\u00f3 bolyhocsk\u00e1it b\u00e1mulom.<\/p>\r\n F\u00e9meset kattan a ravasz. S\u00e1rga bakancs\u00e1r\u00f3l megsz\u00e1radt s\u00e1r pattog le, ahogy l\u00e1bujjai idegesen f\u00e9szkel\u0151dnek a cip\u0151ben. Vontatott lass\u00fas\u00e1ggal emelem arc\u00e1ra a tekintetem. Hogyan is felejthettem el ezeket a k\u00e9k szemeket? Megk\u00f6nnyebb\u00fclt f\u00e9lmosollyal nyugt\u00e1zom, hogy mindj\u00e1rt v\u00e9ge. Lehunyom a szemem \u00e9s b\u00e1gyadtan a korl\u00e1tnak t\u00e1maszkodom. A macska puha tappancsaival ugrik fel az \u00f6lembe.<\/p>\r\n \u2013 K\u00f6ly\u00f6k, od\u00e9bb kell menned. M\u00f3k\u00e1s fl\u00f3t\u00e1s vagy, de nem ez a legjobb alkalom \u2013 suttogom k\u00e9k f\u00fcl\u00e9hez hajolva.<\/p>\r\n \u2013 Haylei?<\/p>\r\n Nem n\u00e9zek fel. A hangja olyat mozgat meg bennem, amit nem szabadna.<\/p>\r\n \u2013 Haylei? \u2013 k\u00e9tked\u0151 hangj\u00e1ra, kiteszem a macsk\u00e1t az \u00f6lemb\u0151l \u00e9s szorosan a f\u00fclemre szor\u00edtom a kezem. Homlokomat felh\u00fazott t\u00e9rdemre hajtva v\u00e1rom, hogy v\u00e9ge legyen.<\/p>\r\n Nem t\u00f6rt\u00e9nik semmi.<\/p>\r\n \u2013 Kara\u2026 h\u00fazd\u2026 m\u00e1r\u2026 meg\u2026 a ravaszt \u2013 Hosszas sz\u00fcneteket hagyva suttogom el a mondatot.<\/p>\r\n Nem t\u00f6rt\u00e9nik semmi. Maszatos arccal szorongatja a fekete revolvert. Mint a rep\u00fcl\u0151g\u00e9pbalesetet szenvedett pil\u00f3ta, n\u00e9z r\u00e1m, fejcs\u00f3v\u00e1lva, mintha k\u00e9ptelen lenne befogadni a l\u00e1tv\u00e1nyt.<\/p>\r\n \u2013 Nem lehet, hogy benne \u00e9lj! Nem. Nem. Te m\u00e1r nem lehetsz\u2026<\/p>\r\n \u2013 Kara, h\u00fazd m\u00e1r meg azt a rohadt ravaszt! Kifutok az id\u0151b\u0151l! \u2013 mondom \u00e9s \u00e9rzem, ahogy el\u0151m\u00e1szik a doboz\u00e1b\u00f3l.<\/p>\r\n Nagyra nyitott szemekkel n\u00e9z r\u00e1m. Kell p\u00e1r perc, majd \u00f6sszeh\u00fazott szem\u00f6ld\u00f6kkel szegezi nekem a k\u00e9rd\u00e9st:<\/p>\r\n \u2013 Mi volt a leveled utols\u00f3 sora?<\/p>\r\n \u2013 Nem \u00e9r\u00fcnk r\u00e1, hogy tesztelgess, Kara! Ha nem t\u0171nt volna fel, b\u00e1rmelyik pillanatban\u2026<\/p>\r\n \u2013 Mi volt a leveled utols\u00f3 sora? \u2013 v\u00e1g idegesen a szavamba.<\/p>\r\n \u2013 Az, hogy seg\u00edts, legyen v\u00e9gre v\u00e9ge. \u00a0<\/p>\r\n \u2013 A m\u00e1siknak! \u2013 Remeg\u0151 k\u00e9zzel, halotti komolys\u00e1ggal ejti ki a szavakat.<\/p>\r\n \u2013 B\u00e1rki hozz\u00e1f\u00e9rhet az eml\u00e9keimhez \u00e9ppen \u00fagy mondhatja ezeket a szavakat \u00e9s ett\u0151l m\u00e9g nem leszel biztos benne, hogy \u00e9n, \u00e9n vagyok.<\/p>\r\n \u2013 Mondd ki!<\/p>\r\n Lehunyom a szemem, mikor cs\u00edpni kezdik a k\u00f6nnyek.<\/p>\r\n \u2013 Mi\u00e9rt nem vagy k\u00e9pes megh\u00fazni a ravaszt?<\/p>\r\n \u2013 Mi volt az utols\u00f3 mondat, Haylei?<\/p>\r\n \u2013 Az, hogy szeretlek! Hogy nem megy, nem tudok semmit mondani, mert szeretlek! A francba is, most m\u00e1r h\u00fazd meg azt a kicseszett ravaszt!<\/p>\r\n A d\u00f6rren\u00e9sre kapom fel a fejem. Fel sem fogom a puskapor szag\u00e1t \u00e9s az \u00e9les f\u00e1jdalmat.<\/p>\r\n V\u00e9gre szabad vagyok.<\/p>\r\n <\/p>\r\n <\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/sarah.cafeblog.hu\/files\/2019\/06\/802add21684c2514483edc8e4fb22b00-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}\r\n