{"version":"1.0","provider_name":"K\u00e9t l\u00e1ny, egy szerelem","provider_url":"https:\/\/sarah.cafeblog.hu","author_name":"Sarah18","author_url":"https:\/\/sarah.cafeblog.hu\/author\/sarah18\/","title":"J\u00f3slat 11.r\u00e9sz","html":"<p><em>Kar\u00e1nak!<\/em><\/p>\r\n<p><em>\u00dcl\u00f6k az \u00e1gyadn\u00e1l \u00e9s n\u00e9zem, ahogy beesett, feh\u00e9r arccal fekszel, mik\u00f6zben egy olyan vil\u00e1gban j\u00e1rsz, amiben nem vagyok benne. Ut\u00e1lom, hogy itt ragadtam n\u00e9lk\u00fcled. Nem vigyorogsz, nem ideges\u00edtesz csak vagy, mint a neked sz\u00e1nt szavaim, amiket nem mondhatok el. Sajn\u00e1lom. Nincs j\u00f3 kifog\u00e1s, egyszer\u0171en csak mennem kell, ha akarlak m\u00e9g l\u00e1tni.<\/em><\/p>\r\n<p><em>Kara, \u00fagy megyek el innen, hogy egy \u00e9letnyi tapasztalattal gazdagodtam. Megtanultam, hogy semmi sem az, aminek l\u00e1tszik, hogy mindennek van j\u00f3 \u00e9s rossz oldala, \u00e9s rajtunk \u00e1ll melyiket helyezz\u00fck el\u0151t\u00e9rbe. Odalent ap\u00e1m birodalm\u00e1ban elhangzottak v\u00e1dak, amiket m\u00e1r akkor nem gondoltam igaznak, amikor kimondtam. Amikor r\u00e1l\u00e9pt\u00e9l a m\u00e1sodik l\u00e9pcs\u0151fokra, lezuhant\u00e1l, \u00e9n\u2026 Rettegtem, hogy elvesz\u00edtem az egyetlen dolgot, amit oly r\u00e9g\u00f3ta igaz\u00e1n akartam.<\/em><\/p>\r\n<p><em>Tetszene neked az utols\u00f3 szimb\u00f3lum, van benne valami \u201ekar\u00e1s\u201d. M\u00edg lent fek\u00fcdt\u00e9l, seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt rohantam \u00e9s kis bar\u00e1tunk ezt a pillanatot v\u00e1lasztotta, hogy teljes eg\u00e9ssz\u00e9 alak\u00edtsa a r\u00fan\u00e1k sor\u00e1t a h\u00e1tamon. Tudod, mi a vicces? Egy m\u00e1sodpercig sem \u00e9rdekelt, csak te sz\u00e1m\u00edtott\u00e1l.<\/em><\/p>\r\n<p><em>De a k\u00e9pess\u00e9gem ismeret\u00e9ben egy valami biztos: Friedrich nem maradhat \u00e9letben, \u00edgy amint stabiliz\u00e1l\u00f3dik az \u00e1llapotod, elmegyek \u00e9s megteszem azt, amit\u0151l soha t\u00f6bb\u00e9 nem leszek ugyanaz az ember.<\/em><\/p>\r\n<p><em>Van egy alattomos gondolat a fejemben, ami minduntalan eml\u00e9keztet, hogy tal\u00e1n ezek az utols\u00f3 szavaim hozz\u00e1d. Most cs\u00f3kollak meg utolj\u00e1ra, azt\u00e1n kis\u00e9t\u00e1lok az ajt\u00f3n \u00e9s ennyi volt.<\/em><\/p>\r\n<p><em>Elfogytak a szavak, Kara. Elfogytak a szavaim, \u00fajra cserbenhagytak, mint oly sokszor veled kapcsolatban. \u00a0Nem \u00edrom le, hogy szeretlek. Sosem mondtuk egym\u00e1snak ilyet. Nem kellett. Most olyat kellene \u00edrnom, amin nevetsz egyet, azt\u00e1n elt\u00e9ped a pap\u00edrt. De nem megy.<\/em><\/p>\r\n<p><em>Nem megy, mert szeretlek.<\/em><\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>\r\n<p><em>Haylei<\/em><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/sarah.cafeblog.hu\/files\/2019\/06\/802add21684c2514483edc8e4fb22b00-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}