J\u00f3slat 7.r\u00e9sz<\/p>\r\n
Vannak dolgok, amiket az ember oly sz\u00edvesen elfelejtene. Mert megal\u00e1z\u00f3nak \u00e9rzi, mert m\u00e1r felid\u00e9z\u00e9skor kir\u00e1zza a hideg, mert olyat tett, amit el\u00edt\u00e9l a t\u00e1rsadalom, amit \u0151 maga is el\u00edt\u00e9l, csak \u00fagy hozta az a r\u00f6pke pillanat, hogy nem a helyes d\u00f6nt\u00e9s mellett tette le a voks\u00e1t. Megtette \u00e9s ezen semmi nem v\u00e1ltoztat, nincsen id\u0151g\u00e9p\u00fcnk, nem tudunk visszamenni, \u00edgy d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk \u00e9s v\u00e1llalnunk kell \u00e9rte a felel\u0151ss\u00e9get. Hi\u00e1ba nem akarom kinyitni a szemem, hi\u00e1ba nem akarok szembes\u00fclni a romhalmazzal, hi\u00e1ba f\u00e9lek a l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l, az el\u00edt\u00e9l\u0151 pillant\u00e1sokt\u00f3l, a rem\u00e9nyvesztett s\u00f3hajt\u00e1sokt\u00f3l, a \u201el\u00e1m \u00e9n megmondtam, hogy elbukik\u201d f\u00e9lmondatokt\u00f3l, de nincs v\u00e1laszt\u00e1som. Fel kell \u00e1llni, szembe kell n\u00e9zni a t\u00f6rt\u00e9ntekkel, mert \u00e9n tettem \u0151ket, eml\u00e9km\u00e1gia ide vagy oda. Belen\u00e9zve a t\u00fck\u00f6rbe vajon m\u00e9g mindig ugyanaz a l\u00e1ny n\u00e9z vissza r\u00e1m, aki vagyok?<\/p>\r\n
\u00c9rzem az illat\u00e1t, ott van, a p\u00e1rn\u00e1ban, a takar\u00f3ban, a leveg\u0151 \u00f6sszes oxig\u00e9nbubor\u00e9kj\u00e1ban. Haylei, hogyan tov\u00e1bb? Adj magadnak magyar\u00e1zatot a tettedre, a cs\u00f3kokra, mondd el az igazat, mert t\u00f6bb\u00e9 nem b\u00fajhatsz holmi rosszul \u00f6sszeeszk\u00e1b\u00e1lt f\u00e9lmagyar\u00e1zat m\u00f6g\u00e9. F\u00e9lt\u00e9l \u00e9s a m\u00e1sik utat v\u00e1lasztottad, holott tudtad, hogy messze \u00e1ll t\u0151led az a vil\u00e1g. Belement\u00e9l, mert rosszabbnak v\u00e9lted szembes\u00edteni \u00f6nmagadat az igazs\u00e1ggal. Mindig tudtad, mert az az apr\u00f3 man\u00f3 \u00f6r\u00f6kk\u00e9 ott gubbasztott benned, v\u00e1rva az alkalmat, amikor mosolyogva fordulsz fel\u00e9 \u00e9s nem nyomod el magadban. Nem takarod le egy vastag, kock\u00e1s takar\u00f3val \u00e9s teszel \u00fagy, mintha nem l\u00e9tezne. Mert bizony a man\u00f3 el\u00e9g fasza gyerek volt \u00e9s rojtos kis lyukakat v\u00e1gott az anyagon \u00e1t. Azt\u00e1n nesze neked, Tom. Viszl\u00e1t Caleb.<\/p>\r\n
Ne v\u00e1gj ilyen k\u00e9pet, Haylei, ne tegy\u00e9l \u00fagy, mintha nem tudtad volna teljes igazs\u00e1got m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta. Tudtad, csak annyira elnyomtad, hogy leveg\u0151h\u00f6z sem jutott szerencs\u00e9tlen, \u00e9s \u00edgy fakultak meg a sz\u00ednek a festm\u00e9nyeiden, \u00edgy lett \u00e9lettelen az alkot\u00e1s, \u00edgy v\u00e1lt az egyetem egy idegen int\u00e9zm\u00e9nny\u00e9, \u00edgy vesztetted el a kreativit\u00e1st \u00e9s az \u00e9let ir\u00e1nti v\u00e1gyat. Nem Mordrich rontotta el az \u00e9letedet, azzal, hogy idehozott, az \u00e9leted akkor m\u00e1r el volt rontva. Ap\u00e1dat sem v\u00e1dolhatod, meg m\u00e1r nem is lenne \u00e9rtelme, m\u00e9g anyuk\u00e1dra sem teheted r\u00e1 a terhet, mert te d\u00f6nt\u00f6tt\u00e9l \u00fagy, hogy megpr\u00f3b\u00e1lsz a t\u00e1rsadalmad m\u00e9rc\u00e9j\u00e9vel m\u00e9rve norm\u00e1lis lenni. \u00c9s mit tanultunk, tud-e alkotni, aki marad\u00e9ktalanul \u00e1tlagosan norm\u00e1lis? K\u00e9pes l\u00e9trehozni valami fantasztikusan, fenomen\u00e1lisan, csod\u00e1latosan, sz\u00e1jt\u00e1t\u00f3san, r\u00e9mesen eredetit?<\/p>\r\n
Fogd be<\/em>, suttogom saj\u00e1t magamnak \u00e9s kinyitom a szemem. Kara nincs a szob\u00e1ban, de az ajt\u00f3 r\u00e9s\u00e9n besz\u0171r\u0151d\u0151 f\u00e9nyb\u0151l \u00edt\u00e9lve valahol a k\u00f6zelben van.<\/p>\r\n Lass\u00fa, vontatott mozdulattal hajolok le az els\u0151 k\u00f6nyv\u00e9rt, cafatokban l\u00f3g\u00f3 lapjai, szomor\u00faan ter\u00fclnek sz\u00e9t a tenyeremben. Jobbra a m\u00e9g menthet\u0151, balra a kidob\u00e1sra \u00edt\u00e9lt csonka darabok ker\u00fclnek. A nagyobb deszk\u00e1kat egym\u00e1sra halmozom, majd sepr\u0171 ut\u00e1n indulok. L\u00e1bam alatt recseg a fa csigal\u00e9pcs\u0151, matt lapja. \u00c9rdekl\u0151dve pillantok ki a fal takar\u00e1s\u00e1b\u00f3l, amikor furcsa hangot hallok kisz\u0171r\u0151dni a konyh\u00e1b\u00f3l. \u00a0Kara a konyhapultnak t\u00e1maszkodva motyog, karj\u00e1t a fej\u00e9re szor\u00edtva. R\u00f6vidnadr\u00e1gba b\u00fajtatott t\u00e9rde remegve \u00fct\u0151dik a konyhapult sz\u00fcrke f\u00e9nyes oldal\u00e1nak. Zoknim hangtalanul siklik a j\u00e1r\u00f3lap feh\u00e9r fel\u00fclet\u00e9n. H\u00e1ta merev \u00edvbe fesz\u00fcl, amikor r\u00e1 sim\u00edtom a tenyerem.<\/p>\r\n \u2013 Kara? \u2013 Frusztr\u00e1ltan kapkodja a fej\u00e9t, verg\u0151dik az eml\u00e9kekbe z\u00e1rva. Hirtelen hajolok a sz\u00e1j\u00e1hoz. Mosolyra k\u00e9sztet a pillanat, amikor visszat\u00e9r \u00e9s egyik keze a derekam k\u00f6r\u00e9 fon\u00f3dik, a m\u00e1sik az \u00e1llamat t\u00e1masztja. \u2013 Nem tudtam, hogyan hozzalak vissza \u2013 motyogom a sz\u00e1j\u00e1t\u00f3l f\u00e9l centire.<\/p>\r\n \u2013 \u00dagy \u00e9rzem megtal\u00e1ltad a m\u00f3dj\u00e1t.<\/p>\r\n \u2013 T\u00e9nyleg nem tudtam, nem akartam\u2026 vagy akartam, csak\u2026<\/p>\r\n \u2013 Nyugalom. \u2013 Ajka s\u00farolja az eny\u00e9met, a szavak rajtam r\u00f6h\u00f6gve t\u00e1ncolnak, m\u00edg \u00e9n megrekedek a pillanatban. \u2013 Besz\u00e9ln\u00fcnk kellene \u2013 motyogja lehunyt szemmel. A fejemben m\u00e9g mindig man\u00f3k kerget\u0151znek, fel sem fogom a szavait, csak arra gondolok, hogy nem akarom abbahagyni. L\u00e1bujjhegyre \u00e1llva hajolok a sz\u00e1j\u00e1hoz, puh\u00e1n viszonozza, nekem meg elfogy a t\u00fcrelmem. El\u00e9g a sim\u00edt\u00e1snyi, gyenge \u00e9rint\u00e9sb\u0151l, a tapogatoz\u00f3 cs\u00f3kokb\u00f3l, mindketten ugyanazt akarjuk, mi\u00e9rt tesz\u00fcnk \u00fagy, mintha b\u00e1rmelyik\u00fcnk elt\u00f6rhetne egy \u00e9rint\u00e9st\u0151l. \u00dagy simulok hozz\u00e1, mintha \u00e9letc\u00e9lom lenne, hogy bel\u00e9 olvadjak. \u00c9lvezem a meglep\u0151d\u00e9st, a h\u00e1torzott \u00e9rint\u00e9s\u00e9t a h\u00e1tamon, a lapock\u00e1ja \u00e9les vonal\u00e1t, a cs\u00edp\u0151je ki\u00e1ll\u00f3 csontj\u00e1t, a combja bels\u0151 oldal\u00e1t. \u2013 Ok\u00e9, \u00e1llj Haylei! \u2013 nevet fel, amikor meg\u00e9rzi a tenyerem \u00e9rint\u00e9s\u00e9t. Besz\u00e9ln\u00fcnk kell!<\/p>\r\n \u2013 Nem besz\u00e9lni akarok \u2013 suttogom az ajkainak c\u00edmezve a szavakat.<\/p>\r\n \u2013 Az felt\u0171nt, viszont musz\u00e1j.<\/p>\r\n Gyermeki duzzog\u00e1ssal l\u00e9pek h\u00e1tr\u00e9bb. \u2013 Hol j\u00e1rt\u00e1l az el\u0151bb? \u2013 k\u00e9rdezem a konyhapult hideg sz\u00e9l\u00e9nek d\u0151lve.<\/p>\r\n \u2013 Nem pont erre \u00e9rtettem.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9n is v\u00e1laszolok a k\u00e9rd\u00e9seidre, ha te is.<\/p>\r\n \u2013 Borzalmasan ideges\u00edt\u0151 vagy.<\/p>\r\n \u2013 Pont ez\u00e9rt b\u00edrsz, nem?<\/p>\r\n \u2013 Ki mondta, hogy b\u00edrlak? \u2013 k\u00e9rdezi sz\u00ednpadiasan vakargatva az \u00e1ll\u00e1t. Cs\u00edp\u0151re tett k\u00e9zzel grimaszolok, mire felnevet, azt\u00e1n arca komoly \u00e1larcot vesz fel. \u2013 Volt egy l\u00e1ny a b\u00e1zison, akinek disszociat\u00edv szem\u00e9lyis\u00e9ge volt. Legal\u00e1bb hat elk\u00fcl\u00f6n\u00fclt \u00e9nnel rendelkezett, k\u00fcl\u00f6n n\u00e9vvel, k\u00fcl\u00f6n temperamentummal, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e9rzelmekkel, mintha hat n\u00e9mileg k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ember lenne egyszerre. Mind a hat embernek elt\u00e9r\u0151 k\u00e9pess\u00e9gei voltak \u00e9s a l\u00e1ny k\u00e9ptelen volt d\u0171l\u0151re jutni \u00f6nmag\u00e1t illet\u0151en. Azt mondta, nem b\u00edrja m\u00e1r tov\u00e1bb, bele fog \u0151r\u00fclni \u00e9s meg is t\u00f6rt\u00e9nt volna, ha nem veszek el t\u0151le \u00f6t\u00f6t. Egyet v\u00e1lasztott, amelyik legink\u00e1bb lefestette az \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l alkotott k\u00e9pet. \u00c9rzem \u0151ket, a v\u00e1gyaikat. Azt akarj\u00e1k, hogy \u00e9n el\u00e9g\u00edtsem ki \u0151ket, de csak egy hordoz\u00f3 vagyok \u00e9s n\u00e9ha neh\u00e9z nemet mondani. Az \u00f6sszes eml\u00e9k\u00fck bennem van, kavarognak egybefoly\u00f3 massz\u00e1v\u00e1 olvadva. Megesik, hogy beszippantanak, ott ragadok vel\u00fck \u00e9s csak figyelem, ahogy t\u0151lem v\u00e1rj\u00e1k l\u00e9ny\u00fck szabadul\u00e1s\u00e1t, azt akarj\u00e1k, hogy \u0151ket v\u00e1lasszam, sz\u00e9tszedik a fejemet, \u00e9n meg hajlamos vagyok elfelejteni, hogy \u0151k nem emberek.<\/p>\r\n \u2013 Egyetlen ember eml\u00e9ke?<\/p>\r\n Elh\u00fazott sz\u00e1jjal b\u00f3lint.<\/p>\r\n \u2013 Tudod ez nem \u00e9r, m\u00e1sok kellemes k\u00e9pess\u00e9get kaptak. N\u00e9zz\u00fck p\u00e9ld\u00e1ul Mollyt, n\u00f6v\u00e9nyeket k\u00e9pes alkotni, k\u00e9sz botanikuskert n\u0151tt m\u00e1r az Int\u00e9zet k\u00f6r\u00e9, \u00e9s n\u00e9zd meg Mike-ot, ha megfelel\u0151en ir\u00e1ny\u00edtja a szellemeit, gyakorlatilag a vil\u00e1g \u00f6sszes tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t v\u00e9gezheti egyszerre. Katrin \u00e9l\u0151l\u00e9nyeket teremt, az mell\u00e9kes, hogy t\u00f6bb-kevesebb sikerrel. \u2013 D\u00fch\u00f6sen gesztikul\u00e1lva kalimp\u00e1lok a konyh\u00e1ja kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n, mik\u00f6zben meg\u00e9rt\u0151 mosollyal vigyorog, mintha semmit nem jelente, hogy bel\u00fclr\u0151l sz\u00e9tcinc\u00e1lj\u00e1k.<\/p>\r\n \u2013\u00a0 Haylei, Mollynak er\u0151szakkal kell visszafognia a n\u00f6v\u00e9nyalkot\u00e1st, mert ha nem tenn\u00e9, m\u00e1r r\u00e9gestelen r\u00e9gen betemette volna az eg\u00e9sz vil\u00e1got a n\u00f6v\u00e9nyeivel. Fesz\u00edtik bel\u00fclr\u0151l, mint t\u00e9ged, a k\u00e9pess\u00e9ged s\u00falya. Ezt ev\u00e9ssel igyekszik lek\u00fczdeni, mert ha nem eszik, ha nem csin\u00e1l valamit a sz\u00e1j\u00e1val, akkor nem siker\u00fclne mag\u00e1ban tartania a n\u00f6v\u00e9nyeit. Haylei, Mollyt nagy val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9g szerint, vagy a sz\u00edvmeg\u00e1ll\u00e1s vagy a cukorbetegs\u00e9g fogja elvinni. Nincsenek \u00e9vtizedei arra, hogy \u00e9ljen, m\u00e9gis kedvesen fogadott \u00e9s a seg\u00edts\u00e9gedre volt. Ha kisark\u00edtjuk a dolgokat Mollynak itt kell \u00e9lnie ebben a burokban, azt az \u00e9letet, amib\u0151l m\u00e1r sok lepergett a sz\u00e1m\u00e1ra. \u0150 m\u00e1r l\u00e1tja a v\u00e9g\u00e9t \u00e9s m\u00e9gis er\u0151s maradt.<\/p>\r\n Mike, t\u00f6bb r\u00e9szre szakad odabent, amikor a kis bar\u00e1taival j\u00e1tszik szellemesdit. A szellemekben Mike egy darabja \u00e9l, \u00e9s amikor nem siker\u00fcl visszah\u00edvni \u0151ket \u00e9s semmiv\u00e9 foszlanak, akkor Mike egy r\u00e9sze is semmiv\u00e9 foszlik. Mike v\u00e9gzete ebben rejlik. Egy nap majd arra \u00e9bred, hogy nem maradt bel\u0151le semmi. Katrinnal hasonl\u00f3 a helyzet, csak \u0151 m\u00e9g r\u00e1tesz egy lap\u00e1ttal, hogy nem k\u00e9pes megfelel\u0151en haszn\u00e1lni az erej\u00e9t, mert l\u00e1ssuk be egy h\u00e1roml\u00e1b\u00fa macska, k\u00e9k f\u00fclekkel el\u00e9g bizarr \u00e9s b\u00e1rmennyire is im\u00e1dom azt a macsk\u00e1t, nem fog sok\u00e1ig \u00e9lni. H\u00e1rom l\u00e1bbal egyharmad az es\u00e9lye az \u00e9letben marad\u00e1sra. A l\u00f3l\u00e1b\u00fa vagy m\u00e1r nem eml\u00e9kszem pontosan milyen heged\u0171je, el\u0151bb ut\u00f3bb a szert\u00e1r poros padl\u00f3j\u00e1n v\u00e9gzi, de abban is el van rejtve Katrin egy r\u00e9sze. Mert, mire j\u00f3 egy l\u00f3l\u00e1b\u00fa heged\u0171? Nem lehet kellemes \u00e9rz\u00e9s, amikor l\u00e9nyed egy r\u00e9sze a kuty\u00e1nak sem kell. Egyik k\u00e9pess\u00e9g sem k\u00f6nny\u0171 Haylei, mindennek van j\u00f3 \u00e9s rossz oldala \u00e9s ez az \u00f6sszes k\u00e9pess\u00e9g eset\u00e9ben \u00edgy van. Ezzel egy\u00fctt kell \u00e9ln\u00fcnk, csak akartam, hogy tudd, a b\u00e1zis lak\u00f3inak megvan a maguk, egy\u00e9ni harca.<\/p>\r\n \u2013 Most h\u00fcly\u00e9nek \u00e9rzem magam.<\/p>\r\n \u2013 Honnan tudhattad volna, neked is megvan a magad gondja. Jut eszembe, hogy \u00e1llsz a felismer\u00e9ssel? \u2013 vigyorog, mintha \u00e9lete po\u00e9nj\u00e1t s\u00fct\u00f6tte volna el. Komor szemvillan\u00e1ssal jelzem, hogy nem \u00e9rt\u00e9keltem, majd le\u00fcl\u00f6k a feh\u00e9r k\u00e1rpitoz\u00e1s\u00fa pultsz\u00e9kre. Cs\u00edkos zoknim j\u00e1t\u00e9kosan himb\u00e1l\u00f3dzik a magas sz\u00e9kr\u0151l l\u00f3gva.<\/p>\r\n \u2013 Honnan tudtad? \u2013 k\u00e9rdezem \u00f6sszekulcsolt kezem red\u0151it b\u00e1mulva. A cikkcakkos varr\u00e1s a tenyeremen k\u00eds\u00e9rtetiesen hasonl\u00edt a r\u00e9gi v\u00e1szont\u00e1sk\u00e1m varr\u00e1s\u00e1ra.<\/p>\r\n \u2013 Voltak \u00e1rulkod\u00f3 jelek.<\/p>\r\n \u2013 Most mindenre ilyen sejtelmes v\u00e1laszt adsz? \u2013 D\u00fch\u00f6set villan a szemem, mire Kara gyeng\u00e9n megp\u00f6ck\u00f6li a kezem \u00e9s ereszt egy poh\u00e1r vizet mag\u00e1nak.<\/p>\r\n \u2013 K\u00e9t \u00e9vig figyeltelek, egy id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r csak azon gondolkodtam, mi\u00e9rt nem veszel r\u00f3la tudom\u00e1st. Azt\u00e1n, amikor Katrin elmondta, hogy kosarat adt\u00e1l neki, elkeseredtem, hogy soha nem j\u00f6ssz r\u00e1, hogy m\u00e1s vagy.<\/p>\r\n \u2013 Nem az esetem.<\/p>\r\n \u2013 Mert Caleb az, mi?<\/p>\r\n \u2013 Most mondd, hogy te nem pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1l meg norm\u00e1lis lenni!<\/p>\r\n \u2013 A normalit\u00e1s mindenkinek m\u00e1s, \u00e9s azt k\u00e9rdezed, hogy belementem-e egy olyan kapcsolatba, amit nem akarok, csak hogy m\u00e1soknak megfeleljek, akkor azt kell mondjam, nem. Nem mentem bele. Mi\u00e9rt j\u00e1tszan\u00e9k hamis k\u00e1rty\u00e1kkal, ha van egy takaros paklim. Nem veszem el\u0151, nehogy azt mondj\u00e1k, nem j\u00f3, mert nem \u00e1tlagos? Ugyan m\u00e1r! Eszm\u00e9letlen\u00fcl m\u00e9rges voltam r\u00e1d. Elhittem, hogy v\u00e9gre r\u00e1j\u00f6tt\u00e9l, erre el\u0151h\u00faztad Calebet a tarsolyodb\u00f3l. \u2013 Komoly pillant\u00e1s\u00e1t\u00f3l v\u00e9r sz\u00f6kik az arcomba.<\/p>\r\n \u2013 Meg kellett pr\u00f3b\u00e1lnom \u2013 suttogom a padl\u00f3 fel\u00fclet\u00e9t b\u00e1mulva. \u2013 El sem tudn\u00e1m k\u00e9pzelni, mit mondan\u00e1nak a bar\u00e1taim vagy anyuk\u00e1m, ha tudn\u00e1k az igazs\u00e1got.<\/p>\r\n \u2013 Ink\u00e1bb tagad\u00e1sban \u00e9lsz?<\/p>\r\n \u2013 F\u00e1j ez a jelen id\u0151. Lehet Kara, hogy te m\u00e1r v\u00e9gig j\u00e1rtad ezt az utat, de \u00e9n csak most indulok el rajta. Azt sem tudom mire v\u00e1gyom, mire gerjedek be \u00e9s nagyon kellemetlen\u00fcl \u00e9rzem magam, hogy err\u0151l besz\u00e9lgetek veled. Nem is ismerlek, \u00fagy igaz\u00e1n. Ne n\u00e9zz \u00edgy, igen szexelt\u00fcnk. Igen, j\u00f3 volt, de eg\u00e9sz eddig ut\u00e1ltalak. M\u00e1rmint nem ut\u00e1ltalak, csak nem kedveltelek.<\/p>\r\n \u2013 Mi ez a m\u00falt id\u0151? \u2013 vigyorog karba tett k\u00e9zzel.<\/p>\r\n \u2013 Sok mindenre v\u00e1laszt kaptam. M\u00e1sk\u00e9pp l\u00e1tok dolgokat, de ett\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl m\u00e9g mindig zavar a p\u00f6khendis\u00e9ged, a merevs\u00e9ged \u00e9s a mindenkin\u00e9l t\u00f6bbet tudok st\u00edlusod.<\/p>\r\n \u2013 Szexn\u00e9l nem zavart, a cs\u00f3kokn\u00e1l sem \u00e9s amikor rajtam alszol el se \u00fagy t\u0171nik, mintha kifejezetten\u00a0 \u00e9rdekelne.<\/p>\r\n \u2013 Kibor\u00edtasz \u2013 mondom ideges j\u00e1rk\u00e1l\u00e1sba kezdve. \u2013 Van benned valami, ami annyira tasz\u00edt ilyenkor.<\/p>\r\n Megragadja a karom, a konyhapultnak l\u00f6k \u00e9s a h\u00e1tam m\u00f6g\u00e9 a lapra teszi a kezem. Ajka s\u00farolja az eny\u00e9met, alig kapok leveg\u0151t a k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t\u0151l. \u2013 Tasz\u00edt mi? \u2013 mondja flegm\u00e1n az ajkaimnak. \u2013 Nem \u00fagy t\u0171nik, mintha undort l\u00e1tn\u00e9k az arcodon. \u2013 Egyik kez\u00e9vel szorosan tartja az eny\u00e9met, a m\u00e1sikkal kigombolja a farmerem gombj\u00e1t \u00e9s a bugyimba ny\u00fal. Felny\u00f6g\u00f6k a heves mozdulatt\u00f3l, de nem tudom megakad\u00e1lyozni, hogy ne nedvesedjek. Elmosolyodik, amikor \u0151 is meg\u00e9rzi. \u2013 El\u00e9g saj\u00e1tos m\u00f3don tasz\u00edtalak.<\/p>\r\n \u2013 Hagyd abba! \u2013 suttogom szaggatottan l\u00e9legezve. Nem engedelmeskedik csak gyorsabb ritmusra kapcsol. Nem b\u00edrom tartani magam, a mellkas\u00e1nak d\u0151l\u00f6k \u00e9s a nyak\u00e1ba ny\u00f6g\u00f6k. Hirtelen hagyja abba, \u00e9n meg csal\u00f3dottan lihegek tov\u00e1bb. \u2013 Ne hagyd abba!<\/p>\r\n \u2013 Most akkor hagyjam vagy ne hagyjam? \u2013 Elengedi a kezem, \u00e9n pedig az arca ut\u00e1n kapok. Finom cs\u00f3kom m\u00e1sodpercek alatt v\u00e1lik hevess\u00e9. Tapogat\u00f3zva ny\u00falok a p\u00f3l\u00f3ja al\u00e1, v\u00e9gig sim\u00edtom az oldal\u00e1t \u00e9s \u00e9lvezem, ahogy hideg ujjam \u00e9rint\u00e9s\u00e9re felszisszen. K\u00e9rd\u0151n n\u00e9z r\u00e1m, amikor a h\u00e1t\u00e1t kezdem simogatni.<\/p>\r\n \u2013 A v\u00e9rvesztes\u00e9g miatt \u2013 suttogom \u00e9s az ajk\u00e1hoz akarok hajolni, de h\u00e1tra l\u00e9p.<\/p>\r\n \u2013 Mi?<\/p>\r\n \u2013 A v\u00e9rvesztes\u00e9g miatt hideg az ujjam \u2013 mondom \u00e9s \u00fajra magamhoz akarom h\u00fazni. Elkapja a kezem \u00e9s felh\u00fazza a p\u00f3l\u00f3m ujj\u00e1t. Felszisszen a k\u00e9keslil\u00e1s foltok l\u00e1tt\u00e1n.<\/p>\r\n \u2013 Mit csin\u00e1lt\u00e1l magaddal? \u2013 Hangja pengek\u00e9nt sz\u00e1ll a leveg\u0151ben.<\/p>\r\n \u2013 Azt hittem tudod \u2013 sim\u00edtok v\u00e9gig idegesen az arcomon.<\/p>\r\n \u2013 Nem ap\u00e1d eml\u00e9kpalackjait\u00f3l volt\u00e1l legyeng\u00fclve. \u2013 Kijelent\u00e9sk\u00e9nt mondja, \u00edgy nem v\u00e1laszolok r\u00e1. P\u00e1r percig motyog mag\u00e1ban, majd \u00f6sszeh\u00fazott szem\u00f6ld\u00f6kkel sz\u00f3lal meg. \u2013 Hol volt\u00e1l ebben a h\u00e1rom napban?<\/p>\r\n \u2013 Nem, nem, nem. \u2013 A nappali ir\u00e1ny\u00e1ba menn\u00e9k, de el\u00e1llja az utamat \u00e9s megragadja a kezemet, amikor ki akarom ker\u00fclni. \u2013 Engedj el, Kara!<\/p>\r\n \u2013\u00a0 Mit csin\u00e1lt\u00e1l magaddal, Haylei? Hol aludt\u00e1l, merre j\u00e1rt\u00e1l? Mindenhol kerestelek, azt\u00e1n egy id\u0151 ut\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, hogy direkt ker\u00fclsz. Miattam nem j\u00f6ssz el\u0151, de nem tudtam a mi\u00e9rtj\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 Felejts\u00fck el, j\u00f3?<\/p>\r\n \u2013 Nem, nem j\u00f3. Ap\u00e1nak el kellett mennie, \u00e9s meghagyta, hogy figyeljek r\u00e1d, mert t\u00f6rt\u00e9nt valami a l\u00e1d\u00e1n\u00e1l. Erre elt\u0171nsz, Mollyt \u00e1tvered, \u00e9s teljesen legyeng\u00fclve tal\u00e1lok r\u00e1d, ami ink\u00e1bb t\u0151rbe csal\u00e1s volt semmint r\u00e1tal\u00e1l\u00e1s, de ett\u0151l most eltekintek.<\/p>\r\n \u2013 K\u00e9rlek, ne \u2013 suttogom eltolva magamt\u00f3l. Mereven tartja az alkarom, amikor mozdulni pr\u00f3b\u00e1lok. Hirtelen \u00f6tlett\u0151l vez\u00e9relve r\u00e1ntom le a r\u00f6vidnadr\u00e1gja cipz\u00e1rj\u00e1t.<\/p>\r\n \u2013 Haylei! \u2013 A kezem a nadr\u00e1gja gombj\u00e1t is kioldja. Ugyanolyan merev arccal n\u00e9z \u00e9s er\u0151s k\u00e9zzel tart fogva, mint az elej\u00e9n. K\u00e9k als\u00f3nem\u0171je sz\u00e9l\u00e9t simogatom pimasz vigyorral. A p\u00f3l\u00f3ja al\u00e1 surran a kezem, meg\u00e9rintem a melltart\u00f3ja alj\u00e1t, mire ism\u00e9t figyelmeztet\u0151en mondja ki a nevem. Forr\u00f3 b\u0151re felett \u00e9g a tenyerem, elsuhan a szil\u00e1nk ejtette felsz\u00edni v\u00e1g\u00e1son. A bal karom is az oldal\u00e1ra simul. G\u00f6r\u00f6ngy\u00f6s fel\u00fcletet \u00e9rintek, mire k\u00edv\u00e1ncsian h\u00fazom fel a p\u00f3l\u00f3j\u00e1t. Bel\u00e9m has\u00edt a felismer\u00e9s.<\/p>\r\n \u2013 Te volt\u00e1l a sik\u00e1torban? Basszus, t\u00e9ged sz\u00fart le Friedrich!\u2013 suttogom b\u00e1mulva a heg rojtos sz\u00e9l\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013. Ha nem j\u00f6tt volna ap\u00e1m, mindketten halottak lenn\u00e9nk, mert akkor sem hallgatt\u00e1l r\u00e1m.<\/p>\r\n \u2013 Miattam sz\u00fartak le\u2026<\/p>\r\n \u2013 Nem ez a l\u00e9nyeg! M\u00e1r megint nem hallgatsz r\u00e1m! Istenemre mondom, ha nem mondod el\u2026<\/p>\r\n \u2013 Akkor, mi lesz Kara? \u2013 K\u00f6zel hajolok hozz\u00e1, j\u00e1tszom azzal az apr\u00f3cska dologgal, ami k\u00f6zt\u00fcnk van. Mindk\u00e9t kezem a cs\u00edp\u0151j\u00e9n pihen, nadr\u00e1gja ezt a pillanatot v\u00e1lasztja, hogy combj\u00e1n leszaladva a f\u00f6ld\u00f6n k\u00f6ss\u00f6n ki. K\u00e9ptelen vagyok meg\u00e1llni mosoly n\u00e9lk\u00fcl \u00e9s \u201eez nem lehet igaz\u201d szemforgat\u00e1sa m\u00e9g sz\u00e9lesebbre h\u00fazza a sz\u00e1mat. Remeg a v\u00e1llam az elfojtott nevet\u00e9st\u0151l. Morcosan \u00e1ll el\u0151ttem, amikor kiv\u00e1g\u00f3dik a bej\u00e1rati ajt\u00f3 \u00e9s Mordrich v\u00e9kony, \u00e1m tekint\u00e9lyt parancsol\u00f3 alakja jelenik meg.<\/p>\r\n Riadtan kapjuk fel a fej\u00fcnket, p\u00e1r percig n\u00e9ma csendben, \u00e9g\u0151 arccal b\u00e1muljuk. Hirtelen hajolok le. Kara l\u00e1ba remegni kezd, amikor meg\u00e9rzi az \u00e9rint\u00e9sem. Gyorsan felr\u00e1ntom a nadr\u00e1gj\u00e1t, m\u00edg \u0151 remeg\u0151 v\u00e1llakkal, a tenyer\u00e9be temeti arc\u00e1t \u00e9s hangtalan nevet\u00e9sbe kezd. Mordrich megk\u00f6sz\u00f6r\u00fcli a tork\u00e1t \u00e9s lass\u00fa h\u00e1tr\u00e1l\u00e1ssal l\u00e9p ki az ajt\u00f3n.<\/p>\r\n Kapkodva gombolom be farmersortj\u00e1t, mik\u00f6zben m\u00e9g mindig az arc\u00e1ra szor\u00edtott k\u00e9zzel nevet.<\/p>\r\n \u2013 Nem vicces, hagyd abba!<\/p>\r\n \u2013 Sajn\u00e1lom, most mondan\u00e1m, hogy magadnak kerested \u00e9s a fagyi visszanyalt, de azt hiszem ez nekem is k\u00ednos volt.<\/p>\r\n \u2013 Kara? Nem szeretn\u00e9d elvenni ezt az eml\u00e9ket?<\/p>\r\n \u2013 Hidd el, egyszer m\u00e9g nevetni fogunk rajta.<\/p>\r\n \u2013 Az az id\u0151 nem most van \u2013 motyogom a z\u00e1rt ajt\u00f3ra n\u00e9zve. \u2013 Vajon meg fogja k\u00e9rdezni, mi van k\u00f6zt\u00fcnk?<\/p>\r\n \u2013 Nem az a k\u00e9rd\u00e9s, hogy megk\u00e9rdezi-e, hanem az, hogy mit v\u00e1laszolok \u2013 mondja megigaz\u00edtva a nadr\u00e1gj\u00e1t.<\/p>\r\n K\u00e9rd\u0151n n\u00e9zek r\u00e1, mire csak megr\u00e1ntja a v\u00e1ll\u00e1t. \u2013 Csak szex, nem? Sz\u00fcks\u00e9gletkiel\u00e9g\u00edt\u00e9s.<\/p>\r\n B\u00f3lintok, mik\u00f6zben a sz\u00edvembe mar valami.<\/p>\r\n \u2013 Remek, akkor ott tartottunk, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt veled? \u2013 merev hangj\u00e1t\u00f3l megborzongom. K\u00e9t pillanat kellett hozz\u00e1, hogy merev \u00e9s t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3 legyen. Bel\u00fclr\u0151l az ajkamba harapok, mik\u00f6zben az okokat keresem.<\/p>\r\n \u2013 R\u00e1j\u00f6ttem, hogyan \u00f6lhetem meg Friedrichet. Ap\u00e1m eml\u00e9kpalackj\u00e1ban volt a megold\u00e1s, \u0151 is pr\u00f3b\u00e1lkozott vele, de nem volt meg k\u00e9t \u00f6sszetev\u0151 a m\u00e1gi\u00e1hoz. Mert mindkett\u0151 n\u00e1lam van.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9s mi az?<\/p>\r\n \u2013 A v\u00e9rem \u00e9s a r\u00fan\u00e1im.<\/p>\r\n \u2013 Mi k\u00f6ze a h\u00e1tadon l\u00e9v\u0151 r\u00fan\u00e1knak ehhez?<\/p>\r\n \u2013 Nem azok a r\u00fan\u00e1k, hanem amit m\u00e1s nem k\u00e9pes olvasni. Ami az Int\u00e9zet fal\u00e1n is megjelent. Friedrich \u00e9rt bel\u0151l\u00fck p\u00e1rat, de ahogy tapasztaltam kor\u00e1ntsem az eg\u00e9szet. Itt \u00fctk\u00f6z\u00f6tt az els\u0151 probl\u00e9m\u00e1j\u00e1ba, a m\u00e1sik nyilv\u00e1nval\u00f3an a v\u00e9rem volt.<\/p>\r\n \u2013 Kezdem \u00e9rteni, de honnan tudta ezt ap\u00e1d? Friedrich mondta a\u2026 nos\u2026<\/p>\r\n \u2013 Hal\u00e1lakor? \u2013 fejezem be helyette a mondatot. \u2013 Nem. Ap\u00e1m Friedrich bar\u00e1tja volt \u00e9s egy\u00fctt kerest\u00e9k az \u00f6r\u00f6k \u00e9let kulcs\u00e1t. Ap\u00e1m tal\u00e1lt egy k\u00f6nyvet, ami az \u0151rz\u0151 \u00e1ldozati v\u00e9r\u00e9r\u0151l \u00e9s titkos r\u00fan\u00e1ir\u00f3l besz\u00e9lt. A r\u00fan\u00e1khoz \u00f6tletem sincs hogyan jutottak hozz\u00e1, de a v\u00e9r nem volt meg nekik, ez\u00e9rt kezdtek keresni. Nem \u00e9rtem, ap\u00e1m hogyan nem j\u00f6tt r\u00e1, hogy a l\u00e1nya a kulcsa mindehhez.<\/p>\r\n \u2013 Haylei, el kell mondanom valamit \u2013 mondja Kara mereven. Sz\u00ednpadiasan nagy s\u00f3hajt\u00e1s hagyja el ajkait. Oldalra ford\u00edtja a fej\u00e9t \u00e9s komolyan mes\u00e9lni kezd. \u2013 H\u00e1rom \u00e9vvel ezel\u0151tt volt egy fi\u00fa, akin k\u00eds\u00e9rtetiesen hasonl\u00f3 t\u00fcnetek jelentkeztek, mint rajtad. A m\u00e1gusvil\u00e1g felbolydult m\u00e9hkas m\u00f3dj\u00e1ra dongta k\u00f6r\u00fcl a sr\u00e1cot. Fogalmunk sem volt milyen k\u00e9pess\u00e9g birtok\u00e1ban van, de azt tudtuk, hogy Friedrichnek kell, \u00edgy ink\u00e1bb mi kaparintottuk meg el\u0151sz\u00f6r. Nem \u00e9rdekelt benn\u00fcnket, mit szeretne, mik az \u00e1lmai, elk\u00e9pzel\u00e9sei, v\u00e1gyai, azt akartuk, hogy v\u00e9get \u00e9rjen Friedrich \u00f6nt\u00f6rv\u00e9ny\u0171 \u00e9letm\u00f3dja. Hamar r\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk, hogy amit tett\u00fcnk visszaford\u00edthatatlan k\u00f6vetkezm\u00e9nyekkel j\u00e1r. A sr\u00e1c meg\u00f6lte mag\u00e1t, nem b\u00edrta a terhet, akkora felel\u0151ss\u00e9g szakadt a nyak\u00e1ba, amit m\u00e1r nem tudott feldolgozni. Mordrichkal m\u00e1r az elej\u00e9n sejtett\u00fck, hogy valami nem stimmel, de egyik\u00fcnk sem gondolta, hogy ez lesz. Elsz\u00fartuk, mi okoztuk a hal\u00e1l\u00e1t, mert annyira szabadulni akartunk, mint m\u00e9g soha senki. \u00cdgy sz\u00e1llt r\u00e1d a dolog, te lett\u00e9l az utols\u00f3 lesz\u00e1rmazott \u00e9s \u00e9rtelmet nyert a j\u00f3slatom is.<\/p>\r\n \u2013 Ha a sr\u00e1c t\u00fal\u00e9lte volna, soha nem ker\u00fcl\u00f6k ide? Nem lenn\u00e9nek rajtam r\u00fan\u00e1k sem? A rokonom volt, m\u00e9gse hallottam r\u00f3la?<\/p>\r\n \u2013 A rokonod volt, t\u00e1voli, de ugyanaz a v\u00e9r, \u00e9s nem bizony.<\/p>\r\n D\u00f6bbenten pislogva pr\u00f3b\u00e1lom feldolgozni az inform\u00e1ci\u00f3kat. Kattogok, mint egy r\u00e9gi elromlott vekker a v\u00e9gnapjaihoz k\u00f6zeledve.<\/p>\r\n \u2013 Sz\u00f3val ap\u00e1m nem \u00e9lt, amikor r\u00e1m sz\u00e1llt ez az eg\u00e9sz. Nos, legal\u00e1bb ennyit levehetek a \u201emi\u00e9rt voltam szar apa\u201d list\u00e1j\u00e1r\u00f3l.<\/p>\r\n \u2013 Sajn\u00e1lom, hogy csal\u00f3dt\u00e1l benne, de nem volt rossz ember. Apa sokat volt vele, a bar\u00e1tja volt, csak az \u00e9let m\u00e1sfel\u00e9 sodorta.<\/p>\r\n \u2013 Mit tudsz te a csal\u00f3d\u00e1sr\u00f3l Kara \u2013 legyintek \u00e9s a nappalija fel\u00e9 indulok.<\/p>\r\n \u2013 Mordrich az ap\u00e1m, id\u0151utaz\u00f3. Szerinted mennyit voltam egyed\u00fcl, m\u00edg \u0151 j\u00e1rk\u00e1lt? Saccold meg h\u00e1ny sz\u00fclet\u00e9snapot t\u00f6lt\u00f6ttem n\u00e9lk\u00fcle, \u00fclve ann\u00e1l a rohadt asztaln\u00e1l, v\u00e1rva, hogy tal\u00e1n betoppan azon az ajt\u00f3n \u2013 mutat idegesen az ir\u00e1ny\u00e1ba. Tizenk\u00e9t \u00e9ven kereszt\u00fcl, egyetlen alkalommal sem l\u00e9pte \u00e1t a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6t. Ap\u00e1d nem \u00f6nsz\u00e1nt\u00e1b\u00f3l hagyott el benneteket, de az eny\u00e9m saj\u00e1t akarat\u00e1b\u00f3l utazgat \u00e9s ezzel nem lekicsiny\u00edteni akarom a f\u00e1jdalmad, csak k\u00f6z\u00f6lni, hogy ne tegy\u00e9l olyan kijelent\u00e9seket, amik igazs\u00e1gtartalm\u00e1val gondok vannak, mert k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m sz\u00e9pen, csal\u00f3dtam eleget.<\/p>\r\n Lefagyva figyelem, ahogy d\u00fch\u00f6s arca lassan megnyugszik. Tark\u00f3j\u00e1ra teszi a kez\u00e9t, majd tehetetlen\u00fcl leengedi \u0151ket.<\/p>\r\n Nem tal\u00e1lom a szavakat, de nincs is sz\u00fcks\u00e9g r\u00e1. Kara arc\u00e1t k\u00e9t tenyerem k\u00f6z\u00e9 fogom \u00e9s gyeng\u00e9d cs\u00f3kot lehelek az ajk\u00e1ra. Tekintetem mindent el\u00e1rul sz\u00e1m\u00e1ra, mert egy semmi baj fejingat\u00e1ssal v\u00e1laszol. \u00c1ll\u00e1r\u00f3l a kezem a tark\u00f3j\u00e1ra simul, majd utat t\u00f6r mag\u00e1nak puha hajsz\u00e1lai k\u00f6z\u00f6tt. Ajkam k\u00f6vetel\u0151z\u0151n tapad az \u00f6v\u00e9re, nyelve \u00e9rint\u00e9s\u00e9r\u00e9re a j\u00f3kisl\u00e1nys\u00e1gom a kuk\u00e1ba v\u00e1ndorol. Akarom \u0151t. Cs\u00edp\u0151met az \u00f6v\u00e9hez nyomom \u00e9s a p\u00f3l\u00f3ja al\u00e1 ny\u00falok. Felny\u00f6g, amikor meg\u00e9rzi hideg ujjam \u00e9rint\u00e9s\u00e9t a melltart\u00f3ja felett. Hiba volt a k\u00e9z, azonnal r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, amikor elhajol.<\/p>\r\n \u2013 Nem hagyom, hogy elvond a figyelmem, am\u00edg el nem vitt\u00e9l a helyedre.<\/p>\r\n \u2013 Pihennem k\u00e9ne, a v\u00e9r nem termel\u0151dik egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra.<\/p>\r\n \u2013 De pontosan azt csin\u00e1lja \u00e9s ne manipul\u00e1lj.<\/p>\r\n \u2013 Es\u00e9lyem sincs ilyesmire, de tal\u00e1n a figyelmedet siker\u00fcl elterelnem \u2013 suttogom \u00fajra a sz\u00e1j\u00e1hoz hajolva. Hevess\u00e9gemt\u0151l egy percre elveszti a kontrollt, azt\u00e1n \u00fajra elhajol az ajkamt\u00f3l. A barna kab\u00e1tja ut\u00e1n ny\u00fal, m\u00edg \u00e9n a csigal\u00e9pcs\u0151 ir\u00e1ny\u00e1ba sand\u00edtok \u00e9s ellend\u00fcl\u00f6k. \u00a0<\/p>\r\n A derekamn\u00e1l fogva kap el a legfels\u0151 l\u00e9pcs\u0151fok el\u0151tt, megijedek, amikor zoknis l\u00e1bam al\u00f3l kics\u00faszik a talaj. Kara f\u00e9loldalasan r\u00e1m \u00e9rkezik \u00e9s igyekszik visszanyerni egyens\u00faly\u00e1t f\u00e9lig a nappali semmije felett l\u00f3gva.<\/p>\r\n \u2013 Mi\u00e9rt van az, hogy veled semmi sem egyszer\u0171? Mindent bonyolultt\u00e1 teszel, puszt\u00e1n azzal, hogy nem j\u00f3zanul gondolkodsz \u2013 morogja d\u00fch\u00f6sen, amikor magamra h\u00fazom. A fejem mellett k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve t\u00e1masztja meg mag\u00e1t vill\u00e1mokat sz\u00f3rva a szem\u00e9vel.<\/p>\r\n \u2013 Megint bet\u00f6r\u00f6tt a szem\u00fcvegem \u2013 motyogom a szem\u00fcveg \u00fcveg\u00e9t kocogtatva a h\u00e1tamon fekve. Mindketten meglep\u0151d\u00fcnk, amikor az \u00fcveg halk pattan\u00e1ssal sz\u00e9tdurran \u00e9s arcomba hullik. \u2013\u00a0 Ki ne nyisd a szemed! \u2013 Puha ujj\u00e1val, \u00f3vatos mozdulatokkal sepri le a szemem k\u00f6rny\u00e9k\u00e9r\u0151l a szil\u00e1nkdarabokat.<\/p>\r\n Van valami furcsa \u00e9s borzongat\u00f3 abban, amikor el\u0151sz\u00f6r n\u00e9zel bele valaki szem\u00e9be, miut\u00e1n m\u00e1r t\u00f6rt\u00e9nt k\u00f6ztetek p\u00e1r dolog. Most m\u00e1r nem lehet \u00e1larc m\u00f6g\u00e9 b\u00fajni, \u00e9s felesleges is lenne. Fekszetek egym\u00e1st\u00f3l p\u00e1r centire, sz\u00f3tlanul. P\u00edr \u00f6nti el az arcom, amikor a man\u00f3k fej\u00fcket el\u0151dugva, ez\u00fattal tollaslabd\u00e1val \u00e1llnak be agyam oldals\u00f3 lebeny\u00e9be.<\/p>\r\n \u2013 Mi\u00e9rt v\u00f6r\u00f6s\u00f6dt\u00e9l el?<\/p>\r\n \u2013 Mert a combod a l\u00e1bam k\u00f6z\u00f6tt van \u2013 mentem meg magam.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9s ez az\u00e9rt kellemetlen, mert?<\/p>\r\n \u2013 Nem kellemetlen, nem olyan \u00e9rtelemben kellemetlen \u2013 mondom zavartan.<\/p>\r\n \u2013 H\u00e1t milyen \u00e9rtelemben az?<\/p>\r\n \u2013 Semmilyen. Vagy iz\u00e9, a felt\u00e1madt gondolatom \u00e9rtelm\u00e9ben kellemetlen.<\/p>\r\n \u2013 Ez most nem \u00e9rtem \u2013 vigyorog a fejem mellett t\u00e1maszkodva, arcomhoz k\u00f6zel \u00e9s m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl sem mozd\u00edtan\u00e1 el a combj\u00e1t.<\/p>\r\n \u2013 Semmi.<\/p>\r\n \u2013 Most m\u00e1r ne hagyj l\u00f3gva, Haylei.<\/p>\r\n \u2013 Csak az\u00e9rt nem nyallak ki itt, mert tele van szil\u00e1nkkal a padl\u00f3 \u2013 suttogom m\u00e9lyen a szem\u00e9be n\u00e9zve.<\/p>\r\n \u2013 Fel k\u00e9ne \u00e1llnom r\u00f3lad, de sajnos tetszenek az illetlen gondolataid.<\/p>\r\n \u2013 Ha illetlen, ak\u00e1r el is mehetek \u2013 mondom az ajt\u00f3 fel\u00e9 pillantva.<\/p>\r\n \u2013 El fogsz, ne agg\u00f3dj \u2013 vigyorog sunyin \u00e9s \u00e1ll\u00e1sba l\u00f6ki mag\u00e1t. \u2013 Vegy\u00e9l leveg\u0151t is \u00e9s vigy\u00e1zz, amikor fel\u00e1llsz \u2013 mondja a kez\u00e9t ny\u00fajtva. \u2013 \u00c9s tal\u00e1lnunk kell egy m\u00ednusz h\u00e1rmas szem\u00fcveget.<\/p>\r\n \u2013 Honnan tudod, hogy m\u00ednusz h\u00e1rmas szem\u00fcveget hordok? \u2013 k\u00e9rdezem cs\u00edp\u0151re tett k\u00e9zzel \u00e1llva el\u0151tte.<\/p>\r\n \u2013 K\u00e9t \u00e9ven \u00e1t figyeltelek, Haylei.<\/p>\r\n \u2013 Van egy lez\u00e1rt, titkos, elcseszett akt\u00e1tok az adataimr\u00f3l? Hogy M-es nadr\u00e1got hordok, hogy nyolcvan\u00f6t\u00f6s melltart\u00f3 kell, hogy m\u00ednusz h\u00e1rmas a szemem, jobb kezes vagyok, elt\u00f6rtem egy \u00e9ve a csukl\u00f3mat, hogy\u2026<\/p>\r\n \u2013 Nyugi, nyugi \u2013 mondja a keze k\u00f6z\u00e9 kapva az arcomat. \u2013 Ijeszt\u0151, de meg kell \u00e9rtened, hogy musz\u00e1j volt. Ki kellett der\u00edteni, megk\u00f6rny\u00e9kezett-e Friedrich, hogy milyen \u00e9leted van, milyen a szem\u00e9lyis\u00e9ged, miket szeretsz stb. Musz\u00e1j volt felt\u00e9rk\u00e9peznem, milyen kezekbe ker\u00fcl a k\u00e9pess\u00e9g, ki lesz ez\u00fattal az \u0150rz\u0151.<\/p>\r\n \u2013 Kara, a legt\u00f6bb id\u0151met a szob\u00e1mba t\u00f6lt\u00f6ttem, neked pedig nincs r\u00f6ntgenszemed. Bepolosk\u00e1ztad a szob\u00e1m? \u2013 Elgondolkodva tolom el magamt\u00f3l a kez\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 Most nem a kis bogarakra gondolsz, ugye?<\/p>\r\n \u2013 \u00c9rt\u00e9kelem a humorod, de ebben a pillanatban\u2026<\/p>\r\n \u2013 Be, de miel\u0151tt jobban kiakadn\u00e1l, kikapcsoltam, amikor te \u00e9ppen\u2026 nem az volt a c\u00e9l, hogy betolakodjunk a mag\u00e1nszf\u00e9r\u00e1dba.<\/p>\r\n \u2013 Aztarohadtkurv\u2026 \u2013 grimaszolva tapasztja a kez\u00e9t a sz\u00e1mra. Beleharapok, mire szisszenve kapja el. \u2013 Minden ember \u00e9l nemi \u00e9letet! \u2013 v\u00f6r\u00f6s arccal n\u00e9zek a szem\u00e9be. \u2013 \u00c9s \u00e1ltal\u00e1ban a n\u00e9gy fal k\u00f6z\u00f6tt csin\u00e1lja, abban a hiszemben, hogy nem hallja senki! Mert mag\u00e1n\u00fcgy, \u00e9rted Kara, s\u00e9rti a szem\u00e9lyes teremet, a jogaimat, a\u2026 \u2013 ajka hirtelen nyom\u00f3dik a sz\u00e1mra, bel\u00e9m fojtva a szitkokat \u00e9s r\u00e1galmakat. Sajn\u00e1lom \u2013 suttogja minden egyes apr\u00f3 cs\u00f3k ut\u00e1n.<\/p>\r\n \u2013 Ezt meg nem csin\u00e1lhatod csak \u00fagy \u2013 motyogom lehunyt szemmel \u00f6lelve \u00e1t a derek\u00e1t.<\/p>\r\n \u2013 Te rendszeresen ezt teszed.<\/p>\r\n \u2013 Nekem szabad, viszont elfelejtettem, miket akartam a fejedhez v\u00e1gni.<\/p>\r\n \u2013 Akkor el\u00e9rtem a c\u00e9lom.<\/p>\r\n Fejcs\u00f3v\u00e1lva sim\u00edtom f\u00e9lre a haj\u00e1t, hogy nyak\u00e1hoz \u00e9rinthessem az ajkamat. A fenekem al\u00e1 ny\u00fal \u00e9s \u00fagy h\u00faz a szob\u00e1ja fel\u00e9. Az \u00e1gy el\u0151tt mosolyogva tesz le \u00e9s hagyja, hogy a takar\u00f3ra l\u00f6kjem \u00e9s lefogjam a kez\u00e9t. Moccanni pr\u00f3b\u00e1lna, de kezem szorosan tartja az \u00f6v\u00e9t, mik\u00f6zben nyaka hajlat\u00e1t harapd\u00e1lom.<\/p>\r\n \u2013 Ne h\u00fazd el \u2013 suttogja v\u00e1gyt\u00f3l f\u0171t\u00f6tten.<\/p>\r\n \u2013 K\u00e9s\u0151, j\u00f3l kellett volna viselkedni \u00e9s illedelmesen kommunik\u00e1lni \u2013 motyogom a kulcscsontj\u00e1t cs\u00f3kolgatva. Bal kezem felfedez\u0151\u00fatra indul a p\u00f3l\u00f3ja alatt, m\u00edg a m\u00e1sik m\u00e9g mindig a kezeit tartja. A melltart\u00f3ja p\u00e1ntj\u00e1t csatolom ki, amikor kiszabad\u00edtja a kez\u00e9t \u00e9s maga al\u00e1 gy\u0171r. Nevetek a vigyorg\u00e1s\u00e1n. A fejem mellett t\u00e1masztja meg mag\u00e1t, de nem fogja le a kezem. Engedi, hogy ujjam lass\u00edtott felv\u00e9telben tolja fel a p\u00f3l\u00f3j\u00e1t a melltart\u00f3j\u00e1val egy\u00fctt. Mikor megszabadul t\u0151le v\u00e1rakoz\u00f3an pillant r\u00e1m, de m\u00e1r a hegeit simogatom.<\/p>\r\n Figyelmeztet\u0151en mondja ki a nevem, de sosem t\u00f6r\u0151dtem a k\u00e9r\u00e9seivel, nem most fogom elkezdeni. Akarom \u0151t, minden porcik\u00e1j\u00e1t, ez\u00e9rt gy\u00f6trelmes lassan haladok, hogy meg\u00e9rtse, nincs m\u00e1r vissza\u00fat. \u00c9rzem, mikor szakad el n\u00e1la a c\u00e9rna, combj\u00e1t er\u0151sebben nyomja a l\u00e1baim k\u00f6z\u00e9, keze pedig pillantok leforg\u00e1sa alatt szabad\u00edt meg a p\u00f3l\u00f3mt\u00f3l. Azt hittem n\u00e1lam van az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s, de hamar r\u00e1j\u00f6ttem, hogy r\u00e9gen elvesztettem. Mindig \u00e9n ir\u00e1ny\u00edtottam mindenkit, sosem bolond\u00edtott meg senki az \u00e1gyban, nehezen engedtem el magam \u00e9s pl\u00e1ne nem voltam ennyire felizgulva. De Kar\u00e1val m\u00e1s, azt sem tudom hirtelen, hogy a takar\u00f3t szorongassam vagy r\u00e1ntsam magamhoz a sz\u00e1j\u00e1t. Egyszerre akarok mindent \u00e9s v\u00e9rnyom\u00e1som felborult s\u00f6r\u00f6shord\u00f3 m\u00f3dj\u00e1ra gurul fel-le, mintha csak egy haj\u00f3 fed\u00e9lzet\u00e9n pr\u00f3b\u00e1lna egyens\u00falyra tal\u00e1lni, amit nyilv\u00e1nval\u00f3an nem tal\u00e1l. Mert Kara felr\u00fagott minden szab\u00e1lyt, norm\u00e1t \u00e9s vil\u00e1gn\u00e9zetet bennem.<\/p>\r\n Remeg a l\u00e1bam, amikor a combom bels\u0151 oldal\u00e1t cs\u00f3kolja, annyira k\u00edv\u00e1nom, hogy a sz\u00e1mra kell tapasztanom a kezem, nehogy b\u00e1rmi is kiszakadjon bel\u0151lem.<\/p>\r\n \u2013 Addig nem kapod meg, amit szeretn\u00e9l, m\u00edg hangot nem adsz neki \u2013 vigyorog fel\u00e9m pillantva.<\/p>\r\n \u2013 Basszus Kara\u2026ne csin\u00e1ld \u2013 ny\u00f6g\u00f6k fel hangosan, mire elv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6m, \u0151 pedig a l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9 nyal. Apr\u00f3 sz\u00ednes szil\u00e1nkokra robban a szob\u00e1ja, szorosan lehunyom a szemem, de m\u00e1r r\u00e9g nem itt j\u00e1rok. Nincsenek \u00e9rtelmes gondolatok, gondolatok sincsenek, csak \u0151 van, a nyelve \u00e9s az ujjai. A g\u00e1tl\u00e1sok agyam legt\u00e1volabbi zug\u00e1ba h\u00faz\u00f3dtak egy l\u00e1thatatlann\u00e1 t\u00e9v\u0151 k\u00f6peny m\u00f6g\u00e9. \u00c9n pedig tov\u00e1bb remegek az \u00faton, aminek a v\u00e9g\u00e9n Kara vigyorg\u00e1s\u00e1ba \u00e9rkezem meg.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/sarah.cafeblog.hu\/files\/2019\/06\/802add21684c2514483edc8e4fb22b00-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}