J\u00f3slat 6. r\u00e9sz<\/p>\r\n
Elfogytak a szavak. S\u00edrni lenne kedvem. A k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s szor\u00edtja a torkom, fekszem az oldalamra szor\u00edtott k\u00e9zzel \u00e9s rem\u00e9nykedem, hogy megny\u00edlik alattam az \u00e1gy, a rug\u00f3k massz\u00e1v\u00e1 v\u00e1lnak, a f\u00f6ldbe kr\u00e1ter keletkezik \u00e9s egy\u00fctt folyunk bele a semmibe.<\/p>\r\n
Eml\u00e9kszem a hangra, amikor kiny\u00edlt az els\u0151 \u00fcveg \u00e9s megcsapott a sz\u00f6rny\u0171s\u00e9g. Sistergett, mint egy kis\u00fclni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 r\u00e9gi l\u00e1mpa \u00e9s mint egy keser\u0171 bor csorogtak le a torkomon az inform\u00e1ci\u00f3k.<\/p>\r\n
Ap\u00e1m palackozta az eml\u00e9keit, el\u00e1sta \u0151ket a f\u00f6ldbe \u00e9s a kulcsot az asztalomon hagyta. Azt a kulcsot, ami az\u00f3ta a nyakamban l\u00f3g egy b\u0151r sz\u00edjon. Mindent palackozott, ami hal\u00e1lakor Friedrichn\u00e9l t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s m\u00e9g ann\u00e1l is t\u00f6bbet. Hogy ez hogyan lehets\u00e9ges? Apa k\u00e9pes volt egy id\u0151ben egyszerre t\u00f6bb helyen lenni. Amikor azon az est\u00e9n, az asztalomon hagyta a l\u00e1d\u00e1t nyit\u00f3 kulcsot, abban az id\u0151ben\u2026 apa haldoklott. Friedrich elk\u00f6vette \u00e9lete legnagyobb hib\u00e1j\u00e1t \u00e9s beavatta ap\u00e1mat s\u00f6t\u00e9t titkaiba. Lehet, hogy kiv\u00e1gta ap\u00e1m nyelv\u00e9t, de elfelejtette a k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t.<\/p>\r\n
Ap\u00e1m mindezt r\u00e1m hagyta, a l\u00e1ny\u00e1ra, akit elvileg szeretett. Felmer\u00fcl a k\u00e9rd\u00e9s, hogy szeretett-e valaha igaz\u00e1n \u00e9s ha v\u00e9letlen igen lenne r\u00e1 a v\u00e1lasz, akkor m\u00e9gis, hogyan tehette ezt. K\u00e9nyszer\u00edtett, hogy v\u00e9gig n\u00e9zzem haldokl\u00e1s\u00e1nak m\u00e1sodperceit, hal\u00e1lh\u00f6rg\u00e9s\u00e9nek fullaszt\u00f3 hangjait, a f\u00f6ld\u00f6n verg\u0151d\u00e9s\u00e9nek pillanatait, hogy azt\u00e1n a csal\u00f3d\u00e1s maradjon. A m\u00e9rhetetlen, felfoghatatlan csal\u00f3d\u00e1s.<\/p>\r\n
Semmit nem \u00e9r az utols\u00f3 palacknyi \u00fczenet, ott a t\u00f6bbi mellett. Hi\u00e1ba vagyok boldog abban az utols\u00f3 snittben, hi\u00e1ba nevetek a f\u00f6ld\u00f6n fekve, hi\u00e1ba fekszik mellettem ap\u00e1m szint\u00e9n nevetve, hi\u00e1ba fetreng\u00fcnk az \u0151szi falevelek k\u00f6z\u00f6tt az egyetlen golden retriever kuty\u00e1nkkal. Ezek ut\u00e1n \u00fczenhet megb\u00e1n\u00e1st a tekintete, sajn\u00e1lhatja teljes sz\u00edv\u00e9b\u0151l, fikarcnyit sem \u00e9r. Mert a vele t\u00f6rt\u00e9nt sz\u00f6rny\u0171s\u00e9gek az agyamba iv\u00f3dtak, f\u00e9reg m\u00f3dj\u00e1ra tekerg\u0151znek a fejemben, sik\u00edt\u00e1sra k\u00e9sztetve.<\/p>\r\n
Mindez az\u00e9rt, mert nyugalmat nem ismerve ostromoltam Mordrichot \u00e9s beadata a derek\u00e1t. Elindultunk az egyetlen birtokunkban l\u00e9v\u0151 inform\u00e1ci\u00f3morzsa ut\u00e1n. Mordrich sokat hallott ap\u00e1mt\u00f3l egy l\u00e1d\u00e1r\u00f3l \u00e9s hal\u00e1lakor kab\u00e1tzseb\u00e9be enyh\u00e9n jobbra d\u0151l\u0151 sz\u00e1mokkal egy koordin\u00e1ta volt helyezve. N\u00e1lam pedig volt egy kulcs, amir\u0151l nem tudtuk melyik z\u00e1rba illik.<\/p>\r\n
Egy lapra tett\u00fck fel a szerencs\u00e9nket \u00e9s elrobogtunk a helyre. S\u00f6t\u00e9t, k\u00f6d\u00f6s, fullaszt\u00f3an s\u0171r\u0171 rengeteg volt, ahol m\u00e1r \u00e9rkez\u00e9semkor \u00e9reztem, hogy nem vagyok biztons\u00e1gban. De Mordrich b\u0171b\u00e1ja hatott, elrejtve maradtam a gyilkos tekintet el\u0151l.<\/p>\r\n
Visszagondolva nem tudom, melyik lett volna jobb, ha Friedrich megtal\u00e1l \u00e9s nem kell \u00e1t\u00e9lnem a fullaszt\u00f3 eml\u00e9kek szor\u00edt\u00e1s\u00e1t vagy ami t\u00f6rt\u00e9nt, hogy az eg\u00e9sz aut\u00f3\u00faton k\u00fczd\u00f6ttem a gyomrom \u00e9melyg\u00e9s\u00e9vel, a migr\u00e9nes f\u00e1jdalommal, a nyomaszt\u00f3 eml\u00e9kek s\u00faly\u00e1val. P\u00e1r pillanat volt csup\u00e1n az eml\u00e9kek k\u00f6z\u00f6tt, de egy kocsi\u00fatnyi szenved\u00e9s v\u00e1rt r\u00e1m ut\u00e1na.<\/p>\r\n
Friedrich ugyan nem tal\u00e1lt meg, de \u00e9reztem, hogy keres \u00e9s r\u00e1m kapcsol\u00f3dva dr\u00f3ton h\u00fazza ki bel\u0151lem az \u00e9letet. Mintha egy titkos fonal k\u00f6tne \u00f6ssze vele, amelyen kereszt\u00fcl hozz\u00e1f\u00e9r az \u00f6sszes mosolyhoz \u00e9s vid\u00e1m pillant\u00e1shoz. A boldog, s\u00edrvanevet\u0151s eml\u00e9kekhez, a m\u00faltam nyugodt pillek\u00f6nny\u0171 darabk\u00e1ihoz, hogy elvegye, ami valaha sz\u00e1m\u00edtott \u00e9s fontos volt. L\u00e9nyem egy meghat\u00e1roz\u00f3 r\u00e9sz\u00e9hez f\u00e9rt hozz\u00e1, amit azt\u00e1n cs\u00e1mcsogva em\u00e9sztett fel, bennem kong\u00f3 \u00fcress\u00e9get hagyva. Pillanatr\u00f3l pillanatra sodort messzebb att\u00f3l az embert\u0151l, aki val\u00f3j\u00e1ban vagyok. M\u00e1r nem kiv\u00e1r\u00e1sra j\u00e1tszik, v\u00e9resen komolyan k\u00fczd \u00e9rtem, k\u00fczd az \u00e9let\u00e9\u00e9rt.<\/p>\r\n
Igaza volt, egy gyenge vir\u00e1gsz\u00e1l vagyok hozz\u00e1 k\u00e9pest.<\/p>\r\n
Remeg\u0151 l\u00e1bakkal sz\u00e1lltam ki Mordrich kocsij\u00e1b\u00f3l, sz\u00f3ra sem m\u00e9ltatva. Az \u00f6sszes energi\u00e1mra sz\u00fcks\u00e9gem volt, hogy elvonszoljam magam az \u00e1gyamig, fejemben halomnyi k\u00e9rd\u00e9s v\u00e1lasz\u00e1val. Azt\u00e1n megsz\u00fcletett \u201eA gondolat\u201d \u00e9s m\u00e1r konkr\u00e9t, k\u00e9zzelfoghat\u00f3 tervem van Friedrich meg\u00f6l\u00e9s\u00e9re, csak m\u00e9g hagyom, hogy sz\u00e9tmarjon bel\u00fclr\u0151l. Semmi nem maradhat odabent, mert akad\u00e1lyozna, mert m\u00e9g meggy\u0151zhet\u0151 vagyok, mert m\u00e9g maradt bennem egy apr\u00f3cska, par\u00e1nyi, porszemnyi emberi von\u00e1s. M\u00e9g.<\/p>\r\n
A vil\u00e1g szempontj\u00e1b\u00f3l nem sz\u00e1m\u00edt melyik\u00fcnk marad \u00e9letben, mert mindketten k\u00e9pesek lesz\u00fcnk elpuszt\u00edtani azt. Annyi az egyenlet ismeretlenje, hogy ha \u00e9n maradok \u00e9letben, a vil\u00e1got em\u00e9sztem fel vagy \u00f6nmagam fennmaradt cafatk\u00e1ival birk\u00f3zva s\u00ednyl\u0151d\u00f6m m\u00e9g p\u00e1r \u00e9vig, m\u00edg elvisz mag\u00e1val az a hatalmas er\u0151, amit a nyakamba varrtak. Teh\u00e1t nem sz\u00e1m\u00edt, hogy \u00e9lve meg\u00faszom-e, nekem legal\u00e1bbis nem. Nekem egyetlen dolog sz\u00e1m\u00edt.<\/p>\r\n
Friedrichnek meg kell halnia.<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
Nem rezzenek meg, amikor kiv\u00e1g\u00f3dik a szob\u00e1m ajtaja, m\u00e1r sz\u00e1m\u00edtottam a csattan\u00e1sra, az agg\u00f3d\u00f3 karok \u00e9rint\u00e9s\u00e9re. Nem \u00e9r v\u00e1ratlanul a szem\u00e9ben felvillan\u00f3 l\u00e1ngol\u00f3 gy\u00f6trelem sem. Az \u00e1gyam v\u00e9g\u00e9ben t\u00e9rdel \u00e9s remegve szor\u00edtja a kezem. \u00c9n meg nem \u00e9rzek semmit \u00e9s v\u00e9gre egyszer az \u00e9letemben \u00f6r\u00fcl\u00f6k neki. Mennyi k\u00ednl\u00f3d\u00e1st\u00f3l szabad\u00edt meg az \u00e9rzelemmentess\u00e9g. Szavakkal elmondhatatlan, bet\u0171kkel meg felesleges le\u00edrni. L\u00e1tom, hogy lesz\u00edvesebben a karjaiba vonna \u00e9s addig ringatna m\u00edg visszakapja azt a Hayleit akit megismert, akibe beleszeretett. De hi\u00e1ba m\u00e1r ringat\u00e1s, hi\u00e1ba m\u00e1r l\u00e1ngol\u00f3 szerelem, az a Haylei, m\u00e1r nem a l\u00e9nyem r\u00e9sze. \u00c9s b\u00e1rmennyire nem akarja, ezt Calebnek is el kell fogadnia.<\/p>\r\n
Er\u0151s k\u00e9zzel \u00f6lel \u00e1t, felh\u00fazva az \u00e1gyr\u00f3l. L\u00f3gok a karjai k\u00f6z\u00f6tt, nem fogom meg sz\u00e9les h\u00e1t\u00e1t, nem hajtom a v\u00e1ll\u00e1ra a fejem, rongybabak\u00e9nt cs\u00fcng\u00f6k rajta. Gyenge vagyok \u00e9s semmi kedvem az \u00e9rzelmeivel foglalkozni, azt akarom, hogy felfogja, nem szeretem \u00e9s soha nem is fogom. Se \u0151t, se senki m\u00e1st a vil\u00e1gon. Elfogadtam, hogy a h\u00e1tamon l\u00e9v\u0151 r\u00fana nem lesz soha teljes eg\u00e9sz. K\u00e9ptelen vagyok a szeretetre, a szerelem messzire sodr\u00f3dott az esem\u00e9nyekben, el\u00e9rhetetlen kart\u00e1vols\u00e1gra \u00e9s m\u00e1r nem ny\u00fajt\u00f3zkodom ut\u00e1na. Felesleges. Caleb f\u00e9lre\u00e9rtette a k\u00f6zeled\u00e9sem \u00e9s \u00e9n is f\u00e9lre\u00e9rtettem magam, de itt a pillanat, hogy ezt tiszt\u00e1zzuk.<\/p>\r\n
\u2013 Caleb, engedj el k\u00e9rlek! \u2013 mondom hat\u00e1rozottan \u00e9s eltolom magamt\u00f3l a mellkas\u00e1t.<\/p>\r\n
\u2013 B\u00e1rcsak tudtam volna, hogy mire k\u00e9sz\u00fclt\u00f6k, ha veletek megyek megv\u00e9dhettelek volna vagy legal\u00e1bb lebesz\u00e9lhettelek volna.<\/p>\r\n
\u2013 Nem b\u00e1ntott senki, Caleb.<\/p>\r\n
\u2013 Akkor, mi\u00e9rt n\u00e9zel ki, ilyen\u2026 m\u00e1snak. Mintha\u2026<\/p>\r\n
\u2013 Caleb, szeretn\u00e9lek megk\u00e9rni valamire \u2013 v\u00e1gok a szav\u00e1ba \u00e9s az ajt\u00f3hoz s\u00e9t\u00e1lok. Sz\u00e9lesre t\u00e1rom \u00e9s m\u00e9lyen a szem\u00e9be n\u00e9zek. \u2013 Menj el, k\u00e9rlek!<\/p>\r\n
Nagyra nyitott szemekkel, sz\u00e1jt\u00e1tva \u00e1ll az \u00e1gyamn\u00e1l. V\u00e9g\u00fcl lass\u00fa l\u00e9ptekkel megindul.<\/p>\r\n
\u2013 Meg\u00e9rtem, hogy egyed\u00fcl akarsz lenni, de estefele visszan\u00e9zek, h\u00e1th\u2026<\/p>\r\n
\u2013 \u00d6r\u00f6kre.<\/p>\r\n
\u2013 Mi?!<\/p>\r\n
\u2013 Caleb, k\u00e9rlek, ne gyere vissza t\u00f6bbet.<\/p>\r\n
\u2013 Mivan?! Te most\u2026te most szak\u00edtasz velem?<\/p>\r\n
\u2013 Nem j\u00e1rtunk.<\/p>\r\n
\u2013 Akkor minek nevezed, a reggeli fut\u00e1sainkat, hogy \u00e1ltal\u00e1ban egy\u00fctt vagyunk, hogy agg\u00f3dom \u00e9rted, hogy\u2026<\/p>\r\n
\u2013 Bar\u00e1ts\u00e1gnak, de te bel\u00e9m szerett\u00e9l.<\/p>\r\n
\u2013 Kara miatt van, igaz? Tudtam, hogy nem csak bar\u00e1tn\u0151k vagytok. Hallgatnom kellett volna Katrinra, amikor azt mondta, hogy \u00fagy n\u00e9ztek egym\u00e1sra, mintha b\u00e1rmelyik pillanatban let\u00e9phetn\u00e9tek egym\u00e1s ruh\u00e1it. De \u00e1ltattam magam, hogy lelki t\u00e1rsak vagytok, vagy mit tudom \u00e9n. Uram isten \u00e9s nem, ti t\u00e9nyleg szeretitek egym\u00e1st. \u00c9n meg elhittem, hogy mer\u0151 bar\u00e1ts\u00e1gb\u00f3l alszol n\u00e1la ennyit, hogy az\u00e9rt nevettek fennhangon, mik\u00f6zben s\u00e9t\u00e1ltok ide-oda, mert j\u00f3 bar\u00e1tok vagytok. \u00d3, mekkora marha vagyok!<\/p>\r\n
\u2013 Nem vagyok szerelmes Kar\u00e1ba \u00e9s nem vagyunk egy\u00fctt. K\u00e9rlek, menj el!<\/p>\r\n
\u2013 Megv\u00e1ltozt\u00e1l \u00e9s\u2026<\/p>\r\n
\u2013 Szia, Caleb! \u2013 mondom er\u00e9lyesebb hangon \u00e9s kifel\u00e9 mutatok.<\/p>\r\n
L\u00e1ngra lobban a fa ajt\u00f3, sistereg a tenyerem alatt, pattognak a deszkasz\u00e1lak. Caleb, szisszenve fordul vissza, a l\u00e1ng kialszik, \u0151 pedig lehajtott fejjel s\u00e9t\u00e1l el.<\/p>\r\n
Nem \u00e9rzek semmit. Le\u00fcl\u00f6k az \u00e1gyam sz\u00e9l\u00e9re \u00e9s b\u00e1mulom a szenes l\u00e1ngcs\u00f3va \u00e1rnyakat az ajt\u00f3 deszk\u00e1in. \u00dcres vagyok, kong\u00f3 megv\u00e1ltoztathatatlan, visszaford\u00edthatatlan s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g van bennem. \u00c9ppen, hogy dobog az az apr\u00f3 kis pont a mellkasom bal oldal\u00e1n, kitart\u00f3an pump\u00e1lva a v\u00e9rt az ereimbe. A gyertya l\u00e1ngja kihunyt \u00e9s a s\u0171r\u0171 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g kapott helyet. A malacpersely \u00f6sszet\u00f6r\u00f6tt \u00e9s a p\u00e9nz elfogyott, a nutell\u00e1s b\u00f6d\u00f6n ki\u00fcr\u00fclt, a bef\u0151ttes\u00fcveg \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3. El\u00e9gedett mosolyra h\u00fazom a sz\u00e1mat, amikor r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy m\u00e1r nem f\u00e1j semmi.<\/p>\r\n
Vigyorogva s\u00e9t\u00e1lok az Int\u00e9zet k\u00f6nyvt\u00e1ra fel\u00e9, a sz\u0171k folyos\u00f3k \u00e9s csigal\u00e9pcs\u0151k sz\u00f6vev\u00e9nyes h\u00e1l\u00f3j\u00e1ban. Biztos l\u00e9ptekkel haladok a c\u00e9lom fel\u00e9. M\u00e1r nem ker\u00fclgetem a b\u00e1mul\u00f3 di\u00e1kokat, p\u00e1rnak nekimegyek, mire a t\u00f6bbi ijedten ugrik f\u00e9lre az utamb\u00f3l. \u00c9lvezem, hogy f\u00e9lnek t\u0151lem.<\/p>\r\n
Egy v\u00e9kony hang sz\u00f3l ut\u00e1nam a t\u00f6megb\u0151l, meg\u00e9rinti a karom, de nyomban elkapja a kez\u00e9t, amikor megl\u00e1tja a tekintetem.<\/p>\r\n
\u2013 Haylei, minden rendben van?<\/p>\r\n
\u2013 Igen Molly. Mi\u00e9rt?<\/p>\r\n
\u2013 Ja, nem semmi, iz\u00e9\u2026 \u00e9n megyek.<\/p>\r\n
Rohan\u00e1s\u00e1t er\u0151s j\u00f3indulattal vagyok k\u00e9pes rohan\u00e1snak nevezni, de t\u00e9ny, hogy t\u00f6mzsi l\u00e1bait hozz\u00e1 k\u00e9pest meglehet\u0151sen gyorsan kapkodja az int\u00e9zeti, kock\u00e1s folyos\u00f3 j\u00e1r\u00f3lapj\u00e1n. Rezzen\u00e9stelen arccal folytatom tov\u00e1bb utamat. A k\u00f6nyvt\u00e1r faragott ajtaja m\u00e9rgesen ny\u00f6g a kezem alatt. A kilincs nyikorog, a por felsz\u00e1ll a talpam nyom\u00e1n.<\/p>\r\n
\u00a0Tizen\u00f6t perc rend\u00edthetetlen keresg\u00e9l\u00e9s ut\u00e1n leemelem a legfels\u0151 polc k\u00f6z\u00e9ps\u0151 sor\u00e1b\u00f3l a k\u00f6nyvet, amire sz\u00fcks\u00e9gem van. M\u00e1r \u00e9pp \u00fcln\u00e9k le az ablakkal szembeni \u00f3cska padhoz, amikor megl\u00e1tom az ablakb\u00f3l Kara rohan\u00f3 alakj\u00e1t. Sz\u0151ke k\u00f3cos hajjal, kiny\u00falt k\u00e9k pulcsij\u00e1ban sz\u00e1guld az Int\u00e9zet vasr\u00e1csos ajtaja fel\u00e9. Felpillant \u00e9s tekintet\u00fcnk egy szemhuny\u00e1snyi id\u0151re egybekapcsol\u00f3dik. Megfordulok \u00e9s siet\u0151s l\u00e9ptekkel a k\u00f6nyvt\u00e1r h\u00e1tulj\u00e1ba megyek, mert nincs m\u00e1r es\u00e9lye.<\/p>\r\n
\u00a0Ahogy ap\u00e1m eml\u00e9kpalackj\u00e1ban l\u00e1ttam, megh\u00fazom a jobb sz\u00e9ls\u0151 k\u00f6nyvespolcon hever\u0151, rozsdav\u00f6r\u00f6s k\u00f6nyv v\u00e1sott bor\u00edt\u00f3j\u00e1t, mire a polc sik\u00edtva cs\u00faszik el jobbra. A rejtekajt\u00f3 zsan\u00e9rjai csikorogva engedelmeskednek a hatalmas k\u00f6nyvesszekr\u00e9ny tonn\u00e1s s\u00faly\u00e1nak. Doh \u00e9s r\u00e9gi pinceszag \u00e1ramlik ki a lefel\u00e9 vezet\u0151 s\u00f6t\u00e9t l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n. A korhadt fa korl\u00e1t f\u00e9lig leszakadva cs\u00fcng a porl\u00f3 falr\u00f3l. A fa l\u00e9pcs\u0151fokon s\u0171r\u0171 porr\u00e9teg \u00e9s vakolathalom van.<\/p>\r\n
Felkattintom a farzsebemben rejtegetett zsebl\u00e1mp\u00e1t, majd \u00f3vatosan beljebb araszolok. Bel\u00fclr\u0151l megh\u00fazok egy lel\u00f3g\u00f3 kart, mire a polc \u00f6reges lass\u00fas\u00e1ggal gyorsan h\u00faz\u00f3dik vissza nyughely\u00e9re. M\u00e9g pont hallom a k\u00f6nyvt\u00e1rajt\u00f3 panaszos csattan\u00e1s\u00e1t \u00e9s Kara fojtott k\u00e1romkod\u00e1s\u00e1t. \u00a0\u00a0<\/p>\r\n
Olyan, mintha ap\u00e1m eml\u00e9k\u00e9ben j\u00e1rn\u00e9k, ugyanazok a falak, csak romosabb \u00e1llapotban. Ugyanaz a sz\u0171k v\u00e9gel\u00e1thatatlan, s\u00f6t\u00e9t folyos\u00f3 \u00e9s fullaszt\u00f3 csend. Legal\u00e1bb t\u00edz perce s\u00e9t\u00e1lok, amikor a folyos\u00f3 sz\u00e9lesedni kezd \u00e9s egy nagy k\u00f6rterembe \u00e9rek. P\u00f3kh\u00e1l\u00f3k halmait vil\u00e1g\u00edtja meg a zsebl\u00e1mpa pisl\u00e1kol\u00f3 f\u00e9nye. K\u00e9t h\u00e1rom\u00e1g\u00fa gyertya \u00e1ll egy k\u00f6r alak\u00fa, poros asztal k\u00f6zep\u00e9n. Sercen a gyufasz\u00e1l a kezemben, a termet lassan t\u00f6lti be a f\u00e9ny, ahogy gyerty\u00e1t, gyerty\u00e1ra gy\u00fajtok. Betonpill\u00e9reken \u00e1ll\u00f3, faragott, k\u0151 angyalok n\u00e9znek r\u00e1m \u00f6r\u00f6k, n\u00e9ma boldogs\u00e1ggal arcukon. A kriptahangulatot csak l\u00e9pteim koppan\u00e1sai zavarj\u00e1k meg. K\u00eds\u00e9rteties, csendes \u00e9s halotti. Ap\u00e1m \u00e9rintette utolj\u00e1ra a r\u00e9gi sz\u00e9k t\u00e1ml\u00e1j\u00e1t, az \u0151 lehelete f\u00fajta el a gyertya l\u00e1ngj\u00e1t. Ez az \u0151 fels\u00e9gter\u00fclete volt, egy hely, ahol biztons\u00e1gban egyed\u00fcl lehetett. K\u00f6rbe pillantok \u00e9s tudom, mi\u00e9rt szeretett itt ap\u00e1m \u00e9lete utols\u00f3 \u00e9veiben. Ebben a f\u00e9nytelen hom\u00e1lyban, a s\u00edrszer\u0171 bolt\u00edves betonblokkok alatt lelt nyugalomra a lelke. Hogy mi\u00e9rt? Mert addigra ap\u00e1mban sem maradt semmi emberi.<\/p>\r\n
Lecsapom a megkaparintott szakadt k\u00f6nyvet az asztalra, mire t\u00f6bb \u00e9vnyi por rep\u00fcl sz\u00e9t a l\u00e9gt\u00e9rben. Pillang\u00f3k\u00e9nt sz\u00e1llnak a lapok az ujjaim alatt. Engedelmeskednek, mert az \u0151 l\u00e1nya vagyok, a szolg\u00e1latomba \u00e1lltak, mert ugyanazzal a c\u00e9llal ford\u00edtottam fel\u00e9j\u00fck az arcomat, ugyanazzal az \u00e1rgus szemmel figyelem a kacskaring\u00f3s d\u0151lt bet\u0171ket, mint ap\u00e1m. \u00c9s ugyanazt a v\u00e1laszt l\u00e1tom, mint \u0151, de nem \u00e9rzem \u00e1t azt a megr\u00e9szeg\u00edt\u0151 hatalmat, amit \u0151 \u00e9rezhetett, amikor elk\u00e9pzelte a t\u00f6rt\u00e9net sz\u00e1m\u00e1ra pozit\u00edv befejez\u00e9s\u00e9t. Nem bizsereg az ujjam, nem fesz\u00edti a testemet az elektromoss\u00e1g. Mert \u00e9n nem akarok \u00f6r\u00f6kk\u00e9 \u00e9lni, \u0151 meg akart. Jamie, az ap\u00e1m, pont annyira v\u00e1gyott az \u00f6r\u00f6k \u00e9letre, mint Friedrich \u00e9s ha tudta volna, hogy \u00e1ltalam jut hozz\u00e1, gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl fel\u00e1ldozott volna. Friedrichkel egyezett a v\u00e1gyuk, a hatalom \u00e9s \u00f6r\u00f6k \u00e9let ut\u00e1n.<\/p>\r\n
Igaz a mond\u00e1s, hogy a hasonl\u00f3 a hasonl\u00f3t vonzza. Nemhi\u00e1ba volt ap\u00e1m legjobb bar\u00e1tja Friedrich.<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
Szanasz\u00e9jjel hever\u0151 pap\u00edrhalmok k\u00f6z\u00f6tt \u00e9bredek fel, a k\u0151 hideg \u00e9rint\u00e9s\u00e9t m\u00e9g \u00e9rzi a h\u00e1tam. A munk\u00e1im egym\u00e1sra halmozva ter\u00fclnek sz\u00e9t a poros f\u00f6ld\u00f6n. F\u00e1z\u00f3san d\u00f6rzs\u00f6l\u00f6m \u00f6ssze a tenyerem \u00e9s \u00e1s\u00edtva \u00e1llok fel a padl\u00f3r\u00f3l, leverem magamr\u00f3l a r\u00e1m ragadt porr\u00e9teget, majd m\u0171v\u00e9szkent n\u00e9zek a l\u00e1baim el\u0151tt hever\u0151 alkot\u00e1saimra. Szimb\u00f3lumok hada n\u00e9z velem farkasszemet, kimondhatatlanul, de er\u0151t sug\u00e1rz\u00f3an f\u00e9nylenek a csonkig \u00e9gett gyerty\u00e1k utols\u00f3kat pisl\u00e1kol\u00f3 f\u00e9ny\u00e9ben. Els\u0151 l\u00e9p\u00e9s kipip\u00e1lva.<\/p>\r\n
M\u00e1sodik feladatomhoz sz\u00fcks\u00e9gem van p\u00e1r darab lez\u00e1rhat\u00f3 \u00fcvegre, \u00edgy ap\u00e1m r\u00e9gi szekr\u00e9ny\u00e9hez s\u00e9t\u00e1lok. A kulcs kattanva fordul el az ibolyalila vitrinben, mire p\u00f3kok hada \u00f6mlik a l\u00e1bamhoz. Hossz\u00fa p\u00e1lcikav\u00e9kony, kasz\u00e1s l\u00e1baik riadtan egym\u00e1s hegy\u00e9n-h\u00e1t\u00e1n menek\u00fclve pattognak a sz\u00fcrke mocsokban. M\u00e9g h\u00e1tra sem ugrom, egy fintor sincs az arcomon. Eltaposom \u0151ket \u00e9s a h\u00e1rom r\u00e9szes, s\u00e1rg\u00e1s porr\u00e9teg fedte polcokon \u00e1ll\u00f3, palackz\u00f6ld ed\u00e9nyeket kezdem n\u00e9zegetni. V\u00e1laszt\u00e1som h\u00e1rom \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 \u00fcvegre esik. Nem \u00f6r\u00fcl\u00f6k neki, hogy \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3, de jobb h\u00edj\u00e1n ez is megteszi.<\/p>\r\n
Leteszem magam mell\u00e9 az \u00fcvegeket, h\u00e1tamat a hideg, m\u00e1ll\u00f3 k\u0151falnak vetem, azt\u00e1n megvillan egy penge a kezemben. Ebben a pillanatban mindh\u00e1rom gyertya l\u00e1ngja kialszik, s\u0171r\u0171 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe b\u00fajtatva a termet. V\u00e9rem cseppen\u00e9s\u00e9n k\u00edv\u00fcl semmi nem hallatszik. Az \u00fcveg lassan telik, a kezem egy id\u0151 ut\u00e1n zsibbadni kezd \u00e9s hamar r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy ez t\u00f6bb id\u0151t fog ig\u00e9nyelni, mintsem terveztem. Elszor\u00edtom a felkaromat az \u00f6vemmel, hogy m\u00e9g t\u00f6bb v\u00e9r sz\u00ednezze meg az \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 \u00fcveg perem\u00e9t, azt\u00e1n lez\u00e1rom. Vastag pul\u00f3verem ujja elrejti a v\u00e1g\u00e1st a k\u00edv\u00e1ncsi tekintetek el\u0151l.<\/p>\r\n
A hasam kordul egyet \u00e9s gyenge l\u00e1baim elg\u00e9mbered\u00e9s \u00fatj\u00e1n poroszk\u00e1lnak eg\u00e9szen a k\u0151fal egy ki\u00e1ll\u00f3 kisz\u00f6gell\u00e9s\u00e9ig. Ott megadj\u00e1k magukat \u00e9s lerogyom a f\u00f6ldre. Lihegve l\u00e9legzem, az izzadts\u00e1g patakokban folyik a gerincoszlopomon. Kezd t\u00fal hideg lenni, \u00edgy tapogat\u00f3z\u00e1s helyett felkattintom a zsebl\u00e1mp\u00e1t \u00e9s megragadom a kisz\u00f6gell\u00e9st. \u00dajabb s\u00f6t\u00e9t, felfel\u00e9 vezet\u0151 folyos\u00f3 kanyarg\u00e1s\u00e1t l\u00e1tom, \u00fajabb p\u00f3kok j\u00f6nnek, de m\u00e1r nem zavar a m\u00e1ll\u00f3 vakolat nedves, rothad\u00f3 szaga sem. \u00a0Ap\u00e1m eml\u00e9k\u00e9b\u0151l m\u00e1r tudom, mire sz\u00e1m\u00edtsak. A m\u00e1sodik l\u00e9pcs\u0151fokot sz\u00ednpadiasan nagy lend\u00edt\u00e9ssel l\u00e9pem \u00e1t. \u00c9les f\u00e9ny \u00e1ramlik be a folyos\u00f3 v\u00e9g\u00e9r\u0151l. A vasr\u00e1csot a k\u00f6nyvben tal\u00e1lt kulccsal, remeg\u0151 k\u00e9zzel nyitom ki. Az Int\u00e9zet egy eldugott, s\u0171r\u0171 fagyals\u00f6v\u00e9nnyel bevont r\u00e9sz\u00e9n \u00e9rek ki az alag\u00fatb\u00f3l. A kora t\u00e9li vil\u00e1goss\u00e1g vak\u00edtja a szememet a lenti koroms\u00f6t\u00e9t ut\u00e1n. Siet\u0151s l\u00e9ptekkel haladok az eb\u00e9dl\u0151 fel\u00e9, az \u00f3r\u00e1mra pillantok k\u00f6zben \u00e9s kiss\u00e9 megnyugszom. A legt\u00f6bben bizony\u00e1ra \u00f3r\u00e1n vannak. Olyan mintha bet\u00f6r\u0151 lenn\u00e9k a saj\u00e1t vil\u00e1gomban, lopva k\u00f6rbe sand\u00edtok, mozg\u00e1s jeleit kutatva a sarkokon, mint aki rossz lelkiismerete miatt f\u00e9l a vil\u00e1gt\u00f3l. Lelkiismeret? M\u00e1r azt sem tudom, milyen \u00e9rz\u00e9s, amikor a sz\u00edvedbe mar. Surran\u00f3, halk l\u00e9pdel\u00e9ssel osonok a v\u00e9kony folyos\u00f3n, az eb\u00e9dl\u0151 mozaik \u00fcveges bej\u00e1rat\u00e1ig. Rem\u00e9nykedve t\u00e1rom ki magam el\u0151tt \u00e9s elmosolyodom, amikor nincs ott senki. Gyorsan elveszek k\u00e9t szendvicset \u00e9s m\u00e1r forduln\u00e9k is ki, amikor Mollyba \u00fctk\u00f6z\u00f6m. A h\u00e1jr\u00e9teg enyh\u00e9n vissz\u00e1bb l\u00f6k \u00e9s a pult sz\u00e9l\u00e9nek \u00fct\u00f6m a cs\u00edp\u0151met. Felny\u00f6g\u00f6k, amikor meg\u00e9rzem a f\u00e1jdalom k\u00e9ssz\u00far\u00e1s\u00e1t. Legyeng\u00fclt szervezetem k\u00e9tszer akkora f\u00e1jdalomk\u00e9nt \u00e9rtelmezi, az am\u00fagy karcol\u00e1snak beill\u0151 s\u00e9r\u00fcl\u00e9st. Molly agg\u00f3d\u00f3 arccal n\u00e9zi cs\u00edp\u0151mre szor\u00edtott kezem remeg\u00e9s\u00e9t.<\/p>\r\n
\u2013 J\u00f3l vagy?<\/p>\r\n
\u2013 Persze \u2013 hazudom szemrebben\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl \u00e9s ki akarom ker\u00fclni, amikor el\u00e9m \u00e1ll.<\/p>\r\n
\u2013 Kara mondta, ha l\u00e1tlak, kis\u00e9rjelek hozz\u00e1.<\/p>\r\n
\u2013 Megyek, de el\u0151tte el kell futnom mosd\u00f3ba.<\/p>\r\n
\u2013 Elk\u00eds\u00e9rlek \u2013 mondja term\u00e9szetes hangs\u00fallyal, mik\u00f6zben magamban v\u00e1logatott k\u00e1romkod\u00e1sokba kezdek.<\/p>\r\n
A v\u00e9c\u00e9 f\u00fclk\u00e9j\u00e9ben \u00fcl\u00f6k, fejem az ajt\u00f3nak t\u00e1masztva. L\u00e1zasan peregnek az \u00f6tletek a fejemben. Azt\u00e1n kigyullad a k\u00e9pzeletbeli l\u00e1mpa \u00e9s ajkam diadalmas mosolyra h\u00faz\u00f3dik. Molly toporz\u00e9kol\u00e1sa besz\u0171r\u0151dik a v\u00e9c\u00e9 f\u00fclk\u00e9je alatt.<\/p>\r\n
\u2013 H\u00fa, basszus Molly, megj\u00f6tt \u00e9s nincs n\u00e1lam\u2026 nos, iz\u00e9, bet\u00e9t. Megtenn\u00e9d, hogy hozol egyet a szob\u00e1mb\u00f3l? \u2013 k\u00e9rdezem annyi ny\u00e1jass\u00e1ggal a hangomban, amennyire telik.<\/p>\r\n
\u2013 Az \u00e9n szob\u00e1m k\u00f6zelebb van, azonnal itt vagyok!<\/p>\r\n
Pontosan egy percet v\u00e1rok, majd kiv\u00e1gom a f\u00fclke ajtaj\u00e1t \u00e9s kirohanok a mosd\u00f3b\u00f3l. Sz\u00fcks\u00e9gem van p\u00e1r dologra a szob\u00e1mb\u00f3l, \u00edgy ker\u00fcl\u0151\u00faton k\u00f6zel\u00edtem meg, \u00fcgyelve, hogy ne fussak bele senkibe. Kiveszem a pulcsimat a szekr\u00e9nyb\u0151l, n\u00e9mi vizet veszek magamhoz \u00e9s felkapom a h\u00e1tizs\u00e1komat az \u00e1gyam mell\u0151l. M\u00e1r \u00e9pp kifel\u00e9 induln\u00e9k, amikor megl\u00e1tok egy s\u00e1rga cetlit az \u00e1gyamra helyezve. K\u00e9ptelen vagyok nem elolvasni Kara enyh\u00e9n jobbra d\u0151lt bet\u0171it.<\/p>\r\n
K\u00e9rlek, ne csin\u00e1lj h\u00fclyes\u00e9get!<\/em><\/p>\r\n A zsebembe cs\u00fasztatom, lehunyom a szemem \u00e9s csendesen kiosonok a szob\u00e1mb\u00f3l.<\/p>\r\n <\/p>\r\n \u2026<\/p>\r\n <\/p>\r\n \u00dajabb nap suhant el a m\u00falt sosem k\u00e9s\u0151 vonatj\u00e1n. A szendvicsem \u00fcres, \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 csomagol\u00e1s\u00e1t b\u00e1mulom a f\u00f6ld\u00f6n \u00fclve korg\u00f3 gyomorral, de nincs energi\u00e1m \u00fajrakezdeni a proced\u00far\u00e1t. A k\u00e9t kis \u00fcvegben, v\u00f6r\u00f6sen lengedez\u0151, s\u0171r\u0171 l\u00e9re n\u00e9zek. Neh\u00e9z elhinni, hogy ez mind bel\u0151lem j\u00f6tt ki. Az ember fel sem fogja, hogy mennyi v\u00e9r van a test\u00e9ben \u00e9s mennyire fontos r\u00e9sze, pedig csak piros folyad\u00e9k, m\u00e9gis az \u00e9letet jelenti, vagy valakinek, mint p\u00e9ld\u00e1ul nekem, a lass\u00fa hal\u00e1lomat. Kikeverhetn\u00e9m piros v\u00edzfest\u00e9kb\u0151l is, r\u00e9gen mes\u00e9s \u00e1rnyalatokat hoztam \u00f6ssze. Id\u0151 kellett hozz\u00e1 \u00e9s elsz\u00e1nts\u00e1g, hogy olyat alkossak, amit m\u00e9g senki m\u00e1s, olyan sz\u00ednkombin\u00e1ci\u00f3kat \u00f6tv\u00f6zzek, ami m\u00e1soknak \u0151r\u00fclts\u00e9gnek \u00e9s id\u0151pocs\u00e9kol\u00e1snak hatott, mert tem\u00e9rdek id\u0151t ig\u00e9nyelt, de a sz\u00e1momra meghozta az eredm\u00e9nyt. Megtehetn\u00e9m most is. Csak az nem \u00f6ln\u00e9 meg Friedrichet.<\/p>\r\n \u00a0M\u00e1r nem v\u00e1gyom m\u00e1sra csak aludni, lehunyni a szemem \u00e9s elmenek\u00fclni a nyomaszt\u00f3 tettek s\u00falya el\u0151l, legal\u00e1bb egy kis id\u0151re elfelejteni, mindazt a sz\u00f6rny\u0171s\u00e9get, amit tettem \u00e9s tenni fogok. Mert am\u00edg a szemh\u00e9jam csukva, oda mehetek, ahova akarok, mint egy j\u00f3 menek\u00fcl\u0151\u00fat, b\u00e1rmikor ott van, ha sz\u00fcks\u00e9ged van r\u00e1. Az \u00e1lmok jelenthetik a kiutat mindabb\u00f3l, amivel nem akarsz m\u00e9g szemben\u00e9zni, mert kell m\u00e9g egy kis id\u0151, miel\u0151tt v\u00e9gleg t\u00f6nkre teszel mindent. M\u00e9g kihaszn\u00e1lod az utols\u00f3 pillanatokat, am\u00edg nem n\u00e9znek r\u00e1d \u00fagy az emberek, mint egy \u00e9l\u0151 sz\u00f6rnyetegre, akit kiok\u00e1dott mag\u00e1b\u00f3l a vil\u00e1g, hogy a pusztul\u00e1s\u00e1t hozza. Mert \u00e1lmomban, m\u00e9g t\u00f6rt\u00e9nhetnek velem j\u00f3 dolgok, tal\u00e1n olyan helyre jutok, ahol megnyugodhatok, b\u00e9k\u00e9re lelhetek p\u00e1r \u00f3r\u00e1ra. Elmenek\u00fclhetek, \u00f6nn\u00f6n s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gem el\u0151l.<\/p>\r\n De nem tehetem meg. \u00c9telre van sz\u00fcks\u00e9gem \u00e9s sok-sok v\u00edzre, ahhoz, hogy a v\u00e9rem ne k\u00ednz\u00f3an csordog\u00e1ljon az \u00fcvegbe. Mert min\u00e9l lassabban haladok, ann\u00e1l nagyobb a val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ge, hogy Kara r\u00e1m tal\u00e1l.<\/p>\r\n Akkor pedig meg kell \u00f6ln\u00f6m.<\/p>\r\n H\u00e1romszor futok neki, mire siker\u00fcl r\u00e1er\u0151s\u00edtenem az \u00fcveg sz\u00e1j\u00e1ra a kupakj\u00e1t. Megsz\u00e9d\u00fcl\u00f6k, amikor a kisz\u00f6gell\u00e9shez \u00e9rek, megt\u00e1masztom magam, m\u00edg a fal karcosan jobbra cs\u00faszik. Tizenkett\u0151 l\u00e9pcs\u0151fok, gyer\u00fcnk Haylei, menni fog.<\/em> Motyogom magamnak \u00e9s szorosan az oml\u00f3 vakolathoz simulva araszolok felfel\u00e9. Az agyamba egy eml\u00e9k k\u00faszik, mire meglep\u0151dve kapom fel a fejem. Any\u00e1mmal s\u00e9t\u00e1lunk a kavicsos \u00faton. Fekete alakok hada halad ut\u00e1nunk, leszegett fejjel, im\u00e1t mormolva, \u00f6sszekulcsolt k\u00e9zzel. Any\u00e1m a kezemet r\u00e1ngatja, hogy sz\u00e1lljak ki a zsebemb\u0151l. Illetlens\u00e9g! \u2013 mondja \u00f6sszes m\u00e9rg\u00e9t egy sz\u00f3ba vegy\u00edtve. K\u00e9t maszatos arc fesz\u00fcl egym\u00e1snak a barna kopors\u00f3 \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, d\u00fch\u00f6sen, rem\u00e9nyvesztetten, hi\u00e1ny\u00e9rzettel k\u00fcszk\u00f6dve. Csak elt\u00e9r\u0151 dolog miatt s\u00edrunk, \u00e9n, mert nem mehettem edz\u00e9sre, any\u00e1m meg az\u00e9rt, mert elvesztette az \u00e9desanyj\u00e1t, aki akkor se l\u00e1togatott volna meg minket, ha a h\u00edrekb\u0151l hallja, hogy elcsapott benn\u00fcnket a metr\u00f3 \u00e9s t\u00fal\u00e9lt\u00fck. De \u0151 s\u00edrt, \u00e9n meg d\u00fch\u00f6s voltam, hiszen hogyan szerethetsz valakit, aki egy kiskanalat sem tett od\u00e9bb \u00e9rted. Legsz\u00edvesebben a k\u00e9p\u00e9be v\u00e1gtam volna, hogy, de h\u00e1t nem is szeretett. De csendben maradtam \u00e9s t\u00e1maszk\u00e9nt \u00e1lltam mellette, mert ezt v\u00e1rt\u00e1k el. De mi m\u00e1r az\u00f3ta nem voltunk egym\u00e1s t\u00e1maszai, hogy apa kis\u00e9t\u00e1lt az ajt\u00f3n.<\/p>\r\n Majdnem a m\u00e1sodik l\u00e9pcs\u0151fokra l\u00e9pek.<\/p>\r\n Ugyanaz az \u00fatvonal, ugyanaz az id\u0151pont. Az eb\u00e9dl\u0151ben egy \u00e1rva l\u00e9lek nem tart\u00f3zkodik. Ez\u00fattal t\u00e1sk\u00e1val megyek \u00e9s annyi szendvicset t\u00f6m\u00f6k bele, amennyi lehets\u00e9ges. Remeg a l\u00e1bam, mik\u00f6zben a szob\u00e1m ir\u00e1ny\u00e1ba osonok.<\/p>\r\n Halkan csukom be magam ut\u00e1n az ajt\u00f3t. Az \u00e1sv\u00e1nyvizes rekeszeimhez s\u00e9t\u00e1lok \u00e9s \u00fagy nyitom ki az egyik k\u00e9k kupak\u00fa palackot, mintha egy \u00e9ve nem ittam volna. De csak nyitn\u00e1m, mert a kezem k\u00e9ptelen letekerni. K\u00e1romkodva pr\u00f3b\u00e1lkozom, de csak azt \u00e9rem el vele, hogy le kell \u00fcln\u00f6m az \u00e1gyra. Az \u00edr\u00f3asztalomon pihen\u0151 oll\u00f3ra pillantok.<\/p>\r\n Pr\u00f3b\u00e1lom kib\u00f6kni az oldal\u00e1t, de a vastag flakon massz\u00edvan tartja mag\u00e1t. K\u00e9ts\u00e9gbeesetten teszem le az \u00e1gyamra a vizet. Nem akarom elolvasni az \u00fajabb \u00fczenetet, de az agyam m\u00e1r a szemem el\u0151tt feldolgozta a sz\u00f6veget.<\/p>\r\n Haylei, k\u00e9rlek! Engedd, hogy seg\u00edtsek.<\/em><\/p>\r\n A flakonra n\u00e9zek, azt\u00e1n az \u00fczenetre, v\u00e1ltogatom a tekintetem, azt\u00e1n ceruz\u00e1t ragadok \u00e9s \u00edrni kezdek.<\/p>\r\n Seg\u00edteni akarsz? Nyisd ki nekem.<\/em><\/p>\r\n <\/p>\r\n Nem hiszem el, hogy megteszem, de remeg\u0151 k\u00e9zzel \u00e1tpakolok az egyik szekr\u00e9nyemb\u0151l a m\u00e1sikba. \u00d3vatos l\u00e9ptekkel be\u00e1llok, lekucorodom egy p\u00f3l\u00f3halomra, h\u00e1tamat a f\u00e1nak vetem \u00e9s becsukom a szekr\u00e9nyajt\u00f3t. F\u00e1radtan d\u00f6nt\u00f6m a fejem a deszk\u00e1nak. P\u00e1r nappal ezel\u0151tt meghaltam volna, ha itt kell \u00fcld\u00f6g\u00e9lnem \u00e9s az alv\u00e1s gondolata meg sem fordult volna a fejemben. Most er\u0151szakkal kell k\u00e9nyszer\u00edtenem magam, hogy szemh\u00e9jam a hely\u00e9n maradjon. Nem seg\u00edt a deszk\u00e1k r\u00e9sein besz\u0171r\u0151d\u0151 f\u00e9lhom\u00e1ly sem, s\u0151t a hideg kriptak\u0151 ut\u00e1n a h\u00e1tam fel\u00fcd\u00fcl\u00e9snek \u00e9rzi a fa meleg sim\u00edt\u00e1s\u00e1t.<\/p>\r\n Egy \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gnak t\u0171n\u0151 id\u0151 ut\u00e1n az ajt\u00f3m nyikorogva kit\u00e1rul. Hallom a l\u00e9gz\u00e9s\u00e9t, l\u00e9ptei surrog\u00e1s\u00e1t, a kupak sercen\u00e9s\u00e9t, azt\u00e1n a ceruza kapar\u00e1s\u00e1t \u00e9s az ajt\u00f3m becsuk\u00f3dik. Most j\u00f6n a legnehezebb r\u00e9sz. Nyugton maradni, mert Kara nem h\u00fclye. S\u00f3hajt egyet az ajt\u00f3 el\u0151tt, majd t\u00e1volod\u00f3 l\u00e9ptei koppannak a padl\u00f3n.<\/p>\r\n Kapkodva nyitom ki a szekr\u00e9ny ajtaj\u00e1t \u00e9s a vizes palackra vetem magam. A padl\u00f3n t\u00e9rdelve iszom ki az eg\u00e9szet. Er\u0151sen dobog a sz\u00edvem, mellkasomra szor\u00edtom a tenyerem \u00e9s csendben pihegek. Sz\u00e9d\u00fclve az \u00f3r\u00e1ra pillantok \u00e9s halkan k\u00e1romkodok. Mindj\u00e1rt tele lesz az udvar az Int\u00e9zetb\u0151l ki\u00f6z\u00f6nl\u0151 di\u00e1kokkal. Maradok m\u00e9g p\u00e1r szusszan\u00e1snyit, azt\u00e1n \u00f6sszeszor\u00edtom a fogam \u00e9s felnyomom magam a f\u00f6ldr\u0151l. Szemem a pap\u00edron kacskaring\u00f3z\u00f3 bet\u0171ket olvassa. Megfagy a marad\u00e9k v\u00e9r az ereimben, amint feldolgozom a sz\u00f6veget.<\/p>\r\n Fordulj meg!<\/p>\r\n N\u00e9m\u00e1n n\u00e9zem az ajt\u00f3ban \u00e1ll\u00f3, karba tett kez\u0171 alakj\u00e1t. Le\u00fcl\u00f6k az \u00e1gyamra, ami ink\u00e1bb t\u0171nik sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171nek, mint el\u0151re megfontoltnak. Apr\u00f3, fekete-feh\u00e9r mozaikkock\u00e1k t\u00e1ncolnak a szemem el\u0151tt, meg Kara merev tekintete. Az ajt\u00f3 csattan, l\u00e9ptei visszhangzanak \u00e9s a tenyer\u00e9be fogja az arcomat. J\u00f3l esik, hogy v\u00e9gre nem nekem kell tartani.<\/p>\r\n \u2013 Mit csin\u00e1lt\u00e1l magaddal?<\/p>\r\n \u2013 Semmit.<\/p>\r\n Sz\u00edntelen hangomra felkapja a fej\u00e9t, az \u00e1llam al\u00e1 ny\u00fal \u00e9s a szemembe n\u00e9z.<\/p>\r\n \u2013 A francba, t\u00fal sok\u00e1ig volt\u00e1l kint. \u2013 Fel akar h\u00fazni az \u00e1gyr\u00f3l, de el\u00fct\u00f6m a kez\u00e9t.<\/p>\r\n \u2013 Nem megyek sehova.<\/p>\r\n \u2013 Sajn\u00e1lom, Haylei, de nincs v\u00e1laszt\u00e1si lehet\u0151s\u00e9ged.<\/p>\r\n \u2013 Kara, ha megint hozz\u00e1m \u00e9rsz, gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl meg\u00f6llek. \u2013 Pattan\u00e1sig fesz\u00fcl k\u00f6zt\u00fcnk a csend, kattognak az agy\u00e1ban a fogaskerekek. Nem jelent semmit az \u00e9lete, ezt \u00fczenem a tekintetemmel. Lep\u00f6ck\u00f6l\u00f6k egy cementszemcs\u00e9t a nadr\u00e1gom fekete anyag\u00e1r\u00f3l, majd jelent\u0151s\u00e9gteljesen az ajt\u00f3ra pillantok. Nem, nem, nem<\/em> \u2013 motyogja a fej\u00e9t r\u00e1zva \u00e9s egy tapodtat sem mozdul. Szemem az oll\u00f3 fekete nyel\u00e9re esik, agyam l\u00e1zasan kattog, a kezem mereven fekszik az \u00e1gyon, azt\u00e1n vill\u00e1m gyorsas\u00e1ggal ragadja meg az oll\u00f3t.<\/p>\r\n Kara fel\u00e9m lend\u00fcl \u00e9s m\u00e9g idej\u00e9ben szor\u00edtja homlokomra a kez\u00e9t. Felszisszen, amikor r\u00e1j\u00f6n, nem tudja elvenni az eml\u00e9ket. M\u00e9g miel\u0151tt az oldal\u00e1hoz \u00e9rhetne az oll\u00f3t szorongat\u00f3 kezem, halk mormog\u00e1sba kezd. Megfesz\u00edtve k\u00fczd\u00f6k ellene, de a szemem lecsuk\u00f3dik \u00e9s a testem el\u0151re hanyatlik.<\/p>\r\n A szob\u00e1j\u00e1ban t\u00e9rek magamhoz, felnyomom magam a pasztells\u00e1rg\u00e1ra cser\u00e9lt cs\u00edkos takar\u00f3r\u00f3l \u00e9s meg\u00e9rintem az asztali \u00f3ra oldal\u00e1t, mire az k\u00e9kes led f\u00e9nnyel vil\u00e1g\u00edtja a falra a pontos id\u0151t. \u00d6sszeszor\u00edtom a fogam, mikor tudatosul, mennyi id\u0151t vesztettem Kara miatt. \u00d6k\u00f6lbe szorul a kezem. Semleges arcot er\u0151ltetek magamra \u00e9s hat\u00e1rozott l\u00e9ptekkel az ajt\u00f3hoz s\u00e9t\u00e1lok, a kilincsre teszem a kezem \u00e9s er\u0151sen lenyomom. Fesz\u00edtem, h\u00fazom, r\u00e1ngatom, de a z\u00e1r nem enged. Beler\u00fagok az ajt\u00f3ba, mire az k\u00e9pen r\u00f6h\u00f6gve adja tudtomra, hogy innen nem jutok ki. Az ablak ir\u00e1ny\u00e1ba sand\u00edtok \u00e9s a s\u00e1rgar\u00e9z ny\u00edl\u00e1sz\u00e1r\u00f3hoz rohanok. Mintha \u00e1ram\u00fct\u00e9s \u00e9rt volna, \u00fagy fut \u00e1t a testemen a f\u00e1jdalom. \u00dcv\u00f6ltve ugrom h\u00e1tra, elfeh\u00e9red\u0151 ujjakkal szor\u00edtom a p\u00e1rk\u00e1nyt, feszegetem, de nem siker\u00fcl leszabni. M\u00e9lyen magamba n\u00e9zek, keresem azt a s\u00f6t\u00e9t foltot, amit \u00fajra fel\u00e9leszthetek.<\/p>\r\n Hallom a h\u00f6rg\u00e9s\u00e9t, a v\u00e9rben fetreng\u0151 alakj\u00e1nak cuppog\u00e1s\u00e1t, \u00fcv\u00f6lt\u00e9s\u00e9nek ork\u00e1n erej\u00e9t. Felid\u00e9zem a tekintet\u00e9t, ahogy a f\u00f6ldalatti barlangj\u00e1ban b\u00fajja a var\u00e1zslatok sor\u00e1t, ahogy tervezgeti a legjobb bar\u00e1tja hal\u00e1l\u00e1t, mert ugyanarra v\u00e1gynak. Elborult elm\u00e9ly\u00e9nek m\u00e9ly\u00e9re l\u00e1tok, magamba sz\u00edvom az em\u00e9szt\u0151 \u00f6lni akar\u00e1s\u00e1nak k\u00ednj\u00e1t. Az ujjam bizsereg, \u00e9letet akar ontani, \u00f6lni akar, b\u00e1rmit megtenne, hogy t\u00e1pl\u00e1lja a fekete massz\u00e1t odabent. Pusztul\u00e1st k\u00edv\u00e1n, \u00e9n pedig megadom neki.<\/p>\r\n Feld\u00f6nt\u00f6m az asztalt, ami megt\u00f6rt durran\u00e1ssal d\u0151l az oldal\u00e1ra, a rajta hagyott \u00e9jjeli l\u00e1mpa ripitty\u00e1ra t\u00f6rik a f\u00f6ldre csap\u00f3d\u00e1s vehemens erej\u00e9t\u0151l. Felkapom az asztal egy lev\u00e1lt deszk\u00e1j\u00e1t \u00e9s megkett\u0151z\u0151d\u00f6tt er\u0151mmel a falon l\u00f3g\u00f3, \u00fcveg k\u00e9pkeretnek v\u00e1gom. Thaif\u00f6ld s\u00e1rk\u00e1nyalma, gurjunbalzsam, lanza- \u00e9s fah\u00e9jf\u00e1i, a tr\u00f3pusi vak\u00edt\u00f3an z\u00f6ld es\u0151erd\u0151kkel egy\u00fctt hullanak darabokra a padl\u00f3 fel\u00fclet\u00e9n.<\/p>\r\n A h\u00e1tam m\u00f6g\u00e9 pillantok az eg\u00e9sz falat bet\u00f6lt\u0151 k\u00f6nyvesszekr\u00e9nyre, n\u00e9zem a patin\u00e1s sorba, sz\u00ednek \u00e9s bet\u0171rend szerint rendezett k\u00f6nyvek gerinc\u00e9t. Hatalmas reccsen\u00e9ssel hullik az els\u0151 polc a f\u00f6ldre, reped a led vil\u00e1g\u00edt\u00e1s, hullanak a k\u00f6nyvek. Kezem \u0151r\u00fclt m\u00f3dj\u00e1ra ragadja meg \u00e9s v\u00e1gja a f\u00f6ldh\u00f6z a k\u00f6nyveket, t\u00e9pi a bor\u00edt\u00f3t, r\u00fagja a lehull\u00f3 deszkadarabokat. Nekifesz\u00fcl\u00f6k a szekr\u00e9nynek, er\u0151lk\u00f6d\u00f6m, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl lass\u00edtott felv\u00e9telben d\u0151lni kezd \u00e9s csontt\u00f6r\u0151 durran\u00e1ssal a padl\u00f3ra zuhan.<\/p>\r\n Lihegve meg\u00e1llok egy pillanatra \u00e9s Kara \u00e1gy\u00e1t \u00f6lel\u0151 fa orm\u00f3tlan, keskeny \u00e1gaira pillantok. L\u00e1tom magam el\u0151tt ny\u00e1ri z\u00f6ldell\u00e9s\u00e9t, \u0151szi lombhullat\u00e1s\u00e1t. Ez a fa \u0151rzi Kara \u00e1lmait, l\u00e1tja \u00e9bred\u00e9s\u00e9t, hallgatja \u00fctemes l\u00e9gz\u00e9s\u00e9t. M\u00e1r hallom is az \u00e1gak vis\u00edt\u00f3 reccsen\u00e9s\u00e9t, k\u00ednl\u00f3d\u00f3 ord\u00edt\u00e1s\u00e1t, a puszt\u00edt\u00e1s oly r\u00e9szeg\u00edt\u0151 hangjait. Felt\u00f6lten\u00e9 a bennem maradt \u0171rt egyfajta megmagyar\u00e1zhatatlan teljess\u00e9ggel, el\u00e9rn\u00e9m a megb\u00e9k\u00e9l\u00e9st. Meg kell \u00f6ln\u00f6m, le kell t\u00f6rn\u00f6m \u00e1gait, el kell puszt\u00edtanom.<\/p>\r\n Megragadok egy v\u00e9konyka \u00e1gat. M\u00e9lyen bel\u00fcl \u00fcv\u00f6ltve v\u00e1rja a fekete, ocsm\u00e1ny massza lelk\u00e9nek szabadul\u00e1s\u00e1t. Az erek kidagadnak a nyakamon, ahogy \u00f6nmagammal v\u00edv\u00f3dva pr\u00f3b\u00e1lom \u00e9letre kelteni. Kell nekem, \u00e9rezni akarom, hogy v\u00e9gre szabad, nem has\u00edt sz\u00e9t bel\u00fclr\u0151l, nem marja a testem, nem a v\u00e9remb\u0151l t\u00e1pl\u00e1lkozik. Ki kell jutnia. Musz\u00e1j. Az ereje kell Friedrich meg\u00f6l\u00e9s\u00e9hez. \u00a0<\/p>\r\n \u2013 Gyer\u00fcnk, \u00f6ld meg, Haylei! \u2013 H\u00e1t\u00e1t a csukott ajt\u00f3nak vetve, karba tett k\u00e9zzel n\u00e9z fel\u00e9m. Nem f\u00e9l, nem akar meg\u00e1ll\u00edtani, n\u00e9z \u00e9s semmit nem \u00e1rul el a tekintete. \u2013 T\u00f6rd le, m\u00e9gis mire v\u00e1rsz?<\/em> \u2013 \u00a0A m\u00e9reg em\u00e9szt, mar, fel akar t\u00f6rni, szabad akar lenni. M\u00e1r t\u00f6bbre v\u00e1gyik holmi n\u00f6v\u00e9ny megk\u00ednz\u00e1s\u00e1n\u00e1l. \u00d6lni akar.<\/p>\r\n Kara r\u00e1\u00e9r\u0151sen sim\u00edt v\u00e9gig s\u00e1rga, csukly\u00e1s pul\u00f3ver\u00e9n, gondosan megigaz\u00edtja a lel\u00f3g\u00f3 f\u0171z\u0151t, \u00e9s zsebre dugja a kez\u00e9t. Nemt\u00f6r\u0151d\u00f6m m\u00f3don d\u0151l az ajt\u00f3 barna deszk\u00e1inak.<\/p>\r\n Egy szil\u00e1nkkal a kezemben lassan s\u00e9t\u00e1lok fel\u00e9. V\u00e1rakoz\u00f3an pillant fel, amikor karny\u00fajt\u00e1snyi t\u00e1vols\u00e1gra ker\u00fcl\u00fcnk. Meredten b\u00e1mulok a szem\u00e9be, remegek az elfojtott s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gt\u0151l, kezemben az \u00e9les szil\u00e1nk csillog\u00e1s\u00e1val. M\u00e9g k\u00f6zelebb megyek, m\u00e1r szinte \u00e9rzem a lehelet\u00e9nek forr\u00f3s\u00e1g\u00e1t, a szil\u00e1nk hegye az oldal\u00e1nak nyom\u00f3dik, hallom l\u00e9gv\u00e9tel\u00e9nek nyugodt ritmus\u00e1t. Emelkedik\u2026 s\u00fcllyed, a szil\u00e1nk hegye remegni kezd. Merev f\u00e9lmosollyal, k\u00ednz\u00f3 lass\u00fas\u00e1ggal ny\u00fal a pul\u00f3vere alj\u00e1hoz \u00e9s seg\u00edt\u0151k\u00e9szen megemeli, hogy feh\u00e9r b\u0151r\u00e9hez nyom\u00f3dhasson a szil\u00e1nk \u00e9le. Ott van egyetlen centire, a massza bennem m\u00e1r a v\u00e9r szag\u00e1t \u00e9rzi, de a kezem nem mozdul. Remeg, az ajkammal egy\u00fctt. A sz\u00e1j\u00e1ra pillantok, enyh\u00e9n sz\u00e9tny\u00edlva sz\u00edvja be a leveg\u0151t, mire teljes testemben remegni kezdek.<\/p>\r\n \u2013 Ideje eld\u00f6nteni, hogy meg\u00f6lsz vagy megcs\u00f3kolsz, mert kicsit m\u00e1r f\u00e1j az oldalam \u2013 J\u00e1t\u00e9kosan mutogat lefel\u00e9, mintha ez az eg\u00e9sz egy \u00f3cska m\u00f3ka lenne \u00e9s nem az \u00e9lete m\u00falna rajta. Tenyere lassan simul felhev\u00fclt arcb\u0151r\u00f6m k\u00e9toldal\u00e1hoz. Er\u0151sebben nyomom az oldal\u00e1nak a szil\u00e1nkot, mire kiserken a v\u00e9re. K\u00e9t keze k\u00f6z\u00f6tt az oldal\u00e1n szalad\u00f3 v\u00e9rcs\u00edkra esik a pillant\u00e1sa, megr\u00e1ntja a v\u00e1ll\u00e1t \u00e9s m\u00e9lyen a szemembe n\u00e9z. \u2013 Ha meg akart\u00e1l volna \u00f6lni, m\u00e1r r\u00e9g megtetted volna \u2013 mondja, mik\u00f6zben az arcom \u00e9l\u00e9t simogatja puha h\u00fcvelykujj\u00e1val. \u2013 Nem vagy gyilkos Haylei \u00e9s b\u00e1rmennyire is igyekszel, nem fog menni.<\/p>\r\n Egyre er\u0151sebben remeg a kezemben szorongatott szil\u00e1nk.<\/p>\r\n \u2013 Mi\u00e9rt nem teszed le? \u2013 k\u00e9rdezi k\u00f6zelebb hajolva az ajkamhoz.<\/p>\r\n \u2013 Nem, megy. N\u00e9lk\u00fcle nem megy.<\/p>\r\n \u2013 Mi nem megy?<\/p>\r\n \u2013 Meg kell \u00f6ln\u00f6m.<\/p>\r\n \u2013 Haylei, nem kell meg\u00f6ln\u00f6d senkit \u2013 cs\u00f3v\u00e1lja fej\u00e9t \u00e9s az \u00e1llam al\u00e1 ny\u00falva emeli fel a fejem. Es\u00e9lyem sincs m\u00e1shova n\u00e9zni, csak szem\u00e9nek izz\u00e1s\u00e1t l\u00e1tom.<\/p>\r\n \u2013 Nem\u2026 megy\u2026 meg\u2026 fog\u2026 \u00f6lni\u2026 \u2013 nagy sz\u00fcneteket hagyva pr\u00e9selem ki magamb\u00f3l a v\u00e1laszt.<\/p>\r\n \u2013 Le tudod gy\u0151zni, \u0151 nem te vagy. Ap\u00e1d eml\u00e9kei r\u00e9v\u00e9n ker\u00fclt bel\u00e9d \u00e9s k\u00f6ze sincsen hozz\u00e1d.<\/p>\r\n \u2013 Nem megy.<\/p>\r\n \u2013 Mondd meg, mit tegyek, hogy elengedd? \u2013 k\u00e9rdezi gyeng\u00e9den cir\u00f3gatva az arcomat. V\u00e1gyok az \u00e9rint\u00e9s\u00e9re, az ajka puha, selymes, l\u00e1gy sim\u00edt\u00e1s\u00e1ra. \u00c9szreveszi a pillant\u00e1som, \u00e9s jelent\u0151s\u00e9gteljesen a szil\u00e1nkra pillant.<\/p>\r\n Kezemben csillap\u00edthatatlan remeg\u00e9se fokoz\u00f3dik, ujjaim er\u0151sen z\u00e1r\u00f3dnak a szil\u00e1nk k\u00f6r\u00e9, \u00e9rzem, ahogy a v\u00e9rem folyni kezd a tenyeremen sz\u00e1guldva \u00e9s piros p\u00f6tty\u00f6kben \u00e9r a padl\u00f3ra.<\/p>\r\n Nincs se f\u00e9nyrobban\u00e1s, f\u00f6ldreng\u00e9s, vagy id\u0151meg\u00e1ll\u00e1s, csak egy apr\u00f3 csattan\u00e1s, ahogy a szil\u00e1nk kics\u00faszik kezemb\u0151l \u00e9s a padl\u00f3ra hullik. A massza \u00fcv\u00f6ltve ugrik a mellkasomnak, a bordacsontok k\u00f6r\u00e9 fonja roppant\u00e1sra k\u00e9sz ujjait, elszabadulva d\u00fch\u00f6ng egyik r\u00e9szemr\u0151l a m\u00e1siknak \u00fctk\u00f6zve, fesz\u00edt, mar, bel\u00e9m v\u00e1jja \u00e9les fogait, azt\u00e1n t\u00fcd\u0151m h\u00f6rg\u0151csk\u00e9inek ugrik.. Hallom Kara dallamos, m\u00e9ly hangj\u00e1t, \u00e9rzem az \u00e9rint\u00e9s\u00e9t a derekamon.<\/p>\r\n Pihegve nyitom ki a szemem \u00e9s Kara mosoly\u00e1ba \u00fctk\u00f6zik a tekintetem.<\/p>\r\n \u2013 Majdnem\u2026 meg\u00f6ltelek.<\/p>\r\n \u2013 Az\u00e9rt \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy nem tetted meg.<\/p>\r\n \u2013 Sajn\u00e1lom, \u00e9n, sajn\u00e1lom \u2013 mondom t\u00e9tova mozdulatokkal \u00e9rve az oldal\u00e1hoz. Tenyerem a felhorzsolt b\u0151r\u00e9re simul.<\/p>\r\n \u2013 Karcol\u00e1s, viszont a kezedet \u00f6ssze kell varrni.<\/p>\r\n A kez\u00e9be veszi az \u00f6lembe ejtett m\u00e9ly v\u00e1g\u00e1st\u00f3l s\u00f6t\u00e9tl\u0151, remeg\u0151 tenyerem \u00e9s gyeng\u00e9den vizsg\u00e1lgatja a sebet. A v\u00e1ll\u00e1nak d\u0151l\u00f6k, mire \u00e9rdekl\u0151dve pillant fel\u00e9m.<\/p>\r\n \u2013 Elf\u00e1radtunk?<\/p>\r\n \u2013 T\u00f6nkre tettem a szob\u00e1dat. \u2013 B\u0171nb\u00e1n\u00f3an hunyom le a szemem. Kara vizsg\u00e1l\u00f3 tekintettel n\u00e9zi a szob\u00e1ja romjait \u00e9s v\u00e1llr\u00e1nd\u00edtva fordul vissza fel\u00e9m.<\/p>\r\n \u2013 A f\u00e1mat \u00e9letben hagytad, a t\u00f6bbi orvosolhat\u00f3.<\/p>\r\n \u2013 Sajn\u00e1lom, sajn\u00e1lom, sajn\u00e1lom\u2026<\/p>\r\n \u2013 Nyugodj meg, j\u00f3? \u00a0<\/p>\r\n Fejem er\u0151tlen\u00fcl hanyatlik vissza a v\u00e1ll\u00e1ra.<\/p>\r\n \u2013 H\u00e9 m\u00e9g nem hagyjuk el magunkat, \u00e9bren kell maradnod, m\u00edg \u00f6sszevarrom.<\/p>\r\n \u2013 \u00c9bren vagyok.<\/p>\r\n Az \u00e1gyra d\u00f6nt, felrakja a l\u00e1bamat \u00e9s sz\u00f3l, hogy kifut az els\u0151seg\u00e9ly doboz\u00e1\u00e9rt. Kinyitom a szemem \u00e9s b\u00e1mulom a puszt\u00edt\u00e1st, amit m\u0171veltem. F\u00e9lve n\u00e9zek magamba, de m\u00e1r nincs ott, \u00edgy megk\u00f6nnyebb\u00fclve k\u00fczd\u00f6m magam a p\u00e1rn\u00e1kig. Kiny\u00fajtom a karom, amikor Kara visszat\u00e9r \u00e9s az \u00e1gyra \u00fcl. Tenyer\u00e9be fogja a kezemet \u00e9s marni kezd a fert\u0151tlen\u00edt\u0151. Prec\u00edz, gyors mozdulatokkal dolgozik, lopva r\u00e1m-r\u00e1mpillant, mik\u00f6zben figyeli a t\u0171 hajsz\u00e1lpontos \u00fatvonal\u00e1t.<\/p>\r\n \u2013 Megvagyunk, mehet a szusszan\u00e1s \u2013 vigyorog \u00e9s el\u00e9gedetten z\u00e1rja le a m\u0171anyag piros doboz tetej\u00e9t. \u00a0<\/p>\r\n \u2013 K\u00e9rhetek valamit?<\/p>\r\n \u2013 Gondolatelterel\u00e9st?<\/p>\r\n H\u00fcmm\u00f6g\u00f6k, \u0151 meg csak mosolyog.<\/p>\r\n \u2013 Besz\u00e9ln\u00fcnk kell, miut\u00e1n kialszod magad.<\/p>\r\n \u2013 Ha beleegyezem, megkapom, amit akarok?<\/p>\r\n \u2013 Nem kell hozz\u00e1 a beleegyez\u00e9sed Haylei.<\/p>\r\n \u2013 Nem cs\u00f3kolhatn\u00e1l meg csak sim\u00e1n agymos\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl? \u2013 F\u00e1radt s\u00f3hajt\u00e1somra megadja mag\u00e1t, \u00e9n meg ajkai nyom\u00e1n \u00fajra \u00e9rzem, hogy \u00e9lek. Magamra h\u00fazom \u00e9s ki\u00e9lvezem a pillanat minden t\u00f6rtr\u00e9sz\u00e9t. Felizgulva gyeng\u00e9den az ajk\u00e1ba harapok, mire hevesen cs\u00f3kol vissza, azt\u00e1n pihegve elhajol.<\/p>\r\n \u2013 Nem. Most nem j\u00f3 \u00f6tlet.<\/p>\r\n \u2013 Tudom \u2013 suttogom \u00e9s hagyom, hogy lem\u00e1sszon r\u00f3lam. \u2013 Itt maradn\u00e1l?<\/p>\r\n Egy \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gnak t\u0171nik az id\u0151, mire b\u00f3lint. Hallom a sz\u00edvem ritmik\u00e1tlan dobol\u00e1s\u00e1t a f\u00fclemben, azt\u00e1n megnyugszom, amikor engedi, hogy a mellkas\u00e1hoz b\u00fajjak. Haylei Winters mint m\u0171velsz?<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/sarah.cafeblog.hu\/files\/2019\/06\/802add21684c2514483edc8e4fb22b00-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}