\u00a0<\/p>\r\n
Kordonon t\u00fal<\/p>\r\n
1.R\u00e9sz<\/p>\r\n
Alex<\/p>\r\n
\u00a0<\/p>\r\n
Meleg van. Nem amolyan, jaj ink\u00e1bb szand\u00e1lban indulok az egyetemre, mert melegem lesz. Egy\u00e1ltal\u00e1n nem. Ez az a fajta fojt\u00f3 h\u0151s\u00e9g, ami nem k\u00edm\u00e9l senkit sem, rend\u00fcletlen\u00fcl t\u00f6r be az ablakon \u00e9s k\u00ednoz eg\u00e9sz \u00e1ll\u00f3 nap. Az aszfalt felett apr\u00f3 sugarak rendeznek ugr\u00f3iskol\u00e1t, majd megunva a j\u00e1t\u00e9kot lassan k\u00fasznak feljebb a l\u00e1badon, er\u0151szakosan fonva k\u00f6r\u00fcl a bok\u00e1dat.<\/p>\r\n
Sehol sem j\u00f3. Nem j\u00f3 az \u00e1gyon fekve h\u00e1ton, hason, oldalon, nem j\u00f3 a sonoma t\u00f6lgy \u00edr\u00f3asztal felett g\u00f6rnyedve, a r\u00e9gi, megrepedt b\u0151r\u0171 forg\u00f3s sz\u00e9ken, a k\u00f6nyvt\u00e1rban sem j\u00f3 m\u00e1r. A leveg\u0151 fullaszt\u00f3, a ventil\u00e1tor is feladta harc\u00e1t a t\u0171zforr\u00f3 leveg\u0151vel, Tr\u00f3ja elbukott. A lapok szinte \u00e9getnek, a b\u0151rfotel k\u00e9nyelmetlen, a k\u00f6nyvt\u00e1rban k\u00f6rbefut\u00f3 k\u00f3sza tekintetek sem arr\u00f3l \u00e1rulkodnak, hogy tanulni v\u00e1gynak.\u00a0 Fejben mindenki m\u00e1shol j\u00e1r m\u00e1r, mereng az \u00e9leten, a v\u00e1gyott nyaral\u00e1son, a szerelmen.<\/p>\r\n
T\u00f3partra v\u00e1gysz, a h\u0171s\u00edt\u0151 v\u00edz, a bar\u00e1tok \u00e9s az esti s\u00f6r\u00f6z\u00e9sek j\u00e1rnak a fejedben, de nem, nem lehet. Neked most tanulnod kell, levizsg\u00e1znod, azt\u00e1n dolgozni menni \u00e9s ha minden a terv szerint halad, akkor esetleg, ism\u00e9tlem esetleg, kapsz egy h\u00e9tnyi szabads\u00e1got, hogy ki\u00e9lvezd a ny\u00e1r sugarait, a Balaton hull\u00e1maival.<\/p>\r\n
Most viszont vissza kell t\u00e9rned az \u0151si szagot \u00e1raszt\u00f3, r\u00e9gi k\u00f6t\u00e9s\u0171, t\u00f6bbezer oldalas k\u00f6nyved f\u00f6l\u00e9. Nincs mit tenni, m\u00e1r csak egy h\u00e9t van az egyetemb\u0151l \u00e9s kezd\u0151dik a k\u00ednok k\u00ednja, r\u00f6videbb nev\u00e9n vizsgaid\u0151szak. A r\u00e9m\u00e1lmok t\u00e1rhaza \u00fajult er\u0151vel csap le r\u00e1d minden egyes este, mikor v\u00e9gig gondolod mennyi id\u0151t t\u00f6lthett\u00e9l volna tanul\u00e1ssal \u00e9s mindezt mi\u00e9rt nem tetted meg. Mert \u00e9rdekesebb volt a falon t\u00e1ncol\u00f3 apr\u00f3 f\u00e9ny vagy ki kellett porsz\u00edv\u00f3zni, ami term\u00e9szetesen nem v\u00e1rhatott a vizsg\u00e1k ut\u00e1nig vagy meg kellett l\u00e1togatni a nagymam\u00e1t, mert szeg\u00e9nyt, m\u00e1r ezer \u00e9ve nem l\u00e1ttad \u00e9s \u0151 sem \u00e9l \u00f6r\u00f6kk\u00e9. Igen. Minderre a vizsgaid\u0151szak a legjobb id\u0151pont.<\/p>\r\n
De most a latin mond\u00e1s szerint kell cselekedni. AGES,GUOD AGIS. Hajtsd v\u00e9gre, ami a k\u00f6teless\u00e9ged.<\/p>\r\n
Beizz\u00edtom teh\u00e1t a laptopom, kinyitom a poros tetej\u0171, asztalomon sunyin lapul\u00f3, k\u00e9k k\u00f6t\u00e9s\u0171 k\u00f6nyvet \u00e9s belevetem magam a tud\u00e1s forr\u00e1s\u00e1ba, hogy sikeresen levizsg\u00e1zzak egy h\u00e9t m\u00falva. Nem el\u00e9g csak \u00e1tmenni, az a gyeng\u00e9k mened\u00e9ke, nekem kell az \u00f6szt\u00f6nd\u00edj, bar\u00e1tunk pedig nem adja k\u00f6nnyem mag\u00e1t, v\u00e9rt kell izzadnod, ha b\u0151vebb ismerets\u00e9get szeretn\u00e9l vele k\u00f6tni.<\/p>\r\n
Szinte \u00e9szre sem veszem az id\u0151 m\u00fal\u00e1s\u00e1t, csak lak\u00f3t\u00e1rsam kulcsainak z\u00f6rg\u00e9se riaszt fel a tanul\u00e1s okozta k\u00e1bulatb\u00f3l, ahogy azok hangos csattan\u00e1ssal \u00e9rnek f\u00f6ldet a konyhapulton. Hallom Ruth b\u00fas s\u00f3hajt\u00e1s\u00e1t a konyh\u00e1b\u00f3l, ahogy szomor\u00faan tudom\u00e1sul veszi, hogy bizony ma sincs semmi ehet\u0151 a h\u0171t\u0151ben. A bar\u00e1tn\u0151j\u00e9n\u00e9l Tin\u00e1n\u00e1l t\u00f6lt\u00f6tte a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9t \u00e9s most vas\u00e1rnap r\u00e9v\u00e9n hazaette a fene, mert h\u00e1t holnap m\u00e9giscsak h\u00e9tf\u0151, m\u00e9giscsak be kell vonszolni magunkat az egyetemre \u00e9s v\u00e9gig kell \u00fcln\u00fcnk az \u00f3r\u00e1inkat. Nincs mese, a sz\u00fcrke h\u00e9tk\u00f6znapok \u00fajra t\u00e1madnak. T\u00e1madn\u00e1nak. Ha az ember nem Ruthtal lakna. K\u00e9pzelj el egy cserfes, g\u00f6nd\u00f6r f\u00fcrt\u00f6s, fekete hossz\u00fa haj\u00fa, napbarn\u00edtott l\u00e1nyt, aki mindig besz\u00e9l, mindig nevet \u00e9s \u00a0\u00e9lete \u00f6sszes perc\u00e9ben valami rosszban s\u00e1ntik\u00e1l. Ha ezt megszorzod t\u00edzzel, m\u00e9g akkor sem \u00e9ri el azt a szintet, amit Ruth minden egyes nap \u00fcberel. Folytonos \u00e9letvid\u00e1ms\u00e1ga megfert\u0151zi az embert \u00e9s lehet\u0151s\u00e9ged sem lesz, depresszi\u00f3ba menek\u00fclni mellette. Bevallom n\u00e9ha, m\u00e1r egy kicsit sok is nekem, de t\u00fcrelmes vagyok, \u0151 pedig pontosan tiszt\u00e1ban van temperamentum\u00e1nak sz\u00e9les sk\u00e1l\u00e1j\u00e1val. El\u0151ttem tizenegy lak\u00f3t\u00e1rsat fogyasztott el, akik \u00fagy menek\u00fcltek innen, mint patk\u00e1nyok a s\u00fcllyed\u0151 haj\u00f3r\u00f3l. Nem \u00e9rtettem \u0151ket, mi\u00e9rt nem tudt\u00e1k Ruth kibontakoz\u00e1sban l\u00e9v\u0151, csapong\u00f3 szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9t kezelni, \u0151k sem \u00e9rtettek engem, hogy vagyok m\u00e9g egy \u00e9v ut\u00e1n is mosolyg\u00f3s lak\u00f3t\u00e1rs.<\/p>\r\n
Megismerked\u00e9s\u00fcnk pillanat\u00e1ban tudtam, hogy bar\u00e1tok lesz\u00fcnk, pedig sz\u00f6ges ellent\u00e9tei vagyunk egym\u00e1snak. \u0150 t\u00e1rsas\u00e1gkedvel\u0151, vid\u00e1m \u00e9s rettent\u0151 j\u00f3 humorral \u00e1ldotta meg a sors, \u00e9n pedig elvagyok magamban, de az\u00e9rt vannak bar\u00e1taim, csak nem t\u00f6m\u00e9ntelen mennyis\u00e9gben, mint Ruhtnak \u00e9s a humorom, hm, nos a humoromat ink\u00e1bb hagyjuk ki a dologb\u00f3l. Megismerked\u00e9s\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t mindketten m\u00e1sk\u00e9pp mes\u00e9lj\u00fck, ebben sohasem tudtunk megegyezni. \u0150 j\u00f6tt nekem? \u00c9n \u00fctk\u00f6ztem neki? L\u00e9nyegtelen.<\/p>\r\n
\u00a0Els\u0151s egyetemista g\u00f3lyak\u00e9nt, elkall\u00f3dva t\u00e9velyegtem a campus t\u00f6m\u00f6tt folyos\u00f3in keresve a menza met\u00e1lsz\u00fcrke ajtaj\u00e1t. Gondolataimba mer\u00fclve nyitottam ki az eml\u00edtett ajt\u00f3t \u00e9s mit sem sejtve, fel sem n\u00e9zve ballagtam a pult ir\u00e1ny\u00e1ba. Nem sz\u00e1m\u00edtottam r\u00e1, hogy megpakolt t\u00e1lc\u00e1val, folyamat a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9nek csacsog\u00f3 l\u00e1ny, levesest\u0151l-mindenest\u0151l rajtam k\u00f6t ki. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u0151 sem, mert azt a meglepett arckifejez\u00e9st sohasem fogom elfelejti, \u00e9ppen \u00fagy, ahogy haj\u00e1ban l\u00f3g\u00f3 bolognai spagetti darabk\u00e1kat sem. Sorsunk ott, abban a pillanatban, a t\u00f6m\u00f6tt menza kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n, a kock\u00e1s csemp\u00e9n fekve \u00f6sszefon\u00f3dott \u00e9s senki az \u00e9gvil\u00e1gon nem lep\u0151d\u00f6tt meg azon, hogy k\u00e9t h\u00e9t m\u00falva bek\u00f6lt\u00f6ztem hozz\u00e1.<\/p>\r\n
\u2026<\/p>\r\n
M\u00e1snap reggel \u00e1lmosan, elfek\u00fcdt hajjal, k\u00e9k bolyhos papucsban csoszogtam ki a konyh\u00e1ba h\u00e9t \u00f3rakor. Szinte m\u00e9g csukott szemmel nyitottam ki, enyh\u00e9n nyikorg\u00f3 ajt\u00f3j\u00fa h\u0171t\u0151nket, tej ut\u00e1n kutatva.<\/p>\r\n
Sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl huppantam le az egyik \u00fcres sz\u00e9kre \u00e9s \u00e1lmosan pislogva n\u00e9ztem, ahogy a m\u00fczliszemek a t\u00e1lk\u00e1m alj\u00e1ra peregnek. Ruth m\u00e1r megszokta, hogy reggel m\u00e9g akkor sem sz\u00f3laln\u00e9k meg, ha kit\u00f6rne a harmadik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa \u00e9s \u00e9pp bombat\u00e1mad\u00e1s el\u0151l kellene a pinc\u00e9be menek\u00fcln\u00fcnk. Mikor ide k\u00f6lt\u00f6ztem hetekig p\u00e1nikolt, hogy mi\u00e9rt nem besz\u00e9lek reggel, mi t\u00f6rt\u00e9nt, mit csin\u00e1lt rosszul. Kellett p\u00e1r h\u00f3nap mire r\u00e1j\u00f6tt, hogy \u00e9n ilyen vagyok, reggel nem szeretek besz\u00e9lni.<\/p>\r\n
Az enyh\u00e9n lerobbant \u00e1llapot\u00fa h\u00e1rmas metr\u00f3n z\u00f6tyk\u00f6l\u0151dve \u00e1ltal\u00e1ban m\u00e1r megj\u00f6tt a hangom, de ink\u00e1bb hasonl\u00edtott egy sz\u0151r\u00f6s taxisof\u0151r\u00e9re, mint b\u00e1rmi m\u00e1sra.<\/p>\r\n
Ruth mellettem ritmikusan nyomkodta a telefonj\u00e1t, m\u00edg \u00e9n igyekeztem \u00e9bren tartani magamat, mert a reggeli k\u00e1v\u00e9mra m\u00e1r nem volt id\u0151.<\/p>\r\n
Nem mondom, hogy nem pr\u00f3b\u00e1lkozom. Hajjaj, pr\u00f3b\u00e1lkoztam \u00e9n m\u00e1r annyi l\u00e1nnyal, de mindegyikn\u00e9l \u00e9reztem, hogy hossz\u00fa t\u00e1von nem menne vele \u00e9s most minek l\u00e9pjek bele egy olyan kapcsolatban, aminek pontosan tudom, semmi j\u00f6v\u0151je. Ruth szerint csak gy\u00e1va vagyok \u00fajra megny\u00edlni. Lehet benne igazs\u00e1g, de fogalma sincsen arr\u00f3l, milyen elveszteni valakit, akit mindenn\u00e9l jobban szerett\u00e9l, arr\u00f3l meg pl\u00e1ne nincsen s\u00fctnival\u00f3ja, hogy milyen f\u00e1rads\u00e1gos ut\u00e1na b\u00e1rkivel is b\u00e1rmilyen kapcsolatot kialak\u00edtani.<\/p>\r\n
Kira k\u00e9t \u00e9ve halt meg aut\u00f3-balesetben. H\u00fasz \u00e9ves voltam akkor \u00e9s gyakorlatilag az eg\u00e9sz vil\u00e1gom apr\u00f3 darabokra t\u00f6rt. Egy \u00e9v kellett hozz\u00e1, hogy tudatos\u00edtsam magamban, \u0151 nincs t\u00f6bb\u00e9, nem ugrik nevetve az \u00f6lembe, nem cs\u00f3v\u00e1lja a fej\u00e9t a szarkasztikus megjegyz\u00e9seimre \u00e9s tov\u00e1bbi egy \u00e9v, hogy kiheverjem az orvosi egyetem kij\u00f3zan\u00edt\u00f3 elutas\u00edt\u00e1s\u00e1t \u00e9s kital\u00e1ljam, mi legyen az \u00e9letemmel.<\/p>\r\n
\u00cdgy k\u00f6t\u00f6ttem ki egy gy\u00f3gypedag\u00f3giai egyetem nagy el\u0151ad\u00f3j\u00e1ban \u00e1lmosan pislogva Ruth mellett, aki szok\u00e1s\u00e1hoz h\u00edven gyors jegyzetel\u00e9sbe fogott, amit t\u00edz perc ut\u00e1n \u00fagyis meg fog unni \u00e9s nagy s\u00f3hajt\u00e1s ut\u00e1n m\u00e9rgesen s\u00fagja majd oda, hogy lehetetlen le\u00edrni a ppt-di\u00e1k tartalm\u00e1t ilyen iram mellett. Nekem ilyen ir\u00e1ny\u00fa amb\u00edci\u00f3im nem voltak, pontosan tudtam, hogy pszichol\u00f3gi\u00e1b\u00f3l b\u0151ven el\u00e9g lesz a k\u00f6nyv \u00e9s a seg\u00edt\u0151 ppt.-re t\u00e1maszkodva bebifl\u00e1zni Skiller, Freud \u00e9s a t\u00f6bbiek felett\u00e9bb \u00e9rdekes k\u00eds\u00e9rleteit \u00e9s a bel\u0151l\u00fck levezetett m\u00e9g \u00e9rdekfesz\u00edt\u0151bb k\u00f6vetkeztet\u00e9seket. Esk\u00fcsz\u00f6m \u00e9letem leg\u00e9rdekesebb \u00f3r\u00e1i lettek volna ezek az el\u0151ad\u00e1sok, ha nem vagyok tudat\u00e1ban annak, hogy ezer gy\u00f6trelmes oldalb\u00f3l kell levizsg\u00e1znom a k\u00f6zelj\u00f6v\u0151ben. \u00cdgy h\u00e1t ink\u00e1bb lust\u00e1n elny\u00faltam a k\u00e9nyelmetlen sz\u00e9kemen \u00e9s k\u00f6rben\u00e9ztem, h\u00e1tha l\u00e1tok ismer\u0151st, akit besz\u00e9lget\u00e9sre tudok invit\u00e1lni magam mell\u00e9. Ruth ilyen szempontb\u00f3l alkalmatlannak bizonyult, mert nem k\u00e9pes halkan besz\u00e9lni \u00e9s ezzel \u0151 is tiszt\u00e1ban van, \u00edgy ink\u00e1bb kihagyjuk azt az \u00e9lm\u00e9nyt, hogy a tan\u00e1rn\u0151 miattunk \u00e1ll\u00edtsa meg leny\u0171g\u00f6z\u0151 el\u0151ad\u00e1s\u00e1t Freud \u00e1lomelm\u00e9let\u00e9r\u0151l. (Megt\u00f6rt\u00e9nt zavarba ejt\u0151 \u00e9lm\u00e9ny)<\/p>\r\n
Enyh\u00e9n elfog a nevethetn\u00e9k, ahogy l\u00e1tom szakt\u00e1rsaim arc\u00e1ra ki\u00fcl\u0151 t\u00f6bb \u00e1rnyalatban el\u0151fordul\u00f3 leplezetlen unalmat. A legh\u00e1ts\u00f3 sorb\u00f3l mindig t\u00f6k\u00e9letesen bel\u00e1tni, ki \u00e9ppen mivel m\u00falatja az idej\u00e9t, a Tr\u00f3nok harca negyedik k\u00f6tet\u00e9t olvassa, rejtv\u00e9nyt fejt, besz\u00e9lget vagy a telefonj\u00e1t nyomkodja elm\u00e9ly\u00fclten, viszonylag ritk\u00e1n vannak azok az emberk\u00e9k, akik szorgalmasan jegyzetelve issz\u00e1k a tan\u00e1rn\u0151 minden szav\u00e1t.<\/p>\r\n
Mirjam enyh\u00e9n felvont szem\u00f6ld\u00f6ke al\u00f3l k\u00fcld\u00f6tt fel\u00e9m egy \u201ej\u00f3 lenne ink\u00e1bb figyelni\u201d pillant\u00e1st, mire kapott egy sz\u00e1zwattos mosolyt \u00e9s egy laza kacsint\u00e1st, amit Ruth ki is sz\u00fart egyb\u0151l.<\/p>\r\n
\u2026<\/p>\r\n
Ruth<\/p>\r\n
\u00c9n pedig hangos s\u00f3hajt\u00e1ssal vettem tudom\u00e1sul, hogy Alex soha nem v\u00e1ltozik, a k\u00e1v\u00e9m viszont kih\u0171lt.<\/p>\r\n
Alex<\/p>\r\n
\u00a0<\/p>\r\n
P\u00e9ntek volt, az egyetemist\u00e1k 90%-a itt vezette le a h\u00e9t f\u00e1radalmait, a d\u00fcb\u00f6rg\u0151 zene ritmus\u00e1ra, enyh\u00e9n becsiccsentve. Na j\u00f3 nem enyh\u00e9n. Nem is lehet ezt felr\u00f3ni nekik negat\u00edvumk\u00e9nt, hiszen j\u00f3magam is k\u00f6zt\u00fck voltam, pedig pontosan tiszt\u00e1ban voltam vele, hogy nem alkohollal k\u00e9ne megoldanom a gondjaimat. De sarokba dobtam a realit\u00e1skedvel\u0151, mindig erk\u00f6lcs\u00f6s \u00e9s komoly \u00e9nemet, hogy teret kapjon \u00f6ssze-vissza csapong\u00f3, kalandokb\u00f3l \u00e9l\u0151 vad \u00e9nem.<\/p>\r\n
Enyh\u00e9n kavarg\u00f3 fejjel vettem tudom\u00e1sul, hogy Ruth \u00e9ppen mindenkit megsz\u00e9gyen\u00edt\u0151 t\u00e1ncl\u00e9p\u00e9sekkel vonaglik a t\u00e1ncparkett k\u00f6zep\u00e9n Tin\u00e1val. A t\u00f6bbiek pedig j\u00f3 k\u00f6vet\u0151k l\u00e9v\u00e9n engedelmesen r\u00e1ngatt\u00e1k magukat Ruth k\u00f6r\u00fcl, mintha b\u00e1rmit is sz\u00e1m\u00edtana, hogy ott vannak e vagy sem. Nem \u00e9ppen az igaz bar\u00e1tok poz\u00edci\u00f3ba tartoztak n\u00e1lam, de ezt p\u00e1r poh\u00e1r s\u00f6r ut\u00e1n m\u00e1r nem nagyon tartja sz\u00e1mon az ember. Ink\u00e1bb j\u00f3t mulat rajta, ahogy r\u00e9szeg csirk\u00e9k m\u00f3dj\u00e1ra t\u00e1ntorognak, abban a hiszemben, hogy k\u00edv\u00fclr\u0151l t\u00f6k\u00e9letesen szexi t\u00e1ncot lejtenek.<\/p>\r\n
\u00c9n Alicevel egy\u00fctt a pultn\u00e1l \u00fcltem enyhe b\u00f3dulatban. A sz\u00edvem \u00e9s az agyam m\u00e9g v\u00edvta a v\u00e9gel\u00e1thatatlan csat\u00e1j\u00e1t, amikor \u00e9n m\u00e1r tudtam, hogy Alice ma n\u00e1lam alszik. Nem is morfond\u00edroztam tov\u00e1bb ezen, az alkohol adta l\u00f6kettel k\u00f6zelebb hajoltam hozz\u00e1 \u00e9s javasoltam, hogy sz\u00edvjunk egy kis friss leveg\u0151t.<\/p>\r\n
Igazi m\u0171v\u00e9szetnek sz\u00e1m\u00edt, enyh\u00e9n ittasan, \u00fagy lesz\u00e1llni egy b\u00e1rsz\u00e9kr\u0151l, hogy ne a padl\u00f3n k\u00f6ss ki, elter\u00fclve mindenki szeme l\u00e1tt\u00e1ra. Izgultam is rendesen, hogy vajon ez\u00fattal is be\u00e9gek e, de h\u00e1l\u2019 istennek gond n\u00e9lk\u00fcl \u00e9rkeztem meg a talpamra, ami sajnos Alicer\u0151l nem volt elmondhat\u00f3. Hangos bakkeroz\u00e1s k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben kaptam ut\u00e1na, de m\u00e1r k\u00e9s\u0151 volt, \u00f6bl\u00f6s koppan\u00e1ssal fejelte le a feket\u00e9re lakkozott fa padl\u00f3t. Agg\u00f3dva hajoltam le hozz\u00e1, nem t\u00f6rt\u00e9nt e nagyobb baja \u00e9s nem kell e a s\u00fcrg\u0151ss\u00e9gire futnunk. Nem mintha, b\u00e1rmelyik\u00fcnk k\u00e9pes lett volna ebben az \u00e1llapotban a fut\u00e1sra, de nem is volt r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g, mert vigyorogva n\u00e9zett r\u00e1m a f\u00f6ldr\u0151l \u00e9s miut\u00e1n felseg\u00edtettem biztos\u00edtott r\u00f3la, hogy semmi baja, a p\u00fappal a fej\u00e9n, meg r\u00e1\u00e9r\u00fcnk holnap t\u00f6r\u0151dni.<\/p>\r\n
\u00a0<\/p>\r\n
M\u00e1snap pokoli fejf\u00e1j\u00e1ssal \u00e9bredtem fel Alice mocorg\u00e1s\u00e1ra. Minden testr\u00e9szem kegyelem\u00e9rt k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, sz\u00e1mban vattah\u00e1bor\u00fa d\u00falt, Alice pedig ragaszkod\u00f3an \u00f6lelte k\u00f6r\u00fcl sajg\u00f3 derekam. Nem t\u00fal gyeng\u00e9den fejtettem le magamr\u00f3l a kezeit \u00e9s a mosd\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1ba vonszoltam magam, hogy kiigyam a csapb\u00f3l az \u00f6sszes l\u00e9tez\u0151 vizet. Legsz\u00edvesebben gyorsan letusoltam volna \u00e9s visszafek\u00fcdtem volna aludni, de egy dolog megakad\u00e1lyozott ebben. M\u00e9gpedig az \u00e1gyamon elter\u00fcl\u0151 s\u00f6t\u00e9t haj\u00fa l\u00e1ny, aki szerelemes tekintettel n\u00e9zett r\u00e1m. Percek alatt levert a v\u00edz, \u00faristen, hogy m\u00e1szom \u00e9n ki ebb\u0151l. Felt\u00e9telez\u00e9sem szerint fogalma sincsen r\u00f3la, hogy ennyi volt, pedig \u00e9n el\u0151re sz\u00f3ltam. Mondjuk, lehet nem akkor kellett volna k\u00f6z\u00f6ln\u00f6m, amikor r\u00e9szeg, de h\u00e1t istenem, \u00e9n sem vagyok t\u00f6k\u00e9letes. Most viszont t\u00f6k\u00e9letes, fat\u00e1lis bajban vagyok. Nem akarom \u00f6sszet\u00f6rni a sz\u00edv\u00e9t, nem akarom megb\u00e1ntani sem, senki sem \u00e9rdemli azt, hogy egy egy \u00e9jszak\u00e1s kaland ut\u00e1n kidobj\u00e1k. Ut\u00e1ltam magam.<\/p>\r\n
Idegesen sim\u00edtottam v\u00e9gig a hajamon, majd nagy s\u00f3hajt\u00e1ssal \u00fcltem le az \u00e1gyamra.<\/p>\r\n
Ruth kez\u00e9ben meg\u00e1llt a k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sze \u00e9s kikerekedett szemekkel b\u00e1mult r\u00e1m. M\u00e1snaposs\u00e1g\u00e1r\u00f3l csak az elfogyasztott k\u00e1v\u00e9mennyis\u00e9g \u00e1rulkodott semmi t\u00f6bb. Makul\u00e1tlan haj, arc \u00e9s \u00f6lt\u00f6z\u00e9k. M\u00edg \u00e9n mosogat\u00f3rongyk\u00e9nt kifacsarva huppantam le a fotelba, elfek\u00fcdt hajjal, gy\u0171r\u00f6tt arccal, kiny\u00falt ujjatlanban.<\/p>\r\n
Nem v\u00e1laszoltam r\u00e1, csak bamb\u00e1n b\u00e1multam r\u00e1.<\/p>\r\n
P\u00e1r m\u00e1sodpercig pr\u00f3b\u00e1lta visszatartani, kirobbanni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 nevet\u00e9s\u00e9t, ami v\u00e9g\u00fcl gejz\u00edr m\u00f3dj\u00e1ra t\u0151rt ki bel\u0151le. \u2013 Bocs, ne haragudj. \u2013 mondta, amint kir\u00f6h\u00f6gte mag\u00e1t. \u00dagy \u00e9rted v\u00e9gre lefek\u00fcdt\u00e9l Alic\u00e9vel \u00e9s nem eml\u00e9kszel semmire?<\/p>\r\n
\u00a0<\/p>\r\n
\u00a0<\/p>\r\n
Hirtelen bukott ki bel\u0151lem a nevet\u00e9s, amit Mirjam nem \u00e9rt\u00e9kelt t\u00fal sokra.<\/p>\r\n
Komolyan cs\u00f3v\u00e1ltam meg a fejem, jelezve, hogy ezzel nagyon nem \u00e9rtek egyet.<\/p>\r\n
Hangos nevet\u00e9se bet\u00f6lt\u00f6tte az eg\u00e9sz szob\u00e1mat \u00e9s vid\u00e1m hangja visszaver\u0151d\u00f6tt az ablak\u00fcvegr\u0151l, hogy lelkem minden porcik\u00e1j\u00e1t mag\u00e1hoz \u00f6lelje.<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
\u00a0<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/sarah.cafeblog.hu\/files\/2017\/08\/8901359_e796699d28945f818343565f494ea7e4_wm-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}