Két lány, egy szerelem

Sikítva térek magamhoz apám lenti birodalmában, nem tudva mi a valóság és mi az álom. Rémültem tapogatom a homlokomon a lövés helyét, amikor nyávogást hallok a folyósórendszer felől. Nem. Nem. Nem. Őrült módjára rohanok a macska után. Ugyanúgy ül, mint ahogy az előbb, az Intézet szürke lépcsőjén, bolyhos bundáját nyalogatva. A távolt fürkészem, keresem az… Tovább »

Mondhatnám, hogy könnyű átlépni a bázist körülvevő határt, hiszen egyetlen lépés, hogyan lehetne nehéz? De kinek hazudnék tulajdonképpen? Csak az állok a szitáló esőben, hátizsákomban a könyvvel, lábamban a nemakarás mázsás súlyával. Kiskoromban sokszor előfordult, hogy nem akartam iskolába menni, felkelni reggel és nézni a társaim unott arcát, akik éppen úgy utálták az egész intézményt,… Tovább »

Karának! Ülök az ágyadnál és nézem, ahogy beesett, fehér arccal fekszel, miközben egy olyan világban jársz, amiben nem vagyok benne. Utálom, hogy itt ragadtam nélküled. Nem vigyorogsz, nem idegesítesz csak vagy, mint a neked szánt szavaim, amiket nem mondhatok el. Sajnálom. Nincs jó kifogás, egyszerűen csak mennem kell, ha akarlak még látni. Kara, úgy megyek… Tovább »

Mindenki életében akadnak hullámvölgyek, amikor vígan autózik egy képzeletbeli szerpentinen, szúnyogok millióit kenve szét az ablakon. Fel a dombra, le a dombról, közben kattog az agy, mert persze gyártja a lehetséges végkimeneteleket, mikor ér véget a kaptató és melyik lesz az a pillanat, amikor olyan sebeséggel indul meg a lejtőn, hogy lehetetlen lesz megállítani. Próbálom… Tovább »