Te vagy az életem 5. rész – Joana

Joana

…

– Állj meg! – jön a kifulladt kiáltás a hátam mögül

Megfordulok, Nicole áll tőlem pár lépésre, a fekete pólómban. Bal kezén átvérzett a kötés, az infúzió hűlt helyéről csak egy apró vércsík árulkodik.

– Mi a fenét csinálsz? – mutatok a kezére mérgesen és a mentőautó hátuljából kikapok egy gézdarabot, egy fertőtlenítőkendővel, megtámasztom az alkarját és a vérzés helyére szorítom.

– Nem akartam megölni magam– mélyen a szemembe néz. Túl közel vagyunk, a szívem megszállott dobogásba kezd.

– Ezt már elismételted párszor – még mindig a kezére szorított gézlappal bibelődöm

– Nem kaptam rá választ – hajol közelebb. Nem mosolyog. Nem csinál semmit, csak bámul. Megremeg a kezem.

– Mire?

– Hogy hiszel e nekem.

– Számít ez?

– Számít. Nekem számít – mutat magára indulatosan

– Bizonyítsd be, hogy nem azért tetted – nyugodtan elengedem a karját, zsebre dugom a kezem és a mentő irányába indulok.

– Mégis hogyan? – tárja szét a kezeit értetlenül

– Élj! Mutasd meg, hogy tudsz élni, mert már megmutattad, hogy meghalni, meg tudsz.

– Nem haltam meg.

– Nem is konkrét értelemben értem – kinyitom a mentőautó ajtaját. Látom a visszapillantó tükörből, még akkor is utánam néz, mikor már elhajtottam a körforgalom irányába. Csak reménykedni tudok, hogy megértette, élnie kell.

Élnie kell, mert ha megint meghal, bennem is meghal valami.