Macska egér, egyszer elér 6.rész

• Sarah18
• 2016. június 20. hétfő

Halk pittyegés, aztán csend, lassan veszek levegőt, hogy ne fájjon. Ébredezem abból a vattaszerű fekete masszából, mely egész idáig körülvett. Félve nyitom ki a szemem, hogy szokja a vakító világosságot, mely az ablak irányából megállíthatatlanul közelít.

• Na, végre valahára!- hallom Karl hangját és erőtlenül elmosolyodom – már éppen ideje volt, hogy abbahagyd a szunyálást. Tudod, kire hasonlítasz most?
• Nem, de úgyis elmondod –feleltem rekedt akadozó, mély hangon
• Van az a mese, amikor egy bekómált lányt lesmárol egy idegen csávó, ő meg erre megunja az évekig tartó alvást és felébred. Nem a hamupipőke, hanem… jaj, nem jut eszembe
• Mi van vele?
• Totál arra hasonlítasz most – mondta nevetve
• Ugye nem csókoltál meg? – kérdeztem kissé hisztérikus hangon
• Nem, dehogyis, látnod kellett volna az előbb az arcodat
• Karl, esküszöm, megöllek – közöltem vele és nagy nehezen ülésbe tornásztam magam
• Vázolnád a helyzetem? – néztem felé lemondóan
• Leállt a szíved, Sam hülyét kapott, te meg egy elektromos löketet és most itt tartunk
• Mit értesz azon, hogy Sam hülyét kapott?
• Megint megfogtad a lényeget Alex. De ha már így előkerült a téma, megmondanád mi az istentől állt le a szíved? Megint.
• Nem tudom. Sam kihúzott a vízből és felbaszta az agyam.
• Alex! – mondta ki Sam figyelmeztetőleg a nevemet, az ajtóban állva – Karl, te pedig, ha kérhetem, maradj ki ebből
• Na, Al, így értettem, hogy Szamanta meghibbant – mondta Karl és megsértődve távozott

Hirtelen nem jutottam szóhoz, olyan sok minden történt egyszerre, Karl bevágta maga mögött az ajtót, Sam pedig mogorván nézett rám.

• Szóval felbasztam az agyadat? – vágta nekem vádlón
• Nem, nem, nem nekem ehhez a beszélgetéshez nincs energiám – mondta és a párnába fúrtam az arcomat.

Nem szólt rá semmit, csak leült az ágyam szélére és kisimított egy kósza tincset az arcomból, majd a fülem mögé tűzte.

• Én még egyszer nem bírom ki, ha a kezeim között áll le a szíved. Én, nem vagyok olyan erős, hogy ezt még egyszer kibírjam és végigcsináljam. – ingatta a fejét szomorúan – Bármikor leállhat a szíved, ha olyan szituációba keveredsz és gőzünk sincsen, hogy miért. Mi lehetett abban a szerben, amit apád beadott neked? Mindenesetre valamit nagyon megváltoztatott benned az átlagoshoz képest.
• Nyugodtan mondhatod, hogy retardált lettem. – mosolyodtam el
• Ez nem vicces Alex, nagyon nem – nézett rám kétségbeesett tekintettel – Most mégis mit csináljak?
• Ezt, hogy érted? Semmit. Élek, tehát semmi tennivalód nincsen.
• Még. Még élsz. De mikor jön el az a pillanat, amikor nem tudunk visszahozni?
• Ez engem, most a legkevesebb mértékben sem érdekel Sam. Már megszoktam, gyerekkorom óta a kórház a második otthonom. Tehát nem érdekel, engem te érdekelsz.
• Témához értünk – csóválta meg Sam frusztráltan a fejét. A francba is Alexis, a diákom vagy, 24 éves vagyok, te meg 19, és ha mindez még nem lenne elég, ha bárki megtudja, hogy mi van köztünk, nekünk lőttek.
• Ó, szóval most már belátod, hogy nagyon is van köztünk valami – mosolyogtam sunyin
• Elcsavartad a fejem, a józan eszemet meg nem találom, mióta megismertelek, szóval nem Alexis. Lehet, hogy volt köztünk valami, de ezek után már nem lesz semmi. És nem az otthonodban történtek miatt, nem is miattad, hanem….
• Hanem? – kérdeztem vissza szomorúan
• Nem, ne csináld ezt, kérlek. Te mit éreznél fordított helyzetben, ha én feküdnék ott és néznék rád így? Ne nehezítsd meg kérlek a dolgomat.

Nem néztem a szemébe, mert nem bírtam volna megállni sírás nélkül és én nem sírok. Nem sírok. Nem sírok. Mantráztam magamnak és lehajtottam a fejem.

• Mielőtt még rosszra gondolnál, nem fogok hozzámenni Tomashoz, mert… mindegy. Ez nekünk nem megy, illetve nem mehet. Nem játszhatunk tovább.

Szólásra nyitottam a számat, de Sam megelőzött.

• A-a, Alexis. Nem engedem, hogy elmond, mit gondolsz, mert pontosan tudom, hogy meggyőznél az ellenkezőjéről. Szóval, szedd össze magad, pihenj, vizsgázz le, igyekezd nem megöletni magad, vagy ne megfulladni. – fűzte még hozzá epésen – És legyél boldog. – suttogta nagyon halkan

Közelebb csúszott és egy utolsó búcsú puszit nyomott az arcomra, majd sietve sétált ki az iskola kórterméből.

Még aznap este

Nem érdekelt már semmi, az agyam egyszer csak eldurrant, kipattantam az ágyból, át a másik épületbe, fel a második emeletre, majd berontottam Sam ajtaján, jól bevágtam magam után és kulcsra zártam. Ha lett volna valaki más is a szobájába biztos nagyot nézek, de most csak ő pillantott rám teljesen meglepődve az ágyából.

• Mit keresel itt Alex? – kérdezte egyből felpattanva és látszott a szemén, hogy nem számított a berobbanásomra
• Ez igenis megy nekünk, akár akarod akár nem – mondtam flegmán, majd hirtelen léptem közelebb hozzá és a tarkójánál fogva vontam magamhoz. Váratlanul csókoltam meg, forrón, hogy esélye se legyen elmenekülni. Ő is érezte, hogy ez most nem olyan, mint azelőtt, áthatotta egy olyan elemi erő melyet nem lehet szavakba önteni. Kétségbeesés, szerelem és a mindent elsöprő vágy. Próbált gyengéden eltolni magától, de a háta mögé szorítottam mindkét kezét, így esélye sem volt kibontakozni az ölelésemből.
• Mit művelsz Al? – suttogta pihegve, mikor levegőhöz jutott.

Nem adtam rá választ, csak egyszerűen újra megcsókoltam.

Egy gyors mozdulattal döntöttem le az ágyra, eközben véletlen kicsúszott a keze a kezemből és ismét megpróbált eltolni magától, de egész testemmel szorítottam le az ágyára.

• Alex, nem szabad – nyögte mikor a térdemet a lába közé csúsztattam és tovább csókoltam
• Nem érdekel, kívánlak – hadartam miközben lerántottam róla a pólóját, ami alatt nem viselt semmit. Ettől a ténytől kissé meglepődtem, tekintve, hogy soha nem láttam még meztelenül és az ajkamba haraptam

Nem bírta megállni és felkuncogott zavaromon.

• Ezt nem kellett volna – leheltem összehúzott szemöldökkel – most nagyobb bajban vagy, mint két perce
• Most aztán nagyon megijedtem…- kezdett volna a válaszba, amikor minden teketória nélkül a számba vettem a mellét. Egyből elhallgatott és a szája elé kapta a kezét, hogy hangos nyögését nehogy meghallja valaki.

Tovább folytattam a műveletet, közben pedig a nadrágja övét kezdtem el kicsatolni. Abbahagytam a melle kényeztetését és lerántottam róla a nadrágot a bugyijával együtt, meglepődött a mozdulat hevességétől. Azonban akkor kerekedett el a szeme leginkább, mikor minden beszéd és bevezetés nélkül a lába közé hajoltam. Erősen figyeltem zihálásának, nyögéseinek egyre hangosabb voltát, mert gőzöm sem volt róla, mit hogyan kell csinálnom, de az ösztönömre és a sóhajaira bíztam magam. Nem telt bele öt perc és már a takarót markolva, szájára tapasztott kézzel remegett alattam.

Visszamásztam az arcához és puha csókokkal borítottam be az ajkát, míg ő igyekezett megtalálni a haza utat a mennyországból. Kezdett kitisztulni a tekintete és csodaszép felhőkék szemeivel nézett rám, majd elmosolyodott és magához vont.

• Esküszöm, nem vagy normális. – suttogta miközben még mindig szaporán vette a levegőt – a délután búcsúztam el véglegesen tőled, mire feljössz a tanárodhoz este, és megdugod.
• Naaa, most már lehet a dugás szót használni? – vigyorodtam el
• Már ne is haragudj, de erre nincs jobb szó. – pihegte

Az oldalamra fordultam és mélyen belenéztem gyönyörű szép kék szemeibe.

• Jöttem eggyel már egy ideje. Úgyis totál kikészítettél és én ebbe nem nyugodtam bele.
• Hát az feltűnt.
• És nem is fogok.
• Az viszont már probléma. – mondta felém fordulva
• Ki fognak nyírni és a pokolra kerülök ezért – suttogta és lassan a galléromnál fogva húzott magához.

Magára vont és egy íves mozdulattal ránk rántotta a takarót, miközben tovább folytatta a már megkezdett csókot. Egy kaszkadőr ügyességével hámozott ki a farmeromból és pólómból. Míg a végén már csak egy boxerban feküdtem felette. Gyengéden simította végig testem minden egyes négyzetcentiméterét, égetett a keze és már az önkívület hátárát súroltam, annyira akartam őt.

• Te kínzol engem – suttogtam bele a szájába
• Jó meglátás – felelte mosolyogva
• Az pedig nagyon nem fair dolog – leheltem két csók között
• Mondd el, mit szeretnél – suttogta kacéran

Meglepődtem és zavaromban kissé elvörösödhettem, mert hangos kacagásba tört ki, én pedig a nyaka hajlatába temettem az arcom durcásan.

• Ilyenkor mindig olyan jót röhögök magamba, hogy tizenöt perce teljesen magabiztosan döntöttél az ágyra, most meg zavarban vagy egy provokáló kérdéstől.
• Hagyjál békén – mondtam morcos hangon a nyakába temetett arccal, majd gyengéden megharaptam és belecsókoltam a nyaka hajlatába.
• Aucs – nyögte, nem éppen úgy, mint akinek fájt. – elfelejtetted közölni, hogy vámpír vagy és igazából a véremre buksz.
• Hupsz, most lebuktam- nevettem el magam

Megfogta a derekam és maga mellé döntött az ágyra, majd mosolyogva fölém telepedett és megcsókolt.

• Kész, vége – mondta mikor megszakítottam a csókot
• Minek van vége?
• Most már akkor sem tudsz menekülni, ha akarnál és mindketten a pokolra kerülünk ezért. – mosolyodott el
• Most sem én menekültem – jegyeztem meg epésen
• Ha,ha,ha ezt a beszólást megérdemeltem – egyezett bele és egy csókot lehelt az ajkamra – De ugye tudod, hogy ki kell derítenünk mi volt abban az injekcióban, amit beadtak neked
• Gondoltam, hogy nem hagyod annyiban a témát, de nem felejtettél előtte el valamit? – kérdeztem miközben kínomban már rágtam a szám szélét.
• Hm, nem is tudom, most annyira nem rémlik semmi – válaszolta sunyi kis mosollyal
• Nem? – kérdeztem vissza – akkor azt hiszem, én megyek is vissza a kórterembe – feleltem nemtörődöm stílusban

Azzal magam mellé fektettem és felpattanni készültem az ágyról, mire a kezemnél fogva rántott vissza.

• Csak vicceltem – felelte fejét ingatva – mindent komolyan veszel. Jut eszembe, jobb lesz, ha az egyik kezedet a szádra teszed.
• Miért is? – kérdeztem értetlenkedve, de nem válaszolt csak egy laza mozdulattal a bugyimba nyúlt, mire a meglepődéstől hangos nyögés szaladt volna ki a számon, ha csínos kis kezét már rá nem tette volna.
• Ezt az éjszakát meg fogod emlegetni Alex, szóval jól figyelj – suttogta kacéran, de mentségére legyen szólva, igaza volt.