Halk pittyegés, aztán csend, lassan veszek levegőt, hogy ne fájjon. Ébredezem abból a vattaszerű fekete masszából, mely egész idáig körülvett. Félve nyitom ki a szemem, hogy szokja a vakító világosságot, mely az ablak irányából megállíthatatlanul közelít. Na, végre valahára!- hallom Karl hangját és erőtlenül elmosolyodom – már éppen ideje volt, hogy abbahagyd a szunyálást. Tudod,…
Tovább »