Macska egér, egyszer elér 4.rész

• Sarah18
• 2016. március 19. szombat

Macska egér, egyszer elér 4.rész

Pár nappal később

Felfelé sétálok a szobám felé, reszketek, de nem tudom, hogy amiatt, mert győztem, vagy azért, mert kis híján belefulladtam egy üvegdobozba. Egy hónapon belül immár másodszor érzem, hogy a víz miatt nem tudok lélegezni és másodszor tudatosul bennem, ha nem csinálok valamit, megfulladok. 

Belépek a szobámba és egyből lerogyok a falhoz. A délután képei fénysebességgel száguldanak az agyamban. Remegek, reszketek, és nem tudom kontrollálni. Így ülök a lecsúszva a falnál, mikor kivágódik az ajtóm és Jocelyn tör be rajta.

• Édes istenem. Alex, mi van veled? – kérdezte rémültem és felém nyújtotta a kezét
• Ne érj hozzám! – kiáltottam rá, továbbra is remegve, és sírni kezdtem kínomban.

Nem szólt semmit, csak kiviharzott az ajtón, én pedig továbbra is bőgve karoltam át magam és levegő után kapkodtam közben. Ezt a pillanatot választotta Sam, hogy rám törje az ajtót és odaguggoljon elém. A könnyektől már alig láttam, és levegő után kapkodva próbáltam elkúszni a közeléből.

• Ne érj hozzám! – kiáltottam rá, mikor némi levegőhöz jutottam

Mintha meg sem hallotta volna. Lefogta a kezemet, magához húzott és így szólt:

• Lélegezz mélyeket Alex.
• Nem megy, engedj el!– ordítottam rá a könnyeimen át. Nem kapok levegőt – hörögtem teljesen kétségbeesve és igyekeztem kiszabadulni a karjai közül. Hiába csapkodtam, ő nem engedett a szorításán, hiába löktem a testemet jobbra – ballra, ő vasmarokkal ölelt magához.
• Lélegezz és próbálj megnyugodni, vagy el fogsz ájulni – felelte miközben görcsösen tartott testemet ölelte és jobbra-ballra ringatni kezdett, miközben lefogta a karomat, hogy ne tudjam kiszabadítani magamat.

A reszketésem folytatódott és folytak még a könnyeim is, de a légzésem kezdett egyre jobban helyreállni. Pár perc eltelte után, már normálisan vettem levegőt és a remegés is alábbhagyott. A görcsös tartásom helyét, a teljes végelgyengülés vette át, így Szamantának kellett dőlnöm. Szipogtam és igyekeztem elállítani a könnyeimet. A sírástól maszatos arcomat a kezembe töröltem és görnyedten ültem most már megtartva saját súlyomat. Sam elém telepedett és lefejtette a kezemet az arcomról.

• Semmi baj, nincs semmi baj, ne sírj – mondta és végigsimított könnyes arcomon
• Ne haragudj, én nem tudom, mi történt velem. – mondtam szipogva
• Pánikrohamod volt, amit nem is csodálok tekintve, hogy majdnem megfulladtál. Ismét. Gyere csurom vizes vagy, fel tudsz állni? – kérdezte kedvesen
• Nem tudom – válaszoltam erőtlenül. Felsegített a földről és az ágyam szélére ültetett, gyorsan átöltöztem, majd pedig bevackoltam magam az ágyamba. Sam pár pillanatig tétovázott, majd felhajtotta a takarómat és mellém bújt.
• Tomas keresni fog. – csak ennyit mondtam és hozzábújtam ő pedig átkarolva válaszolt:
• Most ez érdekel a legkevésbé.
• Miért, mi érdekel? – tettem fel a kérdést, miközben a nyaka hajlatába temettem az arcom
• Nem mi, hanem ki. – felelte
• Akkor ki?
• TE – mondta és az arcomat felemelve lehelt egy könnyű csókot az ajkamra.
• Soha többé ne csináld ezt velem. – mondta, majd ismét az ajkamra tapasztotta a száját.

Még sosem fordult elő, hogy ő csókolt volna meg engem, nem pedig fordítva történt volna. A meglepődéstől szinte sokkot kapva pillantottam rá. Nem hagyott tovább töprengeni, mert újra az ajkamhoz hajolt. Belekapaszkodtam az inge gallérjába és magamhoz húztam. Kezével az arcomat tartotta és igyekezett minél finomabban csókolni, nehogy fájdalmat okozzon. Magamhoz tértem és véletlenül a mellénél fogva toltam el magamtól, amitől paprikavörössé változtam. Nem szólt semmit, de láthatóan jól mulatott a zavaromon.

• Ó. Izé. Nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb alkalom arra, hogy… – nyögtem ki
• Tudom, nem haragudj rám, csak teljesen felhúzol, ha a közelembe vagy. – mondta komolyan, majd kaján mosolyra húzta a száját, mikor meglátta, hogy még mindig nem csillapodott a pirosságom.
• Szégyelld magad, hogy kihasználod a helyzetet – mondtam most már apró mosollyal az arcomon

Elkomorodva egy kicsit odébb mászott az ágyon.

• Csak vicceltem Sam – mondtam egyből és megfogtam a kezét
• Tudom, de attól még igaz volt. – válaszolta komolyan
• Semmi olyat, nem csináltál, amit ne akartam volna.
• Nem erről van szó, nekem ezt nem lehetne. A diákom vagy és minden egyes alkalommal elfelejtem, ahányszor a közelembe kerülsz. Az őrületbe kergetsz, egyszer átteteted magadat egy másik csoportba, ahol laposra vernek, utána ugyanezt folytatod az ebédlőben, megtámadnak a városon kívüliek, aztán pedig kétszer fulladsz bele valamilyen vízbe. Félek, hogy egyszer nem leszek ott, hogy összekaparjalak. – mondta miközben a takaróm szélét babrálta és nem nézett rám.

Odébb csúsztam és a párnába temettem az arcom.

• Ez meg a másik, ami az őrületbe kerget. Most jön az, hogy válaszolsz valami durvát, és elkezdünk veszekedni és újra nem jöhetek a közeledbe, mert tüzet okádva közlekedsz mindenhova, egészen addig, amíg nem történik valami veled.

Felnéztem rá, teljesen nyugodtan. Néztem, ahogy frusztráltan, karba tett kézzel ül az ágyamon, miközben gyönyörű szép szőke haja a szemébe lóg. Akarva akaratlanul bárgyú mosolyra húztam a számat és arra gondoltam, bárcsak engem választana Tomas helyett.

• Ne nézz így rám, kérlek – mondta és fájdalmas grimaszt vágva
• Miért, hogy nézek? – kérdeztem továbbra is mosolyogva
• Úgy, hogy, ha tovább folytatod, nem tudom megállni, hogy meg ne csókoljalak.
• Akkor soha többé nem hagyom abba- feleltem

Odahajolt és újból megcsókolt. Beszívtam az alsó ajkát, mire ő mélyen belehatolt a számba és hangos nyögésre késztetett. Magához húzott és egészen addig folytattuk, amíg a gyűrűje bele nem akadt a hajamba. Nevetve váltunk szét, de egyből visszabújtam hozzá. Élveztem a közelségét, a bőre liliomillatát, ahogy nyugtatóan simogatja a hátamat. Aztán a világ hirtelen egy 360 fokos fordulatot vett és elvesztettem az eszméletemet.

Halványan érzékeltem, hogy Sam a nevemet mondogatja és próbál magamhoz téríteni, de valahogy elszállt minden energiám. Ajtó csapódott tompa hangok hallatszottak, majd kiabálás, Sam felkapott az ágyról, aztán megint megszűnt minden hang.

Magamhoz térve, újra egy kórházi ágyban találtam magam, szédülve, émelyegve ültem fel és támaszkodtam meg az ágykeretben. Pár perc eltelte után Karl toppant be és mosolyogva jött közelebb.

• Hála istennek, hogy felébredtél, már eléggé aggódott érted mindenki. – mondta miközben felvette az ágyam végében lévő kórlapomat és valamit felírt rá.
• Mi történt? – kérdeztem és kimerülten dőltem hátra
• Egyszerűen kikapcsoltál, alig volt érzékelhető pulzusod és a szíved nagyon lassan vert a stressz, a sokk, a kimerültség is közrejátszott benne, de végérvényesen fogalmam sincs mi történt veled.
• Sam? – suttogtam fáradtan
• Szerintem mindjárt itt lesz, kiment innivalóért, nem hagyott itt egyetlen percre sem szinte, össze is veszett közben Tomassal.
• Miattam? Miért? – kérdeztem és erőszakkal próbáltam nyitva tartani a szemem
• Al, inkább ezt majd elmondja ő, pihenned kell. – válaszolta Karl.

Abban a pillanatban lépett be Sam is a kórterembe, de már nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem. Éreztem, hogy közelebb jött és végigsimított az arcomon.

• Sajnálom Sam – suttogtam erőtlenül
• Nem csináltál semmit Alex, csak pihenj – mondta Sam nagyon távolról, majd a sötétség jól ismert tengere újra beborított.

Mikor újra magamhoz tértem, Jocelyn ült az ágyam mellett és a kedvenc regényét olvasta.

• Annak a könyvnek semmi értelme, úgyis meghal a főhős a végén. – mondtam mosolyogva
• Basszus Al, kösz, hogy elmondtad! – kiáltotta felháborodva és lecsapta a könyvet az éjjeliszekrényre.
• Bocsi, nem hagyhattam ki. – feleltem féloldalas mosollyal az arcomon
• Hogy érzed magad?
• Nem is tudom, olyan furcsán fáradtan. – válaszoltam, miközben felültem
• Azt nem is csodálom, nagyon durva volt ez az egész, Sam ki is akadt rendesen.
• Mi történt?
• Ezt Szamanta tudnál a legjobban elmondani, az orvosi részét meg persze Karl. Én csak a pánikrohamodat láttam és elrohantam Samért.
• Tudom, arra emlékszem.
• Mi az utolsó dolog, amire emlékszel?
• Ő, izé… – habogtam zavarban, elpirulva
• Mi a fene történt köztetek? Sex közben estél kómába? – kérdezte tátott szájjal
• Nem, dehogyis, annyira hülye vagy – kiáltottam és hozzávágtam a párnám, ami elég gyengére sikerült. – Nem is estem kómába. – vágtam rá nem sokkal később
• De igen. – hangzott a komoly válasz az ajtó irányából.
• Mióta állsz ott? – kérdeztem kissé lefagyva Samtől
• Csak most jöttem – mondta mosolyogva
• Akkor én megyek is, majd még beugrok Al. – mondta Jocelyn, miközben egy puszit nyomott az arcomra és összeborzolta a hajam.
• Hééé – méltatlankodtam, míg ő kisasszézott, Sam pedig becsukta utána az ajtót, és az ágyam szélére telepedett törökülésben.
• Azért az elég kellemetlen lett volna, ha sex közben esel kómába.
• Szamantaaa, te hallgatóztál – kiáltottam felháborodva és rácsaptam a kezére, ami inkább legyintésre sikerült.

Nevetett, majd elkomorodott.

• Mi az?
• Nagyon le vagy gyengülve és rettentően megijesztettél, ugye tudod? Egyszerűen csak összecsuklottál, minden jel nélkül, feküdtél élettelenül, mintha… mintha halott lennél, szinte alig érezhető pulzussal. Aztán egy hétig nem tértél magadhoz, szóval igen, mondhatni, hogy egy hetes kómán vagy túl. – mondta frusztráltan

Csak lehajtottam a fejem és a takaró szélével babráltam, nem néztem a szemébe, de feltette a kérdést, amire nem igazán akartam válaszolni.

• Valami komolyabb bajod van igaz? Mert ez nem csak a sokktól és pánikrohamtól alakult ki, hanem sokkal előtte megvolt már.

Megcsóváltam a fejem, majd idegesen behunytam a szemem, hogy jobban össze tudjam szedni a gondolataimat. Egy pisszenés nélkül türelmesen várta a válaszomat, ezzel is érzékeltette, hogy nem megy el a válasz nélkül.

• Ez nem olyan… én nem… – kezdtem neki többször
• Hallgatlak – mondta
• Apám tudós volt, de kirúgták az intézetből valamilyen műhiba miatt. Nem mondta el senkinek mi volt az. Csak egyszer este elbúcsúzott tőlem és azt mondta én vagyok a legjobb dolog az életében, azt hittem el fog menni, de ő csak beadott nekem egy injekciót. Pár óra múlva furcsa tünetek jelentkeztek rajtam, remegés aztán lassuló pulzus és végül szívmegállás. Állítólag apám lehajtott fejjel csak egyszerűen kisétált az ajtón, de anyukám nem adta fel, újraélesztett. Bármennyire is hihetetlen, sikerült neki. Azóta bármilyen veszélyesebb helyzetben kissé lelassul a pulzusom. – meséltem neki mélyen a szemébe nézve, figyelve a reakcióját.
• Majd pedig megáll– tette hozzá a történet befejezését komoran

Bólintottam és összeszorítottam a fogaimat.

• Kísérlet volt. – mondta és nem nézett rám- Egy rohadt kísérletet végzett rajtad – morogta egyre dühösebben
• Sam, hagyd, nem érdekes, nem tudsz ellene tenni semmit, megtörtént változtatni nem lehet rajta. Túléltem, csak ez fontos.
• És ennek ellenére engedted, hogy rábeszéljelek a katonai kiképzésre, amikor gyakorlatilag, ha valaki rossz helyre üt, vagy váratlan dolog történik, meghalsz.
• Azért ez nem így működik – vágtam rá egyből
• Hát hogy? – kérdezte mérgesen

Abban a pillanatban közelebb csúsztam hozzá és megcsókoltam, egyben meg is lepődtem, mert engedte magát és finoman visszacsókolt.

• Ez elég váratlan volt, mégsem állt le a szívem – mondtam még mindig csak pár centire az ajkától
• Nem így értettem – válaszolta és újból megcsókolt.
• Ühüm – hümmögtem és megkérdeztem tőle azt, ami már felébredésem óta rettentően foglalkoztatott. Miért vesztél össze Tomassal?
• Nagyon jól tudod terelni a témát, de ezzel még nem végeztünk. Amúgy kimondta el? Mindösszesen fél órája sem vagy fenn, de már tudsz mindent- mondta felháborodva

Csak néztem rá és nem szóltam semmit. Vártam, hátha elmondja.

• Azt mondtam neki, hogy adjon időt ezzel az egész eljegyzéssel kapcsolatban.
• És ő mit mondott rá?
• Megkérdezte, hogy kibe vagyok szerelmes, mert azt tisztán látja, hogy belé nem.

Kérdőn néztem rá. És?

• Nem mondtam el neki, hogy …
• Szóval szerelmes vagy belém? – kérdeztem mosolyogva
• Igen – jött nem sokkal később a válasz
• A diákodba, aki négy évvel fiatalabb nálad?
• Igen
• Annak ellenére, hogy eljegyeztek?
• Fejezd már be. – mondta karba tett kézzel és komolyan a szemembe nézett

• Nagyon megszívtad. – mondtam félmosolyra húzva az arcomat
• Én szívtam meg? Komolyan? Szerintem legalább akkora bajban vagy, mint én.
• Hm, lehet benne valami- mondtam és magamhoz húztam
• Mit fog tenni Tomas, ha megtudja? – kérdeztem egy lassú csók után
• Fogalmam sincs. Nem lesz túl boldog, bár már most sem az. Nem még, ha megtudja, hogy megcsalom egy lánnyal.  
• Még nem csaltad meg végülis. – morogtam az orrom alatt
• Szóval, ha csókolózni kezdenék Nikivel, akkor te nem lennél féltékeny és nem tekintenéd megcsalásnak? – kérdezte karba tett kézzel
• Hé, de! – vágtam rá
• Na, ugye!
• Miért pont Niki volt a példa? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel
• Csak, mondtam valakit – válaszolta
• Aha, persze, te féltékeny vagy rá?
• Dehogy vagyok!

Nem szóltam semmi csak oldalra döntött fejjel kezdtem bámulni.

• Jól van, na, bukik rád, ráadásul ő készített fel erre az egészre, és haragszom rá, amiért megtette.
• Inkább haltam volna meg?
• Én nem ezt mondtam. – felelte

Kit fogsz meglátogatni? – kérdezte terelve a témát

• Az öcsémet.