Macska egér, egyszer elér 3.rész

• Sarah18
• 2016. március 19. szombat

 Macska egér, egyszer elér 3.rész

Annyira jól esett, hogy hozzá bújhatok, a pulóvere puha volt és Sam illatú. Aztán csak  lecsukódtak a szemeim és jóleső sötétség vett körül, ahol már nem éreztem pokoli hidegnek a levegőt. Ám nem sokáig időzhettem el a kényelmes puhaságban, mert hirtelen borzalmas forró lett minden és magamhoz tértem.

Egy forró vízzel teli kádban voltam, ahonnan azonnal ki akartam szállni, mert égette minden porcikámat. Heves kibírhatatlan fájdalom járta át a testemet. Ilyen érzés lehet, amikor élve perzselik le valakiről a bőrt. Kapálóztam kifelé, azonban Szamanta lefogott és visszanyomott a kádba.

• Engedj ki, engedj ki, pokoli forró – üvöltöttem, de nem engedett el és rám sem nézett.
• Nagyon fááááj – kiáltottam és nekiestem Samnek, de mintha meg sem érezte volna.

 Rám sem hederített. Pár percig dulakodtunk így, kifröcskölve egy csomó forró vizet, mire elhagyott minden erőm és visszacsúsztam a kád aljára. Sam egyből a felszínre rántott és leült a kád szélére.  

Csak ültem ott és bámultam ki a fejemből, talpig fekete rám tapadt ruhában.  Tíz perc eltelte után fázni kezdtem, mire Sam egy kis meleg vizet engedett a csapból. Ezt a folyamatot csináltuk fél órán keresztül, én fázni kezdtem, ő vizet engedett. Mire nagyjából észhez tértem, a víz már kellemes melegen gőzölgött és kezdtek felengedni a testrészeim. Már nem fáztam csak fáradt voltam. Sam még mindig nem nézett rám, csak ült a kád szélén meredten bámulva egy pontot a csempén. Körülnézve láttam, hogy valakinek a fürdőszobájában vagyok. Hát persze hiába vitt volna a gyengélkedőre, ott csak tusoló van és sokra nem mentünk volna vele.

• Nem volt forró a víz, igaz? – kérdeztem tőle rekedten

Végre rám nézett és megkönnyebbülést tükrözött az arca.

• Nem, jéghideg volt. – felelte
• Miért nem néztél rám? – kérdeztem az elázott ingem egy gombját babrálva
• Mert, ha rád néztem volna, akkor kiengedtelek volna és most halott lennél – válaszolta komoran. Gyere, ki kéne szállnod – mondta, majd megfogott és a kád szélére ültetett.

Gyorsan egy törölközőt terített rám, míg én igyekeztem megtartani magamat, részleges sikerrel. Kigombolta az ingem és a töröközőtartóra dobta, majd az övemet kezdte el kioldani és lerántotta rólam a fekete vizes farmeromat. Gyorsan áttörölt és a melltartóm pántja felé nyúlt, amikor megfogtam a kezét.

• Ez épp elég kellemetlen így is. – mondtam a szemébe nézve
• Tudom, hogy annak gondolod, de nem az. Csak segíteni akarok. – felelte
• A maradék önbecsülésemet, hagyd meg kérlek. – mondtam miközben ingattam a fejem, ő pedig elengedte a kezem és a szék felé mutatott.
• Hoztam neked száraz ruhát, próbálj átöltözni, ha nem megy, szólj, kint leszek az ajtó előtt. – mondta és kiment.

Levetettem a vizes alsóneműmet és belebújtam Sam pólójába és melegítőjébe. Pont akkor kopogott, amikor a székre rogytam a fáradtságtól.

Felsegített és az ágya irányába botorkáltunk. Amint letettem a fejem a párnájára, a kimerültségtő egyből mély álomba zuhantam.

Álmomban furcsa fojtott hangokat hallottam.

• Szívós ez a lány, minimum halottnak kéne lennie.
• Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte valaki felháborodva
• Miért, szerinted, ha valaki leugrik egy kurva nagy híd pillérjéről és jéghideg vízbe érkezik, akkor utána egy nappal békésen szunyókál az ágyadban? Hát nem.
• Nem hívtalak volna ide, ha békésen aludna, te seggfej. Gőzöm sincs, hol sérült meg és hogy lábra tud-e majd állni, vagy, hogy képes lesz e megszólalni.
• Ezt én sem tudom megmondani, míg fel nem ébred, nincs röntgenszemem.
• Az isten szerelmére, te vagy az orvos! – kiáltotta
• Te pedig jobban tennéd, ha aludnál, mert kikészíted magad, mellesleg ugyanabban a vízben voltál, mint ő.
• Igen, csak éppen nem egy hídról ugrottam bele és nem annyi ideig voltam víz alatt, mint ő.
• Pihenj le a szobámban, addig én itt maradok. Ha ébredezni kezd, felkeltelek.
• Ígéred?
• Ígérem.

…

Kinyitottam a szemem, de azonnal vissza is csuktam a vakító fény miatt. Nem sokkal később újra próbálkoztam és rájöttem, hogy még mindig Szamanta szobájába vagyok. Hogy kerültem ide? Kérdeztem magamtól és felültem az ágyban. Aztán rémleni kezdett minden, a terepgyakorlat, Sam, a kitaszítottak, a híd és a folyó, ahogy Samhez bújok, na és a kádas sztori is. Hát persze, hogy ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen az ajtón és mit sem sejtve sétáljon közelebb hozzám. De az arcát le kellett volna fényképezni, amikor rám nézett és látta, hogy ébren vagyok.

• Megijesztesz, miért tátogsz, mint hal a szatyorban? – kérdeztem
• Jól vagy? – kérdezte felocsúdva
• Tekintve, hogy majdnem vízbe fulladtam, tűrhetően. – mondtam és ledobtam magamról a takarót.
• Mit csinálsz? Kérdőn tekintett rám és karba tette a kezét.
• Felállok? Tudod, nem igazán érek rá szunyálni, van egy rakat dolgom. – mondtam és azzal a lendülettel fejeltem volna le a szekrényt, ha el nem kap.
• Aha, látom, mit csinálsz. – mondta miközben magához szorított és megtartott.

A nyaka köré fontam a karomat, így az ajkunk csak pár centire volt egymástól. Gond nélkül lábra álltam, majd mosolygásra késztetett a meglepődése.

• Direkt csináltad. – mondta felháborodást színlelve, de nem engedett el. – Mi lett volna, ha nem kaplak el és lefejeled a szekrényem?
• Újabb púp a fejemen? – kérdeztem halkan és az ajkaira néztem.
• Ne csináld ezt. – suttogta
• Mit?
• Ne nézz így, mert…
• Mert? – kérdeztem és közelebb hajoltam hozzá

Éreztem, ahogy levegőt vesz, és lassan fújja ki a száján. Az orrom hozzáért az orrához, mire résnyire nyitotta a száját, én pedig meg akartam csókolni, de az ajtó nyitódására, mindketten szétrebbentünk.

Karl állt az ajtóban, mire mindketten megnyugodva engedtük ki a levegőt.

• Rosszkor jöttem? – kérdezte mosolyogva
• Kurvára – tátogtam feléje, Sam pedig csak mosolygott
• Jajj, de csúnyán beszélsz – mondta
• Meg sem szólaltam – feleltem sértetten
• Gyere,  lefuttatok egy gyorsvizsgálatot, hogy Sam is aludjon valamit ma éjjel. – mondta Karl és kinyitotta az ajtót előttem.
• Miért eddig aggódott és nem aludt? Mik vannak?– kérdeztem sunyi mosollyal az arcomon és Szamanta felé pillantottam.

Rondán nézett mindkettőnkre, de nem vártam meg, hogy válaszoljon, hanem kisasszéztam a folyosóra. Karl tényleg gyorsan megvizsgált, de mivel nem tapasztalt semmi rendelleneset és a szemem felett lévő maradék varratokat is kiszedte, elengedett. A többiek még nem értesültek róla, hogy felébredtem, így volt időm befutni a szobámba és levenni Sam ruháit. Mégse mászkálhattam egész nap a kényelmes melegítőjében és pólójában, bármennyire is akartam. Épp végeztem, amikor Jocelyn robbant be az ajtón és ugrott a nyakamba.

• Úristen élsz, el sem hiszem – mondta, miközben a nyakamat szorongatta
• Már nem sokáig, mert megfujtasz – feleltem levegő után kapkodva
• Hupsz, bocsi – nevette el magát és hátrébb lépett. Ez nagyon durva volt. – mondta a hidas dologra értve
• Ez? Az! – erősítettem meg az állítását és ledobtam magam a gurulós székembe, ő pedig az ágyamra ült le. Mesélj már! Mi történt utána? Miután elküldtelek.
• Hát mivel rossz irányba küldtél – kezdett bele és komoran rám sandított – amiért, még kapni fogsz. Elkezdtem arra rohanni, amerre mondtad és szerencsémre pont Karlba futottam, aki már tudta, mi történt, mert mindent láttak a kamerán keresztül. Akkorra Sam már a másik oldalon úton volt érted, de arra nem számítottak, hogy a vízbe veted magad. Mint kiderült, nem volt más választásod. Egy csomó ideig a vízben voltál és Sam élesztett újra.
• Micsoda? Sam újraélesztett? Úgy érted, a számon? – kérdeztem ledöbbenve
• Aha, nagyon durva, volt, amikor minden szó nélkül utánad ugrott. Mi csak pislogtunk Karllal a parton. Mert erre már mi is átmentünk hozzátok, mivel a kitaszítottak elmenekültek, amint a vízbe ugrottál.
• Erre nem is emlékszem.
• Még jó, eszméletlenül feküdtél, hordónyi vízzel a tüdődben – bökte oda Jo.
• Aztán mi történt? – kérdeztem kíváncsian
• Mikor egy csomó vizet hánytál oldalra és kissé magadhoz tértél, Karl elküldött, hogy menjek vissza a többiekkel, azzal a pokoli szerkezettel, amivel jöttünk. Innentől gőzöm sem volt, mi történt veled.
• Mit szóltak a többiek?
• Teljesen le voltak döbbenve, hogy leugrottál arról a hídról, hogy megmentsd az életem.
• Ez, de nyálas – mondtam és elhúztam a számat

Felvonta a szemöldökét, én pedig védekezően magam elé emeltem a kezem.

• Jó-jó, nem úgy értettem. Ki nyert amúgy?
• Mi, mert Philipp nem mert felmászni a darura, és ugyanolyan helyekre rejtettek bennünket, csak más pontokra. Ja és ő a kulcsokkal bíbelődött, amivel egy csomó ideje elment és Katrint a pincében ki se tudta szabadítani, mert nálad volt a kulcs és ott hagyta szerencsétlent, amikor mindenki tudja, hogy retteg a sötéttől. Szóval nem zárták valami eredményesen a versenyt, annak ellenére, hogy ők juttatták legelőször célba Kiarát.
• Remek, tehát bejött a hullámcsatos megoldásom. – mosolyodtam el
• Be ám – mondta ő is nevetve. Mi történt veled utána? – kérdezte

Elmeséltem neki, hogy ölelt Sam magához és hogy aztán így haladtunk az iskola felé, miközben elvesztettem az eszméletemet, illetve hogy, hogyan akartam kiszállni a kádból. A történet végére érve, épp mennünk kellett elméleti oktatásra, amit a világ legellenszenvesebb tanára tartott nekünk. A nevét sose tudtam megjegyezni, de normális tantervi oktatás is szükséges volt, a harcművészet mellett. Az állam mégse engedhette, hogy idióták kezében legyen a rendfenntartás. Ugyanolyan óráink voltak, mint a másik csoportbelieknek, csak jóval kisebb számban. Elvégre mégse zseniket akartak nevelni. Matematika, erkölcstan, és hasonló tantárgyakra voltunk kötelesek járni, és ehhez jöttek az edzések, a különböző elméleti és gyakorlati harcművészeti órák.

Most éppen egy unalmas erkölcstan órára siettünk Jocelynnel, amit nagy valószínűség szerint megint át fogok aludni. Útközben lassan csatlakozott hozzánk a baráti kör és folyamatosan kérdezgették, hogy jól vagyok-e. Jocelyntől már értesültek a történtekről és érdekelte őket, a többi részlet is. Még jó! A barátaim jóban, rosszban. A többi csoporttagnak csak felületesen meséltem el a dolgokat, különben sem szeretek a középpontban lenni és rettentően zavart, hogy mindenki a nyakamra jár.

Technológia óra következett, ami életem legborzalmasabb egy óráját foglalta magába, aztán végre mehettem Samhez elméleti-gyakorlatra. Ezen az órán csak ketten vagyunk, mert némi lemaradásom van a többiekhez képest, mivel nem egyszerre választottam csoportot, így azt a pár hónapot Szamantával hozom be. Elég furcsa neve van a tantárgynak, de nagy vonalakban Sam elmondja mit fogunk csinálni, majd megmutatja egy bábun, aztán mikor mennek az egymást követő fogások, akkor rajta gyakorolok. Általában a szőnyegen végzem, tele kék-zöld foltokkal. Még sosem sikerült nekem a földre vinni őt, így a cél mára is kitűzve.

Mikor a gyakorló teremhez értem, jött ki Jeremi is a bandájával. Ezek szerint Sammel volt órájuk, őszinte részvétem, ennyi sültbolondot tanítani igazi kihívás lehet.

• Szióka Alexis. Hallottuk, hogy búvárszakkörön voltál. Tetszettek a halak? – gúnyolódott Jeremi, a bandája hangos röhögésével kísérve.
• Eléggé szarul nézel ki Jeremi, csak nem bővebb ismeretséget kötöttél egy tálcával? – vágtam vissza neki

A banda egyből elhallgatott, Jeremi pedig felém lépett, amikor a terem ajtajában Sam jelent meg.

• Van valami probléma? – kérdezte és a fiúkra nézett
• Semmi – válaszolták kórusba, majd Jeremit odébb rángatva tűntek el.

Sam intett a fejével, hogy menjek be és kulcsra zárta mögöttem az ajtót. Mire én kérdőn néztem rá.

• Nem szeretem, ha ránk nyitnak. –válaszolta és a terem másik végébe indult. Vigyáznod kell Jeremivel, nagyon mellre szívta az étkezőben történteket, valamint az se sokat segít, hogy folyamatosan hergeled vele. – mondta hátra sem fordulva
• Ja, mert a búvárszakkör nem volt hergelés? Különben is mióta hallgatózol az ajtó előtt? –kérdeztem utána sétálva, miközben ledobtam a cuccomat az egyik székre.
• Csak azt mondom, ne tegyél, még egy lapáttal a tűzre, különben meg nem hallgatóztam – tette még hozzá és alapállásba állt a szőnyegen a bemelegítéshez
• Persze – hagytam annyiban a dolgot, és szintén alapállásba álltam.
• Jól érzed magad? – kérdezte aggódva
• Miért lennék rosszul? – mondtam vállrándítva
• Mondjuk mert kis híján otthagytad a fogad, csak ezért. – mondta ironikus hangnemben
• Semmi bajom sincs – válaszoltam komolyan

 A szokásos bemelegítést követően átvettük az előző órai fogásokat a bábun. Majd Sam felém fordult és intett, hogy kezdhetem rajta.

• Szó sem lehet róla! – mondtam felháborodva- Legalább háromszor ütöttem vagy rúgtam mellé, aztán ha ott ütlek meg, ahol nem kéne?
• Attól nem félek – mondta nevetve
• Nagyon vicces, de akkor sem. – mondtam karba tett kézzel
• Mióta vagy te a tanár? Elég nyuszi vagy. – mondta.
• Ez már manapság az óvodásoknál sem jön be Sam – mondtam felhúzott szemöldökkel
• Tíz fekvőtámasz visszabeszélésért. – mondta ellenkezést nem tűrve
• Ez most komoly? – kérdeztem. Tegnapelőtt majdnem meghaltam, ma meg szadistát játszol?
• Előbb azt mondtad semmi bajod – említette és a földre mutatva jelezte, hogy kezdhetem.

Mikor kész voltam, újra megszólalt.

• Jöhetnek a felülések! – mondta karba tett kézzel
• Mennyit? – kérdeztem vissza morcosan
• Majd szólok, ha elég lesz. – felelte

90 felülést követően feladtam és elnyúltam a földön.

• Oké, megcsinálom – nyögtem és megadóan emeltem fel a kezem.
• Na, végre! Azt hittem jövő évig sem hagyod abba – mondta mosolyogva, csatát nyert boldogsággal.

Alaphelyzetbe álltam és támadni készültem a tanult mozdulatsorral. Sam gyorsan hárított és már a szőnyegen is találtam magam. Ezt játszottuk el ötször, miután felnyögtem és lent maradtam a szőnyegen.

• Miért csináljuk ezt, ha minden egyes alkalommal hárítasz, és a földhöz vágsz? – kérdeztem elterülve
• Hogy megjegyezd a mozdulatsort – válaszolta. Gyerünk, állj fel!

Végigsimítottam a fekete pólómon, a kezemet pedig a melegítőmben töröltem. Úgy tettem, mintha nem stimmelne valami, majd megszólaltam.

• Nem érzem jól magam – mondtam és megtámaszkodtam a térdemen
• Mi a baj Alex, hol fáj? – kérdezte aggódva és egyből közelebb jött.

Csak erre vártam, amikor megfogtam a lábát és kirántottam alóla. Meglepődött, de még pont idejében kapta el a pólómat, hogy magával rántson. Ráestem, de egyből átgördült rajtam és a szőnyegre szegezett, lefegyverző pózban, így mozdulni sem tudtam, csak nevettem.

• Ez nem volt tisztességes – mondta és apró mosolyra húzta a száját
• De az volt. Végre nem csak én fekszem a szőnyegen. – nevettem

Fogást kerestem rajta, hogy átgördüljek rá, de leszorította a kezemet, ezáltal csak pár centire került az arcunk egymástól. Mióta megismertem, azóta akarom megcsókolni, de eddig sose éreztem úgy, hogy nem vágna ki utána a teremből. Egészen mostanáig.

• Rossz próbálkozás. A magánakciód miatt, pedig plusz köröket fogsz kapni levezetésként. – mondta mosolyogva.

Aztán ő is észbe kapott, hogy rajtam fekszik, lefogott, nevettünk és pár centire van az ajkunk egymástól.

• Ó, nem! – mondta észhez térve és elengedte a kezem

Későn kapott észbe, hogy nem kellett volna. Megfogtam az arcát, az ajkamhoz húztam és megcsókoltam. Lassan csókolt vissza, de már nem szegezett a földhöz, így könnyen átkulcsoltam a lábammal, és még közelebb húztam, miközben tovább csókoltam. Megtámasztotta magát a fejem mellett, én pedig az arcáról a csípőjére toltam a kezem, megérintve közben a mellét. A nyelvével játszottam és bebújtattam a kezem a pólója alá, hogy végigsimítsak a hátán. Gyengéden megharaptam az ajkát, mire felnyögött és nekem szorította a csípőjét. Itt kapott észbe Sam, hogy úristen mit is csinálunk és eltolva magától leszállt rólam. Mindketten hangosan zihálva vettük a levegőt és bámultuk a terem tetejét, egymás mellett feküdve.

• Nem tehetem – mondta Sam, mikor újra rendesen kapott levegőt
• Tudom, illetve nem tudom. – feleltem – Mindegy, vedd úgy, hogy revansot vettem, amiért lesmároltál a parton, míg eszméletlen voltam.
• Újraélesztettelek, nem pedig lesmároltalak. A lesmárolás az most volt. És nem mindegy. Nekem nem.

Nem szóltam semmit, továbbra is a falat bámultam.  Annak ellenére, hogy azt kellett volna mondanom, szeretlek és nekem sem mindegy. 

• Holnap ideutazik Tomas, mert megbeszélése van a vezetőségi tanáccsal. – mondta hirtelen minden bevezetés nélkül.

Az arcom egyből megfagyott, a jó kedvem pedig, mintha nem is létezett volna.

• Ne haragudj, hogy nem mondtam korábban. – mondta és felült mellettem.

Nem mondtam semmit, csak bámultam és a szívem, mintha darabokra akart volna szakadni.

• Szólalj már meg Alex, a fenébe is. Nem tudom mire gondolsz, de az arcod…
• Mit mondjak Szamanta – vágtam a szavába- Mi a fenét mondhatnék? – kiáltottam és én is felültem.
• Mond el, mit érzel.
• Azt te pontosan tudod. – mondtam és felálltam. Ez nevetséges, macska-egér játékot játszunk.
• Mégis mit vársz? Mit csináljak? – kérdezte kétségbeesve
• Szereted Tomast? – kérdeztem mereven
• Igen. Nem. Nem tudom. – válaszolta kínlódva
• És engem szeretsz?
• Ne kínozz, légy szíves. Ez nem így működik.
• Tudod, mit? Hagyjuk. Mennem kell. – mondtam és kisétáltam a teremből

Szamanta még hosszan nézett utánam, majd mikor az ajtó csapódott, halkan megszólalt. Mindennél jobban szeretlek.

…

Másnap leforrázva álltam a kétnapos beosztásom előtt a folyosón, amikor Kate odajött hozzám.

• Miért vágsz, olyan képet, mint aki, mindjárt megöl valakit? – kérdezte és rápillantott a beosztásra – Ésssss miért csak egy órád lesz Sammel?
• Mert a többi elmarad. – feleltem
• Ja, rájöttem. Oda van írva nagy betűkkel. De miért marad el?
• Gondolom Tomas miatt. – mondtam mogorván
• Na ne! – vágta rá egyből – Sam nem is szólt, hogy nem lesznek óráid?
• Biztos csak kiment a fejéből.
• Aha, tuti – mondtam mérgesen
• Ne rám legyél mérges már – mondta védekezően maga elé emelve a kezeit.
• Akkor ne védd, jó?
• Rendben, vegyük úgy, hogy meg sem szólaltam. – mondta szemeit forgatva közben – Gyere, most úgyis gyenge két napod lesz, meg csak este kell menned Samhez, végre nem egyedül ülök be, arra az unalmas iskolaelnök ülésre.
• Kizárt, az egy rémálom. – ellenkeztem
• Dehogy, úgyis hirdetni akarnak valamit. Na, jó, ha eljössz velem, fizetek egy sört. –kérte kétségbeesetten
• Jó legyen. – egyeztem bele nagy nehezen, jobbat pedig úgysem tudtam kitalálni megnövekedett szabadidőm eltöltésére.
• Nekem még át kell gyorsan öltöznöm, de találkozzunk ott tíz perc múlva. – mondta és futva indult a kollégium felé.

Szép lassan kezdtem ballagni a konferenciaterem irányába, mikor láttam, hogy Szamanta jön velem szembe.

• Szia Alex. Ne haragudj a beosztás miatt, Tomas kikért a vezetőségtől a megkérdezésem nélkül. – mondta egyszerre amint meglátott, bocsánatkérő tekintettel
• Semmi baj. – mondtam mereven, majd tovább indultam volna, ha nem kapja el a kezemet menet közben és maga felé nem fordít.
• Kérlek. Ne csináld ezt. Mégis, hogy mondanám meg Tomasnak? – kérdezte idegesen
• Mondjuk, úgy, hogy szia Tomas beleszerettem a diákomba és nem mehetek hozzád. – feleltem mérgesen
• Ezt nem tehetem meg vele. – mondta szomorúan és a cipője orrát kezdte bámulni
• Pontosan, ezért volt jó ötlet egymás kerülése. – mondtam és tovább indultam a gyűlésre.
• Nem foglak kerülni, mert nem bírom ki nélküled. – jött utánam és állított meg újra. – Amikor múltkor kerülni akartalak az lett a vége, hogy majdnem belefulladtál a folyóba. – suttogta mérgesen
• Elmondod Tomasnak? – szegeztem neki a kérdést
• Nem tehetem – felelte kínlódva
• Akkor ég veled Szamanta. – mondtam komolyan és elsétáltam.

Még hallottam, hogy egy férfihang Sam nevét kiáltja, bizonyára Tomas volt az.

Kate szokásosan késett, így nélküle kezdték meg a gyűlést, ami borzalmasan unalmasan indult. Igyekeztem figyelni, de minduntalan Sam körül kötöttek ki a gondolataim, kezdtem saját magamat is megzavarni a macska egér játékkal, ami az utóbbi napokban kialakult köztünk. Lehet, hogy rossz ember vagyok, mert olyan kérdések elé állítottam, amikre én sem tudtam volna egyenes választ adni az ő helyzetében? Nem akarok többet csalódni senkiben, elég volt belőle. Egyszerűen csak tudnom kell, szeret e egyáltalán vagy csak játszik velem és esze ágában sincs visszautasítani Tomas ajánlatát. A merengésemből Kate rántott ki, amikor lehuppant mellém a székre és meglökte a könyököm.

• Hol a fenében voltál? – suttogtam
• Bocs, feltartottak- felelte
• Ki vagy te, a kicsi Szimba, őt tartotta fel az a majom. Hát persze, megvan, már megint Karllal smároltál igaz?
• Csssss – intett csöndre. Megőrültél? Különben is láttam a folyosón Szamantát, olyan volt, mint aki citromba harapott.
• Ne is mond, összefutottam vele az előbb – suttogtam
• És? – kérdezte
• Szerinted?
• Gondolom megmagyarázta az órarendedet.
• Meg ám. Tomas kérte ki.
• Az, kellemetlen.
• Kérném minden egyes képviselő figyelmét! Szólalt meg a vezetőség elnöke. Az iskola háta mögött ma éjjel felállítottunk egy hatalmas fa szerkezetet, ami nem más, mint a régi diákok számára jól ismert kiképzőfal. Minden évben felállított falra ez idáig csak egyetlen ember mászott fel és meg sem tudom számolni a kezemen, hogy mennyi sérült került le onnan. Ez nem gyerekjáték! Képviselők, a ti feladatotok lesz, hogy jelöljetek egy embert a csoportotokból, aki vállalkozik a feladatra és feljut a tetejére. A fal számos csapdát rejt magában, a falak bizonyos időközönként mindenfelé jelzés nélkül megváltoznak. Tehát, aki jelentkezik, nagyon jól gondolja meg, mire vállalkozik. Nem kötelező, de a csapatból legelőször jelentkezett ember fog felmenni rá, nincs kivétel, de mindenkit világosítsatok fel a veszélyekről is. A neveket ebbe a dobozba kérem dobni, kivenni belőle valaki nevét, pedig szigorúan tilos és lehetetlen is a zár miatt. –és egy vasdobozt helyezett le az asztalra. A további tudnivalókat a jelentkezetteknek fogom elmondani. Majdnem elfelejtettem, aki felmászik rá, meglátogathat bárkit, bármelyik csoportban. Sőt olyan is meglátogatható, aki még nem választott, de kirekesztettet szigorúan tilos. – tette hozzá még és az ülést berekesztette.
• Dobd be a nevemet! – hajoltam oda hirtelen Katehez
• Te teljesen megőrültél? Ez nagyon veszélyes, minden évben alig van rá jelentkező, mert öngyilkosság. Van, aki túl sem élte a fal megmászását, ott halt meg az egyik szinten.
• Nem érdekel. Tedd be a nevemet. El kell mennem az öcsémhez. – válaszoltam neki egyre nagyobb hévvel
• Kizárt. Szamanta meghagyta, hogy először neki kell szólnom, ha van jelentkező. – ellenkezett Kate
• Gondolkodj már egy kicsit. Sam soha nem engedné meg, hogy bedobd a nevemet!
• –vágta rá Kate
• Kérlek, találkoznom kell az öcsémmel. Pár hét és csoportot kell választania, de nem fog, mert azt hiszi én sem tettem. – könyörögtem neki
• Szamanta előbb engem öl meg, aztán téged is. – nyögte – Ezért, mindenki utálni fog engem, de soha nem fogsz békén hagyni és valamilyen csellel tuti bejuttatod a nevedet, szóval adj egy tollat, nálam van papír.
• Köszi, köszi öleltem meg és adtam neki egy tollat.
• Most írom alá a halálos ítéletedet, szóval én nem örülnék ennyire. – mondta komoran
• Hogy fogod bedobni? – kérdeztem tőle
• Most kellene, amíg Sam beszélget és Tomassal van elfoglalva, valamint igyekszik nem minden két másodpercben rád nézni.
• Nem is néz rám! – tagadtam le
• Ó, dehogyisnem. – mondta fejcsóválva – Van egy tervem – suttogta- a doboz felé sétálunk mindketten, Sam feléd fog nézni, és amikor látja, hogy hova araszolunk, egyből ide fog jönni és megállít, engem.

Egyből rájöttem, miért írta alá Kate a papírt.

• Csináljuk – feleltem
• Jól meggondoltad? – kérdezte kétkedve
• Teljes mértékben– mondtam hosszan a szemébe nézve

Lassan felálltunk a székünkről és libasorban araszolva a diákok háta mögött a doboz felé vettük az irányt.  Minden pontosan úgy történt, ahogy azt Kate felvázolta. Sam rám pillantott és egyből leesett neki, mire készülünk.

• Futás – mondtam és megindultunk a doboz felé

Sam is kilőtte magát, de mielőtt Kate odaérhetett volna a dobozhoz, elkapta a kezét, hogy ne tudja beledobni a nevemet.

• Teljesen meghibbantatok? – förmedt ránk – Nyisd ki a tenyeredet és add ide Alex nevét. – mondta ellenkezést nem tűrő hangon.

Kate engedelmeskedett, de a tenyere üres volt. Mikor Sam rájött, hogy átvertük, már késő volt. Pontosan akkor dobtam bele a Kate által aláírt nevemet a dobozba, amikor rám nézett.

Egy pillanatra megfagyott a levegő a teremben, halk duruzsolássá halkult minden, egyikünk sem szólalt meg. Sam kétségbeesve nézett rám, mintha nem akarná elhinni, hogy megtettem.

Nem szóltam semmit, nem kértem bocsánatot, csak Tomasra néztem, majd vissza rá. Kate kezét már elengedte, de még mindig nem tért magához. Bizonyára csak arra eszmélt, hogy Tomás odajött hozzánk és átölelte a vállát, magához húzva ezzel, ami határozottan nem tetszett és ő pontosan tudta ezt, de nem tolta el a kezét.

• Sziasztok, mit csináltok? –kérdezte – Én Tomas, vagyok Sami pasija.

Mutatkozott be, míg mi továbbra is meredten bámultuk egymást Sammel.

• Jó napot! Én Kate vagyok, ő pedig itt Alex, aki pont most jelentkezett a feladatra, hogy megmássza a falat. – próbálta menten a helyzetet Kate
• Ó, nagyon bátor csaj lehetsz Alex, örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Sok sikert kívánok a mászáshoz. – mondta mosolyogva. Mikor látta, hogy Sam, hogy néz rám, én pedig őrá, meglepődve kérdezte. -Van valami probléma?
• Nincs semmi – mondtam magamhoz térve és némi mosolygást erőltettem az arcomra. Köszönöm szépen a jókívánságokat, de sajnos most mennünk kell. Örülök, hogy megismerhettelek. – válaszoltam, majd Kate kezét megfogva kifelé kezdtem húztam a teremből.
• Hu, most nagyon kihúztad a gyufát. – mondta Kate miközben visszafelé sétáltunk a szobánk felé. – Csak azért úsztad meg, mert odajött a pasija, aki mellesleg borzasztóan jóképű. – áradozott róla, amíg meg nem látta az arckifejezésemet. – Jó, oké, értem, nem szóltam semmit. – felelte védekezően. Most mihez fogsz kezdeni?
• Elhívom futni Nikit. – feleltem
• Az meg ki?
• Szerinted?
• Na, neeeeeee. Azt a Nikit akarod elhívni, akinek a testvére meghalt ezen a próbán? Azt a Nikit, aki majdnem maga is otthagyta a fogát? – nézett rám ledöbbenve. – Te nem vagy normális
• Igen, azt a Nikit. Nincs más ötletem Kate, hiába is nézel rám így. Talán ő el tud látni némi tanáccsal. Egy napom maradt kieszelni valami stratégiát és nincs időm, most azon aggódni, mi lesz, ha nem sikerül.
• Tehát rám hárul a feladat, hogy közöljem a többiekkel, hogy megölöd magadat? Nagyon kedves vagy, köszi. – mondta elhúzott szájjal
• Niki is túlélte, nem lesz semmi bajom. Szerintem úgyis már mindenki tudja, hogy indulok, itt a hírek gyorsabban terjednek, mint a futótűz, ergo, nem tőled tudják meg.
• Az lehet, hogy túlélte, de te nem láttad, hogy nézett ki, amikor lehozták erről az izéről. – vágott a szavamba indulatosan
• Most már hiába kiabálsz velem, a nevem a dobozban, Sam sem tehet semmit, sajnálom Kate, de hidd el, nagyon nagy szívességet tettél nekem ezzel. – mondtam szembefordulva vele, majd megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem. Köszönöm!
• Nekem ugyan ne köszönd! De csinálj végrendeletet, mert ha ez nem öl meg, akkor vagy Sam vagy Jocelyn fogja megtenni. – mondta, majd intett és bement a kollégiumba.

Én pedig a harmadévesek faházaihoz indultam, Nikihez.

 Egy nyakig agyontetovált srác nyitott ajtót, majd lenézően rám nézve kiabálta Niki nevét, és epésen közölte, hogy egy szőke picsa keresi.

• Szia! Ne haragudj Mike miatt, elég nyers tud lenni. Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen Niki és kilépett az ajtón.
• Szia! Alex vagyok és jelentkeztem a fal megmászásra, segítenél nekem? – tértem azonnal a lényegre.

Niki arca eltorzult és összehúzott szemöldökkel válaszolt.

• Nem tudok segíteni neked, de remélem jó okod volt jelentkezni rá. – vágta rá és már csukta volna be az ajtót előttem, amikor megszólaltam.
• Az öcsém miatt jelentkeztem.

Erre újra kitárta és tetőtől talpig végigmért.

• Eljönnél velem futni? Elmesélem a történetem és talán eszedbe jut mégiscsak valami tanácsféle. –vetettem fel puhatolózva
• Legyen, várj egy pillanatot. – válaszolta, majd becsukta az ajtót és eltűnt.

Pár perc múlva átöltözve jelent meg futócipőben és az erdő felé indultunk, a már jól ismert ösvényen.

• Tehát, miért jelentkeztél?
• Az öcsémmel elválaszthatatlanok voltunk egymással, csakhogy nekem mennem kellett. Egyezséget kötöttünk, hogy egyikőnk sem fog csoportot választani és találkozunk kitaszítottként. Gondolom sejted, hogy nem értek egyet a rendszerrel és az általuk diktált szabályokkal.
• Igen, erre egyből rájöttem. – mondta bólogatva
• Ki is tartottam az ígéretem mellett egy hónapig, de csoportnélküliként a megélhetés szinte lehetetlen lett. Loptam, csaltam és hazudtam, a süllyesztőben tűntem volna el örökre, ha Szamanta meg nem győz, hogy jöjjek ide vele. Nagyjából ennyi a nagy történet. Most pedig meg találnom öcsit, hogy rávegyem, válasszon, mert ha nem teszi, megölik.
• Tehát idén ez a nyeremény. Találkozás egy családtaggal. – mondta elgondolkozva
• Miért, mi volt tavaly? – kérdeztem félénken
• Tavaly különleges engedmények is voltak, hogy még többen jelentkezzenek. Két győztes lehetett volna, akik csoportot válthatnak. – felelte szomorúan
• Ezért jelentkeztetek az öcséddel? Hogy csoportot változtassatok? De miért? – kérdeztem együtt érzően.
• Mert mindkettőnk szerelme a másik csoportot választotta Alex, azért. Az öcsém mindennél jobban beleélte magát, hogy nekünk fog sikerülni és boldogan élhetünk tovább, de nem így történt. Az a szerkezet egy csapdákkal, rejtett kínzásokkal teli építmény, és ha engeded kíméletlenül megöl.

Mondta miközben mindketten megálltunk a futásban egy rövid pihenőre.

• Sajnálom az öcsédet. – mondtam részvétet nyilvánítva
• Köszönöm. Kérdezhetek valamit?
• Persze – feleltem
• Szamanta, hogyan engedhette, hogy jelentkezz?

Megtámasztottam magam a térdemen és csak ingattam a fejemet.

• Nem engedte meg, igaz?
• Persze, hogy nem, de ki kellett játszanom, nem volt más lehetőségem. – mondtam megbánva már, hogy átvertem.
• Megértelek, de szükséged lesz segítségre a felkészüléshez, már szinte egy napod sincs. Szerintem Szamanta, most elég elfoglalt, szóval, én segítek neked, ha benne vagy.
• Komolyan? Megtennéd? – kérdeztem meglepődve
• Nem tudnám megemészteni, hogy anélkül nyírtad ki magad, hogy én bármit is segítettem volna, hogy bekövetkezzen az ellenkezője. Már pont bemelegítettünk és van nyolc óránk, hogy felkészülhess és még pihenj is valamit holnapig, szóval lássunk is neki.

Három órán keresztül edzettünk és ez alatt az idő alatt, igyekezett mindent elmondani, ami a hasznomra lehet. Évről-évre másképp építik fel, máshol vannak a csapdák, ezért hiába is avatott volna be, hogy nála, mi, hol volt, mert segíteni nem tudott volna vele. Bízz magadban. Mondta el a legfontosabb szabályt. Ha feladod, lehet, ott öl meg a gépezet, és hidd el nem jó buli az egész iskola előtt meghalni vagy padlóra kerülni. Teljes erejéből igyekezett minél többet felidézni, arról a napról, amit legszívesebben örökre elfelejtett volna, csak azért, hogy segítségemre lehessen.

• Hogy fogom én ezt neked meghálálni? –kérdeztem, miközben visszafelé sétáltunk
• Éld túl, az már bőven megteszi. – felelte és rám mosolygott
• Niki, ne haragudj, hogy megkérdezem, de te, hogy kerültél olyan állapotba?

Szinte be sem kellett fejeznem a mondatot, mert egyből rávágta.

• Mert meg akartam menteni az öcsémet, és utána ugrottam. Emlékszem a fal harmadik szintjén voltunk, az összes szint közül az a legnehezebben és őt bekapta egy satu. Folyamatosan pörgött vele és ütődött neki a falnak, nem tudtam végignézni tétlenül, felé ugrottam, de ő akkor már halott volt, ha nem állítják le a gépet én is az lettem volna pár percen belül.
• Nagyon sajnálom Niki.

Nem mondott semmit, csak felém nézett és megszólalt:

• Kérlek, éld túl. – mondta, majd bátorításként megölelt és a faházak irányába indult.

Én is indultam volna a saját szobám felé, amikor egy ismeretlen srác futott oda hozzám és közölte, hogy vele kell mennem, mert az elnök minden jelentkezőt hívat.